Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
10* NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat Mai összeállításunkban — korábbi sorozatunkra reagálva - megyei főorvos ír a számítógépek gyógyászati alkalmazásáról. Megyénkben - feltehetően anyagi okok miatt - csak nyomai vannak a számítástechnikának az orvostudományban, ám az ország más vidékein már találhatunk néhány követendő példát. Ugyanakkor igen időszerű témát is választottunk: olyan technikai megoldásokat mutatunk be, amelyekkel sikeresen védekezhet az ember a nagy hideg ellen ... összeállította: Hekeli Sándor Az ember és a hideg Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a Népújság tudományos rovatában, amelyek a számítás- technika alkalmazásával foglalkoztak. A számítógépek (computerek) nemcsak a gazdasági és műszaki életben, hanem az orvostudományban is hasznos segítőknek bizonyultak. Ezért érzem fontosnak, hogy erről is szót ejtsünk. Bár Heves megyében, kórházunkban a számítástechnika alkalmazásának igénye és feltétele nem körvonalazódott mindeddig, s ez a szemlélet az ország legtöbb egészségügyi intézményére jellemző — többnyire anyagi feltételek hiánya miatt —, mégis több olyan kórház van az országban, amely valamilyen formában már alkalmazza a computertechnikát. „Jó szolgák, de rossz parancsolok...” Az orvos és a számítógép Az emberi szervezet azáltal védekezik a lehűlés ellen, hogy az erek összeszűkítéséivel (, .libabőrosség’ ’) csökkenti a hóleadást, és megindítja, illetve fokozza a hőtermelést. A hőtermelő folyamataink azonban csak bizonyos hatások között képesek biztosítani a testhőmérséklet állandóságát, a szervezet energiatartalékai ugyanis egy idő után kimerülnek. Ha például a test plusz 4—5 C-fokos vízbe merül, egy ideig a testhőmérséklet nem változik. Amikor azonban a végbél hőmérséklete 34—35 C-fokra csökken, lanyhulni kezd a hőtermelő izomremegés (a didergés), mert fogynak az energiatartalékok és zavar támad a hőszabályozásban. Az eszméletvesztés 33 C-fok körül következik be, s ettől kezdve a test úgy viselkedik, úgy hűl tovább, mint a hidegre tett élettelen tárgy. Mihelyt a hőmérséklet eléri a 28 C-fokot, az esetek egy részében megáll a szív, de gyakoribb, hogy a légközpont mondja fel a szolgálatot. A 28 és 25 C-fok közötti testhőmérséklet az a határ, ahonnan az ember fokozatos melegítéssel talán még magához téríthető. Ha valakinek a testhőmérséklete 25 C-fok alá süllyed, melegítéssel már nem lehet őt életre kelteni (hacsak a vérkeringését és a légzését folyamatosan ezalatt is mesterségesen fenn nem tartják, mint azt egyes bonyolult szív- és agyműtéteknél teszik.) Tehát a lehűlés okozta halálhoz nincs szükség fagypont körüli hőmérsékletre. Minden olyan állapot, amely a testhőmérséklet kb. 10 C-fokos csökkenését okozza, „fagyhalállal” fenyeget. Érthető tehát, hogy azokat, akik nagy hidegben kénytelenek huzamosabb időn át dolgozni, különleges öltözékkel védik a túlzott lehűléstől. Így például az alaszkai kőolaj- és földgáz- távvezetékek építői és karbantartói — a képen látható módon — villamos fűtéssel ellátott öltözéket, kesztyűt, csizmát hordanak és arcukat álarccal védik a jeges szél támadásától. (KS) Legtöbbet e téren a Tolna megyei Kórház ért el Szek- szárdon. Itt rendelkeznek a legnagyobb hazai tapasztalattal, az egészségügyi adminisztráció gépesítésével éppúgy, mint a gazdasági tevékenység, a diagnosztika számítógépes segítésével. Mind a négy orvosegyetem, de elsősorban a budapesti és a szegedi, több éve végez intenzív kutatómunkát e téren is. Engedjenek meg rövid történeti visszapillantást: az 1960-as években foglalkozik a szakirodalom először a computertechnika orvosi alkalmazásával. A „Neumann János” Számítógéptudományi Társaság 1970-ben rendezte meg első kollokviumát „Számítástechnikai és biológiai módszerek alkalmazása az orvostudományban és biológiában” címmel, amely a hazai kezdeményezések első eredménye. Dr. Kalmár László professzor, aki a hazai kibernetika úttörője volt, irányította a figyelmet Szegeden az új tudományág felé. A számítógép orvosi alkalmazásának lehetőségeit az alábbi területeken látja Wagner német professzor lehetségesnek: 1. Klinikai adatok és leletek dokumentációja. 2. A számítógép mint diagnosztikai segédeszköz. 3. Biológiai folyamatok szimulációja. 4. A számítógép mint az oktatás segédeszköze. 5. A számítógép felhasználása a szakirodalom követésében. Ismert meghatározás: a computer olyan előrehaladást jelent a szellemi munka területén, mint amit a fizikai munkában jelentettek a gépek az ipari forradalom korában. A számítógéppel az ember saját szellemi kapacitását képes megsokszorozni. A gép nem felejt Ezután ismerkedjünk meg azokkal a területekkel, ahol ezen új technika alkalmazásának lehetőségei már elterjedtek. Az adatfeldolgozásban és dokumentációban a computer gyorsaságával és pontosságával nyújt segítséget. Nagy mennyiségű adatot, tünetet, jelenséget, laboratóriumi eredményt gyorsabban tud megszámlálni, rendezni, mint az emberi élő munkaerő. A kórtörténetekben igen sok, a gyógyítás számára értékes adat halmozódik fel az évek során. Ezek kihasználatlanul porosodnak a kórházak irattáraiban. A fontosabb kórképek elemzése, az esetleges rejtett összefüggések felfedezése az orvostudomány egy-egy területének gyorsabb előrehaladását szolgálhatja! Szőkébb szakterületemen, a gyermekgyógyászatban ilyen elemzés kapcsán derült fény a koraszülés egyes okaira. Ugyancsak számító- gépes adatelemzés tisztázta egy régebben gyakori és súlyos lefolyású betegség, az úgynevezett plazmasejtes tüdőgyulladás (interstitialis pneumonia) kiváltó és súlyosbító tényezőit. Az elemző munkát követően tudtunk lépéseket tenni a kór megelőzésére. Kevésbé elterjedt, de sokkal látványosabb alkalmazási terület a computer- diagnosztika. A diagnosztika legfőbb problémája: a betegségnek mint. tömegjelenségnek és ugyanakkor a betegségnek mint egyedi jelenségnek a dialektikája. Nincs két azonos adottságú beteg, s a legismertebb betegségeik is igen különböző tünetek kíséretében jelentkezhetnek. Ezenkívül a betegségek nagy számából kell kiválasztani az egyetlen kórképet, s á többféle kórképre is jellemző tünetekből kell kiválasztani az egyetlen betegségre és betegre illő tüneteket. A gond súlyát érzékelteti egy adat: 1971-ben Eilenber- ger 30 000 ismert diagnózist és 1500 tünetegyüttest számlált össze. Azóta ezek száma tovább növekedett. Egy orvos sem mondhatja el magáról, hogy teljesen otthonos minden kórkép ismeretében. A számi tógépes diagnosztika elvi alapja: egyes adatok birtokában a számítógép olyan, matematikailag is megfogalmazható feladatok megoldására képes, amelyek a differenciáló diagnosztikához szükséges döntést elősegítik. Szőkébb orvosi területen, amilyen például a ve leszületett szívhibák elkülönítő diagnózisa, a számítógép három előnyös tulajdonsága érvényesül: a gyorsaság, a fáradhatatlanság. valamint az, hogy a programozott információkat a gép soha nem felejti el. Diagnosztikus segédeszköz az utóbbi évek leglátványosabb felfedezése, a computertomographia is. A vizsgálat lényege: a röntgenjelek regisztrálásá. tárolása és elemzése révén a test olyan részei jeleníthetők meg (agy, szív, máj, vese), amelyek más vizsgálattal nem érhetők el. Olyan morfológiai részletek válnak láthatóvá, amelyek a hagyományos röntgenvizsgálat során többnyire elsikkadnak. Az intenzív osztályok alapberendezései közé tartoznak a szívműködést, a légzést, a testhőmérsékletet folyamatosan észlelő monitorok, amelyek o veszélyes állapotokat felismerik és jelzik. Ezek is a computerek egyik formájának tekinthetők. A „mesterséges . szervezet” Üjabban a kutatóintézetekben megadott biológiai törvényeket programoznak computerekbe s ezt követően azt vizsgálják, miként válaszol a „mesterséges szervezet” a különböző behatásokra. Az orvosi kibernetika e szokatlan módszerével költséges állatkísérleteket lehet megtakarítani. A módszer követői azt várják, hogy az új gyógyszerek kivizsgálásának végső fázisaként szükséges human kísérleteket is helyettesíteni lehet e módszer segítségével. Több helyen már mint oktatási segédeszközt is alkalmazzák a számítógépet. Szinte elképzelhetetlen, milyen mennyiségű közlemény jelenik meg az orvos- tudomány területéről. Ha egy orvos minden folyóiratot el akarna olvasni, amely a szakmájával kapcsolatos, naponta kb. 500 oldalt kellene áttanulmányoznia. Az orvostudomány ismeretei ötévenként teljes egészében elévülnek. Érthető, ekkora adattömeg rendszerezésére, megjegyzésére egyetlen ember képtelen. Okkal vetődik fel a kérdés: melyek azok a tulajdonságok, amelyek a számítógépet az orvostudomány nélkülözhetetlen segédeszközévé teszik? A magyar származású Neumann János az 1959-ben megjelent, „A számítógép és az agy" című könyvében közöl néhány adatot, amelyek segítenek megfejteni a titkot. íme két példa. A tárolt információk előkereséséhez szükséges idő az agyban egy ti zed másodperc. 10*’ sec). A számítógépben ez egy századmilliomod másodperc. (IO 8 sec). Az információ-áteresztőképesség az agyidegek pályáin 15 bit másodpercenként. (A „bit” az információ egysége.) A számítógépben ugyanez a folyamat másodpercenként ennék millió- szorosa. A titok egyik kulcsa: a számítógép összehasonlíthatatlanul gyorsabb mint az ember. A gép nem fárad. Ezzel szemben az orvost hangulata, fáradtsága befolyásolja. Egyik nap több, másik nap kevesebb jut eszébe ugyanarról a tünetről, gyógyszerről, betegségről. Csak dönteni segít Viszont az orvos azt is mérlegelni tudja, mennyire megbízható információt ad egy-egy tünet megléte vagy hiánya. Ezenkívül az orvos képes kórjelző tünetcsoportok felismerésére saját személyes élményei alapján. A computer szerepe a diagnosztikában elsősorban az, hogy felhívja. a figyelmet azokra a tünetekre, amelyekre az orvos még nem figyelt fel, azokra a vizsgálatokra, amelyeket még nem végeztetett el, és amelyek közelebb visznek a kórkép megismerésében. A kombinatív készséget igénylő gondolkodási feladatok megoldásában az emberi agy a legtökéletesebb gépnél is többet tud, s túlszárnyalása alig hihető. A gép csak dönteni segít. Humanitást csak az orvos személye vihet a diagnózis és a gyógyítás folyamatába, s ugyanakkor a betegért vállalt felelősséget nem háríthatja át egy orvos sem a számítógépre, ez minden orvos megtisztelő kötelezettsége marad. Találóan jegyezte meg Yates: „A számítógépek jó szolgák, de rossz paran- csolók.” dr. Kovács Zoltán, a megyei kórház osztályvezető főorvosa Gépesített jégvédelem A régi karok emberének tétlenül keltett tudomásul vennie a jeges árvizek pusztításait, védekezni ugyanis nem tudott ellenük. Korunk néhány technikai vívmányával — jégtörő hajók, robbanóanyagok használatával, repülőgépek, helikopterek igénybevételével — azonban már meg lehet akadályozni a folyók jégtakarójának kedvezőtlen elhelyezkedését, veszélyes méretű feltoriódását. Jeges árvíz olyankor fenyeget, amikor a folyókon levonulni akaró ár az alsó szakaszokon álló jégmezőt talál. Az a veszélyes, ha az árhullám bontja meg a jeget, helyenként torlaszokat emelvén. A jégtörő hajók tervszerű, már a jégzajlás időszakában is végzett tevékenységével megelőzhetők a jeges árvizek, illetve jelentősen csökkenthető az általuk végzett pusztítás. A hazai jégtörő flotta hajód kétféle módon szádinak szembe a folyók jegével: ráfutásos módszerrel vagy döngölőberendezés segítségével. A jégbe való beszo- rulás elkerülésére, ún. kanál formájúra megépített törzsű, keresztbordés, erős vasszerkezetű hajó mozgási energiáját hasznosítva folyamatosan halad előre mindaddig, amíg a vastagabb jégréteglek megállásra nem késztetik. Ekkor előre- hátra mozgással, a jégmezőre való ráfutással, az ún. vasalással száll szembe a jéggel. Ezt a módszert legyező alakban alkalmazva, folyamatosan növeli a szabad vízfelületet. A döngölőbe- rend evést, ha van, külön motor működteti a hajón. A bal oldalon elhelyezett tengelyrendszer a hajó első és hátsó részén beépített lendítőkerekeket, illetve a rászerelt hattomás öntöttvas tömböt görgős lánccal hajtja. A súlyok hatására a jégtörő orra és farrésze ellipszis pályán mozgó billegésbe kezd. Ezt hasznosítják a jég rombolásánál, s így döngüűőberendezéssel rendelkező hajók 50 százalékkal jobb hatásfokkal dolgoznak, 'mint a ráfutásos módszerrel tevékenykedők. ★ A dunai jégtörő flottához tartozó Jégtörő—IX-et láthatjuk „rendcsinálás” közben a zajló folyón (KS)
