Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat Búcsú Mihail Szuszlovtól Szovjet vezetők díszőrséget állnak Mihail Szuszlov ravatalánál (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) s::}telex PRÁGA Pénteken csehszlovák- brit, illetve csehszlovák— amerikai kormánymegállapo. dást írtak alá Prágában. A hosszú tárgyalássorozat után létrejött szerződések értelmében olyan pénzügyi és vagyonjogi problémák rendezésére kerül most sor, amelyek a második világháborúból és az azt követő időszakból maradtak nyitva Csehszlovákiá és Nagy-Britannia, illetve Csehszlovákia és az Egyesült Államok között. LOS ANGELES Csütörtökön este az amerikai nyomozószervek Kamal Arikan, Törökország Los Angeles-i főkonzulja ellen elkövetett merénylet vádjával letartóztatták a 19 éves örmény számazású Harry Sassounian-t. A gépkocsijában tartózkodó török diplomatát csütörtökön Los Angeles központjában két ismeretlen tettes több lövéssel megölte. BONN Pénteken délelőtt egynapos munkalátogatásra Bonn- ba érkezett Pierre Mauroy francia miniszterelnök. A kancellári hivatal előtt lezajlott katonai tisztelet- adás után a francia kormányfő azonnal megkezdte tárgyalásait vendéglátójával, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral. LONDON A brit kormány csütörtökön közzétette új foglalkoztatási törvényét, amelyet Alan Sapper, a szakszervezeti' főtanács idei elnöke nyomban „a munkásosztály elleni hadüzenetnek” minősített. NEW YORK Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára csütörtökön fogadta Rácz Pál nagykövetet, a Magyar Népköz- társaság állandó ENSZ-kép- víselőjét. A főtitkár és a nagykövet a vilégsizeirvezet munkájáról és Magyarországnak az ENSZ-ben kifejtett tevékenységéről folytatott eszmecserét. Leonyid Brezsnyev és az SZKP vezetői búcsúztatták el pénteken, a Vörös Téren megtartott gyászünnepségen Mihail Szuszlovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának most elhunyt tagját, a központi bizottság titkárát. Szuszlovot a Lenin-mauzó- leum mögött, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló vezetőinek sorába temették el. A nyolcvanadik életévében elhunyt kiváló kommunista vezetőtől csütörtökön és penteken délelőtt tízezrek vettek búcsút a szak- szervezetek házának oszlop- csarnokában felállított ravatalnál. A ravatalra elhelyezték a megemlékezés koszorúit, köztük az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját is. Röviddel dél előtt a szovjet hadsereg magasrangú tisztjei Mihail Szuszlov koporsóját páncélautó által vontatott ágyútalpra helyezték. Katonai tiszteletadással — a családtagok, a temetésre alakult bizottság tagjai, valamint a moszkvai dolgozók képviselői kíséretében — vitték át a koporsót a Vörös térre és ott a Lenin mauzóleuma előtt feállított ravatalra helyezték. A gyászünnepséget, amelyen a moszkvai dolgozók ezrei vettek részt, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. Felidézve az elhunyt kommunista vezető életútjának főbb állomásait, majd így folytatta: — Mihail Szuszlov egész tudatos életét, elejétől végig kommunista pártunk áldozatos szolgálatának szentelte. Még Lenin életében lépett a párt soraiba, amelynek több mint hatvan éven át volt tagja. Felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a pártnak az eszmei-nevelő munkában, a legfontosabb elméleti dokumentumok kidolgozásában, az SZKP nemzetközi politikájának kidolgozásában és megvalósításában. — Sokat tett azért, hogy fejlesszük és erősítsük testvéri kapcsolatainkat a szocializmus országaival, a kül. földi kommunista és munkáspártokkal, a nemzeti felszabadító, forradalmi mozgalmakkal, a gyarmati igát ledobott fiatal, felszabadult országokkal. A Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnökeként eltöltött hosszú évek során nagymér. tékben járult hozzá a más társadalmi rendszerű országokkal kialakított békés együttműködés fejlődéséhez, hozzájárult ahhoz, hogy megvalósuljanak a békés egymás mellett élés lenini elvei. — Amikor e percekben búcsút veszünk elvtársunktól, szeretnénk ezt mondani neki: nyugodj békében, kedves barátunk. Nagy és dicső életet éltél, sokat tettél a pártért és a népért. Emléked örökké élni fog. Leonyid Brezsnyev után Viktor Gri- sin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára és Pjotr Fedőszeren akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, mindkét, tő a temetésre alakult kormánybizottság tagja, valamint Viktor Zemnyov, az ul- janovszki terület „Iljics útja” nevű kolhozának elnöke, Mihail Szuszlov szülőhelyének képviselője vett búcsút az elhunyttól. Mihail Szuszlov koporsóját a családtagok, valamint a szovjet párt és állam vezetői, élükön Leonyid Brezs- nyevvel, kísérték a Lenin- mauzóleum mögötti sírhelyhez. Felcsendült a Szovjetunió állami himnusza, és a koporsót tüzérségi díszsortűz mellett bocsátották a sírba. A gyászünnepség a szovjet fegyveres erők alakulatainak díszmenetével ért véget. rC Külpolitikai kommentárunk ")■—i Gáz és politika MOSTANÁBAN — VÁLASZUL az óceánon túlról érkező jeges fuvallatokra — ismét gyakran szó esik arról, hogy Kelet- és Nyugat-Európát a gazdasági kapcsolatok ezernyi szála fűzi egymáshoz. Kooperációs szerződéseknél és közös kutatásoknál is jelentősebb az a sok ezer kilométeres csővezeték, amely a távoli Szibériából kígyózik majd Európa nyugati és déli felébe. A földgázüzlet az évszázad legnagyobb szabású üzletének ígérkezik. Előzetes számítások szerint, a teljes hosszában megépült vezetéken át évente negyvenmilliárd köbméter földgáz áramlik Európa tőkés államaiba: a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Spanyol- és Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba. Újabban Svájc is érdeklődik, de a tárgyalások még nem jutottak túl kezdeti szakaszukon. Hogy mennyire összefügg a földgáz és a politika, jellemző rá a nyugatnémetekkel kötött szerződés. Valószínűleg mindkét fél közös elhatározásából azzal adtak különös nyomatékot az ügyletnek, hogy a szerződést Leonyid Brezsnyev múlt év novemberében tett bonni látogatása előestéjén írták alá. FRANCIAORSZÁGBAN NAGY VITA ELŐZTE MEG A DÖNTÉST. Végül is január 23-án, a Szojuzgazexport és a Gazé de France, a polgári ellenzék dühödt támadásai közepette, megkötötte a szerződést. 1984-től a Szovjetunió 25 éven át évi nyolcmilliárd köbméter földgázt szállít, aminek ellentételeként a franciák részt vesznek az ötezer kilométeres csővezeték építésében. Itáliában egyelőre halogatják a már Rómába érkezett szerződés aláírását. Spadolini kabinetje az amerikai nyomásnak engedve — a lengyelországi eseményekre hivatkozással — felfüggesztette a tárgyalások folytatását. Ám az iparügyi tárca aggódik a késedelmes döntés esetleges következményei miatt. A legfrissebb hírek Madridban szintén megerősítették: Spanyolország is csatlakozik a földgázvevőkhöz. Rövidesen megkezdődnek a kétoldalú tárgyalások: a spanyolok előreláthatóan évi két-hárommilliárd köbméterre nyújtják be igényüket. A nyugat-európai országok rendkívül jelentősnek tartják a földgázüzlet révén adódó szovjet megrendeléseket is, amelyek lehetővé teszik a szorongató munkanélküliség csökkentését. Az NSZK-ban például a Mannesmann és a Thyssen cég kapott nagyarányú megrendelést a csőhálózat elkészítésére, s ezzel mentesült a tömeges elbocsátások rémétől. NAPJAINK FESZÜLT NEMZETKÖZI LÉGKÖRÉBEN a nagyszabású földgázüzlet hírei rendkívül megnyugtatóan hatnak. A hosszú távú, 25 évre szóló szerződések önmagukban is azt bizonyítják, hogy a józan megfontolások alapján igenis van létjogosultsága a kölcsönösen előnyös kelet—nyugati együttműködésnek. Még egy tanulság levonható belőlük. Nevezetesen: Nyugat-Európa szavakban ugyan nem mondott ellent az Egyesült Államoknak, csatlakozott Reagan elnök lengyel- és szovjetellenes kampányához, tetteiben azonban a sajátos érdekeiknek megfelelő úton jár. Nem értelmetlen szankciókkal, hanem bölcs megfontoláson nyugvó gazdasági megállapodásokkal. Gyapay Dénes Roosevelt születésének centenáriumán A Lánchíd pesti oldalán, a város egyik legforgalmasabb terét még a hidegháború legsötétebb éveiben is egy modern amerikai elnök neve jelezte. Burzsoá politikusról, a tőkés rend általa legjobbnak tartott formáját elszántan védő és az Egyesült Államok politikai befolyását globálissá szélesítő államférfiről volt a szocialista magyar főváros kellős közepén elnevezve egy fontos közlekedési csomópont. Az ellentmondás híven fejezte ki az elnök személyének és politikájának máig kutatott és vitatott jellemzőit, az egysíkú értékelés lehetetlenségét. Az egyik legelőkelőbb amerikai család sarja volt, a másig ág már adott századunkban elnököt az új világnak. Neveltetése ennek megfelelő volt. Nevelőnő, mély vallásosság, Boston környéki középiskola, a Harvard egyetem, az elengedhetetlenül szokásos jogi. tevékenység. A korán felébredt politikusi ambíció és a hagyományok demokrata szenátor- sághoz segítik New' York államban, majd államtitkárságot vállal a Tengerészeti Minisztériumban. Az 1. világháború után alelnökjelölt, majd a kudarc után újra ügyvédi irodát vezet. Közben súlyosan megbetegszik, felnőtt korban gyermekpara- lízist kap, és gyakorlatilag megrokkan. A 20-as évek közepén megkísérel behajózni az üzleti életbe is, ám elsősorban politikus marad, és különböző szervezetekben vállal elnöki tisztséget. Az 1928-as választások New York állam kormányzói tiszt, ségéte emelik. Ekkor már -a Fehér Ház jár a szeme előtt, és az álom nem túlságosan távoli. Nem annyira egyéni erőfeszítéseinek, hanem az 1929—1933 közötti nagy gazdasági világválság amerikai hatásainak köszönhető, hogy a liberális alapindításon túlmutató progresszív programja, és ennek alapján kifejtett kormányzói működése az 1932-es választásokon elhozta az elnöki tisztséget számára. A New Deal Elnöki tevékenységének legalábbis két világtörténelmi vonatkozása van. Az egyik az Egyesült Államoknak a tőkés fejlődés további kibontakoztatására alkalmatlanná vált struktúráinak megújításához fűződik; a másik pedig a világháborúban győztes antifasiszta koalíció győzelméhez, a megegyezéses szovjet—amerikai viszony (önérdektől természetesen nem mentes) fejlesztéséhez vagy legalábbis fenntartásához. Roosevelt tizenkét elnöki éve alatt Amerika legyűrte a nagy válság következményeit, a nyugati félteke vezető államából a kapitalista világ politikai és katonai abszolút hatalmává vált. A Roosevelt-i elvek a fogyasztókra próbálták alapítani a kapitalista fejlődést. Az 'elnök környezete és tanácsadói felismerték azt az óriási szakadékot, amely az Államok gazdasági potenciája és a tömegek vásárló ereje között tátongott. Az intézkedések elsődlegesen az ősz. tályellentétek csökkentésére, a szélsőjobboldali és a baloldali fenyegetések elkerülésére, a túlzott tőkekoncentráció ellen, a kisvállalkozások és főleg a farmerek megmentésére irányultak. „Megfogadom önöknek, megfogadom magamnak, hogy új irányt (new deal) nyitok meg az amerikai nép számára” A kifejezés azóta egy egész gazdaságpolitikai korszakot jelöl. Egy San Fracisco-i 1932-es kortesbeszédében ennek politikai filozófiájáról is beszámolt: „A mi feladatunk jelenleg nem új erőforrások feltárása és fel- használása vagy több áru termelése. Hétköznapi, egyáltalán nem drámai munkára van szükség: a meglevő erőforrások és vállalatok fel- használásának biztosításáról, felesleges termékeink külső piacainak visszaszerzéséről, a nem kielégítő fogyasztás problémájának megoldásáról, a termelés és a fogyasztás összhangjának megvalósításáról, a javak és áruk igazságosabb elosztásáról, a meglevő gazdasági szervezetnek a nép szükségleteihez való idomításáról.” Elnöksége idején a bankok és a mezőgazdaság szanálásával, nagyvonalú segélypolitikával, közmunkákkal, progresszív adóztatással, a társadalombiztosítás bevezetésével és a munkaügyi törvény- hozás fejlesztésével, tröszt- ellenes intézkedések kierőszakolásával bizonyította a forradalmat elkerülni hivatott reformprogramjának komolyságát. Az Egyesült Államok gazdaságát teljesen a háborús termelésre való áttérésnek a gazdasági potenciált kihasználó és a munkanélküliséget eltüntető lehetőségei szanálták. Antifasiszta koalíció egyik vezetője A két háború között az USA vezető külpolitikai irányvonala az úgynevezett izolacionizmus volt. Ennek lényege, hogy az I. világháborús rossz tapasztalatok és illúziók után az Egyesült Államok — politikailag és katonailag — kivonult a világ- politika színpadáról. Ezt az alapállást a 30-as években a belső problémák felé fordulás, a New Deal, a fasizmus előretörése és általában a nemzetközi helyzet élesedése még erősítette is. A konzervatív körök bigott pacifizmusa és egysíkú háborúellenessége szállítási tilalomhoz, különböző semlegességi törvények elfogadásához vezetett. Ez pedig az adott erőviszonyok között egyértelműen a fasiszta agresszorok: Japán, Olaszország és főként a hitleri Németország malmára hajtotta a vizet. Roosevelt felismerése — hogy tudniillik a tengelyhatalmak sikerei veszélyeztetik az Egyesült Államok biztonságát — csak nehezen tört utat magának a közvélemény tudatában. Ám a fokozatosan adagolt erkölcsi elkötelezettség az agresszió áldozatai mellett, az embargópolitika lassú enyhítése, a közvetett, majd egyre inkább közvetlen felkészülés a háborúra, lassan felolvasztotta a közöny és ellenérzés jegét. Lengyelország megtámadása után bekövetkezett a semlegességi törvény módosítása (nem utolsósorban a hatalmas kereskedelmi előnyök miatt). Roosevelt egyre inkább hangot adott „az erőszak ellenségei” melletti elkötelezettségének, intenzív hadseregfejlesztés indult meg, majd az úgynevezett kölcsönbérleti szerződések lehetőségének törvénybe iktatásával megvalósult az elnök elképzelése: az Egyesült Államok a polgári demokráciák fegyvertárává vált. A Szovjetunió megrohanása- kor Roosevelt rokonszenve egyértelműen a megtámadott, az új szövetséges felé irányult, és a Pear Harbour-i japán támadás teljes egészében felsorakoztatta az immár hadviselő Egyesült Államokat Anglia és a Szovjetunió mellé. Az ezután következő időszak eseményei ismertek. Az 1940-ben majd 1944-ben újraválasztott amerikai elnök őszinte elkötelezettje volt a három nagyhatalom háborús együttműködésének, és az összhangot a győzelem után is, a béke idején is fenn kívánta tartani. Felismerte a felemelkedő Szovpetunió világpolitikai jelentőségét, és elismerte (erről Sztálinnal folytatott levelezése is tanúskodik) azt az egyedülálló erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió hozott a közös győzelem érdekében. A szovjet érdekek elismerését ugyanakkor összekapcsolta az Egyesült Államok és a világ- kanitalizmus általa fontosnak tartott érdekeinek érvényesítésével. Magyarán: az ésszerű kompromisszumok, a nagyhatalmi konszenzus elérésére törekedett. 1945-ben bekövetkezett halála nagyban hozzájárult a hidegháborús eljegesedés szubjektív feltételeinek kialakulásához. Franklin Delano Roosevel- tet négvszer választották meg az Egyesült Államok elnökévé. Ez a páratlan siker is jelzi, hogy a reálisan gondolkodó amerikaiak milliói ismerték el teliesítménvét békében és háborúban egyaránt. Derer Miklós Reagan Európába készül Európai körútra készül júniusban Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke — közölte pénteken a Fehér Ház. A június 4-i kezdettel tervezett egyhetes utazás első állomása a vezető tőkés országok ottawai találkozóját követő versailles-i csúcs- értekezlet. A június 5—6-ra tervezett versailles-i konferencián Reagan mellett Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszoszág, az NSZK, Japán és Kanada vezetői lesznek jelen. Ezután az amerikai elnök egy NATO- értekezleten vesz részt, amelynek színhelye valószí nűleg Brüsszel lesz, várható időpontja pedig június 9— 10. Ronald Reagan ezután Rómába látogat, ahol fogadjá őt II. János Pál pápa is. A tervek között párizsi látogatás is szerepel: az amerikai elnök Francois Mitterrand-nal egyebek között Franciaorsznágnak a NATO-hoz fűződő kápcsola- tait érintő kérdésekről folytatna eszmecserét. A Fehér Ház jelenleg egyhetesre tervezi az utazást, amely az amerikai elnök első európai körútja lesz. Megfigyelők szerint Reagan nyilvánvalóan arra törekszik, hogy egyszeri diplomáciai erőfeszítéssel mintegy lökést adjon a szövetségesek politikai, gazdasági és katonai integrációjának.
