Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 17. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 21., csütörtök Téli séta Szibériában. Apa kislányával, s an. -nak kedvenceivel, a barátságos medvével és kutyussal A bátrak még a jéghideg Bajkál-tóban is megmártóznak — Ne féljen az orosz tél­től, megvan annak is az el­lenszere. Majd megtanítom rá! — így vigasztalt házi­gazdám, Andrej Andreje- vics Szomov, amikor sava­nyú orcával figyeltem a hő­mérő higanyszálát:, amely akkor, déltájban is mínusz 37 fokot mutatott szélmen­tes helyen. o — Dobre utro! Kak szpal? — kérdezte a házi­gazda és barátságosan hát­ba veregetett. Mondtam, hogy semmi vész, jól alud­tam, de mi lesz ezután? Semmi! Gyerünk mosakod­ni. Félmeztelen a vállamra csaptam a törölközőt és in­dultam volna a fürdőszobá­ba, de Andrej Andrejevics utamat állta. — Oda még nem, ki az udvarra, barátocskám. ‘ A ház férfinépe velünk tartott. A mínusz 42 fokos hidegben megmostuk arcun­kat a hóval, bedörzsöltük egymást, hogy kiveresed- jünik, akár a rák és futot­tunk be a fürdőszobába, a meleg víz alá. Az egész nem tartott addig, amíg tízet szá­mol az ember. Azon a télen egy köhin- tés nem sok, annyi sem hagyta el a számat. Q Murmanszk, mert ott vol­tunk, kegyetlen tud lenni té­len. Az egyik nap csendes napsütés, hogy égeti az em­ber arcát. A másik napon már vad vihar, tűkként szurkálják az ember szemét a parányi hókristályok. — Raz-dva, egy kis vod­kát neki, majd elcsendesül a vihar! — mondta Andrej Andrejevics. i— Egyszerre? — kérdez­tem. — Egymás után, úgy hasz­nál — és elmesélte a más­fél deci történetét. Az úgy volt, hogy a kato­na valahol Szibériában el­akadt A vonat fél napot vesztegelt a hóvihar miatt. Bement hát az állomásra és a büfében tanakodott. Meny­nyit kérjen, mennyit igyon? Nem ismerte a helyi szoká­sokat, megszólította hát az egyik helybeli vasutast. — Szibirjak! Mondd már meg, mennyit kérjek a vod­kából egyszerre? Egy decit, két decit? A szibériai megnézte. Lát­ta, hogy nem odavalósi, hát felvilágosította. — Tudod, egy deci mife­lénk, ebben az időben kevés. Ha két decit kérsz, az meg egyszerre sok az emberfiá­nak. Kérj kétszer másfél decit, az megfelel az itteni szokásoknak. A katona megfogadta a tanácsot és kikérte a két­szer másfél decit. Az egyik poharat ő, a másikat a vas­utas ragadta meg. Ez hát a szibériai illendőség. — De mi most mind a ketten kétszer másfél decit iszunk — ellenkeztem And­rej Andrejeviccsel. — Ez meg murmanszki szokás, illendőség, hogy ne kelljen kétszer kérni, két­szer mozdulnia a kislány­nak. Most, hogy már téma lett a vodka, megkérdeztem: valóban ellenszere a hideg­nek? — Bizony, hogy az, bará­tocskám! — De az orvosok mást mondanak, hogy megfa­gyunk, hogy csak ideig-órá- ig melegít. Andrej Andrejevics visz- szakérdezett: — Hol dolgoznak az orvo­sok? Meleg rendelőben, fe­hér köpenyben. Honnan is tudhatnák, mit segít a vod­ka a hidegben. Persze, azért tudnunk kell, hogy nem - a testünket, a lelkünket me­legíti, barátocskám... o Nyárban utazunk Jereván­ba. Kiskabátban sétáltunk a Matenaradam előtt, a főtér hatalmas szökőkútja körül. Aztán elbúcsúztunk Mkrtum- jantól, aki egy nagy csokor rózsával együtt ölelt át a repülőtéren. Két óra múlva kiszálltunk Moszkvában. Félcipőben, kiskabátban és egy nagy csokor rózsával. Mínusz 17 fok volt. A taxis megkérdezte, me­lyik szállóba parancsoljuk. — A GUM-ba! Megvonta a vállát, hiába, külföldiek és elvitt a GUM- hoz. Bevásároltunk. Csupa téli holmit. Bundás kabátot prémgallérrad, prémes sap­kát és válinkit, hogy a lá­bunk se fázzpn két napig, amíg Moszkvában tartózko­dunk. Hiába, nagy ország, nagyok a távolságok és a különbségek az éghajlatban, az időjárásban. Aztán felszálltunk a bu­dapesti gépre, bundás kabát­ban, prémes sapkában és halinacsizmában. Ferihegyen kinevettek. Kiskabátban, legfeljebb felöltőben, hajadonfővel fo­gadtak. Langyos, enyhe idő volt... nem érhetünk fel a Szovjetunióhoz az időjárás változásaiban... © Más alkalommal, de tél közepén megint északon jár­tunk. Feltűnt, hogy a temp­lomok tornya hegyes, ma­gasba nyúlik, sehol más vi­déken nem látni látni ilyen építészeti stílust. Megma­gyarázták, hogy az időjárás az oka. Télen akkora hó esik, hogy betakarja a háza­kat. Ha sürgönnyel, sürgős hírrel jön., a postás a város­ból, természetesen sítalpon, torony iránt tájékozódik. A táviratot is itt ereszti le azon a hóba vájt aknán, amely a papiak ajtajához szolgál. A pap létrán kimá­szik a hó tetejére és ő már tudja, hol találja meg a címzettet. Az élelmiszert ősz végén, még a nagy havazás előtt elő­re megvásárolják. Aházhosz- szú folyosójáról nyílik a konyha, a szoba, az istálló, a szénatér, a magtár, a mű­hely a darálóval. Gyertyá­val világítanak. Egész év­ben annyi birkafaggyú ösz- szegyűlik, hogy kár lenne ki­dobni, meg különben is: té­len aludjon az ember, nyá­ron dolgozzék. Ez járja er­refelé. Egy öregnek — megszá­moltam — hét fia és egy lá­nya volt. Valamennyi szep­temberben született, alig néhány nap eltéréssel. Két fiú meg éppenséggel ugyan­azon a napon ülte a születé­se napját. — Hát ez meg hogy van? — kérdeztem az apót, aki csak kinézetre volt öreg, egyébként ötven, ha múlott. — Egyszerű a magyarázat! — mondta, hamiskás mo­sollyal a szája szögletében. — Télen, januárban ráér az ember esténként, éjszakán­ként ... ★ Hát ilyen az orosz tél, hi­deg is, meleg is. Attól függ ... Gáldonyi Béla (Fotók: MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) SZOVJETUNIÓ BULGÁRIA Kalcinált szódagyár .Világviszonylatban Bul­gária áll az első helyen az egy főre jutó kalcinált szóda gyártásában. Devnában van Európa legnagyobb gyártó­üzeme. A szódagyár Bul­gária, a Szovjetunió, Ma­gyarország és Csehszlovákia együttes munkájának az eredménye. A kalcinált szóda szerény és igénytelen vegyület, de mint segédanyag többé vagy kevésbé részt vesz majdnem minden vegyi eljárásban: a textilfestéstől egészen az analginszintézisig. Az üveg­ipar, a porcelán- és kerá­miagyártás a kalcinált szó­dára épül. A mezőgazdasági kártevők ellen védekező sze­rek gyártásában is szerepet játszik. A kőolajpárlatokkal, az ásványsavakkal és lúgok­kal, valamint a műtrágyák­kal egy sorban, a kalcinált szóda alkotja a népgazdaság vegyi gerincét. A Kalcinált Szódagyár mintegy 100 hektárnyi terü­leten fekszik, de a tényleges területe sokkal nagyobb, mert ebbe nem tartozik bele a külszíni fejtésű mészkő­bánya és a Provádia melletti sóoldat-előállító. A gyár évi gyártási kapacitása 1 500 000 tonna. A gyár termelésének je­lentős részét azok az orszá­gok kapják, amelyek részt vettek a létesítmény beruhá­zásában. Ily módon, kölcsö­nösen előnyös feltételek mellett, ezek az országok hosszú távon kielégíthetik kalcinált szódából a szük­ségletüket, miközben Bul­gária megbízható és biztos felvevőpiaccal rendelkezik késztermékének értékesíté­séhez. Jelenleg a bolgár vegy­ipar több mint 50 féle ter­méket gyárt, amelyek a vi­lág több mint 36 országában ismertek. A kalcinált szódán kívül Bulgária exportjegy­zékében fontos helyet fog­lalnak el az ásványi műtrá­gyák. 1980 végén ezekből összesen 1 millió 100 ezer tonnát (tiszta anyagot) gyár­tott Bulgária. Szlavomir Kacsamakov MOZAMBIK A nacalai kikötő • •• jovoje Mozambik három nemzet­közi kikötője közül az ország északi részén fekvő Nacalát Afrika egyik legszebb termé­szetes kikötőjének tartják. A nagy forgalmú kikötő három északi tartomány — Nam- pula, Niassa, .Cabo Delgado —, valamint a tengertől el­zárt ország, Malawi vízi szállítását bonyolítja le. Észak-Mozambik egyetlen vasútvonala innen indulva halad a malawi határig. A 30 éve megépült 615 kilomé­ter hosszú vasútvonal forgal­ma nagyon erős, hiszen itt szállítják Malawi export­cikkeit, a dohányt, a teát, a földimogyorót, továbbá az ide irányuló importárut, kü­lönböző gabonaféléket és vegyszereket. A jövőben a Nacala—Ma­lawi vasútvonal forgalma várhatóan a jelenleginek a négyszeresére bővül, ezért elengedhetetlenné vált a vo­nal rekonstrukciója. A dél­afrikai országok fejlesztésé­nek koordinációs tanácsko­zásán döntés született a vo­nal felújításáról. A tervek elkészítésére 30 millió dol­lárt ígért a portugál kor­mány, ami a rekonstrukció költségeinek egyharmadát te­szi ki. A kivitelezést portu­gál—francia konzorcium vég­zi majd el. A nacalai kikötő forgal­mát 35 százalékban Malawi köti le, a többi Mozambik kulcsfontosságú exportcik­keinek, a gyapotnak, a kasu- diónak, a szizálrostnak és a teának továbbítására szolgál. A nacalai kikötőben jelen­leg háromezren . dolgoznak, ami szám szerint elegendő is lenne, dé még kevés kö­zöttük a szakmunkás. Az­előtt a kikötői szakmunkások és a képzett irányítók portu­gálok voltak. Többségük el­hagyta az országot, és mivel annak idején a portugál kor­mány egyáltalán nem gon­doskodott a mozambikiak képzéséről, most ezzel a problémával is meg kell küz­denie az országnak. Nemcsak új gépekre van szükségük, de meg kell szervezniük a szakemberképzést is. A szak- szervezet szerepét betöltő Termelési Tanácsok és a FRELIMO kikötői pártszer­vezete e feladat ellátásában is segíti a kikötő vezetősé­gét. KNDK Feljegyzések a Li-dinasztiáról A KNDK Társadalomtudományi Akadémiájának nemzeti történelemmel foglalkozó intézetében jelentős munkába kezditek. Az intézet munkatársad mai koreai nyelvre fordítják és ezzel kiadásra készítik elő a Li- dinaseitia (1392—1910) kulturális örökségét jelentő írott emlékeket Az elkészítendő mű a Li-dinasztia feudális ural­mának 519 évét felölelő eseménysort naplószerűen, időrendi sorrendben adja közre. A terjedelmes anyag­ban. a kor diplomáciai, politikai, katonai, gazdasági, kulturális életére vonatkozó adatok, dokumentumok mellett természeti jelenségekről szóló, illetve az aszt­ronómia, a meteorológia, a földrajz, a gyógyászat, a mezőgazdaság tárgykörébe tartozó feljegyzések is sze­repelnek. A kötet emellett képet ad a művészetek ala­kulásáról, a népszokásokról, néprajzi jellegzetességek­ről is — nem csupán koreai vonatkozásban, hanem a környező országokat, így Kínát, Japánt, Mongóliát