Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat TIZENHATTÓL HATVANIG Minden jó és szép... (Fotó: Kőhidi Imre) sei. A zieine pedig szinte minden esküvőnél elmarad­könyvterjesztő Nem kis esemény. Áltá­léiban mindannyiunk életé­ben eljön egyszer. Sőt; gyakran előfordul, hogy többször is. Persze az a sze­rencsés, aki csak egyszer áll választott párjával az oldalán az anyakönyweze- tő elé, hogy szent fogadal­mat tegyen. Legalábbis, mert olcsóbban megússza. Hogyan is zajlik mindez ma? Erről érdeklődtünk Egerben Csabai Ernőmétől, aki meglehetősen sokszor részese ennek az ünnepélyes aktusnak: No, csak mint anyakönyweizető. — Hogyan tudnak kellő­képpen emlékezetessé ten­ni egy esküvőt? — Ebben sok minden közr rejátszik. Attól függ hogy a fiatalok mi mellett dön­tenek. A TÜSZSZI részéiről ugyanis se szeri, se száma az ajánlatoknak. Igen gyak­ran rendezünk esküvőt sza­valattal, pezsgős köszönités­Az Országos Filharmónia bérletének negyedik estjén, a Gárdonyi Géza Színházban a romantikusok kerültek műsorra: Schumann és Csaj­kovszkij, a Budapesti Fil­harmóniai Társaság zeneka­rának előadásában. Schumann a-moll zongora­versenye lírai elmélkedés. A zongora és a zenekar pár­beszédére bontott belső töp­rengés egy hevülésektől egy­általán nem kímélt ember monológja, aki akárhogyan is látja-álmodja a jövőjét, mégis a legfontosabbnak tudja magát és gondolatait.- Ahogyan ez a csaknem ka­marazene a maga finoman megszerkesztett léptékeivel, strófaszerkezeteivel végig­járatja velünk dallamait, al­kalmat ad arra, hogy a fia­talos lendülettel valló zene­szerző érzelmi életébe bepil­lanthassunk. Az a-moll zongoraverseny­ben Sebők Györgyöt (USA) hallgattuk. A korát tekintve is pályája zenitjén járó mű­hatatlan. Ma is sláger a Love Story, vagy az Ave Maria. A külsőségekhez még hozzátartozik az egri há­zasságkötő terem sajátos szépsége, sőt maga a város vonzása is. Sokan Pestről, Nyíregyházáról, de még messzebbről is eljönnek Egerbe, kimondani a boldo­gító igent. — Eddigi anyakönyvve­zetői pályáján találkozottre már különleges kívánságok­kal? — Extra kérésekkel nem. Igaz, többeknek is az volt az óhajuk, hogy az ünnep­ség során, ott a helyszínen megkínálhassák vendégei­ket egy-egy pohár pezsgő­vel. Erre eddig nem volt lehetőség a túlzsúfoltság miatt. Nálunk ugyanis áp­rilistól október végéig min­den hét végén csúcsforga­lom van. Most már azonban vész korrekt módon, a mű és a szerző iránti mély alá­zattal szólaltatta meg a zon­goraversenyt. Nem ment el érzéketlenül az elmélkedés jelentősebb mozzanatai mel­lett sem. A minden díszítés nélküli dallamokat, az itt- ott technikai bravúrokat is tartalmazó részeket mesteri készséggel oldotta meg. Ele­gáns volt ez a játék, rokon- szenvet ébresztő. S mégis mintha valami akadályozta volna a művészt abban, hogy érzelmileg mélyebbet merít­sen a Schumann által elénk tárt dallamvilágból. Az a bizonyos érzelmi átszűrés maradt el itt-ott, amire a megkaptuk a postától a szomszédos helyiségeket, s oda költöztettük át az iro­dákat. Az így felszabadult szobákban lesz mód egy kis vendégfogadásra is, vala­mint arra, hogy a meny­asszony elvégezhesse az utolsó simításokat ruháza­tán. — Mi történik akkor, ha valaki nemet mond? — Ebben az esetben egy­szerűen kimondjuk, hogy a házasság nem jött létre. Ilyen azonban még nem fordult elő. Olyan viszont már volt, hogy csak na­gyon sokára válaszolt vala­ki a feltett kérdésre, vagy olyan halkan mondta, hogy alig lehetett hallani. Egy­szer egy beszédhibás illető­nél sokáig kellett várni, már majdnem — a szabá­lyok értelmében — újra megismételtem a kérdést. Erre aztán olyan hangerő­vel vágta rá az igent, hogy csak úgy harsogott a terem. — Említette a hét végék túlzsúfoltságát. Hétköznap talán nem szívesen köfnek házasságot? — Csak nagyon ritkán. Rajitunk nem múlna, mert mi akkor rendezzük meg az ünnepséget, amikorra kérik. — Találkozott-e már olyan esettel, amikor ugyanazt a párt másodszor adta össze? Nem voltak babonásak? —- Ilyen már többször előfordult. Babonásak vol­tak-e? Nem hiszem. Igaz, ezekben az esetekben már csak a két tanú van jelen, de a házasulandók leg­alábbis ott, a házasságkötő­ben láthatóan ugyanolyan boldogok, mint az első al­kalommal. — Hány éves volt a leg­idősebb, s a legfiatalabb jegyespár eddigi praxisá­ban? közönség olyan szívesen és hálásan szokott reagálni. Ha Schumann egyetlen zongoraversenye az álmodo­zás, a lírai bölcselkedés val­lomása, akkor Csajkovszkij IV. szimfóniája harsogó zsoltár. Ezt az életérzést szuggesztíven árasztja ez a mű. S mint ahogyan az élet­ben sem lehet csupán átko- zódásból megélni, a szimfó­nia a létezés egy módját is ajánlja az élet gondjai fö­lött töprengőnek: meg kell osztani a gondot a többiek­kel. El kell fogadni a kö­zösségnek azt a megélését, amely tanácsként is, lelki tartalomként is szól az — Tizenhat évestől hat­vanig. A házasságkötések előtt egyébként mindenki örökifjú... , — Kaptak-e már köszöne­tét, akár egy képeslapot — mondjuk a nászúiról — az ifjú pártól? — Az a legnagyob öröm a munkánk során, ha a há­zasságkötések után is eszükbe jutunk ügyfeleink­nek. Egy egri lányt egy olasz fiúhoz adtam felesé­gül. ők minden évben kül­denek képeslapot, fényképet Milánóból. De elég sokan felkeresnek bennünket a kér sőbbiek során is. — A házasságkötéseket követően egy-egy család legközelebbi nagy ünnepe a névadó ünnepség. Mi a jel­lemző ezekre? — A legemlékezetesebb, amikor óvodások, úttörők köszöntik a kis újszülötte­ket. El kell azonban mon­danom azt is, hogy ma a szülők sokszor felelőtlenül választanak nevet gyerme­küknek. Nem gondolnak ar­ra, hogy ezt utána nem ne­kik kell viselniük A külön­leges nevekre gondolok itt elsősorban: Réka, Emeren- cia, Bernadett, Nikolett. Ma már egyre ritkábban vá­lasztják régi magyar ősne­veinket, mint például Ár­pád, Géza, De a többiek, mint például Gyula, István, József, László, Sándor, Já­nos továbbra is szerepelnek a listán. Ügy látszik azonban, ennek ellenére is jobb itt a hely­zet, mint például Buda­pesten, ahol egyik höligyis- merősömnek a török mon­davilágból választották az Alirán utónevet, s katonai behívót kapott... egyedül vándorlóhoz, vi­dámságot, erőt, lelket áraszt, alkalmas arra is, hogy kínzó rémeinket messze hessegesse. Ezt a patétákus és minden részében igen hatásos művet nagy sikerrel szólaltatta meg a Filharmóniai Társa­ság zenekara, Kóródi And­rás kiváló karmester irányí­tása mellett. Ritkán hallhat­ja a közönség Egerben ezt az együttest, pedig ezzel a két romantikus művel fe­lejthetetlen estét szerzett a zene egri híveinek. Csaj­kovszkijt megszólaltatni mindig is hálás feladat. Ah­hoz azonban, hogy a hatás annyira nyilvánvaló legyen, mint ezen az estén, az is kell, hogy ez a zenekar nem­csak fegyelmezett muzsiká­lásból, de a művek átélé­séből is jelesre vizsgázzon. Zenetörténeti bevezetőt Szepesi György tartott. Farkas András Erk területére lépve, köz­vetlenül a falut mutató táb­la mellett áU Bóka Rudolfék háza. Csendes a porta ilyen­kor délelőtt, az asszonyt mégis otthon találni. Tanul, vizsgára készül politikai gaz­daságtanból. A marxista— leninista esti egyetem má­sodéves hallgatója. A téli hidegről szívesen invitál a jól berendezett lakásba. Bóka Rudolfné két község: az Erk és Tarnaörs határát magába foglaló Dózsa Ter­melőszövetkezet SZTK­ügyintézője. Immár 12 esz­tendeje propagandista a két településen. A politikai iro­dalom népszerűsítéséért nemrég kiváló terjesztő cím­mel tüntették ki. i— Itt, a faluban szülét- . tem — mondja. Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában végez­tem általános tagozaton. Mi­vel már akkor is idősek vol­tak a szüleim, így hazajöt­tem. Ennek lassan már húsz esztendeje lesz. Akkor még Erken is volt szövetkezet, ahol gépíró, üzemgazdász, SZTK-ügyintéző és személy­zetis voltam egy személy­ben. Nem úgy, mint ma, hogy az egyes munkaterüle­teken nagy a szakosodás. 1975-ben szövetkezetünk egyesült a tamaörsiekkel, amelyet még korábban meg­előzött a tanácsok egyesülé­se. Ott is SZTK-s lettem, valamint megkaptam a mun­kaügy egy részét. Felelős­ségteljes beosztás ez, mert nem csupán a rendeleteket kell jól ismerni, hanem az embereket is! Ebben pedig szerencsés voltam, mert ná­lunk falun mindenki ismer mindenkit. Ami legszebb a munkámban, hogy naponta emberekkel foglalkozom és igyekszem segíteni rajtuk. Intézkedem, hogy megkap­ják a szülési, vagy a gyer­mekgondozási segélyt, a csa­ládi pótlékot, a nyugdíjat. Négy esztendeje ugyanis a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság Heves megyei Igazgatóságának egyik kifizetőhelye itt van szövetkezetünkben, amelyet én szoralmaztam és meg is kaptam hozzá a segítséget. — Hogyan lett propagan­dista? Mosolyogva felel. i— Talán véletlenül. Nagy Sándor, a párttitkár még az I erki szövetkezetben mint KISZ-tagot bízott meg ezzel a feladattal. Aztán az évek során valósággal hozzám nőttek a politikád könyvek. No, persze, én előtte is sze­rettem olvasni, és amikor csak tehettem, a könyvekre, mint az ismeretek legfőbb forrásaira hívtam fel min­denkor munkatársaim fi­gyelmét. Miután ná­lam naponta megfordulnak az emberek, mindig látják kirakva a Kossuth Könyv­kiadó termékeit. — Milyen könyveket ke­resnek leggyakrabban? i— Főleg a Népszerű törté­nelem sorozatot, most leg­utóbb pedig a Ki kicsodák?, amely sikerkönyv. Aztán a különböző kisszótárakat, kö­zöttük leginkább a politikait, a közgazdasági, a filozófiai és az esztétikai lexikonokat, valamint a dokumentunr anyagokat. Tulajdonképpen mindazokat a kiadványokat, amelyek mindennapi éle­tünkkel, a gyakorlati mun­kával összefüggnek. Büszke vagyok arra, hogy a két kis Tama menti település la­kóinak érdeklődését sikerült felkeltenem a politikai iro­dalom és a történelmi érté­kek iránt. Nekem nem jelent ez a társadalmi megbízatás nehézséget, hanem inkább megbecsülést, mert a Kos­suth Könyvkiadó Heves me­gyei Kirendeltségének ván­dorzászlaját már kétszer el­nyertük, ami munkám elis­merését jelzi. Nem titkolom, szeretném, ha ez harmad­szorra is sikerülne, mert ak­kor a zászló végleg a szövet­kezetünkben maradna. Ab­ban pedig, hogy kiváló ter­jesztő lettem, nem kis ré­szük volt az erki és a tarna- örsi embereknek, akik szíve­sen jönnek és ma már igény­lik az új könyveket. Itt a szobában, ahol be­szélgetünk, megtalálni a csa­lád házi könyvtárának egy részét is, közöttük a legutób­bi szerzeményeket. i— A kedvesebbek közé tartozik a Ki kicsoda? cí­mű kötet — mutatja Bóká- né, — aztán Lukács György­nek a fiatal Hegelről írt mű­ve, amelyet filozófiai tanul­mányaimhoz is felhasznál­tam. Az elektrotechnikus férjem és 11 éves lányom is olvasóvá vált. Megbecsülik a könyveket, ami nekem nagy öröm. Elégedett va­gyok, de a jövőben még töb­bet akarok tenni az újabb olvasók megnyeréséért. Mentusz Károly Kis Szabó Ervin A FILHARMÓNIA EGRI HANGVERSENYÉRŐL Romantika két Martina hosszasan nézte tisztára mosott arcát a tü­körben: savószín szemek, sápadt ajkak, simára fésült fénytelen haj. Valóban nem hatott túl csábítónak. Talán ez a oka, hogy a házassá­guk hosszabb ideje olyan ingatag lábakon áll? Hóna­pok óta nem került sor in­tim együttlétre Robby és közte. Vajon miért? Léptekre rezzent össze. Robby felkelt. Martina ki­szaladt a konyhába reggelit készíteni. — Hogy akarod a tojást? — Sehogy — mordult Robby, — iszom egy kávét és máris eltűnők. — De hiszen ma vasárnap van! Lisbeth nénihez ké­szültünk. — Lisbeth néni — vissz­hangozta megvetően Robby, majd gondolatban még hoz­zátette: „ A képmutató sa­vanyú locsogásával. Ha az ember néki hisz, a szerelem mocskos dolog és minden élvezet bűn.” Martina még hallotta,' hogy Robby a hálószobában matat, aztán a férje el­hagyta a házat anélkül, hogy megmondta volna ne­ki, hová megy. Robby jóvágású férfi volt, aki után megfordultak a nők. Szabad idejét újab­ban Martina nélkül töltötte. Lehet, hogy Martina nem hatott sem izgatónak, sem szexisnek, de jó társ, kiváló háziasszony és szakácsnő volt. Mindez azonban nyil­vánvalóan nem volt többé elég Robbynak, Martina ráébredt, hogy olyan helyzetbe került, ame­lyen egyedül már nem képes úrrá lenni. Egy megoldás maradt a számára: felhívni Júliát, a barátnőjét. Júlia, a jól kereső áruhá­zi osztályvezető és meggyő- ződéses hajadon palack pezsgővel és egy riasztó hír­rel érkezett. Jól ismerte a társaságot, amelyben Robby forgolódott. — Azok vidám fiúk és rendkívül mutatós lányok! És ha ünnepelnek, akkor az­tán nagyon vígan vannak. — Mennyire? — nyelt egyet Martina. — Szexorgiák • nincsenek, ha arra gondolsz. Egy alka­lom kivételével. A farsangi partyn egyszer egy évben minden meg van engedve. Én semmi esetre se enged­ném el oda egyedül a férje­met. A jövő szombaton tart­ják az idei partyt. — Ha Robby odamegy ... — Egész biztosan oda­megy és kiszórakozza ma­gát. — Mit tegyek? — kérdez­te kétségbeesetten Martina, — Harcolj Robbyért. — Ezt fogom tenni. Far­sangi party, azt mondod? — Jelmez- és álarcköte­lezettséggel. — Menjünk ‘ el együtt, Júlia! — Miért is ne? — bólin­tott Júlia. — Felhívom Gert Bremert — ő lesz a házi­gazda —, megkérem, küld­jön nekünk két meghívót. — Köszönöm — szólt Martina, Mindenre el volt szánva. És alaposan felkészült. Júlia elámult, amikor szom­baton délelőtt Martina meg­érkezett. — Fantasztikusan nézel ki! Martina fakó szőke haja barnásvörös csillogó fürtök­ké változott, amelyek sza­badon omlottak a vállára. Szeme titokzatos fényben ragyogott sűrű sötét szem­pillái és aranyszínűre ár­nyékolt szemhéja alatt. — Észbontó vagy! Robby az utcán simán egy idegen nőnek nézne. Minél jobban közeledett az este, Martina annál inkább elbizonytalanodott. Sikerül-e visszahódítani Robbyt? A külsejét végül is soha nem kritizálta, csak a „prüdériá- ját” — ahogyan a tartózko­dását nevezte. Lesz-e hozzá elég ereje, hogy attól is megszabaduljon? Felvették a jelmezt Júlia Cleopátrának öltözött, Martina pedig Messalinának, az ókor szex­bombájának. — Pontosan ez a jelmez illik hozzád — bátorította Júlia. A ruha felső része szaba­don hagyta Martina gyö­nyörű domború mellét. Eh­hez bikinibugyit viselt, ami fölé bokáig érő fátyolszok­nya borult. — Hello, Júlia — mond­ta a házigazda, mikor á barátnők beléptek a hallba. — A barátnőm, Martina — mutatta be Júlia. — Isten hozta! — Gert lesegítette Martina köpe­nyét, s szembogarai ke­rekre tágultak. — Először is egy köszöntő korty — mondta és a bár­pulthoz vezette Martinát. Az alkohol forrón zúdult le Martina torkán. — Mi ez tulajdonképpen? Gert nevetett. — Szakmai titok. Minden évben ezt a koktélt szerví­rozom a farsangi party- mon ... A legjobb hangulat- keltő. Martina lebegett, mintha a felhők között lett volna. Olyan felszabadultan tán­colt, ahogy azelőtt még so­ha, Hátravetette a fejét, s csábos mozdulataival min­den tekintetet magára vont. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents