Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
10. • NÉPÚJSÁG, 1981. december 12., szombat Az energiatakarékosság sokféle feladatot adó célkitűzéseiben gyakran esik szó a világításról is: ne pazaroljunk, ne használjuk feleslegesen a fényforrásokat, szerkesszünk olyan világítótesteket, amelyek nem fecsérelik el az energiát. Kevesebbet beszélünk arról: vajon megfelelő-e az a világítás, amit munkahelyünkön, otthon alkalmazunk? Évekkel ezelőtt sok hiányosságot feltáró adatgyűjtést végeztek a szakemberek gyermekeink munkahelyén, az iskolákban. Be kell vallanunk: míg az ország más vidékein gyors munka kezdődött, Heves megyében nem sok követőre talált a tudományos egyesület kezdeményezése. Az utóbbi hetekben viszont új lendületet kapott ez az akció. Erről szólunk többek között mai összeállításunkban. Bródy Imre találmánya A kriptonlámpa Bródy Imre (1891—1944) A szénszálas izzólámpa, Edison találmánya csak sárgás-vöröses fénnyel izzott és igen sok áramot fogyasztott. Az 1900-as években tehát világszerte megindult a kutatás több fényt adó és kevesebb áramot fogyasztó izzólámpa megszerkesztésére. A wolfram fémről köztudomású volt, hogy nehezen olvad, és így szálat húzni belőle nem sikerült. 1904- ben Magyar- országon oldották meg először a wolf- ramszálas izzólámpa gyártását: dr. Just Sándor és Hátúimon Ferenc, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. két fiatal kutatója. A fejlődés azonban nem állt meg, s ezek utóin kapcsolódott ibe a hazai izzólámpa- gyártás munkájába Bródy Imre... Bródy Imre eredetileg középiskolai tanárnak készült, s a budapesti tudomány- egyetemen Eötvös Loránd tanítványa volt. Az egyetem elvégzése után polgári iskolai tanár lett, majd 1919- ben a tudományegyetem — amellyel nem szakította meg kapcsolatát — meghívta tanársegédnek. Az ellenforradalom idején kénytelen volt állását és hazáját elhagyni, Göttingába költözött, ahol Max Born világhírű professzor mellett dolgozott, majd részt vett a Bőm szerkesztette „Zeitschrift für Physik” című lap szerkesztésében. Itt láttak napvilágot jelentős fizikai cikkei, amelyeknek egy részét Bom- nal közösen írta. 1922-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumot szervez, amelynek vezetésével Pfeiffer Ignácz műegyetemi tanárt bízzák meg. Pfeiffer visszahívja Bródyt hazájába, és a fiatal tudós örömmel tesz eleget a meghívásnak, 1923 közepén lép be a láboratóriumba. Az eddig csupán elméleti fizikus rátér a gyakorlati munkára. 1929-ben kezdi meg nagyszabású lámpakísérleteit. Bródy már kísérletei elején rátapintott az izzólámpagyártás legfontosabb problémájára: arra, hogy mi határozza meg egy izzólámpában az izzótest párolgásának sebességét, és ezzel a lámpa élettartamát. 1930-ban megösszeállította: Hekeli Sándor állapította, hogy ha olyan töltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, adott szálhőmérséklet mellett a lámpa, élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzási hőmérsékletét emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. E gondolatok szülték a kriptontöltésű izzólámpát. Ám a kripton előállítása igen költséges volt (egy liter ára csaknem 3000 pengő). Bródy munkatársaival a kripton- gáz levegőből történő előállítására dolgozott ki eljárást, s ezzel lehetővé tette a krip- tongáz nagyipari, olcsó előállítását (literenként 34 pengőért), és ezzel a kriptonlámpa gyártását. Ajkán épült Bródy Imre tervei szerint a világ első kriptongázgyára. A világpiacon 1937-ben jelent meg a kriptonlámpa, s világszerte hatalmas feltűnést keltett. Az új fényforrás, gazdasági jelentőségét vizsgálva megállapították, hogy azonos fogyasztás esetén mintegy 14 %-kal több fényt adott, azaz azonos fényáram mellett 6 W-tal kevesebbet fogyasztott, mint az addig legjobb minőségű lámpák. Munkásságát a legköltőib- beh Setényi Pál jellemezte: „ ... a kriptontöltésű izzólámpát, amely mintegy elméjének tiszta fényit jelképezvén, mint megannyi örökmécses sok-sok millió példányban őrzi és tartja fenn szerzőjének emlékét.” A magyar tudományos élet jelentős képviselőjének emlékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként kiadott Bródy Imre-dí ja, és a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet Bródy-laborató- riuma és Bródy Imre félvezető laboratóriuma. Pap János A tantermek világításáról — a szakember szemével Egy tudományos egyesületi felmérés tapasztalatairól „Vigyázzunk rá, mint a szemünk világára” — mondjuk, ha nagyon féltünk valamit. De vajon a szemünk világára valóban vigyázunk? Az iskolákban lévő világításról szerzett tapasztalatok nem ezt mutatják. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakemberei az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére 1974—76-ban végzett adatgyűjtés után megvizsgálták hazánk iskolái öt százalékának világítását. Az adathalmazban egyaránt volt új, régi, felújított- vagy felújításra váró iskola. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a megvizsgált iskolák 93 százalékában a megvilágítás átlaga kisebb a szabványban előírt 200 lux minimumnál. Az (iskolák tantermeinek 70 százalékában a megvilágítás szintje nem éri el még a tűrhetetlenül alacsony értéknek számító 100 luxot sem! A tantermek 40 százalékában a megvilágítási szint 30 lux alatti érték, tehát nem éri el a gyertyavilágítás színvonalát... Megdöbbentő számok ezek. Egyúttal riasztó jelzések a sürgős cselekvésre. Szemüvegesek, görnyedt hátúak Az adatok részletes értékelésében, elemzésében, a tennivalók kimunkáláséiban a villamos szakembereken kívül neves pedagógusok, pszichológusok, szakorvosok vettek részt. A munkabizottsági értékelés során összefoglalták azokat az ártalmakat, amelyek a gyermekeket az iskolában az elégtelen megvilágítás miatt érik. Az iskolai tanulmányok ideje alatt igen sok tanulónak lényegesen romlik a látása, jelentősen szaporodik a szemüveges gyerekek száma. írás, olvasás közben a rossz világítás miatt közel hajolnak munkaasztalukhoz, görnyedt hátú gyerekekké válnak, s ezt az iskolai testnevelés alig itudja ellensúlyozni. Olvasási közben a gyerekek koncentrációja a szöveg és ábrák formájára kötődik le, és ez elvonja a figyelmet az olvasmány tartalmáról. A szükségesnél erőteljesebb ilyen irányú koncentrálás az indokoltnál rövidebb idő alatt kifárasztja a gyerekeket, és ezért az utolsó órákban a figyelmük már nagyon csökken. Az értékelés mellett a munkabizottság műszaki szakemberei kimunkálták azokat a módozatokat, hogy milyen eszközökkel lehetséges a világítást úgy kialakítaná, hogy megfeleljen a követelményeknek és ugyanakkor eleget tegyen az energiatakarékossági elveknek is. Kiderült, hogy ez a két feladat nincs ellentmondásban, ugyanis ugyanolyan szintű izzólámpás világítás négyszer-ötsizör több villamos energiát igényel, mint a fénycsöves vilólgítás. Erre a célra az F. 33-as típusjelű, kevert fényt adó 40 W-os, 1200 mm-es fénycsövet találták alkalmasnak a szakemberek. Ilyen fénycsöves szabadon sugárzó lámpatestet alkalmazva 600 W igénybevételével el lehet érni 270—300 lux megvilágítást, 1000 W-tal pedig 450—500 lux megvilágítási erősséget, 50—60 m2 alapterületű tantermet feltételezve. A kimunkált irányelvek ajánlást tartalmaznak a követelményszintre: — ajánlott megvilágítás 400 lux, minimum 200 lux — káprálzatmentes kialakítás — kedvező színhatású és színvisszaad ás ú lálmpa- test (a már említett F. 33- as fénycső) — természetes világításnak megfelelő fényirány, árnyékhatást adó lámpatest, célszerű elhelyezéssel. A fénycsöveket a fő figyelem irányával párhuzamosan kell szerelni, lehetőleg a padok közötti „folyosók” fölé, az első sor az ablak közelében elhelyezve, 3—3,5 méter magasságban felfüggesztve. A mennyezet fehér, az oldalfalak világos színűek, a tábla mögötti falfelület sötét pasztell, a padló' világos, a padok szintén világos színűek, fénytelen lappal, a függöny világos legyen. A tábla ajánlott színe: zöld. Nem jobb a megye iskoláiban sem... Az alapelvek kimunkálása után az Elektrotechnikai Egyesület központja az EIVRT Világítástechnikai Állomás közreműködésével megkezdte az ismeretterjesztést, amelynek keretében több napos amkéton vettek részt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportjainak szakemberei. Ezen ankéton természetesen részt vettek az egri csoport tagjai is, és a szerzett ismeretek birtokában kezdtük el munkánkat. Első dolgunk természetesen a szúrópróbaszerű felmérés volt, amelyet a megyeszékhely néhány iskolájában végeztünk el. Azt találtuk, hogy nálunk sem jobb a helyzet az országos átlagnál. Az egyik nem túl régi iskoláiban találtunk 30 lux megvilágítási értékű izzólámpás, opálibúrával felszerelt tantermet, egy másik modernnek tekintett, néhány éve létesült iskolában pedig 80 lux megvilágítási értéket mértünk. Ez utóbbi iskola matematika-fizika szakos nevelőinek öntevékeny munkájával átalakított, de változatlanul izzólámpás megvilágítású tantermében 150 lux megvilágítást mértünk. A felmérés során találtunk megfelelő fénycsöves világítást is (az egri 2-es számú Gyakorló Általános Iskola), ahol a tantermekben 300 lux homogén megvilágítást mértünk. Az egyesületi központunktól lehetőséget kaptunk arra, hogy saját költségkeretből mintegy tízezer forintot felhasználva e célra, a megye- székhelyen alakítsunk ki mintaitantermet, és kezdjük meg a felvilágosító munkát. Egerben 1977 májusában sor került a mintatanterem bemutatására. Az elektrotechnikai egyesületi csoport ezt egész napos rendezvény keretében tárta az érdekeltek elé. Rendezvényeinket a megyei tanács művelőd és - ügyi osztályával közösen szerveztük a Technika Háza nagytermében. A megyében az egyesületi csoport 250 meghívót küldött szét tanácsoknak, nagyobb iskoláknak, építőipari vállalatoknak, tervező vállalatnak, valamint a csoport tagjainak. Szemész főorvos szólt a feladat fontosságáról, majd ezt követően a MEE egri csoportja, a világítástechnikai csoport tagjai, Tóth Miklós, Barcza László, Pozder György vetített képekkel mutatták be a műszaki megoldások eredményét és az így kialakított új világítás előnyeit. A mintatermet az egri 4-es számú Gagarin Általános Iskolában alakítottuk ki. A tanács vezetésének írásban ajáinlottuk fel társadalmi segítségünket, vállalkoztunk arra, hogy az egri csoport igény esetén társadalmi munkában elkészíti a kijelölt iskolák valamennyi tantermére és előadótermére vonatkozóan a belső világítás kiviteli tervdokumentációját költségvetését. Vállalkoztunk arra is, hogy az új létesítési! iskolák tervdokumen - tációját társadalmi bírálat formájában felülvizsgáljuk, hogy a régi rossz gyakorlatot megállapítva, az újonnan épített iskolák korszerű világítással valósuljanak meg. Eger Város Tanácsa élt a felajánlásunkkal és több újon. nan létesítendő iskola tervdokumentációját küldte el hozzánk átvizsgálásra. Csak összefogással A régebbi iskolák világításának átalakítása tekintetéiben eddig azonban csak szerény eredmények születtek. Az elmúlt hetekben vett újra nagyobb lendületet a munka. A megyei tanács művelődésügyi osztályának felügyeletével operatív munkacsoport alakult október 23- án. Ez a munkacsoport igen szoros munkaprogramot tűzött ki maga elé. Adatfélvér teli lapokat szerkesztettünk, ezeket a művelődésügyi osztály a megye valamennyi általános és középiskolájához, annak igazgatójához eljuttatta és ezzel igen rövid idő alatt a megye valamennyi iskolájáról teljes körű kép tárul elénk. Példás gyorsasággal érkeznek vissza a lapok a munkacsoporthoz, sőt az iskolák némelyike szöveges javaslattal is kiegészíti a felmérőlapokat. Korábban, az EVILL egyik szocialista brigádja részt vett a 4-es iskolában létesített mintataniterem villany- szerelési munkáiban. Az ÉMÁSZ szocialista brigádjai á szakszervezetek megyei tanácsának küldték meg javaslatukat azzal a kéréssel, hogy a megye vasasüzemeinek adják tovább. Legutóbb a Hazafias Népfront november 2-án megtartót! í 1 ankétjén az egri Finomsze- relvénygyár egyik szocialista brigádvezetője tett vállalást. Ebben a nagy munkában számítunk a megye dolgozóinak társadalmi segítségére. Ennek jelei az iskolapatro- nálás keretében a szocialista brigádok részéről már eddig is megmutatkoztak, de az elkövetkezendő időben erre fokozottabb mértékben szükség lesz. Szabó István MEE egri csoportjának elnöke Több fényt Edison 100 éve, 1879-ben készítette az első izzólámpát, amely vákuumbúrában izzó szénszálból állt, és ez az eszköz az akkori gázvilágításhoz képest gyenge, sárga fényével kb. 20 év alatt elterjedt a lakásvilágításban, mivel kényelmes és égéstermék híján az eddigi világítóeszközöknél egészségesebb volt. A ma is használt wolf- ramszálas izzólámpa ősét hazánkban 1904-ben készítették. A wolframszálas izzólámpa nagyon gyorsan fejlődött és terjedt el a lakás- és köz- világításban. Néhány évtized alatt az első helyre került. Az 1930-as évek végén már több mint 2 milliárd lámpát gyártottak évente a világon. A szénszálas izzólámpa akkor már egy évtizede kiszorult a közvilágításból ké- nyeibnetilenségei máattt. A szénív csak a filmvetítő-berendezésekben és a filmfel- vételelknél maradt meg egészen az utóbbi időkig. Csak a közelmúltban jelentek meg a leváltására alkalmas, nem fogyóelektródos, modem ívlámpák. Az idők folyamán változott az izzólámpák gyártási technológiája, javult a fénye, élettartama. Szinte áttekinthetetlenül gazdag választék tanúsítja az izzólámpa alkalmazkodóképességét. A méret, a teljesítmény és a tápfeszültség igen széles határok között változtatható. Vesetükrözéshez pl. rizsszem nagyságú, néhány század watt teljesítményű izzókat hasznainak, a filmstúdiókban pedig néhány 10 kilo- wattos lámpák is világítanak. Időközben a hagyományos lámpákból is létrehoztak sokféle változatot a különleges igények kielégítésére. Így pl. a tükröző bevonatú lámpabúrájú, vagy a fényt csak egy irányban kisugárzó kirakatvilágító lámZseblámpákat készítenek az NDK-beli Arnstadtban, a NAR- VA.gyárban pákát, amelyek egyszerűbb fényszórókat helyettesítenek. Az elmúlt évtized termékei a még több fényt kibocsátó halogén izzólámpák sora, a magas nyomású nátriumlámpa, a higanygőzlámpa, a különféle fémhalogén- gőz lámpák, a xenonlámpák, amelyekkel ma már főként a közvilágításban egyre gyakrabban találkozunk.