te­kintve is. A fordítási nagy munkája már befejeződött. A kö­zeljövőiben megkezdik az érdekes történelmi feljegy­zések több száz kötetének sorozatos kiadását. JUGOSZLÁVIA Napenergiával működő világítótornyok Az Isíkra ljubljanai fej­lesztési intézetének szak­emberei bíznak abban, hogy már 1983-ban több száz ad­riai világítótorony nap­energiával fog működni. Az adriai kikötőkben, a tenger- melléken, a szigeteken, a sziklákon, a zátonyokon a világítótornyok éjszakán­ként a nappal egybegyűj- tött napenergiát haszno­sítják majd működés köz­ben. Az intézetben olyan meg­oldásokhoz jutottak, ame­lyeket holnap mór alkal­mazhatnának, ha a hazai ipar is lépést tartana e kí­sérletekkel. így 1982 decem­beréig kell várni, az Iskra ekkor kezdi meg azon nap­kollektorok sorozatgyártá­sát, amelyeket az Adriai­tenger partján kikísérle­teztek. A két fiatal mérnök ál­tal kidolgozott rendszier sejtből álló kollektorlap’ V. egy telepből, töltésszaL.. lyozóból áll, az elmúlt fél év alatt kifogástalanul mű­ködött és elegendő áram­mal látta el a spliti kikö­tőben felállított világítótor­nyot. Félévi üzem után is a te­lep színültig fel volt tölt­ve, tehát az áramtermelés nagyobb volt, mint a fo­gyasztás. Amit a világító­torony égője éjjel elhasz­nált, azt a napkollektor nap közben pótolta. A napokban az Iskra szakemberei egy másik spliti viMgítőtamyöt is rá­kapcsoltak a napelemre. Most mindenekelőtt az ér­dekli a kutatókat, milyen hatással lesz a napelemre a kedvezőtlen időjárás, a sós, nedves levegő, valamint az erős szelek. Különféle be­vonatokkal kísérleteznek, amelyeknek célja megaka­dályozni a kollektorok üveg és műanyag részein a só­lerakódást. Igaz, hogy az eső lemossa a sót, de a hosszú, csapadék nélküli időszakok­ban a só nagyban csök­kentheti az egész rendszer működését. A két fiatal mérnök el­mondta, hogy a tengerpar­ton folytatott kísérletek al­kalmával eddig külföldi la­pokat használtak: egy ilyen panellap ára 400 dollár. Az Iskra hasonló lapokat fog gyártani azzal a különb­séggel, hogy nem műanyag­ból, hanem üvegből ké­szülnek majd. A napele­mek hazai gyártmányúak, a szlovéniai Mezicében ké­szülnek. A mérnökök véleménye szerint, a világítótornyok napelemes üzemeltetésén kívül az ilyen fajta ener­giaellátás elterjed majd a különféle adóvevők köré­ben. ezenkívül használják az autóutak menti telefon- fülkékhez, jelzőberendezé­siekhez, a mezőkön, a he­gyeken, a vasútvonalak mentén és minden olyan kisfogyasztónál, ahová túl drága lenne, vagy egyálta­lán nem is lehetne elvezet­ni a villamos kábeleket, vagy ott, ahol gyakran kell cserélni a gáz- és petröleu­mos palackokat vagy más­fajta üzemanyagtöltést. A spliti tengeri hajózási útvonalakat karbantartó intézetnek mintegy 700 vi­lágítótornyot kell ellen­őriznie havonta. E világí­tótornyok java része nem árammal működik, tehát évente többször is szállíta­ni kell a gázt, vagy a pet­róleumot. Ha napelemekre kapcsolják a világítótornyo­kat, a munka jóval egysze­rűbb és olcsóbb lesz. A vi­lágítótornyokat évente csak egyszer kell majd ellenőriz­ni: meg kell vizsgálni, meg­felelő sűrűségű-e az elektro­lit a telepekben, esetleg ki kell cserélni a kiégett vil­lanyégőket. a többit viszont az erős, perzselő adriai napra lehet bízni. összeállította: Gyurkó Géza it tél: hideg is, meleg is

Next

/
Thumbnails
Contents