Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat TIZENHATTÓL HATVANIG Minden jó és szép... (Fotó: Kőhidi Imre) sei. A zieine pedig szinte minden esküvőnél elmaradkönyvterjesztő Nem kis esemény. Áltáléiban mindannyiunk életében eljön egyszer. Sőt; gyakran előfordul, hogy többször is. Persze az a szerencsés, aki csak egyszer áll választott párjával az oldalán az anyakönyweze- tő elé, hogy szent fogadalmat tegyen. Legalábbis, mert olcsóbban megússza. Hogyan is zajlik mindez ma? Erről érdeklődtünk Egerben Csabai Ernőmétől, aki meglehetősen sokszor részese ennek az ünnepélyes aktusnak: No, csak mint anyakönyweizető. — Hogyan tudnak kellőképpen emlékezetessé tenni egy esküvőt? — Ebben sok minden közr rejátszik. Attól függ hogy a fiatalok mi mellett döntenek. A TÜSZSZI részéiről ugyanis se szeri, se száma az ajánlatoknak. Igen gyakran rendezünk esküvőt szavalattal, pezsgős köszönitésAz Országos Filharmónia bérletének negyedik estjén, a Gárdonyi Géza Színházban a romantikusok kerültek műsorra: Schumann és Csajkovszkij, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának előadásában. Schumann a-moll zongoraversenye lírai elmélkedés. A zongora és a zenekar párbeszédére bontott belső töprengés egy hevülésektől egyáltalán nem kímélt ember monológja, aki akárhogyan is látja-álmodja a jövőjét, mégis a legfontosabbnak tudja magát és gondolatait.- Ahogyan ez a csaknem kamarazene a maga finoman megszerkesztett léptékeivel, strófaszerkezeteivel végigjáratja velünk dallamait, alkalmat ad arra, hogy a fiatalos lendülettel valló zeneszerző érzelmi életébe bepillanthassunk. Az a-moll zongoraversenyben Sebők Györgyöt (USA) hallgattuk. A korát tekintve is pályája zenitjén járó műhatatlan. Ma is sláger a Love Story, vagy az Ave Maria. A külsőségekhez még hozzátartozik az egri házasságkötő terem sajátos szépsége, sőt maga a város vonzása is. Sokan Pestről, Nyíregyházáról, de még messzebbről is eljönnek Egerbe, kimondani a boldogító igent. — Eddigi anyakönyvvezetői pályáján találkozottre már különleges kívánságokkal? — Extra kérésekkel nem. Igaz, többeknek is az volt az óhajuk, hogy az ünnepség során, ott a helyszínen megkínálhassák vendégeiket egy-egy pohár pezsgővel. Erre eddig nem volt lehetőség a túlzsúfoltság miatt. Nálunk ugyanis áprilistól október végéig minden hét végén csúcsforgalom van. Most már azonban vész korrekt módon, a mű és a szerző iránti mély alázattal szólaltatta meg a zongoraversenyt. Nem ment el érzéketlenül az elmélkedés jelentősebb mozzanatai mellett sem. A minden díszítés nélküli dallamokat, az itt- ott technikai bravúrokat is tartalmazó részeket mesteri készséggel oldotta meg. Elegáns volt ez a játék, rokon- szenvet ébresztő. S mégis mintha valami akadályozta volna a művészt abban, hogy érzelmileg mélyebbet merítsen a Schumann által elénk tárt dallamvilágból. Az a bizonyos érzelmi átszűrés maradt el itt-ott, amire a megkaptuk a postától a szomszédos helyiségeket, s oda költöztettük át az irodákat. Az így felszabadult szobákban lesz mód egy kis vendégfogadásra is, valamint arra, hogy a menyasszony elvégezhesse az utolsó simításokat ruházatán. — Mi történik akkor, ha valaki nemet mond? — Ebben az esetben egyszerűen kimondjuk, hogy a házasság nem jött létre. Ilyen azonban még nem fordult elő. Olyan viszont már volt, hogy csak nagyon sokára válaszolt valaki a feltett kérdésre, vagy olyan halkan mondta, hogy alig lehetett hallani. Egyszer egy beszédhibás illetőnél sokáig kellett várni, már majdnem — a szabályok értelmében — újra megismételtem a kérdést. Erre aztán olyan hangerővel vágta rá az igent, hogy csak úgy harsogott a terem. — Említette a hét végék túlzsúfoltságát. Hétköznap talán nem szívesen köfnek házasságot? — Csak nagyon ritkán. Rajitunk nem múlna, mert mi akkor rendezzük meg az ünnepséget, amikorra kérik. — Találkozott-e már olyan esettel, amikor ugyanazt a párt másodszor adta össze? Nem voltak babonásak? —- Ilyen már többször előfordult. Babonásak voltak-e? Nem hiszem. Igaz, ezekben az esetekben már csak a két tanú van jelen, de a házasulandók legalábbis ott, a házasságkötőben láthatóan ugyanolyan boldogok, mint az első alkalommal. — Hány éves volt a legidősebb, s a legfiatalabb jegyespár eddigi praxisában? közönség olyan szívesen és hálásan szokott reagálni. Ha Schumann egyetlen zongoraversenye az álmodozás, a lírai bölcselkedés vallomása, akkor Csajkovszkij IV. szimfóniája harsogó zsoltár. Ezt az életérzést szuggesztíven árasztja ez a mű. S mint ahogyan az életben sem lehet csupán átko- zódásból megélni, a szimfónia a létezés egy módját is ajánlja az élet gondjai fölött töprengőnek: meg kell osztani a gondot a többiekkel. El kell fogadni a közösségnek azt a megélését, amely tanácsként is, lelki tartalomként is szól az — Tizenhat évestől hatvanig. A házasságkötések előtt egyébként mindenki örökifjú... , — Kaptak-e már köszönetét, akár egy képeslapot — mondjuk a nászúiról — az ifjú pártól? — Az a legnagyob öröm a munkánk során, ha a házasságkötések után is eszükbe jutunk ügyfeleinknek. Egy egri lányt egy olasz fiúhoz adtam feleségül. ők minden évben küldenek képeslapot, fényképet Milánóból. De elég sokan felkeresnek bennünket a kér sőbbiek során is. — A házasságkötéseket követően egy-egy család legközelebbi nagy ünnepe a névadó ünnepség. Mi a jellemző ezekre? — A legemlékezetesebb, amikor óvodások, úttörők köszöntik a kis újszülötteket. El kell azonban mondanom azt is, hogy ma a szülők sokszor felelőtlenül választanak nevet gyermeküknek. Nem gondolnak arra, hogy ezt utána nem nekik kell viselniük A különleges nevekre gondolok itt elsősorban: Réka, Emeren- cia, Bernadett, Nikolett. Ma már egyre ritkábban választják régi magyar ősneveinket, mint például Árpád, Géza, De a többiek, mint például Gyula, István, József, László, Sándor, János továbbra is szerepelnek a listán. Ügy látszik azonban, ennek ellenére is jobb itt a helyzet, mint például Budapesten, ahol egyik höligyis- merősömnek a török mondavilágból választották az Alirán utónevet, s katonai behívót kapott... egyedül vándorlóhoz, vidámságot, erőt, lelket áraszt, alkalmas arra is, hogy kínzó rémeinket messze hessegesse. Ezt a patétákus és minden részében igen hatásos művet nagy sikerrel szólaltatta meg a Filharmóniai Társaság zenekara, Kóródi András kiváló karmester irányítása mellett. Ritkán hallhatja a közönség Egerben ezt az együttest, pedig ezzel a két romantikus művel felejthetetlen estét szerzett a zene egri híveinek. Csajkovszkijt megszólaltatni mindig is hálás feladat. Ahhoz azonban, hogy a hatás annyira nyilvánvaló legyen, mint ezen az estén, az is kell, hogy ez a zenekar nemcsak fegyelmezett muzsikálásból, de a művek átéléséből is jelesre vizsgázzon. Zenetörténeti bevezetőt Szepesi György tartott. Farkas András Erk területére lépve, közvetlenül a falut mutató tábla mellett áU Bóka Rudolfék háza. Csendes a porta ilyenkor délelőtt, az asszonyt mégis otthon találni. Tanul, vizsgára készül politikai gazdaságtanból. A marxista— leninista esti egyetem másodéves hallgatója. A téli hidegről szívesen invitál a jól berendezett lakásba. Bóka Rudolfné két község: az Erk és Tarnaörs határát magába foglaló Dózsa Termelőszövetkezet SZTKügyintézője. Immár 12 esztendeje propagandista a két településen. A politikai irodalom népszerűsítéséért nemrég kiváló terjesztő címmel tüntették ki. i— Itt, a faluban szülét- . tem — mondja. Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem általános tagozaton. Mivel már akkor is idősek voltak a szüleim, így hazajöttem. Ennek lassan már húsz esztendeje lesz. Akkor még Erken is volt szövetkezet, ahol gépíró, üzemgazdász, SZTK-ügyintéző és személyzetis voltam egy személyben. Nem úgy, mint ma, hogy az egyes munkaterületeken nagy a szakosodás. 1975-ben szövetkezetünk egyesült a tamaörsiekkel, amelyet még korábban megelőzött a tanácsok egyesülése. Ott is SZTK-s lettem, valamint megkaptam a munkaügy egy részét. Felelősségteljes beosztás ez, mert nem csupán a rendeleteket kell jól ismerni, hanem az embereket is! Ebben pedig szerencsés voltam, mert nálunk falun mindenki ismer mindenkit. Ami legszebb a munkámban, hogy naponta emberekkel foglalkozom és igyekszem segíteni rajtuk. Intézkedem, hogy megkapják a szülési, vagy a gyermekgondozási segélyt, a családi pótlékot, a nyugdíjat. Négy esztendeje ugyanis a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Heves megyei Igazgatóságának egyik kifizetőhelye itt van szövetkezetünkben, amelyet én szoralmaztam és meg is kaptam hozzá a segítséget. — Hogyan lett propagandista? Mosolyogva felel. i— Talán véletlenül. Nagy Sándor, a párttitkár még az I erki szövetkezetben mint KISZ-tagot bízott meg ezzel a feladattal. Aztán az évek során valósággal hozzám nőttek a politikád könyvek. No, persze, én előtte is szerettem olvasni, és amikor csak tehettem, a könyvekre, mint az ismeretek legfőbb forrásaira hívtam fel mindenkor munkatársaim figyelmét. Miután nálam naponta megfordulnak az emberek, mindig látják kirakva a Kossuth Könyvkiadó termékeit. — Milyen könyveket keresnek leggyakrabban? i— Főleg a Népszerű történelem sorozatot, most legutóbb pedig a Ki kicsodák?, amely sikerkönyv. Aztán a különböző kisszótárakat, közöttük leginkább a politikait, a közgazdasági, a filozófiai és az esztétikai lexikonokat, valamint a dokumentunr anyagokat. Tulajdonképpen mindazokat a kiadványokat, amelyek mindennapi életünkkel, a gyakorlati munkával összefüggnek. Büszke vagyok arra, hogy a két kis Tama menti település lakóinak érdeklődését sikerült felkeltenem a politikai irodalom és a történelmi értékek iránt. Nekem nem jelent ez a társadalmi megbízatás nehézséget, hanem inkább megbecsülést, mert a Kossuth Könyvkiadó Heves megyei Kirendeltségének vándorzászlaját már kétszer elnyertük, ami munkám elismerését jelzi. Nem titkolom, szeretném, ha ez harmadszorra is sikerülne, mert akkor a zászló végleg a szövetkezetünkben maradna. Abban pedig, hogy kiváló terjesztő lettem, nem kis részük volt az erki és a tarna- örsi embereknek, akik szívesen jönnek és ma már igénylik az új könyveket. Itt a szobában, ahol beszélgetünk, megtalálni a család házi könyvtárának egy részét is, közöttük a legutóbbi szerzeményeket. i— A kedvesebbek közé tartozik a Ki kicsoda? című kötet — mutatja Bóká- né, — aztán Lukács Györgynek a fiatal Hegelről írt műve, amelyet filozófiai tanulmányaimhoz is felhasználtam. Az elektrotechnikus férjem és 11 éves lányom is olvasóvá vált. Megbecsülik a könyveket, ami nekem nagy öröm. Elégedett vagyok, de a jövőben még többet akarok tenni az újabb olvasók megnyeréséért. Mentusz Károly Kis Szabó Ervin A FILHARMÓNIA EGRI HANGVERSENYÉRŐL Romantika két Martina hosszasan nézte tisztára mosott arcát a tükörben: savószín szemek, sápadt ajkak, simára fésült fénytelen haj. Valóban nem hatott túl csábítónak. Talán ez a oka, hogy a házasságuk hosszabb ideje olyan ingatag lábakon áll? Hónapok óta nem került sor intim együttlétre Robby és közte. Vajon miért? Léptekre rezzent össze. Robby felkelt. Martina kiszaladt a konyhába reggelit készíteni. — Hogy akarod a tojást? — Sehogy — mordult Robby, — iszom egy kávét és máris eltűnők. — De hiszen ma vasárnap van! Lisbeth nénihez készültünk. — Lisbeth néni — visszhangozta megvetően Robby, majd gondolatban még hozzátette: „ A képmutató savanyú locsogásával. Ha az ember néki hisz, a szerelem mocskos dolog és minden élvezet bűn.” Martina még hallotta,' hogy Robby a hálószobában matat, aztán a férje elhagyta a házat anélkül, hogy megmondta volna neki, hová megy. Robby jóvágású férfi volt, aki után megfordultak a nők. Szabad idejét újabban Martina nélkül töltötte. Lehet, hogy Martina nem hatott sem izgatónak, sem szexisnek, de jó társ, kiváló háziasszony és szakácsnő volt. Mindez azonban nyilvánvalóan nem volt többé elég Robbynak, Martina ráébredt, hogy olyan helyzetbe került, amelyen egyedül már nem képes úrrá lenni. Egy megoldás maradt a számára: felhívni Júliát, a barátnőjét. Júlia, a jól kereső áruházi osztályvezető és meggyő- ződéses hajadon palack pezsgővel és egy riasztó hírrel érkezett. Jól ismerte a társaságot, amelyben Robby forgolódott. — Azok vidám fiúk és rendkívül mutatós lányok! És ha ünnepelnek, akkor aztán nagyon vígan vannak. — Mennyire? — nyelt egyet Martina. — Szexorgiák • nincsenek, ha arra gondolsz. Egy alkalom kivételével. A farsangi partyn egyszer egy évben minden meg van engedve. Én semmi esetre se engedném el oda egyedül a férjemet. A jövő szombaton tartják az idei partyt. — Ha Robby odamegy ... — Egész biztosan odamegy és kiszórakozza magát. — Mit tegyek? — kérdezte kétségbeesetten Martina, — Harcolj Robbyért. — Ezt fogom tenni. Farsangi party, azt mondod? — Jelmez- és álarckötelezettséggel. — Menjünk ‘ el együtt, Júlia! — Miért is ne? — bólintott Júlia. — Felhívom Gert Bremert — ő lesz a házigazda —, megkérem, küldjön nekünk két meghívót. — Köszönöm — szólt Martina, Mindenre el volt szánva. És alaposan felkészült. Júlia elámult, amikor szombaton délelőtt Martina megérkezett. — Fantasztikusan nézel ki! Martina fakó szőke haja barnásvörös csillogó fürtökké változott, amelyek szabadon omlottak a vállára. Szeme titokzatos fényben ragyogott sűrű sötét szempillái és aranyszínűre árnyékolt szemhéja alatt. — Észbontó vagy! Robby az utcán simán egy idegen nőnek nézne. Minél jobban közeledett az este, Martina annál inkább elbizonytalanodott. Sikerül-e visszahódítani Robbyt? A külsejét végül is soha nem kritizálta, csak a „prüdériá- ját” — ahogyan a tartózkodását nevezte. Lesz-e hozzá elég ereje, hogy attól is megszabaduljon? Felvették a jelmezt Júlia Cleopátrának öltözött, Martina pedig Messalinának, az ókor szexbombájának. — Pontosan ez a jelmez illik hozzád — bátorította Júlia. A ruha felső része szabadon hagyta Martina gyönyörű domború mellét. Ehhez bikinibugyit viselt, ami fölé bokáig érő fátyolszoknya borult. — Hello, Júlia — mondta a házigazda, mikor á barátnők beléptek a hallba. — A barátnőm, Martina — mutatta be Júlia. — Isten hozta! — Gert lesegítette Martina köpenyét, s szembogarai kerekre tágultak. — Először is egy köszöntő korty — mondta és a bárpulthoz vezette Martinát. Az alkohol forrón zúdult le Martina torkán. — Mi ez tulajdonképpen? Gert nevetett. — Szakmai titok. Minden évben ezt a koktélt szervírozom a farsangi party- mon ... A legjobb hangulat- keltő. Martina lebegett, mintha a felhők között lett volna. Olyan felszabadultan táncolt, ahogy azelőtt még soha, Hátravetette a fejét, s csábos mozdulataival minden tekintetet magára vont. (Folytatjuk)
