Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 14. szám ARA: 1982. január 17., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az egri Finomszerelvénygyárban Kilencmilliós rekonstrukció Boldogít? Azt mondják, a pénz nem boldogít. Ugye, mosolyog- nivaló naivitás ez így? Mint ahogy az a fajta bölcses­ség is, amely szerint a bol­dogsághoz nem kell — pénz. Dehogynem! Kérdés, hogy manapság mifelénk hány forintért mé­rik a boldogságot. Ki a megmondhatója ennek? Azaz: nem is olyan egy­szerű ez. Kell a pénz, hogy­ne kellene, de azért a pénz még nem maga a boldog­ság. Bölcselkedő frázisok ezek, be kell látnom, jó volna tehát minél hamarabb va­lami könnyebben érthető, jobban felfogható, gyakor­lati dologra átváltani. Tessék! Ismerek néhány embert, nem is keveset, aki olva- satlanul vágja zsebre a bankókat. Egyikük arról panaszkodott, hogy felug­rottak Pestre egy délután, elvittek magukkal harminc­ezret és alig hoztak érte valamit. Néhány apróságot csupán. Nem sajnáltam meg az illetőt. Más alkalommal egy név­napi vacsora költségeiről tudtam meg, hogy ugyan­csak meghaladta a tízezret, pedig összesen négy család ült az asztalnál, négy há­zaspár, gyerekek nélkül. El lehet gondolkodni azon is, amit az egyik nagymama tett. Vett az érettségi előtt álló unokájának egy Ladát, hozzá egy öröklakást, a bútorra, berendezésre be­fizetett kétszázezret. Gon­doskodni akart az unoká­járól, hogy ne kelljen az „aranyoskának” kétségek között vergődve kezdeni az életet, ha majd évek múl­va elvégzi az óvónőképzőt. Tudok ilyen-olyan fog­lalkozású milliomosokról. Ránézésre semmi sem kü­lönbözteti meg őket az em­bertársaiktól. Még csak nem is öltözködnek külö­nösképpen. Többségük nem ' is ér rá öltözködni, örül, ha magára ránt valami göncöt és rohan — pénzt keresni. Rohan dolgozni. Rohan áruért. Kora hajnal­ban kel és késő este fek­szik. Közben mást sem tesz, csak rohan. Csak dolgozik. Hajtja magát és hajt min­denkit, aki a keze alatt van. Legtöbbször még az ételt is szinte futva haji- gálja magába. Arra is saj­nálja az időt, mert neki az idő valóban — pénz. Kétségtelen: pénze, mint a pelyva. És ... ? Jó, ad ötszáz forint bor­ravalót a pincérnek, ha vé­letlenül egyszer jut arra ideje, hogy beüljön egy ét­terembe a barátaival, a családjával. Jó, megveszi a legdrágább ékszert, a leg­szebb bundát, épittet olyan házat, hogy ... ! Az autója, a nyaralója, a kutyája, a... bármije — meghökkentően „klassz”. Pont azért ilyen, hogy mások is annak talál­ják. Ezek neki csak kellé­kek. Nem él velük, mert nincs rá ideje. Soha nem irigyeltem eze­ket az embereket. Min­dent csak a pénzért? Én élni szeretek. G. Molnár Ferenc Évről évre nő az egri Fi­nomszerelvénygyárban gyártott kompresszorok szá­ma. Míg 1979-ben 259 ezer, addig az idén 330 ezer agg­regét készül itt, egy harma­da exportra. • Horváth Róbert és Nagy Attila a már elkészült komp­resszorokat vonja vallatóra a mérőszobában. Január 1-vel megszűnt a Konzervipari Tröszt, 16 vál­lalata önállóságot kapott, s együttesen létrehozták a Konzervipari Közös Válla­latot. Feladataikról, s az ön­állósult vállalatok várható te­vékenységéről írják az MTI munkatársai. A konzervipar — a hazai igények kielégítése mellett — termékeinek mintegy 60 százalékát államközi szerző­dések alapján szocialista or­szágokba exportálja. E fel­adatok megoldására a tröszt az elmúlt évek gyakorlata szerint utasította vállalatait. Ily módon a mennyiségi, mi­nőségi előirányzatokat álta­lában teljesítették ugyan a vállalatok, de a gazdaságos­ságra gyakran kevés figyel­met fordítottak. — Nem is voltak ebben érdekeltek — így sokszor aránytalanul drága volt egy-egy konzerv- készítmény előállítása. Az önállóság viszont az önkölt­ség csökkentésére, a belső tartalékok feltárására — iga­zi gazdálkodásra ösztönzi a gyárakat. E törekvések legkézzelfog­hatóbb jeleit a termékszerke­zet bizonyos átalakításából lehet leginkább lemérni. Amíg korábban — éppen az utasítás végrehajtására —bi­zonyos készítményeket azok az üzemek is