Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 16., szombat I. Felhívás jó munkára MEGBÜNTETTEK NÉ­HÁNY vállalatvezetőt: volt akit leváltottak, mások meg­úszták fizetéscsökkentéssel. A fegyelmi eljárásokat az Ipari Minisztérium kezde­ményezte, az ok mindannyi­szor: a vállalatvezetők nem fordítottak kellő figyelmet az exporttermékek minősé­gére! Gyenge minőségi szál­lítmányokat küldtek kül­földre, amit ha átvett is a megrendelő, csak alacso­nyabb áron. Emiatt aztán tetemes devizabevételtől esett el a vállalat, végül is a? ország. No végre — mondja az ember a hír hallatán, az elveszett százezreknek, a veszteségnek végre gazdá­juk akad. S nemcsak a vál­lalatot, mint gazdálkodó egységet, vagy mint kollek­tívát marasztalják el álta­lában, hanem megnevezik a felelőst, azt, aki a gyár élén áll. Igaz, csak néhány példa van erre, de az ember azt mondja: na végre! Hogy aztán később gon­dolkodni kezdjen. Jó, dicsé­retes módon leváltottak, il­letve fizetéscsökkentéssel büntettek néhány vezetőt, helyükbe újak lépnek, il­lővé akik maradtak, bizo­3 ára a jövőben jobban afigyelnek majd a minő­ségre — de ettől, csak et­től jobb lesz-e a minőség? Lesz-e változás, gyökeres változás termékeink minő­ségében? Felesleges most részletez­ni azt, hogy mit értünk a jó minőség fogalmán, ami egyébként is a mindenkori piaci helyzettől függően vál­tozik. A jó minőség az, amit a vevő — beszéljünk most csak a külföldi vevő­ről — az üzlet megkötése­kor ott és akkor leszögez. Azaz: a legapróbb részle­tekig meghatározza, hogy mit kér. Ez a mérce, ehhez kell igazodni. Statisztikai adatok sora, s egy nemrégiben megtartott minőségügyi kon­ferencia beszámolói és hoz­zászólásai bizonyítják, igen gyakori, hogy rossz minő­ség miatt nem veszik át cikkeinket, vagy ha átve­szik is, csak alacsonyabb áron. S nem is feltétlen mindig a rossz alapanyag vagy maga a termék, ha­nem annak megjelenési formája, súlya, vagy épp csomagolása miatt. Ma már az esztétikus külső a minő­ség kategóriájába sorolandó. Fölösleges bizonygatni, hogy mekkora szükségünk van a külföldi piac anyagi elismerésére, arra, hogy jó áron vegyék meg terméke­inket. S az erkölcsire is: a jó minőség erősíti a vál­lalat good-willjét, jó hír­nevét, ajtót nyit egy újabb üzleti tárgyalóterembe. Nos, képesek vagyunk-e ' minden egyes esetben a vevő által megrendelt minőségi termé­ket produkálni ? EGY FELMÉRÉS SZERINT a minőségi hibák hatvan százaléka a figyelmetlenség­re, hanyag munkára vezet­hető vissza. Azaz/ sokszor apró dolgok miatt buknak meg áruink. Figyelmetlent ség, egy leszakadt címke a csomagról, egy karcolás a terméken, egy ferdén beerő­szakolt csavar a gépben, és oda a várt nyereség! Köny- nyű volna most azt monda­ni, hogy ha ilyen fontos a minőség, akkor ki kell ja­vítani a hibákat! Egy ko­rábbi minőségügyi konferen­cián mondta el a SZOT egyik képviselője, hogy amikor megvizsgálták né­hány vállalatnál a rossz minőségi munka okait, kide­rült: igazságtalan volna egyedül a dolgozók nyakába varrni a felelősséget! A dol­gozók nagy része ugyanis azt a munkát végzi és úgy, ahogy azt előírják neki. Tehát a vezetők felelőssé­ge. .. Akik kidolgozzák, ki­dolgoztatják, elfogadják a technológiát, megveszik az új gépeket, szervezik a mun­kát, betanítják a dolgozót, kézbe adják a munkadara­bot és meghatározzák, hogy mit kérnek. Egy járműipari szakember érdekes dolgot mesél. Gyá­ra igencsak exportérzékeny, náluk szükségszerűségből, s nem csak „felsőbb” elvárá­sok alapján, kezdtek hozzá a minőségi hibák feltárásá­hoz. A vizsgálat során ki­derült, hogy a minőségi hi­bák több, mint kilencven százaléka nem a gyárban keletkezik, hanem a gyár­kapun jön be. Az alap­anyagokban, félkésztermé­kekben sok esetben csak apró kis „mütyürökben” filléres alkatrészekben el­rejtve. Azaz az ismert és ismeretlen partnerek — ha tudnak róla, ha nem — vé­gül is a rossz minőség szál­lítójává válnak. Ha például a jármű minősége kifogásol­ható, vajon mennyiben von­ható felelősségre a jármű­ipari vállalat vezetősége? Hiszen hibás öntvényt, acéllemezt, műanyag termé­ket, bőriparu árut nem le­het jó minőségűvé varázsol­ni egy járműgyárban. A BÜNTETÉS az írásbeli utasítás — • sokszor régóta kiderült már — nem min­dig hatékony ösztönző. Csak kiegészítője lehet egy olyan „éber” szabályozórendszer­nek, amely arra készteti a külföldi és a honi piacra termelő gyárakat, hogy jó minőségű árut gyártsanak. (M. G.) Mögöttünk van az első észtén, dó... Megvan­nak a tervek és hozzájuk az építőipari ka. pacitás... (Fotó: Perl Márton) Az új esztendő jötte min­dig számvetésre ösztönzi az embert, miközben természe­tesen előre is tekint, kutat­ván a jövendőt, az elkövet­kező évék, évtizedeik ígére­tét. Ez a fajta határkő külö­nösképpen elgondolkozásra készteti azokat, akikre — túl a családi köteléken — nagyobb közösség, egy üzem, egy gazdaság, vagy éppen valamely település életének formálása, e munka felelős irányítása tartozik. Így ül­tünk le rövid meditációira az évelőn Szokodi Ferenccel, az MSZMP Hatvan városi Bi­zottságának első titkárával, igyekezvén körvonalazni a település és környéke életét meghatározó várospolitika lényegét, a párt e téren ki­munkált koncepcióját, a múltra és jelenre épülő cik­lusterveket. — Várospolitika. A szó­nál álljunk meg néhány pil­lanatra, mert e fogalom tar­talma más, mint ahogy so­kakban él. Más, illetve több a városigazgatásnál, a város- fejlesztéssel kapcsolatos irá­nyítási, szervezési, ellenőrzé­si feladatoknál. A várospoli­tika valós célja, hogy a tár­sadalmi, gazdasági folyama­tokat a legkedvezőbb irány­ban bontakoztassa ki egy olyan komplex fejlesztési program keretében, amely a mi rendelkezésünkre is áll — mondotta bevezetőben az el­ső titkár. — Természetes kö­vetelménye e várospolitiká­nak, hogy tekintettel legyen a lakosság életviszonyaira, munkakörülményeire, ame­lyek döntően befolyásolják a városhoz való tártozás tuda­tának erősítését. E politika alakítása, irányításának összehangolása pártbizottsá­gunkra hárul. A célkitűzé­sek megvalósítása viszont csak úgy képzelhető el, ha abból a tanácsi s zerveken kí­vül a legkülönbözőbb társa­dalmi szervezetek is kiveszik részüket. Hogy mitől függ a fejlesztés. Elsődlegesen a népgazdaság anyagi helyze­tétől, a központi és megyei szervek településfejlesztési intézkedéseitől, de nagymér.» tékben függvénye a város saját önfejlesztő képességé­nek. Szükséges tehát a helyi gazdasági, szellemi potenciál teljes értékű igénybevétele, valamint a vezetés hatékony­sága. — Mi jellemezte a század­előn Hatvant, illetve ho­gyan summázná a felsza­badulást követő évtizedek fejlesztési törekvéseinek legfontosabb eredményeit, különös figyelemmel a fog­lalkoztatottságra, a kom­munális igényekre? — A századelőn, a mező- gazdaság mellett, a cukor­gyár, a konzervüzem, illetve a vasút határozta meg az ak­kori nagyközség társadalmi, gazdasági arculatát. Ebből ered, hogy foglalkoztatási struktúránk meglehetősen egyoldalú, egysíkú volt. A felszabadulással együtt el­nyert városi rang, az építés szocialista jellege rövid időn belül éreztette hatását. Cipő­gyár, műanyagipari üzem, kavicsbánya, fémipari szö­vetkezet létesült Hatvaniban, majd üzemegységet telepí­tett városunkba a jászberé­nyi Aprítógépgyár. Idővel exportképes, gazdaságosan működő üzemmé szerveződ­tek különböző kisipari szö­vetkezeteink, Heréd, Nagy- kökényes, Boldog csatlakozá­sával ugyanez következettbe a Lenin Termelőszövetkezet­nél, a kereskedelem és a hi­telpolitika felívelését ered­ményezte az áfé&zek, taka­rékszövetkezetek egyesülése, csaknem 300 millió forintér­tékű exportnövelő beruhá­zással pedig milliárdos cég lett a konzervgyárból — vá­laszolt kérdésünkre Szokodi Ferenc. — Az említett vál­lalkozások sokban elősegítet­ték a foglalkoztatottságot, megváltoztatták a város iparszerkezetét, és közvetve hozzájárultak egész sor kom­munális feladat megoldásá­hoz, amiben a széles körű társadalmi összefogás is szerepet játszott. Gondolok itt előbb a járda- és ivóvíz- hálózat, később a strand építésére. A legutóbbi ötéves tervciklus során pedig a gyermekintézmények fejlesz­tésére, az ifjúsági tábor épí­tésére, szilárd burkolatú út­hálózatunk bővítésére össz­pontosítottuk a társadalmi munkaakciákat. Mindennek tulajdonítható például, hogy utaink 80, járdáink 90 szá­zaléka szilárd burkolatú vagy hogy 1600 fogyasztónk használ vezetékes gázt, to­vábbá 1068 lakás épült a tervezett 758 helyett. — Szó esett a gyermekin­tézményekről, amivel szo­rosan összefügg az oktatás, a közművelődés, tágabb értelemben az egészség­ügy vagy éppen a kereske­delem. Kielégítő, ami e té­ren valósult meg az utol­só tervidőszakban? — Vannak, akiknek sem­mi sem elég. Vagy éppen Egerrel, Gyöngyössel mérik össze, amit itt teremtettünk. Én ehelyett néhány lénye­ges, új vonásra hívom fel a figyelmet. Az emlegetett idő­szakban épült fel például a minden • igényt kielégítő Damjanich Szakmunkáskép­ző Intézet, a Szabadság úti tomatermes általános iskola, háromszázzal növeltük óvo­dai kapacitásunkat. Közös fenntartás segíti a közműve­lődést, jelentők társadalmi munka a galéria létrejöttét, építettünk három új orvosi rendelőt, anya. és gyermek­védelmi tanácsadót, közpon­ti gyógyszertárat, bölcsődét. Ellátás tekintetében ugyan­ekkor az áfész szerzett érde­meket 3645 négyzetméternyi üzlethálózat fejlesztésével, a Teleki út végén átadott hús­üzemével. Az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat a Hor­váth Mihály úti üzletsorá­val gazdagította a várost, üz­letházat emelt az egyesült kisipari szövetkezet, a szol­gáltatást pedig Tabán utcai textiltisztító szalonunk tette árnyaltabbá. De lépjünk át az új, a VI. ötéves tervcik­lusba. — Az első esztendő mögöttünk van, nem is ke­vés eredménnyel. A lakás- építési programhoz, amiben 206 célcsoportos, 554 OTP és telepszerű társasház, illetve 430 családi ház szerepel, sza­nálás útján már területet biztosítottunk. Meg vanak a tervek, és hozzájuk az épí­tőipari kapacitás. A Bajcsy- Zsilinszfcy úton a meglevő iskolához nyolc tanterem tár­sul, munkálatai folynak, a Mártírok és Széchenyi utcák kereszteződésében építendő hatodik általános iskolánk ügye szintén sínen' van. Ugyanezt mondhatom a Ba­lassi utcában elkezdett száz- személyes óvoda munkálatai­ról. Itt az építők augusztusban végeznek, amivel elér jük,hogy valamennyi igényjogosult el. helyezéshez jut. Egészségügyi vonatkozású létesítmény a kórház udvarán emelt pavi­lon, ahová előreláthatólag márciusban már beköltözhet a fizikoterápiás részleg. — És hosszabb távon mi­re számíthatnak a hatva­niak? — Ismét egészségügy: az új, tizenhét munkahelyes rendelőintézet kiviteli tervé­nek előkészítése megkezdő­dött 1981-ben. Az építkezés azonban függvénye a Gras- salkovich-kastély rekonstruk­ciójának. Az erre vonatkozó programot az Országos Mű­emléki Felügyelőség jóvá­hagyta, sőt, intézkedett az alapvizsgálatok megejtésé- ről. Amennyiben mindehhez anyagiakat is kapunk, az emeleti résszel kezdődik a felújítás, az új rendelőinté­zet belépése után pedig a földszinti résszel folytatódik, hogy hosszú távon oldja meg az egyébként magas színvonalú közművelődési munka tárgyi feltételeit. Enyhíteni igyekszünk a ke­reskedelem és vendéglátó- ipar gondjain is! Idén befe­jeződik a Park Étterem és Szálloda rekonstrukciója, az áfész pedig megtervezteti a Horváth Mihály útra kerülő önkiszolgáló éttermét Ezzel párhuzamosan peremkerüle­ti kis ABC-ket szerepeltet programjában az áfész, a sztráda mellett pedig bisztrót, éttermet emel. Az UNI- SZERV gyorsjavító szolgá­lattal, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat pedig a Kastélykert úti lakótelepen létesítendő áruházzal segíti a lakosság ellátását — mon­dotta beszélgetésünk befeje­ző részében Szokodi Ferenc. — Ami az ezredfordulóig várható fejlesztéseket illeti? Akkor további négyezer la­kás átadásával, 33—35 ezer lakosú várost szeretnénk számon tartani, a gépipar és a könnyűipar egyidejű fej­lesztésével, új szállodával, negyven újabb tanteremmel, strandunkon úszómedencé­vel, fedett termálfürdővel, éspedig a környezetvédelem követelményeihez igazodva. Nem vagyunk gigantomániá- sak, inkább az itt élők élet­körülményeit kívánjuk maga­sabb szintre emelni. Ez a vá­rospolitikai feladatrendszer persze megkívánja, hogy. a la­kosság folyamatosan ismer­hesse lehetőségeinket, javas­lataival és cselekvő munká­jával támogassa a végrehaj­tást. Ehhez szükséges a moz­galmi szervek támogatása is, hogy azok az emberek, akik építették, építik és építeni fogják városunkat, valóban lássák céljaink beteljesülé­sét. .. Moldvay Győző Hagyományőrző korszerűsítés ‘ Pályázat a falusi települések fejlesztésére Bányabélés, hófogó sövény Erdőgazdasági engedély melléktermékek gyűjtésére A falusi életmód gazdago­dásával, a háztáji gazdáikon dás fejlődésével erőteljesen változik a kis települések építészeti arculata is, mind­inkább kielégítve a lakosok­nak a korszerűség iránti jo­gos igényét. A változtatások azonban sokszor megbontják a falusi környezet harmóniá­ját, csorbítják építészeti ha­gyományait. A falusi lakóépületek ha­gyományainak megőrzésével' is elérhető magas színvonalú korszerűsítés, fejlesztés meg­tervezésére hirdetett orszá­gos pályázatot az EVM, a MÉM, valamint a Baranya és Borsod megyei Tanács. Az a cél tehát, hogy a tervezők a meglévő falusi lakóépüle- ' tek korszerűsítésére, átépíté­sére, újabb lakóházak és gazdasági épületek telepíté­sére dolgozzanak ki olyan terveket, amelyek messzeme­nően kielégítik a falusi élet­mód változásainak igényeit, és az új létesítményeket har­monikusan beillesztik a tör­ténelmi faluképbe, a falusi településszerkezetbe. Példa­teremtő alkotásokat kémek, hogy ezeket a hagyomány­tisztelő korszerű megoldáso­kat az ország valamennyi fa­lusi településén útmutatás­nak vehessék az építők, a tervezők és az építésügyi ha­tóságok egyaránt. Fontos kö­vetelmény, hogy több építési ütemet tervezzenek a lakó­házak és a gazdasági épüle­tek létesítésére is. A terve­zőknek helyszínrajzon kell bemutatni a háztáji gazdaság és a lakás elhelyezését, a különböző épületek megkö­zelítését, kiszolgálását, tehát a porta egész belső forgal­mát. Portánként legalább két állatfaj tartásának, a háztáji kertgazdálkodásnak és a kisgépesítéshez szüksé­ges berendezés elhelyezési és közlekedési igényeinek feltételeit is meg kell te­remteni a tervezőknek. Az érdeklődők az Építés­ügyi- és Városfejlesztési Mi­nisztérium tervezési főosztá­lyán már átvehetik a pályá­zati kiírást, s a kész terve­ket legkésőbb május 3-ig kell elküldeni a Baranya me­gyei Tanácsnak. A legjobb tervek díjazására és megvá­sárlására 580 000 forintot irá­nyoztak elő. A bíráló bizott­ság legkésőbb május végéig hirdeti ki a pályázat ered­ményét. (MTI) Balfi új diabetikus üdítő italok Ásványvízből diabetikus üdítő italok gyártását kezd­ték meg a Győr-Sopron me­gyei Szikvíz- és Üditőital- gyártó Vállalat balfi üzemé­ben. Az új üdítő ital alap­anyaga a szénsavval dúsított híres balfi ásványvíz. A cu­korbetegeknek készülő na­rancs-, alma- és citromízű üditő italt literes palackok­ban hozzák forgalomba. Ára megegyezik a hasonló ízű üdítő italokéval, azaz palac­konként 12 forintba kerül. Az ásványvíz alapanyagú diabetikus üditő italt nem­csak a cukorbetegek ihatják természetesen, hanem azok is, akik fogyókúráznak, vagy vigyáznak vonalaikra, s ked­velik az ásványvizet és az üdítő italt. A vállalat balfi üzemében naponta 24 ezer palackot töltenek meg a dia­betikus üdítő italokból. A helyi erdőgazdaságoktól gyűjtési engedélyt kaphat­nak azok, akik az Erdei Ter­mék Vállalattal szerződést kötnek erdei melléktermé­kek és hulladékanyagok ösz- szeszedésére. A vállalat, amely az elmúlt öt évben megkétszerezte az erdők ter­mékeinek feldolgozását, és több mint 20 millió forintos beruházással fejlesztette a szállítást is, „elfelejtett” ter­mékek gyártását újította fel. Korábban keresett volt a bányabélés anyag, amelyet vékony ágakból és rőzséből „fontak” a vállalat bedolgo­zói/ Időközben mérséklődött az igény, mert a bányákban átmenetileg más anyagokkal helyettesítették a fát. Az olcsóbb fa azonban most is­mét felkeltette a bányászok érdeklődését. Már az elmúlt évben több mint 400 ezer négyzetméter Vágatburkoló anyagot adott át a vállalat a megrendelőknek. Az idén hozzávetőleg további 50 ezer négyzetméterrel tetézik ezt az eredményt. (A jól záró faszövet egyébként megaka­dályozza, hogy a lehulló kő­darabok hátráltassák a bá­nyamunkát.) . A vállalat hófogó sövényei az idén szintén kapósak. 1982-ben várhatóan megkét­szerezik a gyártást az el­múlt évhez képest. Ugyan­úgy az árvízvédelmi tölté­sek egyik fontos anyagát is az erdőkben gyűjtik össze, és kellő előkészités után terítik a veszélyeztetett töltésszaka­szokon. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents