Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. JANUÁR 5., KEDD Jó reggelt, Magyarország Ébredés után első mozdulatunk, hogy bekapcsoljuk a rá­diót. A kellemes zene pár percig még a meleg ágyban marasztal, megvárjuk a meteorológus jelentését, aszerint öltözünk, hogy milyen időt jósol mára. Az ismételten be­mondott pontos idő ritmusa felgyorsít, indulásig beosztja perceinket; míg mosdunk, öltözünk, hírt kapunk hazánk és a világ eseményeiről. A „Szót kérek” jegyzet gondo­lataira is még odafigyelünk már kabátba bújva, majd az ŰTINFORM intelmeivel felvértezve lépünk ki az ajtón. Közérzetünk a Kossuth rádió hullámhosszára hangolt: jó, kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó, sőt derűs. Sokban köszönhető ez a hajnali-reggeli hír- és magazinműsor ve­zetőinek, munkatársainak, akik a három és fél órában úgy tudják ébreszteni az országot, úgy adják tovább a hírügynökségek jó és rossz híreit, hogy tárgyilagosan és ne borúlátóan kezdjük a napot. Ismerjük hangjukat, megfogadjuk tanácsaikat, hisz- szük szavukat, olyanok számunkra, mint a régi, mindig segítőkész barátok. Valójában kik ők, hogyan élnek, dol­goznak, mennyire ismernek bennünket, a hétköznapok „Jó reggelt!” kívánói? Az éjszaka és a hajnal ta­lálkozásának hideg órájában még sötétek, kihaltak az ut­cák. Alszik az ország. Alig múlt három óra;, Budapesten a Bródy Sándor utca 5—7. számú kapu egyre gyakrab­ban nyílik, érkeznek a haj­nali adás munkatársai. Egy órával műsorkezdés előtt már együtt van a Jó reg­gelt!, a Magyar Rádió poli­tikai főműsorának soron levő stábja: Műsorvezető-szerkesztő: Pintér Dezső, szerkesztő­asszisztens: Kiss Gy. János, lapszemlét összeállítja: Fo­dor János, hírszerkesztő: Forró Evelyn, 'bemondó: Erőss Anna. A 'budapesti köz­lekedés riportere Baróti András, az ŰTINFORM hí­reiről Karády László tájékoz­tat Zenei szerkesztő: B.Tóth László. Technikusok: Hübel Györgyi, Marosfalvy Richard, Szabados György. A villany- írógépnél: Ung Mária, Legkorábban a lapszemlés állt miunkába, háromnegyed háromkor kézhez kapta az összes központi napilapot, ,,'bő” másfél órát szánhat ar­ra, hogy elolvashassa az új­ságokat, kiemelje a lénye­öt stúdiómagnó működik adás közben ges cikkeket, lediktálja a gépírónőnek a tartalmi is­mertetőt majd szalagra mondja. Fodor Jánoson nem látszik a fáradtság, ő már felébredt, a hangja is élén- kebb, nem olyan álomittas, mint a többieké. — Még nem fejeződött be a munkám, csütörtök van, a filmbemutatók napja, össze kell állítanom az új filmek­ről is egy rövid jegyzetet amit Dezső felolvas. A 7 órás blokkban elhangzik egy riportom ... Ne hagyjatok ki a kávézásból! — szol oda Marikának, aki a méregerős feketét főzi, s az öblös po­harakba színültig önti, majd visszaül az írógéphez, és vil­lámgyorsan gépeli továhb a hajnali forgatókönyvet. Forró Evelyn fázósan ösz- szehúzza magát. egy fotel mélyén. A göndör, szőke haj­keretből szelídkék szeme csak résnyire nyílik, — Talán a kávé segít. Teg­nap délután fél háromkor kezdtem, este fél tizenegyig szerkesztettem a híreket. Itt aludtam, pór órára nem ér­demes hazamenni. Kilenc éve dolgozom a Rádióban, mellette a Tv-híradónak is, írok a Ráddóújságba, de be­szélni jobban szeretek, — mondja, közben nagyokat kortyol a feketéből. A többiek .is mind fiata­lok. Harmincon innen és alig túl, albban a korban, amikor még a legnagyobb terhelést is elbírja az ember szervezete. Ez a három és fél óra az idegek próbája; összpontosítás, rögtönzés, fe­gyelem. Ahogy közeledik az adás kezdésének ideje, szinte elektromossággal telítődik a levegő, már nyoma sincs az ólmos fáradtságnak. Az együttes: eleven összhang. Pintér Dezső diktálja az üte­met, derű, nyugalom, hatá­rozottság árad a fiatal kollé­gákból, mintha nem is mun­ka, hanem szórakoztató já­ték lenne az egész, amit halálosan komolyan vesznek, amiben nem szabad hibáz­ni... Felhangzik a szünetjel, 4 óra, 20 perc van, kisvártatva a Rákóczi-indulóval meg­kezdődik a nap. A stúdió technikai helyiségéből hív­ják Pintér Dezsőt, aki Erőss Annával együtt a bemondó­szobába siet, és a mikrofo­nok elé ül. Ámulva hallga­tom a műsorvezető-szerkesz­tőt, ahogy minden lámpaláz nélkül, mintha egy régi is­merősének beszélne, rokon­szenves közvetlenséggel így szól: „Jó reggelt kedves hallgatóim, Pintér Dezső éb­reszti és köszönti önöket!” És amikor átadja a szót a hírbemondónak, újabb va­rázslat. A kezdés előtt min­denki lázasan fájdalomcsil­lapítót keresett a táskájában, mert Annának kimondhatat­lanul fájt a feje Azt hit­tem elgyötört lesz a hangja, ehelyett bársonyosan me­leg, telt, — friss, tiszta dal­lamhoz hasonló. Ilyen átvál­tozásra csak az ízig-vérig hi­vatásáért élő ember képes. Természetesen, aki mikrofon elé ül, tanul beszédtechnikát, nem szöveget mond, hanem tartalmat, tudja hogyan kell hangsúlyozni, mikor és ho­gyan szabad lélegezni, hol kell szünetet tartani, hogy a lényegre irányítsa a hall­gató figyelmét. A hírolva­sáshoz politikai felkészültség, tájékozottság, az előzmények ismerete is nélkülözhetetlen. ★ Pintér Dezsőnek egy nem mindennapi tulajdonságát fedeztem fel a reggeli adás alatt: osztódásra képes. Egy­szerre több helyen is jelen van, az előbb még kellemes, vidám és ékes szavakkal kö­szöntötte a névnapjukat ma tartó lányokat, asszonyokat, melyre csak úgy záporoztak a telefonos köszönések, most meg a magnószobában talá­lom, egyszerre három té­mában tárgyal. A többiek is átveszik ezt a felfokozott se­bességet. A sokoldalú, elismert új­ságíró hamarosan mint szép- író is 'bemutatkozik könyvé­vel. Egy napba szinte negy­vennyolc órát sűrít, felesége kiváló segítőtársa, mint or­vos tudja mit jelent az éj­szakai, hajnali idegfeszítő szolgálat. Sok levelet kap a hallgatóktól: szinte család­tagként írnak hozzá, meg­hívják, aggódnak, ha hosz- szahb ideig nem hallják. Valóban magával ragad­ja környezetét — mondják a kollégák is. Az első őszi na­pon úgy érkezett a stúdió­ba, hegy a zsebéből elővett egy gesztenyét, az asztalra tette, s ettől az egész Jó reggelt! műsor aranybarna hangulatú lett. Előre „meg­komponálja” a műsort, de a rögtönzés mestere is. ötle­tei váratlanok, tavaly egész télen szállóigévé vált egy reggeli mondása Röviden a sztori: Szibériai télre ébredt Magyarország, hóakadályok az utakon, megbénult a köz­lekedés városon, falun. A fővárosi tanács is már mim dent ígért a hóeltakarítók- nak, és ekkor Pintér Dezső, mint maroknyi hadát végső rohamra buzdító vezér, ko­moly hangján belemenny- dörögte a mikrofonba: La­pátra magyar! ★ Már a harmadik pohár ká­vét isszák a rádiósok, ami­kor jelentkezik New York­ból Kulcsár István. A tudó­sítás után egy villámkez- désre jut idő: — A politikai adásokban elhangzó kommentárjainak ' ismeri-e visszhangját? — Sajnos, nem jut el idá­ig — válaszolja — pedig sze­retném tudni, hogy a Ma­gyar Rádió hallgatónak mi a véleménye, mire kíváncsi­ak, szívesen venném az ér­deklődéseket, a visszajelzé­seket. Jó éjszakáttal búcsúzom, jó reggel ttel viszonozza. Baranyai Ilonáival is sike­rült kapcsolatba lépnem, Moszkvából beszél. Ott két órával előbbre jár az idő. — Már átfutottam a reg­geli újságokat, most az ott­hon is mindennapos témá­val foglalkozom, a lakásépí­tés gyorsításának Szovjet­unióban alkalmazott mód­jait kisérem figyelemmel — mondja, majd hirtelen át­vált, lágyabb lesz a hangja: — írd meg, hogy én is me­gyei lapnál kezdtem hajdan boldogult gyakornok korom­ban. Ott tanultam meg, ho­gyan lehet pontosan, gyor­san dolgozni, napi két anya­got leadni és mégsem vol­tam fáradt. A megyei lapok jó iskolák. ★ Nemsokára vége a Jó reg­gelt! adásnak, és Győri Bé­la, ügyeletes főszerkesztőt is megkérdezhetem a tízéves reggeli krónika jövőjéről: — Levegősebb, rugalma­sabb műsorszerkesztésre té­rünk át, feloldjuk a merev szerkezetet, több lesz az élő­ben megszólaló hang. Job­ban kihasználjuk kül- és bel­földi hírforráísainkat, per­gőbb, érdekesebb, árnyal­tabb lesz a műsor. Gyak­rabban támaszkodunk a me-, gyei tudósító hálózatra,- azt akarjuk, hogy mindenütt ott legyünk, elsőként Űj rovat­tal is jelentkezünk, Humor éhgyomorra címmel, szóra­koztató, jókedvre derítő per­ceket teremtünk. A hallga­tók kívánságára újból lesz naptár, többnyire nemzeti évfordulókat ismertetünk. A magnós szobába behal­latszik Pintér Dezső élethű mikrofonhangja „búcsúzik önöktől a hajnali szerkesz­tő. ..” Az ablakon beáram­ló fényben sápadtak az ar­cok, elcsendesedett a stáb, oldódik a feszültség, olyanok, mint a célba ért hosszútálv- futók... Rendezik, rakják el a teleírt, gépelt oldalakat. Ebbe a hangulatba magas­ságát meghazudtoló robbané- konysággal, tele energiával köztünk terem Pintér Dezső: összecsapja nagy férfikezét, a csattanásra mindenki fel­kapja a fejét. — Gyerekek, vigasztalja­tok meg, ugye nem voltunk nagyon rosszak? Horváth Anita Orosházán készítik * Combcsontgömb és foggyökér kerámiából Az Orosházi Kazángyártó Ipari Szövetkezetben . elké­szítették a biokerámiák pro­totípusait. Ezeknek a szerve­zetbe való beépítésével se­gíteni lehet a születési rend­ellenesség, baleset vagy ter­mészetes kopás miatt moz­gásképtelenné vált embere­ken. Megkezdték az arra irányuló kísérleteket is, hogy oxidkerámiából beül­tethető foggyökereket állít­sanak elő. A szentesi kórház orvos­csoportja több mint egy éve mutatta be a televízióban azt a gyógyászati eljárást, amellyel az említett okok­ból ágyhoz kötött betegek is­mét mozgásképessé tehetők. Az ortopéd sebészeti beavat­kozás elterjedésének azon­ban az lenne a feltétele, hogy itthon előállítsák a je­lenleg csak tőkés importtól, igen drágán beszerezhető csípőprotézist. A tv-riport bemutatása utói jelentkezett az illeté­kes orvosi bizottságnál az orosházi szövetkezet műsza­ki gárdája azzal, hogy oxid­kerámiából elő tudják állí­tani a protézishez szükséges nagy keménységű comb- nyakgömb-pótló idomot. Az orvosi bizottság — figyelem­be véve, hogy az orosháziak irtó- évek óta gyártanak a textiliparban használatos nagy szilárdságú, finoman megmunkált alumínium- oxid-kerámia szálvezetőket, — úgy ítélte meg, hogy a szövetkezet képes a vállalt feladat teljesítésére. Ezért megbízta a KAZIP vezeté­sét az oxidkerámia protézis kísérleti gyártásával, a kü­lönböző méretű idomok pro­totípusainak elkészítésével. A .tavaly szeptemberben kapott megbízatás alapján a közelmúltban Orosházán el­készültek a prototípusok. Kiégetésüket a Hódmezővá­sárhelyi Majolikagyárban végezték el, mivel még nem épült meg az az égle tőke­mencéjük, amelyben az eh­hez szükséges 1800 fokon égethető a biokerámia. Az égetést még a finomítás, a gyémántcsiszolás követi, hogy ezután a kísérleti pro­téziseket átadhassák véle­ményezésre az orvosi bi­zottságnak. A sorozatgyártás feltéte­leinek megteremtése is fo­lyamatban van. Épül a nagy teljesítményű égetőkemen­ce, amely biztosítja a bioke- rárniák előállításához szük­séges hőfokot. A szövetkezet műszaki gárdája pedig most újabb feladatra vállalkozik az egészségügy szolgálatában. Tudomásukra jutott, hogy az idén januárban elfogad­ták egy magyar vegyész­mérnök és egy szájsebész közös szabadalmát, amely­nek lényege, hogy a kihú­zott fogak helyére a szerve­zetbe beépülő műanyag fog- gyökeret helyeznek. Felvet­ték a kapcsolatot a feltalá­lókkal, akik a kísérleteket kézzel gyúrt és formázott, majd körülményesen ki­égetett kerámiával végezték, s megbízást kaptak a fog­gyökér oxidkerámiából va­ló előállításának kikísérlete­zésére. Ennek sikere meg­nyithatja az utat az új sza­badalom alkalmazása előtt. Az orvos a beteg fog kihú­zása után azonnal behelyez­heti a fogínybe a gyökérpro­tézist, amelyet a szervezet három hét alatt beépít, s ezek után már csak az ma­rad hátra, hogy a gyökérre felhelyezzék a páciens fizio­lógiájának megfelelő fogko­ronát. H eti umor ét elején — Dattel doktor gyógykú- rára akar küldeni — közli Fusselbeck a feleségével. — Ügy gondolja, sürgő­sen magaslati levegőre van szükségem. — Ezt olcsóbban is meg­szerezhetjük — feleli az asz- szony. — Mától fogva a pad­láson alszol, fiam! ir A fiatal feleség becsoma­gol a bőröndjébe. — Visszamegyek a ma­mához — mondja. — Ugyan, drága szívem, hiszem még sohasem vesze­kedtünk — így az ifjú férj. — Ez igaz, de a rendet­lenségemtől beteg leszek, és a főztöm meg egyáltalán nem ízlik! — Mégis észre lehet ven­ni, hogy öregszem — mond­ja Karl Hurtig a barátjá­nak. — Valahányszor meg­ismerek egy nőt, és az ille­tő csúnya, hát valósággal fel- lélegzem! ★ — Képzeld, Kurt, ma Neumannékkai találkoztam az utcán. Az asszony telje­sen rekedt, alig tud beszélni. — Nagyszerű, akkor ma estére meghívhatnánk őket! ★ — Hallottad már: Gruber professzor házassága állító­lag nagyon szerencsétlen. — Tudom, a professzor matematikus, a felesége pe­dig kiszámíthatatlan. ★ — Hogyhogy ez a korsó kétezer évesnél is öregebb? — Igen, uram — válaszol a múzeumi őr. — Maga hazudik, hiszen még csak 1982-őt írunk! EGRI Centrum Áruház JANUÁR 3- 16 ig JgJjgp 500 FT. FELETTI ÁGYNEMŰ ES FÜGGÖNY VÁSÁRLÁSKOR ZSETONT ADUNK! HÚZÁS 17-EN NYEREMÉNY 1 db AUTOMATA MOSÓGÉP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents