Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat In memóriám Miroslav Krleza Rotterdami Erazmusról (Részlet) A Krleza-életmű végérvényesen és visszavonhatatlanul ler zárult. 1981. december 29-én hajnalban, nyolcvannyolc éves korában meghalt a XX. századi horvát irodalom óriása. Halálhíre nem volt váratlan: késő ősszel egészségi állapota váratlanul megromlott, orvosai előbb otthonában, aztán a klinikán küzdöttek életéért — sajnos, a napok, hetek múlásával irind kevesebb reménnyel. A betegágy mellől jövő hírek mind aggasztóbbak lettek, s már december közepén sejthettük: Krleza nem tér vissza többé a Gvozd utcai lakásba, ahol életének utolsó évtizedeit töltötte Halála nagy veszteség. Nemcsak a horvát irodalom XX. századi kiválóságát gyászolják személyében tisztelői, hanem karunk világirodalmának egyik legnagyobb alakját is. A lírikust, a regény- és drámaírót, a novellistát, a modern esszéírás mesterét, a folyóiratszerkesztőt s az enciklopédia-szerkesztő tudóst — egyszóval: korunk írópolihisztorát. Nem kis feladat lesz örökségét számba venni s a számtalan dimenziójú életmű tanulságait a jövő számára kamatoztatni. Könyvtárnyi mű méltatta már munkásságát, szakírók sokasága vállalta — kisebb-nagyobb dolgozatokban — műveinek interpretációját Csak magyar nyelven két kismonográfia s több tucat tanulmány gyarapította a Krleza-filoJógia bibliográfiai adattárát s ma mégis azt mondjuk: csak a munka kezdeténél tartunk. Műveinek kelet-, közép-európaisága éppúgy felmérésre vár, mint szépírói élet- és élményanyagának magyar rétegei. Sokat írtunk róla, ám máig kevesekben tudatosult ol. magyar- országi kötődése. Az, hogy öt évig volt pécsi és pesti diák, hogy Petőfi hatására kezdett írni, hogy tanulmányt írt Ady Endréről, hogy műveiben minduntalan felbukkannak magyar motívumok, s hogy haláláig figyelte kulturális életünk alakulását, ápolta magyarországi kapcsolatait. Írói és eszmei fejlődésének meghatározóiról értekezve irta: Petőfi remekműve, Az apostol „ .. .döntő, szinte végzetes fontosságú hatást gyakorolt rám. Az eszmei egyenesvonalúságnak vagy eg y vonal óságnak a fogalma annak az eszmei valaminek a titka, amit az oroszok prjamaja linijának vagy prjamolinej- nostnak hívnak, ez a negyvennyolcas, kossuthi, garibaldista, Bécs-ellenes osztrákellenes, zavaros ébredése lassanként ösz- szeforrt bennem a md nemzeti romantikánk háború előtti ifjonti ködével a Szupilo, Mestrovies, Nazor, Piemont nevekkel, mint ennek a Sturm und Drang korszaknak a szimbólumaival.” Másik helyen a költői elhivatottság indítékairól szólván, újra csak Petőfire hivatkozik: „Már rég, a Piámén (Láng) c. folyóirat idejében megírtam, hogy nem tudom, vajon farkas vagyok-e, de hogy irodalmi hasított patás nem vagyok, azt már akkor világosan tudtam. Abból, hogy az ugatás körülöttem intenzíven növekszik, az világlik ki, hogy ezek a teremtések farkast szimatolnak. S valóban! Petőfinek a farkasakról írt verse az első mély serkentés volt, amelynek hatására írni kezdtem. S ma is azt hiszem, hogy Petőfi farkasaként jobb átlőtt oldallal fázni és éhezni, semmint láncon ugatni.” Ady-élményéről legalább ennyi kitárulkozással vallott Három írást is szentelt a magyar poétának. Az első egy a költő halálát hírül adó nekrológ volt, a második már terjedelmes tanulmány s a nóvuma 1922-ben (milyen kár, hogy itthon nemigen tudtak akkor róla), a Petőfi—Ady párhuzam megvonása. Már a címmel is jelzi: a magyar forradalmi líra két óriását együvé tartozónak érzi: Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója- t A harmadik írás az Ady-líra sajátos, kélet-közép-európai szempontú megközelítése, 1930-ban jelent meg először Ady * Endre, a magyar lírikus címmel. Ez utóbbi egyébként Krleza nagy tanulmány- és esszéíró szenvedélyének egyik izgalmas produktuma, tanulmánykötetben először olyan írásokkal együtt jelent meg, amelyekben Rilke, Proust, Shaw, Petar Dobrovié, George Grosz, Goya és Thomas Mann méltatására vállalkozott Milyennek látta Adyt a magyar irodalomban jól tájékozott Krleza? Sok vonatkozásban olyannak, mint ma látjuk. Ady fellépésének társadalmi és szellemi hátteréről pl. így írt 1922-ben: „A szociológus Jászi (a Világ című napilap és a Huszadik Század c. társadalomtudományi szemle) körül csoportosuló fiatal értelmiségiek és a Nyugat haladó szemléletű íróinak csoportja, néhány haladó demokratikus párt liberális törekvései (Károlyi) és a Renner-féle szociáldemokrata filiálé — mindez a grófi, vármegyei, feudális dzsentri mentalitás erődítményének kapuját döngető megnyilatkozás volt, melynek hordozói az ország szuverenitását adták el a fekete-sárga- dinasztiának...” iűgy véljük, törvényszerű volt, hogy a soknemzetiségű monarchiában fellépő Ady lírájában Krleza is — miként szlovák, szerb vagy román kortársai Emil Boleslav kukáétól Todor Manojlovicon át Emil Isacig — „a magyar oláh, szláv bánat” s vele a forradalmi változás igényének kifejeződésére figyelt fel elsősorban. Krleza és a magyarság viszonyáról persze nemcsak az esszék, tanulmányok vagy a naplórészletek vallanak. Szerteágazó, műfajilag is sokszínű életműve hallatlanul gazdag magyar életanyagban is. A Pécs városa kínálta élmények nem egy remekmű világát determinálták, de legalább ennyire meghatározóak voltak a budapestiek is. A Glembay-ciklus prózai változataiban pl. nem nehéz felismerni a századelő pécsi hangulatait, leírásaiban a hajdani városkép egy-egy jellemző részletét A Temetés Terézvárott c. elbeszélés pécsi tóra lakra jzai földrajzi pontossággal azonosíthatók, s a hősök java részének modelljei is pécsi illetőségűek voltak. Egy-egy leírórészlet soraiban nem kevés nosztalgia fogalmazódott meg — Krleza ifjúsága városára emlékezett bennük. S vajon Krizsovec Iván múltidézése nem a hajdani pécsi kisdiák emlékeinek felrajzása volt(?): „ ... miközben tekintete a ködlő drávai távlatba révedt, Krizsovec doktor messzetűnt magyar ifjúságán tűnődött. Amikor még odaát, a Dráva bal partján, véget nem érő hexametereket magolt: Kisfaludy Mohácsát, a szigeti Leoni - dásról, Nikola Subics Zrinszkiról, Vörösmarty pórduckacagá. nyos Árpádjáról, s egyszer azután szertefoszlott minden, mint köd a szélben, akár egy fantom.” Hosszan folytathatnánk az idézeteket A háborús novelláktól a K rempu h -balladákon át az olyan regényekig, mint a Bankett Blitvában, s az életmű összegezésének tekinthető Zászlók. Ez utóbbi a XX. századi magyar valóság közép-európai konstellációban történő ábrázolása, olyan kép rólunk, amely nemzeti önismeretünk szempontjából kikerülhetetlen. Első részletének magyar nyelvű közreadásakor még tiltakozott a „kulcsjelleg” ellen. Később hamiskás mosollyal vette tudomásul, ha magyar látogatója bizonygatta: Erdélyi professzor modellje mégiscsak Jászi Oszkár volt, Borongai Annáé Lesznai Anna s a Huszadik Század Zászlói c. regénybeli folyóiraté Jászi már említett szemléje, a Huszadik Század. Krlezától búcsúzunk. Abban a reményben, hogy életművének szélesebb népszerűsége ezután következik. Néhány hónapja, utolsó találkozásunk alkalmával mondta, magyarul: Tudja, nagyon szeretném, ha ott fönnt Budapesten Hunga- ricaim megjelennének egy kötetben”. Reméljük, nem kell sokáig vámunk.. Lökös István Werbőczy Álgyúk, sasok, a síél zászlónk lengeti, buzogányok, lovagkesztyűk ezrei, hungarus jog oroszlán! körmei, nagyurunk Werbőczy ígyen írta Hármaskönyvét... ■ Hóhérral, artikuiussal, bitóval és baksisokkal, ködőn nagy hólyaggal, jóllakott, gőmbölyded farral, jeruzsálemi Szeretetre * kacsingatva fene garral... Bárói ravaszdi! Ez bandita alatt hetven és hét ezer jobbágy betört fejjel, bírói talp alatt baromként ott maradt... Mint kolbászt a mészárszékben ez a Nagyúr szentelt vízzel, boszorkányt és jobbágyokat hintett tűzzel, forró vízzel: perzselt olajjal és kénnel. Azok álltak vérző füllel, a szentek meg hahotáztak fönn az égben... Nagyságos, hatalmas Werbőczy uras ág! Az királyi udvar nagy tárnokmestere, Nemes-Miatyánkot tőled tanult jobbágyok ezere. Azt, hogy a Káptalant isten teremtette, Tőle való Konvent, Országgyűlés, Privilégium, Klauzula és Dekrétum... Az, ki nem így hiszi, pnsztíttassék kénnel, Irtassék szurokkal, máglyáknak tüzével, hamuba hamvadjon, s szelek szórják széjjel... (Csuka Zoltán ford.) A Pester Lloydban megjelent egy recenzió Erazmus A balgaság dicséretének második magyar fordítása alkalmából. A recenzió klerikálisán banális, kuriálisan illedelmes, képmutató és (természetesen) teljesen elutasító. Erazmus a recenzens szerint azok közé a negatív és destruktív írók közé tartozik, akik a mai európai pusztulást okozták. A nekünk mindenekfölött kedves Pester Lloyd általános — hogy úgy mondjuk — erkölcsi kozmonogóniájának keretében Móricz Zsigmond Rózsa Sándorról szóló regénye csak egy hitvány zsi- vány- és rablóvilág apológiája. Rózsa Sándor (a Pester Lloyd szerint) nem volt •más, mint egy „közönséges útszéli rablóvezér”, márpedig ma semmi értelme sincs megregényesíteni egy bűnöző életrajzát, mert valóban. „Nagy történelmi időket” élünk, olyan kort, amely végleg elhatározta, hogy leszámol a rablóvilággal a történelemben és a nemzetközi politikában. A Pester Lloyd (1942 augusztusában) úgy véli, hogy a „Humanitás Erasmiana” fogalma korro- zív fogalom, s hogy Erazmus sokban hozzájárult ahhoz, hogy a valóság etikai és társadalmi fogalmak veszítettek valódi értékükből. A Pester Lloyd úgy véli, hogy ma. artiikor a magyar ifjúság a Don mellett pusztul, egyáltalán nem helyénvaló, hogy ilyen destruktív írót fordítsanak, mint Erazmus. Megvetni a fegyverek profán csörgését, ihletet meríteni az erkölcsi vagy esztétikai szépség magasztos szellemi értékeiből, becsülettel megjárni a világot, meggyőződésünk igazságába vetett hittel megkerülni a kísértések Szkülláit és Kha- rübdiszeit: ez a Pester Lloyd szerint annyit jelent, mint bomlasztó hatást gyakorolni hosszú évszázadokon keresztül egészen máig! Olyan embernek lenni, aki az „istenember” szimbólumában az Antikvitás és az elkövetkező századok szintézisét látja (amelyben az ember nagyon valószínűen mégiscsak fölül fog emelkedni az állaton), az Olimpuszról és a Golgotáról mint egységes fogalomról álmodni, a Caritas fogalmának mélységes megértésével és alkalmazásával megbocsátani az emberi gyengeségeket, ez a Pester Lloyd Horthy-féle perspektívából annyit jelent, mint feldúlni minden etikai és társadalmi értéket... A quattrocentói és cinque- centói barbár és a megvadult ragadozó világ valóságában költői jelenségnek lenni, amely Lucidus szellemével egész Európa fölé emelkedik: mindez még mindig nem nyújt semmi 'biztosítékot ahhoz, hogy Horthy ideológusa a Pester Lloj/dban 1942-ben (amolyan Szekíű- típusú ideológus, aki pillanatnyilag Don menti nagy korvini győzelmeit ünnepli) meg lesz elégedve veled. (Szeli István ford.) Részletek Krleza naplójából Kitől tanultam valamit? Legtöbbet Josip Klobucartól: horvátnak lenni, hinni az emberben, az ember küldetésében és abban, hogy biztos út vezet a jövő felé. Húsz János, Jan Amos Komensk^, Pestalozzi. Djura Da miiétől: a horvát és a szerb egy nép. Kumiéié megtanított gyűlölni Bécset. Ezen a lázadó Habsburg-ellenes vonalon lettem később nyegyvennyolcas! Sokat tanultam továbbá a magyar sajtóból és a magyar történelemből. Mindannak, amit ott írtak, pontosan a fordítottja áll. A Galilei- körtől (Jászi Oszkáréktól) szintén nagyon tanultam. Megszabadítottak a konvencionális hazugságoktól... (1916.) A pesti reggelek már hűvösek. Emlékszem, milyen hideg a puskaagy vasa, a szeptemberi reggeli gyakorlatokon. Az este oly melankolikus volt, ma reggelre meg vidám napsütés derült ránk, és valóban, minden jóra fordult: még négy hét pesti naplopás. Ha Ady Hunniája a mai magyar valóság képlete, mit jelent akkor Ivan MeStrovié ma Londonban? A nemzet eszményi szimbólumát, vagy a brit birodalom dunai és adriai térhódításának formuláját? (1916.) (Csuka Z. ford.) Képanyagunkat is Miroslav Krleza emlékének szenteltük Petrica Kerempuh balladái c. kötetének címlapja (balra)
