Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 22., péntek 3. HARMINC NAP AZ AKTA KORUL Fontos tudnivalók a módosított eljárási törvényről Számos új, vagy jelentős mértékben megváltozott ren­delkezést tartalmaz az év elejével hatályba lépett 1981. évi I. törvény, amely az ál­lamigazgatási eljárás általá­nos szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt módosítja. A törvény e főbb rendelke­zéseiről a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál tájé­koztatták az MTI munka­társát. A törvénymódosítás to­vább növelte az ügyfél sze­repét az eljárásban, meg­erősítette jogait, s egyben kötelességeit is rögzítette. Első fokú eljárás általában az ügyfél kérelmére indul, például amikor az valami­lyen engedélyt, kedvez­ményt, igazolást kér. Az ügyfél kérelmére az állam- igazgatási szerv köteles el­járni. A kérelem előterjesz­tésétől, illetve az eljárás hi­vatalból történt megindítá­sától számított harminc na­pon belül dönteni kell. Rövidebb Ennél rövidebb ügyintézési határidőt bármely jogsza­bály, hosszabbá t azonban csak törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertaná­csi rendelet állapíthat meg. Ha az ügy olyan bonyolult, hogy nem lehet 30 napon belül dönteni, a határidő — legfeljebb újabb harminc nappal — meghosszabbítha­tó. Az eljárás megindítását szolgáló kérelem benyújtá­sához sok esetben több igaz­gatási ágazatnál nyomtatvá­nyok állnak rendelkezésre. Ezek kitöltésének módját az ügyintézőnek meg kell ma­gyaráznia, illetve segítenie is kell a kitöltésben. Az ügyféltől nem lehet olyan adat igazolását kérni, ame­lyet az államigazgatási szerv nyilvántartásának tartalmaz­nia kell. Az ügyintézés meg­könnyítésére a törvény kor­szerű technikai eszközök al­kalmazását is lehetővé teszi, így jegyzőkönyv helyett az egyes eljárási cselekmények­lehet! ről hangfelvétel is készíthe­tő. Az ügyfél általában sze­mélyesen jár el az ügyében, de törvényes képviselőt vagy meghatalmazottat is igénybe vehet. Meghatalmazott lehet hozzátartozó, ügyvéd, vagy a szakszervezeti jogsegély- szolgálat .'munkatársa is. Számos eset szükségessé teszi meghatározott szemé­lyek megjelenését. Számuk­ra az idézést általában írás­ban adják ki, de ha az egy­szerűbb és gyorsabb, távbe­szélőn is közölhetik. A meg­hallgatni kívánt személynek a határnapot megelőzően legalább öt nappal meg kell kapnia az idézést, hogy a megjelenés lehetőleg ne akadályozza őt munkájá­ban. Kialakult helyes gya­korlat, hogy nem egyetlen, meghatározott, hanem adott határidőn belül több idő­pontra idéznek valakit, aki így a számára legkedvezőbb időt választhatja ki. A felvilágosítás kötelező Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges felvilágosítások­kal ellátni, jogaira és köte­lességeire figyelmeztetni. E tájékoztatás alkalmával el kell magyaráznia, hogy az ügyet milyen eszközökkel és módon lehet a legegysze­rűbben, a legkedvezőbben és a leggyorsabban intézni, de azt is, hogy a kedvező döntésnek esetleg milyen akadályai vannak. Fontos állampolgári jog hogy az ügyfél bármikor tá- jékozódhassék az ügyében, és annak egész folyamatáról közvetlen tapasztalatai le­gyenek. Ezért az eljárások során keletkezett iratokba az ügyfél — vagy képviselője —. bármikor betekinthet, és azokról másolatot készíthet. Az államigazgatási szerv határozatot hoz a különféle ügyekben, illetve az eljárás­ban eldöntött kérdésekben. A határozat tartalmazza a döntést, annak indoklását; továbbá a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat lehe­tőségéről szóló tájékozta­tásit. Az államigazgatási ügyek túlnyomó része az első fokú eljárással végérvényesen le­zárul. Vannak azonban olyan eseteik, amelyekben az ügyfél sérelmesnek tartja a hozott döntést, ezért a felet­tes államigazgatási szervhez vagy a bírósághoz fordul. Az államigazgatási eljárás­ban az alapvető jogorvoslati eszköz a fellebbezés. Felleb­bezni az ügyiben hozott első­fokú határozat ellen lehet. Ha az adott ügytípusra vo­natkozó jogszabály másként nem rendelkezik, a fellebbe­zést a határozat közlésétől számított 15 napon belül le­het előterjeszteni annál az államigazgatási szervnél, amely a határozatot hozta. A fellebbező nem köteles megindokolni a fellebbezését, elegendő annak bejelentése, hogy a hozott határozatot sérelmesnek tartja. Meg­könnyíti azonban az állam- igazgatási szervek dolgát, ha a fellebbezés tartalmazza az indokot. A fellebbezéssel megtámadott határozatot ho­zó köteles megvizsgálná, nincs-e indok és törvényes lehetőség arr?, hogy az eset­leges sérelmet saját hatás­körében orvosolja. Ha ugyanis ez megoldható, a sérelmes intézkedést maga a határozatot hozó szerv kor­rigálja. Ebben az esetben másodfokú eljárásra is nem kerül sor. A fellebbezés a határozat végrehajtását ál­talában elhalasztja: felleb­bezés esetén a másodfokú határozat közléséig nem ren­delhető el a végrehajtás. Felülvizsgálati kérelem Az ügyfél a jogerős hatá­rozat ellen úgynevezett fe­lülvizsgálati kérelemmel is élhet. Saját érdekében ak­kor jár el helyesen, ha ezt az ügyben első fokon eljárt szervnél terjeszti elő. Ott vannak ugyanis az ügyre vonatkozó iratok, amelyek nélkül a kérelem elbírálása lehetetlen, s ily módon le­het a leggyorsabban elérni, hogy az elbírálásra jogosult szerv dönteni tudjon. Az államigazgatási tör­vény, valamint más, magas szintű jogszabályok lehető­vé teszik bizonyos állam­igazgatási határozatok bíró­ság előtti megtámadását. Ilyen esetekben erre az ügyfél figyelmét a határo­zatban fel kell hívni. Kere­setindításnak csak a jogsza­bálysértés esetében van he­lye. Az ügyfél tehát választ­hat, hogy a jogerős határo­zatot jogszabálysértés miatt a bíróságnál támadja-e meg, avagy — hivatkozással jogos érdekvédelemre, méltányta­lanságra — felülvizsgálati kérelmet nyújt be. Egyszer­re kétféle jogorvoslati eljá­rás természetesen nem foly­hat. Bírósági felülvizsgálat­nak csak akkor van helye, ha az államigazgatási eljá­rásban az ügyfél a fellebbe­zés lehetőségét kimerítette, vagy a fellebbezés, kizárt. I A munkásőrség jubileumára Beszélgetés Barta Gyulával, a munkásőrség országos parancsnokhelyettesével Ezekben a napokban or­szágszerte a munkásőr- egységekben, a pártszerveze­tekben és más társadalmi szervezetekben emlékeznek meg az évfordulóról. Nincse­nek látványos programok, demonstratív jubileumi ün­nepségek. A külsőségekben szerény, de tartalmilag gaz­dag megemlékezések jellege a jubileum lényegéből fakad. Jegyzeteim között őrzök egy mondatot, amit egy orszá­gos sajtótájékoztatón Halas Lajostól, a munkásőrség ala­pító parancsnokától hallot­tam: „Amikor a munkásőr­ség megalakult, nem készült évfordulóra, de azóta is tá­mogatja azt a politikát, ami kivezette a válságból az or­szágot, s garantálja a létbiz­tonságot.” A jubileum alkal­mából voltaképpen e politi­ka szolgálatáról beszélgetett a Népújság megbízásából Barta Gyulával, a munkás­őrség országos parancsnok- helyettesével Aczél Gábor. — Bevezetőül engedjen meg egy különösnek látszó kérdést: van-e születésnapja a munkás­őrségnek? Pontosabban fogal­mazva: lehet-e egyetlen naphoz kStnl a munkásőrség megszü­letését, s ha Igen, melyikhez? — Ami a kérdés lényegét illeti, valóban nem egyetlen napról van szó, hiszen a munkásőrség megalakulását folyamatnak kell tekintenünk. De azért lehet egy naphoz is kötni, ez a nap 1957. feb­ruár tizennyolcadika, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelkezést alkotott a mun­kásőrség létrehozásáról. A magyar közvélemény is ek­kor értesült a Magyar Szo­cialista Munkáspárt ideigle­nes intéző bizottságának a munkásőrség megszervezését célzó, január huszonkdlence- diki határozatáról. De meg kell említenem.; az újjáala­kult párt érdeme, hogy jó­val korábban felismerte, s már 1956. december elején meg is fogalmazta a mun­kásság felfegyverzésének szükségességét. — Folyamatot említett az Imént. Tudomásom szerint ennek a folyamatnak a kezdete az el­lenforradalom Idejéig nyúlik vissza. — Valóban így van. Még a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása előtt is szóba került, hogy a mun. kásokat fel kell fegyverezni. Többek között ilyen feladat­tal érkezett a budapesti párt- bizottságra Asztalos János ezredes és Papp József ezre­des. Ma már tudjuk, hogy az ellenforradalom idején is nagy számban voltak olya­nok, akik vállalták volna a munkáshatalom fegyveres védelmét, hiszen Újpesten, Angyalföldön, Csepelen, Mis­kolcon, Egeiben és környé­kén, de másutt is — alkalmi eszközökkel felfegyverkezve — nagyon sokan ezt meg is tették. Tulajdonképpen rájuk épült az ellenforradalmi erők maradványainak leverését, s a politikai-gazdasági konszo­lidációt biztosítani hivatott karhatalom már 1956 novem­berében. — Miért tekinthető történelmi érdemnek a munkásosztály ön. kéntes fegyveres szervezetének létrehozása? — A munkásosztály ön­kéntes fegyveres szervezetet, [tehát a munkásőrséget a ha­talmi funkciók gyakorlására hozta létre a párt. Márpedig önkénteseket felfegyverezni abban a helyzetben nagyfo­kú bizalomról tanúskodott. Mert felvetődött a kérdés úgy is, hogy amikor annyi fegyver van ellenőrizetlenül ismeretlen kezekbe, szabad-e újabb fegyvereket kiadni, s hogy mi a biztosíték arra, hogy aki fegyvert kér, az nem él majd azzal vissza? Ma már tudjuk, hogy erre a bizalomra a munkásőrség bi­zalommal felelt, sem akkor, sem azóta nem fordult elő olyan eset, hogy a fegyverét munkásőr a munkáshatalom ellen fordította volna. De a munkásőrség létrehozása tör­ténelmi érdem volt az egyén szempontjából is, hiszen megteremtődött ezáltal a fegyveres szolgálatra vállal­kozók személyes biztonsága is, megszűnt az a veszély, hogy a munkáshatalomért tenni kész emberek az ese­mények forgatagában tehe­tetlenek, vagy éppen az el­lenforradalmi elemek céltáb­lái legyenek. — Mindeddig a felfegyverzeti munkásokról, a munkásosztály önkéntes fegyveres szervezeté­ről esett szó. Csakhogy a mun­kásőrség kezdetben sem kizá­rólag munkásokból állt. KI kaphatott és ki fogott fegyvert annak Idején a munkáshata­lom védelmére, s milyen ennek a fegyveres testületnek az ösz- szetétele napjainkban? — Kétségtelen, hogy a munkásőrség a kezdet kez­detén is elsősorban munká­sokra épült, s hogy a szemé­lyi állomány túlnyomó több­sége fizikai dolgozó napja­inkban is. Mindemellett igaz, hogy a munkásőrségben ak­kor is, most is a társadalom minden, rétege képviseltette, illetve képviselteti magát. Az alapító határozat szerint az lehet munkásőr, aki a párt politikájával egyetért, s er­kölcsileg, politikailag fedd­hetetlen. Munkások, parasz­tok, hadd hangsúlyozzam; egyéni gazdálkodók is, emel­lett háztartásbeli nők, az ér­telmiségiek közül írók, egye­temi tanárok és sokan mások fogtak fegyvert annak ide­jén, jellemző tény például, hogy a Közgazdasági Egye­temen. két miunkásőrszázad is alakult. A v munkásőrség összetétele azóta csak annyi­ban változott, hogy jelenleg is tükrözi a társadalom át- rétegződését, tehát többek között kisiparosok, vagy ami korábban nem volt, szabad­foglalkozású vállalkozók is vannak a sorainkban. Ami pedig az életkor szerinti ösz- szetételt illeti, testületünk­ben, meghatározóak az éret­tebb korúak. Az átlagéletkor harmincöt-negyven év kö­zött varr A munkásőrség természetesen nem zárt szer­vezet, a cserélődés folyama­tos, s meghatározott terv szerint történik. Jelentkező bőven van, és sokan azok közül, akik vállalják a szol­gálatot, azzal pártmegbízatá­suknak tesznek eleget, vagy éppen ezzel érdemlik .ki a pártba való felvételüket. Megjegyzem, hogy a munkás­őrség segítséget adhat a ve­zetővé válás folyamatában, mégpedig nemcsak azért, mert ma iskolánk is van, ahol a vezetés tudományát tanítják, hanem azért is, mert a szolgálat során ren­det, fegyelmet, szervezést, az emberekkel való foglalkozás módját is el lehet sajátítani. Sok példa van arra, hogy a munkásőrség „iskoláját” ki­járók itt parancsnokká, a munkahelyükön vezetőkké váltak. — Mi a különbség a munkás­őrség és a többi fegyveres tes­tület között? — Abban a tekintetben nincs különbség, hogy mi is a fegyveres testületek egyi­ke vagyunk. A legteljesebb együttműködésben dolgozunk a Magyar Néphadsereggel, a Belügyminisztériummal, ta­pasztalataikat, segítségüket igényeljük és felhasználjuk, az ő feladataik teljesítését pedig, amikor erre szükség van, a munkásőrség is segí­ti, kiegészíti. Az eltelt hu­szonöt év alatt erre nagyon sok alkalom adódott. A kü­lönbség abban van, hogy a munkásőrség társadalmi ala­pon szerveződött, önkéntes jellegű fegyveres testület, nem pedig állami intézmény, s míg a többi fegyveres tes­tület az állam, elhalásának távoli jövőjét tekintve ideig­lenes, a munkásőrség nem az, s múltja, léte, jövője a bi­zonyítéka annak, hogy álla­mi funkciót is lehetséges tár­sadalmilag ellátni. — Engedjen meg még egy „ud­variatlan” kérdést: Milyen célt szolgálnak a jubileumi egységgyűlések? Önmagukat ünnepük? — Semmiképpen. Nem magunkat ünnepeljük, ha­nem azt a poll tikét méltat­juk, ami a munkásőrséget létrehozta, s amit a munkás­őrség ma is szolgál. Minden­képpen igaz, hogy nálunk „a dolgozó népet szolgálom” ki­fejezésnek különös jelentősé­ge van, hiszen miután a mun­kásőrség a dolgozó népből szerveződik, ez a szolgálat egy nagyon is konkrét ér­dekviszony gyakorlata. És az évforduló alkalmából min­denekelőtt azokat az emberi teljesítményeket értékeljük, amelyeket az egyes munkás. őrök a párt politikájának, s egyben a maguk szolgálatá­ban, de fizetett munkájuk mellett, javarészt szabad ide­jükben kifejtenek. Energiatakarékos vetítőgéplámpák Az Egyesült Izzó budapesti Fényforrás Gyárában megkezd­ték a mozivetítőkbe való nagy teljesítményű xenon izzólám­pa energiatakarékos változatának sorozatgyártását. Ez az izzó a hagyományostól eltérően vízszintesen üzemel, ezért harminc százalékkal kevesebb villamos energia szükséges az adott fénymennyiség elérésére. A harmincféle — az ötszáz wattostól négy kilowattosig terjedő — gyártmányválasztékuk kilencvenöt százalékát a Szovjetunióba, az USA-ba, illetve az NSZK.ba exportálják (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KSj A MEGRENDELŐK MAR JELENTKEZTEK Új mezőgazdasági és élelmiszeripari szervező vállalat Megkezdte működését az É lelmiszeri pari Gazdasági Kutató Intézetből és az Ag­rárgazdasági Kutató Intézet Szervező Szolgálatéiból ala­kult Mezőgazdasági Élel­miszeripari Szervező Válla­lat, amely az állami gaz­daságok, téeszek, élelmiszer­ipari üzemeknek meg­bízása alapján a belső tar­talékok feltáráséira szerve­zési módszereket dolgoz ki. Az eredményként jelentke­ző hasznon egy részéből — megegyezés szerint — a vál­lalat is részesül. A mezőgazdasági üzemek­ben, élelmiszeri pari válla­latoknál az elmúlt években a gazdálkodás követelmé­nyeihez igazodva jelentős változások, átszervezések történtek. A korábban szám­lált több minit 3000 téesz közül számos egyesült, s így jelenleg mór csak 1332 me­zőgazdasági szövetkezetét tartanak nyilván. Szerveze­ti korszerűsítés során az élelmiszeripar 11 trösztje közül számos egyesült, s így által 70-nél több vállalat kezdett önállóan gazdálkod­ni, ám a továbbra is tröszti, illetve nagyvállalati szerve­zetben működő nagyüzemek gyáregységei is nagyobb ön­állóságot kapnak. Az újszerű vállalati szer­vezetek saját terveket és sajátos üzletpolitikát ala­kítanak ki, miközben szá­molniuk kell azzal is, hogy az újabb beruházásokhoz szükséges pénzforrások is szűkösebbek á korábbiak­nál. Mindez a még meglé­vő belső tartalékok fokozott feltárására ösztönzi az üze­meket, mezőgazdasági ter­melőegységeket ; főleg ezzel lehet a termelést fokozni, a költségeket csökkenteni — és általában: még eredmé­nyesebben gazdálkodni. Mi­után éppen a belső szerve­zeti rendszer korszerűsítésé­ben van még számtalan le­hetőség, a kiaknázáshoz nyújthat jelentős segítséget az új vállalat. Néhány üzem, téesz a belső információs rendszerét, má­sok a munkaszervezést, az elszámolást emelték maga­sabb szintre, ám kevesen al­kalmazták mindezt komplex módon, holott éppen ezzel javíthatnák ugrásszerűen az eredményeket A szolgálta­tó vállalat a komplex mód­szerek kimunkálására fogja össze az e téren tevékeny­kedő szellemi erőket. Máris több jelentkező kérte a vállalat segítségét a szervezés korszerűsítéséhez, elsősorban termelőszövetke­zetek. De már ipari üzemek is jelentkeztek megrende­léssel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents