Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 28., csütörtök 5. AFGANISZTÁN Segítség a gazdasági fejlődéshez A Szovjetunió évtizedek óta segítséget nyújt Afganisztán fejlesztéséhez. Erről tanúskodnak az alábbi képek is: Kabulban, Afganisztán fő­városában, 1962-ben kezdő­dött egy házgyár építése szovjet segítséggel. A fővá­ros északi részén új kerület jött létre, amelynek épüle­tei a házgyárban készültek. A gyárat most szovjet mér­nökök és építészek tervei alapján felújítják. A felújí­tás befejeztével a házgyár megkétszerezi az előregyár­tott épületelemek előállítá­sát. Az épületelemekből 25 év alatt 220 ezer lakást, 270 iskolát, 350 bölcsődét és óvo­dát, 40 filmszínházat, több kórházat és könyvtárat épí­tenek. A házgyár bővítésére azért van szükség, mert az elkövetkező Időkben a ter­vek szerint Kabul lakossága a jelenlegi 900 ezer főről több mint kétszeresére nö­vekszik. A képen: egy új áll- ványhíd szerelésénél (balról jobbra) Ali Balucs, a ház­gyár tervezőirodájának veze­tője, Abdul Hakim mérnök és Vlagyimir Gluhenykij szovjet mérnök. Afganisztánban kevés a vasút, az árufuvarozás jó­részt teherautókkal történik, ezért fontos, hogy a közutak jó állapotban legyenek. A Hindukus hegységen vezet át a „Szalang” autóút, amely (Fotó: TASZSZ — MTI—KS) Kabult köti össze a Panj fo­lyó melletti Serhannal. Szov­jet útépítők segédkeznek a fontos közút karbantartásá­ban. A képen: javítják a „Szálang” autóút egyik sza­kaszát. LAOSZ Harc az elmaradottság felszámolásáért A laoszi nemzeti demok­ratikus forradalom 1975-ös győzelme után elkezdődhe­tett a soknemzetiségű ország­ban a szocializmus alapjai­nak lerakása. A három és fél millió la­kost számláló délkelet-ázsiai ország rendkívül alacsony gazdasági szinten él: a ko­rábbi rendszertől örökölt nyomort csak igen lassan le­het felszámolni. Az ország legújabb kori történetének kiemelkedő eseménye volt a Laoszi Forradalmi Néppárt II. kongresszusa 1972-ben, amelyen kimondták: minden előfeltétel adott ahhoz, hogy az ország a kapitalizmus megkerülésével, közvetlenül a\ szocializmushoz vezető út­ra lépjen. Minthogy azonban a gazdasági és társadalmi feltételek rendkívül alacsony szinten állnak, ezt az átme­netet fokozatosan, szakaszo­san lehet csak megvalósíta­ni Laosz társadalmi-gazdasági fejlődése jelentős mértékben épít a szocialista országok­kal kialakított gazdasági együttműködésre és — kü­lönösen az európai szocialis­ta országok részéről meg­nyilvánuló —, internaciona­lista segítségre. A szomszé­dos Vietnamon túl minde­nekelőtt a Szovjetunió sie­tett az elmaradott indokínai ország segítésére és gépekkel, korszerű technológiával se­gített lerakni az addig szin­te kizárólag mezőgazdasági ország, Laosz iparának alap­jait. Erejéhez, lehetőségei­hez mérten a többi szocialis­ta ország is bekapcsolódott az elmaradottság felszámolá­sáért indított harcba. Hazánkat szüntelenül bő­vülő kapcsolatok fűzik a Mekong-parti országhoz. Köl­csönösen előnyös együttmű­ködésünk új fejezetét nyi­totta meg 1976 szeptemberé­ben a Kaysone Phomvihane vezette laoszi párt- és kor­mányküldöttség hivatalos magyarországi látogatása. A tárgyalások során létrejött megállapodás alapján kap­csolataink elmélyítése érde­kében létrehozták a magyar —laoszi gazdasági, műszaki- tudományos együttműködési vegyes bizottságot, amely­nek tevékenysége kedvezően hat az együttműködés kiter­jesztésére. S. A. KUBA Szélesedő kapcsolatok A Kubai Köztársaság a forradalom győzelme után gyors ütemben fejlődött. 1961—1965 között a bruttó nemzeti termék évi növe­kedési üteme 1,9 százalék volt. Ugyanez a szám 1966 —1970 között már 3,9 száza­lék, 1970 és 1975 között pe­dig több Tnint 10 százalék. A karib-tengeri szigetország gyors gazdasági fejlődésé­ben nem kis szerepe volt az európai szocialista országok­nak, a velük való kölcsö­nösen előnyös kereskede­lemnek. Együttműködésük fejlődésében minőségileg új szakaszt jelentett, hogy Kuba 1972-ben belépett a KGST-be. A Szovjetunió és a kari­bi ország gazdasági kapcso­latainak jellegéről és mére­teiről az alábbi adatok »ta­núskodnak: a hetvenes évek végéig a Szovjetunió gazda­sági, pénzügyi és műszaki segítségnyújtásával 240 lé­tesítményt építettek, illetve restauráltak Kubában. Ezek az üzemek a teljes ipari ter­melés több mint 10 száza­lékát állítják elő, ezen be­lül a teljes hengereltáru­termelés több mint 50 szá­zalékát, a villamosenergia­termelés 32 százalékát. Ezen­kívül a Szovjetunió számot­tevő segítséget nyújt Kubá­nak az építőanyag- és épí­tőipar fejlesztéséhez. S vajon Magyarország milyen módon vesz részt a szigetország gazdasági po­tenciáljának emelésében? Nos, az eddigi eredmények kiváló alapul szolgáltak a tavaly aláírt 1981—85-ös tervegyeztetési egyezmé­nyekhez, amelyek további növekedést irányoztak elő. Az öt évben az árucsere­forgalmunk mintegy 70 szá­zalékkal lesz magasabb, mint a megelőző öt évben. Kuba hazánkba irányuló exportja ötször annyi ter­méket tartalmaz majd, mint korábban, hasonlóképpen a magyar kivitel háromszor több áruféleséget érint. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok kiemelkedő fe­jezete az az együttműködé­si szerződés, amely az Ika­rus autóbuszok kubai gyár­tását irányozza elő. Hazánk részt vesz továbbá a sziget- ország nikkelprogramjában és mezőgazdaságának kor­szerűsítésében. Hitelekkel járulunk hozzá a kubai tu. domány és technika fejlesz­téséhez,- földtani kutatások­hoz, valamint a hírközlési, az oktatási központok, a rá­dió- és tévéstúdiók' korsze­rűsítéséhez. Kuba ezeket a hiteleket nikkeltermékek­kel, valamint friss és fel­dolgozott citrusfélékkel és egyéb élelmiszeripari ter­mékekkel viszonozza. A kétoldalú egyezmények a többi között előirányoz­ták a hosszú távú együtt­működési és integrációs le­hetőségek megvizsgálását, ami remélhetőleg a gazda­sági kapcsolatok tovább­fejlődését szolgálja majd. Seres Attila VIETNAM Kísérleti állomás MONGÓLIA Az erdők országa — is Sokarcú képet mutat Mongólia. Északon, a hegyi erdők váltakoznak a sztyeppékkel. A leggyakoribb itt a szibériai vörösfenyő és a cédrus, különböző más fenyőfajtákkal kever­ve, de lombos fák is nagy számban találhatók. Képünkön: jellegzetes észak-mongóliai táj (Fotó: ZB—HOR—KSj A Vietnami Demokratikus Köztársaság déli termékeny területeit joggal nevezik az ország „rizseskamrájának”. Különösen jó eredményeket mondhat magáénak Kelet Nam Bo tartomány, öt év óta mezőgazdasági kutató- és kísérleti állomás működik ezen a tájon, amelynek fon­tos célja, hogy a kedvező földrajzi adottságok még jobb kihasználásához segít­se hozzá az itteni gazdasá­gokat. A kutató és kísérleti köz­pont első feladatként a ter­mőtalajt tanulmányozta és minőségileg osztályozta, hogy megfelelő útmutatáso­kat adhasson az ésszerű termeléshez. A vizsgálatok adatai alapján a talajadott­ságokat híven tükröző geo­lógiai térképet készítettek. Ennek az „alaptérképnek” és a további vizsgálódások­nak a nyomán azóta elké­szült már a részletes map­pa, amelyhez a tudósok sok gyakorlati tanácsot is mel­lékeltek, közölve az elérhető átlagos és maximális ter­méskilátásokat is. A hetvenes évek végén is jelentős segítséget nyújtot­tak a kutatók a rizsterme­lőknek. Nemcsak Kelet Nam Bo, de Nyugat Nam Bő rizsföldjeinek nagy részén is pusztítottak kártevő ro­varok. Kidolgozták a véde­kezés módszereit, a legha­tékonyabb növényvédő sze­reket, hogy ilyen károsodás ne tizedelje meg a jövőben a termést. Ugyanakkor a fertőzéseknek, betegségek­nek jobban ellenálló fajtá­kat is kinemesítettek. A kutatók gyűjtik, osztá­lyozzák a vidék gabonafaj­táit és újabbakkal gazdagít­ják őket. Génbankjúkban 111 féle kukorica, 200 fajta szójabab, több mint 100 fé­le rizs és több mint 70 fajta cirok található. A sokféle növényfajtát a kísérleti táblákon rer'r’ „vizsgáztatják” és a leg-J. válóbbak termesztésbe ajánlásokat juttatnak el a termelőkhöz. Az emberek nálunk Mon­góliát a sztyeppék országá­nak vélik. Ez abból fakad, hogy a tényleges, mintegy félmillió négyzetkilométer­nyi legelőterületen hagyomá­nyos állattenyésztés folyik. Pedig Mongóliát a 12. szá­zadban úgy is emlegették, mint az erdők országát. És ez ma sincs másképp. Az ország északi és nyu­gati hegy- és dombvidékeit hatalmas fenyőerdők borít­ják. Az erdők összterülete több mint 15 millió hektár, az ország területének mint­egy 10 százaléka. A fakiter­melés és -feldolgozás 1979- ben az ipari termelés 14 szá­zalékát tette ki. A Mongol Forradalmi Nép­párt 1981. májusi kongresz- szusa a népgazdaság 1981— 1985. évi fejlesztési tervé­ben jelentős szerepet szánt az erdőgazdálkodás kiterjesz­tésének. A fa- és feldolgozó- iparnak ez alatt 16 százalék­ról 19 százalékra, illetve 20 —22 százalékra kell növel­nie részesedési arányát az ipari termelésből. Szükségessé teszi ezt min­denekelőtt a nagyarányú la­kásépítkezést A fővárosban. Ulánbátorban és Toszont- szengelben (Dzavhan kerület) 1985-ig hatalmas fafeldolgo­zó és bútorkombinát épült, a szuhebátori üzemet pedig kibővítik. Hasonló kombinát működik még a réz- és mo- libdénbányászatáról híres Erdenetben. A kombináto­kat a hegyvidékek közelébe telepítették, mert a mintegy 1 és negyed’ milliárd köb­méterre becsült faállomány túlnyomó többsége itt ta­lálható. Az erdőgazdálkodás fej­lesztése érdekében, nagyará­nyú erdősítéseket is tervez­nek az ország különböző te­rületein. A talajvédelem ér­dekében védőerdősávokat is - telepítenek a sztyeppén, fél­sivatagos vidékekre. Az erdősítés- más haszon­nal is jár. így lehetővé te­szi új üdülőterületek létesí­tését, gombát, erdei gyümöl­csösöket, és gyógynövénye­ket juttat a fogyasztók asz­talára. S ne feledkezzünk meg a vadászatról sem: a prémek jelentik a Mongol Népköztársaság egyik leg­fontosabb bevételi forrását. (gáti) összeállította: Gyurkó Géza Ganz-daruk a havannai Buda pest-rakparton (Fotó: MTI — KS — Király Ferenc felv.j

Next

/
Thumbnails
Contents