Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 6., szerda A RECSKI BERUHÁZÁS KÉRDŐJELEI Kivágjuk-e a rezet? Egy televíziós riportról — bemutató előtt Könnyű úgy kritikát, re­Egy riport a sok közül: hétszáz méternyi mélységben nyilatkoznak életük, ről, gondjaikról az érc után kutató bányászok — e sorok írójának (közé­pen) (Fató: Perl Márton) cenziót írni egy tévéprog­ramról, filmről, ha az olva­só még nem is látta az il­lető műsort. El kell fogad­nia a kritikus véleményét, aki a benfentesség látszatát keltheti, hiszen mindenkép­pen előnyben van a néző­vel szemben. Ezt. a módszert most azért választottuk, mert a műsor­ban szőkébb hazánk, a Mát­ra és környéke életét alapo­san megváltoztatható nagy- beruházás sorsáról van szó, s természetesen azwkéról, akik itt élnek. Csütörtök es­te, a tévé 1-es programjában szerepel Kivágjuk-e a rezet? címmel az említett riport- fitan. Előzetes, szakmai be­mutatóján, s a bemutatót követő vitán vettünk részt; ennek nyomán, a téma fon­tossága miatt ajánljuk, hogy szánjanak rá negyven per­cet még e késői időben is. Élveken át sokszor írtunk róla. Kalauzoltuk az olvasót a mélyülő aknákba, bemu­tattuk az ország minden ré­széből idesereglett, főJeg fiatal szakembereket, az itt M ár megint mi a fenét akar tőlem szeretett főnököm, Porcz Jenő igaz­gató? Az irodája felé lép­kedve azon tűnődöm, mi vár rám: letolás, munka, vagy pénzjutalom? Miközben hely- Iyel kínál, csapkod, morog, idegesen járkál, ezek szerint valami gáz van. ^ — Itt a főhatóság levele. Részletes véleményt kémek Lancsák Győzőről. Tájékoz­tatni kell őket arról is, tu­lajdonképpen mi az a szint- felmérő munkakör, amelyet Lancsák betölt — mondta egy szuszra szeretett főnököm, Porcz Jenő, de olyan hang­súllyal, mint aki vállalati halottat búcsúztat a teme­tőben.. — Ezek szerint valaki árul­kodott, tudnak Lancsákról? — A munkaerő-gazdálko­dásunkat vizsgáló ellenőrök­nek a szakmák között fel­tűnt ez a szintfelmérő mun­kakör. Ilyesmiről még nem hallottak, az érdekli őket, ez a szokatlan beosztás. — Szóval azt nem tudják, hogy Lancsák Győző kitalált személy, vállalatunk bioló­giailag nem létező, fantom­dolgozója? — Egyelőre nem tudják — nyugtatott meg szeretett fő­nököm, Porcz Jenő igazgató. Töredelmesen bevallom: Lancsák Győző szintfelmérőt vállalati érdekből én talál­tam ki jó három évvel eze­lőtt. Tisztelt bíróság, bű­nösnek érzem magam... Jaj, istenem, hirtelen azt hittem, hogy már a vádlottak pad­ján csücsülök... Kérem szé­pen, az úgy történt, hogy egy főhatósági értekezletről feldúltan érkezett vissza sze­retett főnököm, Porcz Jenő igazgató. Akkor is ugyanígy hivatott, mint most, akkor is gáz volt, nagy gáz. Azt mond­ta, az egész szakma rajtunk röhög, mert a főhatóság bo­garászó ellenőrei kimutatták, hogy reprezentációs céllal egy év alatt 287 kiló kocka­cukrot, 174 kiló háztartási kekszet etettünk meg vendé­geinkkel, és többszörösen át­léptük az engedélyezett ke­dolgozók életkörülményeit, a környék átalakítására készü­lő nagyszabású terveket. A kutatások révén a hetvenes évek közepén már bizonyos­sá vált, hogy Recsk alatt 1000—1200 méter mélység­ben Európa egyik legna­gyobb rézérclelőhelye talál­ható. Mostanáig több mint kétmilliárd forintot fekte­tett be itt a népgazdaság, leszámítva az ugyancsak sok milliót fölemésztő kutatáso­kat, s ennek körülbelüi még legalább a tízszerese kelle­ne, hogy termelni kezdjen az ország legmélyebben fek­vő bányaüzeme. Nagyszerű munkást kerekről, lelkes bri­gádvállalásokról tudósítot­tunk a munka kezdetén. Most pedig arról van szó, hogy halasztani kell a bá­nyanyitást, különböző szá­mításokra támaszkodva, a vi­lágpiaci helyzet elemzésé­ből szerezve az érveket, s nem utolsósorban figyelem­be véve azt, hogy egy ilyen beruházásra napjainkban nem sok pénz jut az ország kasszájából. retet. A hasukat fogták az értekezlet résztvevői a neve­téstől, amikor kiderült, hogy állományon kívüli munka- vállalókkal negyvenszer mo­sattuk le a lépcsőházat. Volt aki nyolcvan forintért vál­lalta, akadt aki háromezer- ötszáztíz forintot markolt tel a munkáért. Szóval azt a rengeteg étel-, ital- meg csú- s zópénzelszámolás t ilyen kis­stílű, ötlettelen számlákkal, belégekkel raktuk tele, nem tudtunk profi módon bun- dázni. Állítólag találtak jú­niusi számlákat jégpályabe- Lépőkkel, bérmunkában el­végzett ködvágást és proté­zisjavítást is. Hált ekkor találtam én ki a rendeletek közötti bújócs- kázás, kiskapukeresés közben Lancsák Győző szinttel mé­rőt. Felkerült a fizetési lis­tára, a jelenléti ívre, szak- szervezeti tag lett, és havi négyezer-ötszáz forint fize­tést kapott, negyedévenként prémiumot, jutalmat. Olyan körültekintően vigyáztunk rá, hogy minden évben sza-- badságra küldtük, kértünk neki szakszervezeti segélyt, kapott asztali naptárt, író­A régi recski ércbánya, miután hosszú évtizedek alatt összesen hárommillió tonna ércet kitermeltek, s a felszínközeli készletek el­fogytak, 1980-ra megszűnt létezni. Nyomában már ott nőtt az új, a nagyobb, amely egy esztendő alatt kitermel­né azt,' amire a régi bánya csak fél évszázad alatt volt képes, összesen 150 millió tonna mélyen rekedt érc rej­tőzik a Mátra alatt. A bemutató után Kovács László szerkesztő riportert, nem elsősorban „filmes” kérdésekkel bombázták a vendégek. Nagy vita alakult ki viszont arról, amiben a film sem mondott végső ál­lásfoglalást : kell-e az or­szágnak a recski ércvagyon? Az Országos Érc- és Ás­ványbányák vezérigazgatója, aki egy élet munkáját fek­tette ebbe a vállalkozásba, természetesen semmiféle ké­telkedő véleményt nem tud elfogadni. Érvel, veszekszik, vitatkozik, a riportban. Sú­lyos érvek hangzanak el a szert, munkaköpenyt, és kis­párnát a feneke alá. Lancsák fizetését én kezeltem, és sze­retett főnököm, Porcz Jenő igazgató szabta meg, mire költsük. Ha szerényen is, de jutott pénz az illegális ki­adásokra: adtunk borravalót a postásnak, a szénszállító brigádnak, a kurrens cikke­kért egy kis csúszópénzt is fizettünk, a kiemelt vendé­gek ajándékcsomagot kaptak. — Maga találta ki Lan­cs ákot, tehát maga válaszol a főhatóság levelére — mond­ta ki a végső szót szeretett főnököm, Porcz Jenő igaz­gató. — Én mosom kezeimet Egyheti ’gyötrelmes mun­kával megszületett Lancsák munkakörének a leírása. Eszerint Lancsák olyan in­terdiszciplináris szakma mű­velője, amelynek a behavi- orista indíttatású szociológia éppúgy társtudománya, mint az intros pék ción alapuló üzempszichológia, avagy a munkatevékenységek pszi- chohigiéniáját kutató szoci­ográfia. Kiváló szakmai fel- készültségének alátámasztá­sára csakúgy mellesleg meg­említettem, hogy „Interszub- jektív észleléssel ellenőrzött empirikus kijelentések mi­mikái és gesztusfolyamatai” című doktori értekezését Lancsák summa cum Laude minősítéssel védte meg, s je­lenleg a tmk-műhelyben egy­mással rivalizáló szakmai csoportok ambivalenciájának heterosztereotíp reciprocitá­sát tanulmányozza. Maga találta ki ezt a sok marhaságot? — kérdezte sze­retett főnököm, Porcz Jenő igazgató. — Hová gondol, igazgató 'kartárs? Nekem csak érett­ségim van. Az öcsém most jár egyetemre, ő segített összehozni ezt a kerítésszag­gató szöveget. Azért csinál­tuk így, hogy a főhatóságot elriasszuk a további érdek­lődéstől. A riasztás nem sikerült. Két hét múlva újabb levél jött. Lancsák teljes szemé­lyi anyagát fel kellett kül­deni. Szeretett főnököm ki­sági Kutatóintézet geológus szakértője mondja el véle­ményét a befektetés kocká­zatairól. Megszólalnak a bá­nyászok is, s elmondják, hogy bizony egyre türelmet­lenebbül várják a sorsukat is alapvetően érintő „fel­sőbb” döntést. A riporter nem áll egyik párt mellett sem, elmondat, ütközteti a véleményeket. Kétségtelen tény, még ha nem is kap hangsúlyt a film­ben, hogy az idén csak a meglevő berendezések fenn­tartására jut pénz, s jövőre sem várható más döntés. A recskiekről, a Recsken dolgozókról szól á film, de nemcsak róluk van szó. Áz egész ország gazdaságára hatással lehetnek az itt el­költött forintok. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen a műsort csak holnap, csütörtökön este lát­ja majd az ország. A ri­portot hazánk kincséről, amely — úgy tűnik — egyen­lőre még túl mélyen van at­tól, hogy hasznunkra legyen. Hekeli Sándor vett három nap szabadságot, hogy a kézmosást gyakorolja, és tudni sem akart Lan- csákról. Nem mondom, Lancsák személyi anyaga elég jól si­került Munkáscsaládból származott, elvégeztettem ve­le af közgazdasági egyetemet a feleségéből vállalati ösztön­díjjal esti tagozaton jogászt csináltam, közben két gye­rekük is született, lakást kap­tak soron kívül. Szeretett főnököm, Porcz Jenő igazgató, amikor át­nézte Lancsák személyi anya­gát a gyomrához kapott, és elment betegállományba. Ne­kem nem volt hova mennem, napokon át az irodában ücsörögtem, s kiszámoltam, ha simán megúszom ezt az ügyet, havi ötszáz forintjával tfz-tizenkét év alatt tudom visszafizetni a Lancsák Győ­ző nevére felvett pénzeket. Persze kaphatok egy év bör­tönt is, amit le kell ülnöm. Szó sem lehet róla! Rohanok a személyzetishez, ne küldje tovább Lancsák személyi anyagát. Majd azt hazudj uk, hogy Lancsák kilépett a cég­től, és ezzel a kis füllentés­sel minden rendbe jön. El­késtem. Egy hónapig nem történt semmi. Akkor fentről valaki telefonált, hogy Lancsák tart­son előadást a főhatóságnál egy közgazdasági továbbkép­zésen. A témát ő választja ki tetszés szerint. Óriási sikere volt az elő­adásnak, amelyet „Faktorana­lízissel összekapcsolt szocio­metriái vizsgálatok eidetikus szemléletének generáltézise a fenomenológiai redukciók tükrében” címmel én tartot­tam ’meg Lancsák helyett. Azóta itt dolgozom a főha­tóságnál. Nem tudom, hogy osztályvezetőként ml lesz a dolgom. Még csak egy fel­adatot kaptami: elsejétől át kell hoznom Lancsák Győzőt a főhatósághoz havi nyolc­ezer-ötszáz forintos fizetés­sel. Itt fog dolgozni mellet­tem az osztályon. Kiss György Mihály Szilveszter éjszakájának de­rűs órái után Sebestyén János pótszilveszterre hív­ta a zenét és történelmet kedvelő hallgatóit. Igaz, ez a történelem inkább rádió­történet, de mert a dolgok összefüggnek, szó eshetett az újévi ünnepkörben történt eseményekről is: 1941 utolsó hetében Hongkong megadta magát a japánoknak. Az af­rikai fronton az angolok foly­tatták előnyomulásukat és elfoglalták Tobrukot. De hallhattuk Apponyi Al­bert 1932-ben elmondott in­tő szavait is: „Ha a jelenle­gi súlyos gazdasági válság­nak minden szenvedéseit el kell tűrnünk, minden bajá­val meg kell küzdenünk, ak­kor érdemes azon elmélked­nünk, nem meríthetünk-e abból üdvös tanulságokat... A legtöbb magángazdaság a háború után csökkent gaz­dasági erejét nem kímélve a háború előtti életmódját iparkodott fenntartani, míg- len az összerogy ásnak első jelei mutatkoztak. Állami gazdálkodásunkban talán túlléptük azt az időpontot, midőn a tévedések látása még könnyen orvosolható helyzetben áll be .. 1932 szilveszter éjszakáján megteltek a Duna-parti és körúti szállodák fényes ter­mei. A pincérek sivalkodó malacokkal futkostak a vendégseregben, folyt a pezs­gő és az emberek egy éjsza­kára elfelejtették az életet, a megoldatlan szociális prob­lémákat, a társadalmi ellen­téteket, a munkanélküliséget, nem véve észre, hogy Euró­pa háborúra készülődik. Pe­dig az év hozott nagyszerű vállalkozást is. Ebben az év­ben készült el Lakihegyen a nagyadó, amely lehetővé tet­te, hogy szavunkat egész Európában hallhassák. De hallgassuk csak Szekfű Gyu­lának az év utolsó napját idéző mondatait: „mindjárt megszólal a büszke Lakihe­gyen át a rádió, s egy fér­fias meleg bariton szeretet­tel üdvözli a fehér lepel alatt nyugvó magyar falvak és ta­nyák becsületes népét... De a szép jó kívánságot a fal­vak népe nemcsak azért nem hallja, mert nincs pénze a rádióelőfizetésre, hanem azért sem, mert a telet munfcahi- áoyban, szegénységben és Tíz hét múlva, március 19- én kezdődik az év legna­gyobb idegenforgalmi ren­dezvénye, A budapesti ta­vaszfesztivál. A fesztivál ideje alatt kul­turális rendezvények sorát tartják a Vigadóban: A Má­tyás-templomban, a Zene- akadémián, a Műcsarnok nemzeti tárlatot nyit, a Vi­gadó Galériában Amerigo Tot műveiből rendeznek ki­állítást. A Filmglóbusz kere­tében nemzetközi és nemze­ti fesztiválok díjnyertes al­kotásaiból vetítenek rövid- és játékfilmeket a Szikra moziban. A fesztivállal egy időben az „Utazás ’82” keretében Budapesten országos idegen- forgalmi centrum nyílik, amely különféle hazai és kül­földi utazási programokból nyújt bőséges választékot. Az „Utazás ’82” nemzetközi ki­nélkülözésben, gondolatok nélkül tölti... A szép be­széd ma is rendesen annak szól, aki elmondja és ritkán használ annak, akinek el­mondják.” A naplóíró ezúttal nem a felhőtlen múltat akarta idéz­ni, csak arra mutatott rá, „ha ezt elhagynék, akkor meghamisítanánk a törté­nelmet, és van olyan érett népünk, hogy elviseli a söté- tebb színeket ott, ahol azok­nak helye van”. Derűt jelentett a 45 év előtti színes riport a Madár­barátok Országos Szövetsé­gének bemutatójáról, a győz­tes kanárik hangversenyéről. A hangok nagyon is embe­riek voltak: „Én megmon­dom a véleményemet, azért, mert nem vagyok arisztokra­ta. — Fütyülök a rendre. A művészének nem rend és iskola kell, hanem tehetség. — Itt nem szájjal kell győz­ni, hanem egzakt tudással” — De a vesztesek nem fo­gadták el a zsűri döntését, óvást jelentettek be és ahogy szokott lenni ők is fütyültek egymásra. Mesés idő volt az, amikor a riporterek megér­tették a madarak beszédét is! Volt még néhány hír 1946- ban arról, hogy New York­ban sztrájkolni kezdtek a tő­kések, hogy Truman átnyúj­totta Molotovnak az atom­bomba receptjét, hogy Fran­co borbélyműhelyt nyitott Madridban. De hát -ezek álhírek és vágyálmok, mint ahogy az az emberek hie­delme arról, hogy az új év­vel valami új kezdődik és van értelme a nagy fogadko­zásoknak. Az élet és termé­szet törvénye, hogy a világ dolgai nem állnak meg, hogy azok a vonatok, amelyek 1981-ben indultaik el, ha né­hány perccel is, de éjfél után, 1982-ben érkeznek meg állomásaikra. Azért is jó azonban visz- szatekjnteni a múltba, mert képei, ha most csak egy-egy pillanatra csupán felidéződ­nek, gondolkodásra késztet­nek. Az elröppenő szavak is örökéletűek, ha olykor évti­zedeken át némák is marad­nak, olyanok mint elfelejtett, elő nem hívott filmtekercsek képei, amelyek egy ügyes érintésre felfénylenek. állítás — összhangban az öt­napos munkahéttel — hét­végi és több napos utak so­rát ajánlja a Zalai dombság­tól a szatmárberegi síkságig. Országjáró programokat szer­veznek aiz idegenforgalmi hi­vatalok és az utazási irodák is. Az eddig még föl nem fedezett természeti értékek és kirándulóhelyek megis­mertetésére, a több szabad idő értelmes eltöltésére pró­bálnak újszerű ajánlatokat tenni az Utazás ’82 kiállítás résztvevői. Mottójuk: „Is­merd meg az ország másik végét”, autósoknak, gyalo­gosoknak, egyedülállóknak és családosoknak egyaránt szól. Több nemzetközi rendez­vény is kapcsolódik a tava­szi programokhoz, így pél­dául Budapesten tartja ülé­sét március 23. és 26. között az Idegenforgalmi Világszö­vetség Európai Bizottsága. Pécsi Ildikó, Ruttkay Éva, Psota Irén, valamint Lukács Sándor líjra nyit az egri irodalmi presszó Több sikeres évad után újra várja az előadóestek kedvelőit a Megyei Művelődési Központ és az egri Dobos Cukrászda közös rendezésében a Zenés Irodalmi Presszó. Januártól március elejéig négy neves művész produkció­jában gyönyörködhet a közönség. A presszó vendége lesz Pécsi Ildikó, Ruttkay Éva, Psota Irén és Lukács Sándor. Az első programra január 12-én, kedden, kerül sor. Este 8 órától Pécsi Ildikó Bizalom című előadóestjét hall­gathatják meg az érdeklődők. . másik oldalról is: pénzügyi szakember, és a Világgázda­Ebergényi Tibor Március 19. Budapesti tavaszfesztivál

Next

/
Thumbnails
Contents