előállítottak, Mind ez ideig a kompre&z. szorgyártás univerzális szer­számgépsoron történt. Nagy gondot okozott azonban, hogy a gépek között négy helyen is raktározni kellett a félkész árukat — és hogy a folyamat szervezettsége a technológia miatt eleve ne­hézkes volt. A MEO minő- ségellenőrei például a gyár­tástól elkülönülve dolgoztak, gyakran több nappal ké­sőbb követve a gyártást. A szervezési és technoló­giai gondokat egyetlen in- tézkedéssorozattál szünte­tik meg. Tíz-tizenöt műve­letet összevonva, egyetlen célgépen végeznek el. A két rendkívül bonyolult be­rendezést a bervai gyár fej­lesztői, Rádt Károly és Gál Lajos tervezték. Ugyancsak a gyártás fejlesztési főosz­tály kivitelezői részlegét di­cséri a már elkészült gépek megépítése is. A termelési folyamat mel­lett átszervezték aa anyagmoz­gatást is. A fizikai munka jelentősen könnyebb, amióta görgős asztalokon gurulnak az alkatrészhordozó ládák, Most pedig egy rendkívül szellemes megoldású légpár­nás szállítólappal kísérletez­nek. A kilencmilliós rekonst­ahol a környék természeti adottságai miatt a nyers­anyagtermesztés a mezőgaz­dasági partnereknél csak aránytalanul magas költség­gel volt megoldható, vagy éppenséggel távolról, drága szállítási ráfordítással lehe­tett biztosítani, addig most e termékek gyártásával fel­hagynak, s helyettük a kör­zet adottságainak inkább megfelelő alapanyagból más készítményeket állítanak elő. Ily módon például a sziget­vári, a mosonmagyaróvári és a nagyatádi konzervgyárak a paradicsomkészítmények gyártását visszafogják, a gyümölcs- és zöldségkonzer­vekét fokozzák. A hatvani konzervgyár viszont a meg­levő gépi berendezésekkel, a környék paradicsomter­mesztő hagyományainak megfelelően, növeli a para­dicsomkészítmények gyártá­sát, ez ugyanis kifizetődő­nek ígérkezik számára. Eh­hez hasonlóan, az almafel­dolgozásban is kialakul bi­zonyos szakosodás, elsősor­ban a Nyírség környéki gyá­rak állítják majd elő ebből a gyümölcsből a különféle konzerveket, befőtteket, szörpöket. Az önálló gazdálkodás a gyárak és a mezőgazdasági partnerek közötti szorosabb együttműködésre kénysze­Nagy József felügyeletével 10—IS műveletet összevonva végez el az a csapágytárcsa- megmunkáló célgép, amelyet a gyárban építettek rukció során megújult az energiahálózat, és javult a munkaszervezés is. Egyetlen központi raktárát hoznak létre és a konvejoros mosó elkészülte után a. MEO is a termelő folyamatba kapcso­lódva dolgozik majd. Hogy mindez miiért? A gyár a mai 330 ezer komp­resszort a három évvel ez­előtti munkáslétszámmal bo­csátja ki. Könnyebb, oko­sabb, áttekinthetőbb — ha­tékonyabb munkával. ríti a vállalatokat, hiszen még inkább érdekük, hogy jó minőségű, megfelelő alap­anyaghoz jussanak. Az idei szerződéskötéseknél ezek az erőfeszítések már éreztetik is hatásukat. Sok helyen a gyár besegít partnereinek a növényvédő szerek, műtrá­gyák vásárlásába, különféle gépek beszerzésébe. A debreceni konzervgyár olyan közös előfeldolgozó üzemet alakított ki mezőgaz­dasági partnereivel, amely­ben kis sorozatú, speciális, külföldön jól értékesíthető termékeket — savanyúságot, zöldséget — készítenek. A nagykőrösi konzervgyár 14 partnergazdasággal folytat tárgyalásokat a közelmúlt­ban kifejlesztett korszerű gépek közös beszerzéséről, megvásárlásáról. Elsősorban a belföldi igényekhez iga­zodva, új termékek gyártá­sát is megkezdik az idén: már az első negyedévben három, öt, tíz dekagrammos csomagolásban gyümölcsíze­ket, dzsemeket állítanak elő. A Konzervipari Közös Vál­lalat koordináló, információ­továbbító feladatokat lát el, s megszervezi a konzervgyá­rak számára az évi mintegy1 3 milliárd forint értékű cso­magolóanyagok — ónozott lemez, üveg, papír — beszer­zését. A hatvani konzervgyár növeli termelését Nagyobb önállóság — növekvő termelékenység Munkásőr-ünnepségek országszerte Ünnepélyes egységgy ülé­seken köszöntötték szombaton országszerte azokat a mun­kásőr zászlóaljakat, amelye­ket a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a harci kiképzésiben, a honvédelmi nevelőmunkában, valamint a társadalmi megmozdulások­ban tanúsított példamutató tevékenységük elismerése­ként, a Munkásőrség meg­alakulásának 25. évforduló­ja alkalmából Vörös Csillag Érdemrenddel tüntetett ki. Ünnepséget tanítottak Buda­pesten, Kiskunhalason, Sze­geden, Dunaújvórosbani, Deb­recenben és Salgótarjánban. A fővárosiban, a VIII. ke­rületi „Asztalos Jánosi’ va­sas zászlóalj kapta még az Elnöki Tanács kitüntetését A negyedszázaddal ezelőtti demonstráció emlékére, a Harminckettesek teréről in­dulva — az alapító tagok útját is érintve — vonultak végig a kerület utcáin, az ünnepi egységgyűlés színhe­lyére. a Ganz Mávag Mű­velődési Központba. Gál Já­nos. a kerületi pártbizottság első titkára értékelte a zászlóalj előző évben vég­zett munkáját, vázolva az elkövetkezendő időszak fel­adatait is. Ezt köVetően Né­meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság Titkára mondott beszédet, majd az Elnöki Tanács ma­gas kitüntetését tűzte fel a csapatzászlóra. A debreceni Tóthfalussi Sándor városi munkásőregy. ség az Arany Bi ka Bartók - termében tartotta jubileumi egységgyűlését. Dr. Postás Sándor, a városi pártbizottság első titkára méltatta a mun­kásőröknek a termelés­ben, a kiképzésben el­ért eredményeit, majd Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára mondott beszédet. A dunaújvárosi Mező Im­re munkásőrzászlóalj a vas­mű kultúrtermében rendezte meg ünnepségét. Lengyel János, a zászlóalj parancso­ka tett jelentést, majd Mé­hes Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, ipa­ri miniszter méltatta a tes­tület helytállását. A Gera Sándor nevét vise­lő szegedi munkásőrzászlóalj ünnepi gyűlését a városi sportcsarnokban tartották meg. A munkásőrök elmúlt 25 évben végzett munkáját Török József, az MSZMP Szegedi Bizottságának első titkára méltatta. Ezután Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára adta át a szegedi mun­kásőröknek a párt Központi Bizottságának üdvözletét, szólt a Munkásőrség törté­nelmi szerepéről, belpolitikai feladatainkról. A salgótarjáni József At­tila Művelődési Központban megrendezett ünnepi egység­gyűlésen Szalui László, a városi pártbizottság első tit­kára szólt a zászlóalj tevé­kenységéről, majd Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Köz­ponti Bizottság titkára mon­dott beszédet. Naponta 20 ezer tonna Helytállnak a visontai A rendkívül kemény téllel dacolva példásam helytáll­nak a Visontai szénbányá­szok: a Mátraaljai Szénbá­nyák Thocrez bányaüzeme napról napra, rendszeresen ellátja fűtőanyaggal a szom­szédos Gagarin Hőerőművet. Az év első két hetében csak­nem 250 ezer tonna szeneit adtak át a szomszédos erő­műnek, ami napa 18—20 ezer tonna teljesítményt je­lenti Visontán az ország legna­gyobb külszíni szénbányájá­ban, ahol az időjárás hatá­sainak mindemkor ki van­nak téve a bányászok, az el­múlt napokban mínusz 2, mínusz 13 fokos hidegben dolgoztak, sőt az utóbbi na­pokban mínusz 15 tokra hűlt le a hőmérséklet, ör­vendetes, hogy mindezek el­lenére év eleje óta egyetlen alkalommal sem volt tér­bányászok melési kiesés, műszaki za­var, amely azért is nagyon figyelemreméltó, mert a fel­színen dolgozó óriás gépeket éjjel-nappal folyamatosan üzemeltetik. Mindez annak is eredménye, hogy a seén- fejtő gépeket, a szállítóbe­rendezéseket pontosan, fel­készítették a télre, ám a napi teljesítmény elérése, így is többszörös erőfeszí­tést igényel a bányászok­tól. A változékony időjárás­ra ugyanisi gyorsan reagál­nak az acél- és műanyag berendezések; a kemény hi­degben a vasszerkezet köny- nyen törik, a szállító gumi- szalagok pedig veszítenek rugalmasságukból. Éppen ezért a gépek üzemeltetése sokkal több figyelmet és emberi beavatkozást , igé­nyed, hogy az üzemzavaro­kat megelőzzék. Derecskéi tor Derecskén jártunk, disznóra találtunk, — azazhogy inkább már csak darabjaira. Egy mai, mátraderecskei disznótorról adunk ínycsiklandó képes beszámolót lapunk 3. oldalán. (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents