Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-10 / 289. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 10., csütörtök 3. MIT VÁRUNK A KISVÁLLALKOZÁSOKTÓL? I. A szükségletek hívták életre A kisvállalkozások fejlesztését a lakosság és a termelés növekvő szükségletei, illetve azok gazdaságos kielégítésére alkalmas kisszervezetek hiánya indokolja. A magyar ipar — mint köztudott — erősen centralizált, a termelés és a munkaerő zöme több ezer fős nagyvállalatokban összpontosul. Szinte teljesen hiányoznak a 15—20—50—100 dolgozót foglalkoztató kisvállalatok, nem kevésbé a néhány száz főt foglalkoztató közepes méretű gazdálkodó egységek. A szocialista építőmunka kezdeti szakában a nagyüzemek előnyét minden területen abszolutizálták, s úgy tűnt, hogy a kistermelésnek nincs jövője. A szocialista nagyüzemek rohamos térhódításával egyidejűleg a hagyományos kistermelés valóban visszaszorult. Csakhogy a társadalmi-gazdasági fejlődéssel a szükségletek rendkívül gyorsan nőttek, s a kistermelés új, gyakran rejtett, olykor szabályellenes és tiltott formáit hívták életre. Így hazánkban és a többi szocialista országban a jellemző és uralkodó szocialista termelési és elosztási viszonyokkal párhuzamosan — részben azoktól elkülönülten — létrejött és fejlődött az úgynevezett kiegészítő, kisegítő gazdaság. Ennek egyik jellegzetessége, hogy jórészt személyes és családi munkán alapul. A kiegészítő gazdaság körébe sorolható jelenleg a mezőgazdasági kistermelés, a magánkisipar, a magánkiskereskedelem, a családi és házilagos építési tevékenység, az engedély nélkül másoknak, vagy önellátásra végzett szolgáltatás. Egyes becslések szerint a családok háromnegyed része végez kiegészítő tevékenységet, részesedik jövedelmeiből, illetve kiadást megtakarító hatásából. A lakosság legszélesebb köre — mint fogyasztó — határozottan érdekelt a kistermelésben, .a zöldség- gyümölcsellátás, a szolgáltatások, a lakásépítés, -fenntartás stb. révén. A szükségletek növekedése és differenciálódása feltartóztathatatlan. A nagyüzemek pedig e szükségletek kielégítésére csak drágán és nehézkesen vállalkozhatnának. Arról nem szólva, hogy nincs is elég szabad munkaerő. Közben a dolgozó lakosság jelentős része szabad idejében szívesen végez többletmunkát, növekszik a lakosság érdekeltsége a kü- lönjövedelem szerzésében. (Esetenként a szabad időben végzett tevékenység lehet hobbi, létszükséglet, az Az idén 5 százalékkal növelte exportját a Vetőmag- termeltető és Értékesítő Vállalat, s a kivitel értéke eléri az 1,2 milliárd forintot. A külföldi igényeknek megfelelően legnagyobb tételben borsó, lucerna, vöröshere és különféle zöldségnövények magvait szállították. A tervek szerint 1985 végéig további 22 százalékkal fokozzák a kivitelt. Ehhez azonban már nem elegendőek a vetőmag-termesztés régi hazai hagyományai; új rendszerekre, termesztési eljárásokra van szükség ahhoz, hogy a nemzetközi vetőmagpiacon élesedő versenyben a magyar termények továbbra is megőrizzék kedvező helyüket. Egy lehetőség ehhez: a minőség javítása. Hozzávetőleg 400 millió forintos beruházással korszerűsítik a vetőönmegvalósítás eszköze.) Nincs tehát más választás: legalizálni az illegális tevékenységet, s így hasznosítani az egyéni és a családi munkaerőtartalékokat. Ezt sürgeti egyébként a termelő nagyüzemek ellátásának javítása, a kisüzemi kooperációs bázis megteremtése, az úgynevezett háttéripar továbbfejlesztése. A kistermelés szorgalmazásakor minden esetben a szükségletek gazdaságos kielégítése a döntő. A kistermelés fejlesztése követelmény. Akkor indokolt, ha bizonyos alkatrészekből, termékekből, vagy szolgáltatásokból a nagyüzemek nem tudják, vagy gazdaságosan nem képesek kielégíteni a termelési szükségleteket. így a gépi és a kézi szerszámok, a legkülönbözőbb kötőelemek, alkatrészek, részegységek, kis sorozatú berendezések, műszerek gyártásában kaphat segítséget és tehermentesítést a gépipar. A könnyűipart a különböző kellékek (gombok, csatok, díszítőelemek, bútorvasalások stb.) ellátásával segíthetik. Az általuk készíthető műanyag csomagoló-, védő-, burkolóanyagokra és különböző műanyag alkatrészekre minden iparágnak szüksége van. Ezeket a termékeket jelenleg vagy a nagyipar gyártja kisüzemi módszerekkel, drágán, magas rezsivel, vagy importból kell beszerezni. Szükség van tehát a kisvállalatokra, a kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek és más kisvállalkozások létrehozására. A gazdaságirányítás persze más módon is törekszik az iparvállalatok ésszerű méretösszetételének kialakítására. Csak nagyszámú kisvállalat és szövetkezet, kellő számú középüzem és néhány óriás együttese teheti a magyar ipart erőssé, rugalmassá és versenyképessé. A kistermelés, a kiegészítő tevékenység továbbfejlesztését célzó jogszabályok 1982 januárjától lépnek életbe, s több év alatt, fokozatosan alakulnak ki az új vállalkozások. Vannak, akik már most a kiegészítő tevékenység túlburjánzásától féltik a nagyüzemeket, népgazdaságunk szocialista rendjét. Holott nem attól kell tartani, hogy túl sok vállalkozó szellemű ember akad, ellenkezőleg, hogy nem lesz elegendő. Mint ahogyan a belkereskedelmi egységek szerződéses és bérleti üzemeltetésére sem akadt eddig elég jelentkező, emiatt több kis üzlet, főleg élelmiszerbolt maradt továbbra is zárva. Kovács József magvakat szállításra előkészítőgépsorokat. Hajdúszoboszlón, Szombathelyen és Győrben új csávózógépeket állítanak üzembe. Ezekkel növélik a magvak tisztaságát kiszűrik az oda nem való „idegen” magvakat. A versenyképesség megtartásának fontos feltétele; a hozamok növelése. A vállalat olyan korszerű technológiákat terjeszt el, amelyekkel akár megkétszerezhetik a termésátlagokat. A külföldön igen keresett fűmagot két rendszerben termesztik a mezőgazdasági üzemek, amelyekben hektáranként átlagosan ezer kilogrammos hozamot takarítanak be. Ugyanígy különféle zöldségnövények magjának termesztésére is kidolgoztak nagyobb hozamokat biztosító technológiákat, ezeket jövőre már húsz gazdaság alkalmazza. Új termesztési eljárások Növekszik a vetőmagexport - Korszerűbb technológia Élet az isten háta mögött Bevallom, kicsit pirultam tájékozatlanságom miatt: azt sem tudtam, hogy a megyében van. Aztán, amikor a gépkocsivezető, akijvel riport- kőrútra indultunk, harmadszor is szentté avatta a települést („Űjszentlőrincfal- va”) megnyugodtam. No, ugye, mégsem vagyok egyedül. Üjlőrincfalva létezéséről csak a környékbeliek, a rokonok és az ismerősök, néhány megszállott utazó, valamint a La.skó-patak közelsége okán, a mindenre elszánt horgászok tudnak. Az egri püspökség birtokait megerősítő, 1261-ből való oklevélben szerepel Halaz In Che- renkuz (Cserencközben fekvő halász) néven. Osbirtok, amelyet a szomszédos püspökség! részekkel együtt még Szent István adományozott az általa alapított egyházmegyének. A püspökségi halászok után nyerte a nevét. A Poroszlót és Saru dót összekötő út mellett elterülő helység lakosainak száma ma már nem éri el a 400-at sem. Elöregedő falu. Érkezésiünkkor végigsétálunk az utcákon. Alig-alig látunk embereket, egy-két idősebb férfival, vagy asszonnyal találkozunk. Lassan, takarékos léptekkel igyekeznek ismeretlen céljaik felé. Csodálkozva fordulnak utánunk. Mit keresnek itt idegenek, ahol a madár sem jár? — Beszegezett ablakú, ajtajú házak — hajdani otthonok, elvadult kertek. A novemberi fényben mezítelenül1 fázdogáló fák. Az ágakon hasztalan, elfonnyadt gymölcsök. Barócsi István, a hajdani községi tanács 'hivatalsegéde az ötvenes évek komorságát idéző, kivénhedt rendőrkabátjában érkezik, hogy Major Bélának, a Poroszlóval közös tanács, megbízottjának munkáját segítse. — Látják, hogy megy itt lassan tönkre minden? Hiába van nekem is két felnőtt fiam, mindkettő elköltözött innen. Az egyik Füzesabonyban, a másik Szilváimon él. Ha kihalunk, nem tudom mi lesz a házainkkal. Lassan elnémul majd a táj... — A lakosság nagyobb része már nyugdíjban van — toldja meg a megbízott. — De a többiek is negyven év körül járnak. Az a néhány itteni gyerek meg Poroszlóra jár iskolába, azért van most ilyen csend. Egy idő múlva hiába keressük az eredeti lőrincfalvi embereket, de mégsem néptelenedik el majd a falu. Az épületeket megvásárolják a városiak nyaralónak. Hogy jó levegőn tölthessék el a hétvégéket, békességben pihenhessenek. A IV. Béla király által adott 1261. évi oklevélben is a Mort- va és Sukmortva halászóhelyek és a Mohaj-tó mint elsőrendű halastavak vannak felsorolva. A halastavakat mesterségesen képezték ki. Tóth Lajos az istálló előtt a fehérre meszelt falnak dőlve ül, javítgat egy kosarat. Amikor a felesége arról beszél, hogy lányaik hívták őket is, menjenek hozzájuk — megszólal. Tóth István, a községi pártalapszervezet titkára Tóth Lajos: „az öreg fát már nem lehet...” (Fotó: Kőhidi) — öreg fát nem lehet átültetni, nem fogja már az meg új földben. Eléldegélünk mi már itt... Karácsonykor levágjuk a kis hízót, jönnek a gyerekek, az unokák, meg a dédunoka, és együtt leszünk újra, mint régen. Addig meg csak elleszünk így kettecskén valahogy. — Tudja, fáj az uram Iáiba, nem nagyon szeret „mozdulni”. Inkább üldögél... Nem járunk tanyázgatni sem, már ott a tv meg a rádió. Legfeljebb meglátogat hétfőn esténként a komája minket. Olyankor aztán eszünkbe jut a sok régi dolog, amikor még igazi „élet” volt a faluban. • Később Tiszahalász néven fordul elő, mig 1647-ben elhagyják lakói. A későbbi iratokban, 1693-tól az egri püspökség pusztájaként szerepel. A fiú munkába siet. Tóth László az egri Cipőipari KTSZ tiszanánai üzemiének dolgozója. — Nagyon sokan elköltöznek innen, aki továbbtanul, az nem jön vissza. Én mégis szeretnék ittmaradni, ahol a szüleim és a rokonaim laknak ... Néha rendeznek itt diszkót is, máskor meg tv-t néznek. A két kezemen megszámolhatom, hogy hányán vannak velem egykorúak, mégis jól érzem magam a faluban... A szatmári püspökség birtoká- ba 1804-ben kerül át. 1879-ben Lőrinc, szatmári püspök a községet a hídvégi pusztára telepítette, innen kapta nevét: Üjlőrincfalva. Az öregek napközi, otthonában zajlik az élet. Szőlő- si Ernő kártyatrükkökkel gazdagítja az ebéd utáni sziesztát. — „Földesztergályos” voltam, de azért nemcsak Rodolfó ismerheti az „ördög bibliájának” titkait. Én is tudok néhány csalafintaságot. — S már keveri is a lapokat, hogy bebizonyítsa ügyességét. — A napközi tavaly októberben alakult. Eleinte nehezen lehetett idecsalogatni az embereket, de ma már több mint húszán töltik itt az idejüket rendszeresen — világosít fel minket Nagy Lafosné, az otthon gyesen lévő „alapítója”. — Látja milyen kedves asszonyka! Kijár hozzánk most is, pedig nem lenne muszáj neki. Látszik, hogy szereti a munkáját — így az egyik nénike. A másik teremből, a „nem dohányzóból” is kártyazajok szűrődnek ki. — Piros a trompf! — halljuk a magabiztos 'kijelentést. Az asztalt idős asszonyok ülik körül. A főhelyen vidám néniké diktálja a tempót, a kezében lévő lapokkal irányítja a partit. — Zobolyák Józsefnét, Ilonka nénit sokszor úgy szólítják a többiek, hogy „Kapitány”! Annyira energikus és friss. Senki sem hinné, hogy már 78 éves! — Mindig ilyen voltam én: jó kedélyű. Az idesapámra ütöttem. De sokszor átsegített a vidámság minket a bajokon szegény, jó urammal. Mert mi aztán nem örköltünk semmit csak a szegénységünket. Dolgoztunk is reggeltől napestig. Bejártam én a párommal még Németországot is, mint sum- más. öregségemre meg itt találtam nyugodalmat. Énekelgetünk, beszélgetünk, de még táncolunk is, ha alkalom van rá... Búcsúzóul Tóth Sándorné gondozónő végigvezet minket az ebédlőn, az orvosi szobán és a konyhán. Mindenhol példás rend és tisztaság uralkodik. A század elején Ohalász és Cserköz is hozzátartozik. Státusát a Belügyminisztérium 1903. évi rendelete állapítja meg. Tóth-István, tsz-tagot, a község párttitkárát nagy munkában találjuk: fát fűrészel, jólesik hát neki a rövid pehenő. — Üjlőrincfalva ügyeinek intézését a 60-as években csatolták hozzá a poroszlói tanácshoz. Aztán 75-től a tsz-ünk is beolvadt az ottaniba. Sokan úgy érezzük, mintha mi egy kicsit mostohái lennénk a közös vezetésnek, mintha „másodrendű kérdésként” kezelnék dolgainkat. .. í — Itt mindig dolgos népek éltek, soha nem sajnáltak áldozni arra, hogy a lakóhelyük fejlődjön. Víz- és úthálózat dolgában mindig messze előtte jártunk a környék falvainak. Ez aztán mára megszűnt... — Először csak dolgozni mennek el innen az emberek : Tiszanánára, Sarudra, Kétútközbe, ide-oda. Aztán egyszercsak nem jönnek haza többet — elköltöznek. — Eddig az én családomban az tartotta a „lelket”, azért maradtunk, hogy a Tisza II-vel majdcsak megváltozik, pezsgőbbé válik itt az élet. Aztán most meg azt halljuk, hogy amit eddig kitermeltünk erdőket, vissza kell telepítenünk, mert megváltozott „odafenni” a koncepció. Ügy látszik, hát nincs más megoldás, nekünk is gondolkodnunk kell azon, hogy máshol keressük otthonunkat. .. Szilágyi Andor Áfészek és kistermelők 450 milliós felvásárlás (Tudósítónktól) Az áfész-ek minden évben fokozódó mértékben vesznek részt a kistermelés fejlesztésében. Ebben főileg a szakcsoportok tevékenységé számottevő. Jelenleg a fogyasztási szövetkezetek keretében 97 szakcsoportnak II820 tagja van megyénkben. Egy év alatt 680 új belépővel növekedett a szervezett kistermeléssel foglalkozók száma. Idén két kertészeti és egy kisállattenyésztő csoport alakult, die a meglevők közüli négy egyesült, amely a gazdaságosabb működés feltételeit javítja. Az áfész-ek a felvásárolt árumennyiségnek kisállatokból teljes egészéiben', zöldség- és gyümölcsféléből több mint 80 százalékban, a termékértékesítési szerződések előírásai szerint veszik át a kistermelőiktől. A szerződésekhez mind .több szolgáltatás párosul: széles köriben adnak előleget, a primőr termeléséhez szükséges fóliát 40 százalékkal olcsóbban kapják a termőket, de egyéb kedvezményekben is részesülnek. így például évente nyolcezer tenyész- nyiúl, négyezer pár galamb, 400—450 anyakoca és másfél millió kacsa, liba és előnevelt csirke segíti a tenyésztést. , A gyümölcstermeléssel foglalkozó kistermelőknek 160 ezer gyümölcsfát és bogyós szaporítóanyagokat értékesítenek, legtöbb községiben kedvezményesen. További segítséget jelent a kistermelőknek, 'hogy a népfront és a TIT közreműködésével évente 5—6 ezren vesznék részt olyan, előadásokon,, amelyeket az áfész-ek szerveznek meg. Az eladott takarmánymennyiség megközelíti a 35 ezer tonnát. A tojástermelés növeléséhez új, nagy hozamú baromfifajtákat szereznek be és adnak a kisgazdaságoknak. Idén a fogyasztási szövetkezetek megyénkben 450 millió forint értékű állatot, állati terméket, zöldséget és gyümölcsöt vásároltak fel. Ebből a szakcsoportokban tevékenykedő kistermelők mintegy 400 millió forint értékű árut adtak át. Ez a mennyiség kétszerese az öt évvel korábbinak. A növekvő felvásárlás elősegítette a szövetkezeti élelmiszer-feldolgozás- bővítését és az export fokozását. Az áfész-ek keretei között termelő szakcsoport ck egy év alatt 160 vagon nyulat, 3 vagon galambot és 75 vagon mézet .küldték exportra, amely 4 millió dollár bevételt jelentett a népgazdaságnak.
