Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 8., kedd AZ EGRI SZŐLÖNEMESfTÖK SIKERE Új fajták — új eredmények l Noha már hetekkel ezelőtt befejeződött a szüret He­ves megye történelmi borvidékein, mégis érdemes visszatekinteni az eredményekre. Sok kritika érte az idén a szőlő- és borgazdaságot, mert nem úgy sikerült az 1981-es évjárat, mint ahogy tervezték! Ez főleg a szőlőtermelésre mindvégig kedvezőtlen időjárással ma­gyarázható, hiszen gondoljunk csak vissza a kora ta­vaszi fagykárokra, majd.később a tőkekiszáradásokra, aztán pedig a nyári aszályra, amelyek együttesen je­lentős károkat okoztak az ültetvényekben! Megyénk borvidékein a hagyományos fajták, mint például a leányka, az olasz- rizling, a Cabernet, vagy a kékfrankos nem hozták azt a termésmennyiséget, amit vártaik tőlük. Ezzel szemben a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet egiri állomásán nemesített és nagyüzemi tábláin telepített új fajták, illetve kiválasztott új egye- dek a várakozáson felüli terméshozamokat adtak. Tóth László igazgatóhelyet­tes szakmai irányításával a kutatók bizonyították, hogy ilyen kritikus. évjáratban, mint az idei volt, az új faj­ták jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak, mint a hagyományosak! Csaknem harminc hektár új, modem fajtákból álló törzsültetvény van a me­gyeszékhelyen, ahol 1981, őszén, a szüretkor 9,7 tonna volt a hektárankénti átlag­eredmény. A régi fajták, mint a kékfrankos, a leány­ka, vagy az olaszrizling át­laghozama is 5—7 tonna volt a kutatóállomás tábláin, amely jóval túlszárnyalta a megyei átlageredményeket. Az új fajták közül a dr. Csízrházíá József és Berez- nai László által nemesített, vörös bort adó Médea pél­dául hektáranként 16,6 ton­na termést adott, mustfoka pedig 18 volt. Az ugyancsak általuk nemesített Zala- gyöngyéből hektáranként 17,6 tonnát takarítottak be, amelynek 18,2 volt a must­foka. A Bianka termésered­ménye 21,4 tonna, mustfoka 20,5. A Bikavér—12-es 10,2 tonnát, a Bikavér—13-as 13,5 tonnát, a Gyöngyrizling pe­dig 9,5 tonnát adott hektá­ranként. Dr. Király Ferenc neme­sített fajtái közül, a Zenit­ből hektáranként 11,5 tonnát, a Badacsony—8-bój 14,3 ton­nát, és a Badacsony—2 faj­tából hektáranként 14 ton­nát szüreteltek A három említett szőlő mustfoka 17,7 —21,5 között változott. A fajtajelöltek és a kiválasztott új egyedek közül a Német Szövetségi Köztársaságból hozott weisbergi kékfrankos hektáranként 12 tonnát, a Cabernet-France—11-es 9,2 tonnát, a CabernetSovignon 11,1 tonnát, az Ausztriából hozott Zweigelt pedig 13,1 tonnát adott hektáranként 1981-ben. Az új fajták tehát bizo­nyították létjogosultságukat, nemcsak azzal, hogy többet teremnek, jó minőségben, mint a hagyományosak, ha­nem azért is, mert biztonsá­gosabb a termelésük! Noha a furmint, a hárslevelű sző­lőkből például kiváló minő­ségű borokat készíthetnek, de miután késői érésűek, ezért nagy a kockázat, hogy a változékony időjárás hatá­sára könnyen rothadnak. Az új fajták viszont amel­lett, hogy korszerűek, a mai igényeknek megfelelően te­lepíthetők, gépi művelésre éa gépi szüretre alkalmasak, ha­marabb beérnek, mint a ha­gyományos szőlők. így az időjárás okozta károkat ép­pen korai érésük alapján el­kerülik. Emellett illat- és za­matanyagban is gazdagok, és ezzel a külpiaconkon is ke­resettek. Heves megyében az abasári, a nagyrédei és a markazi termelőszövetkeze­tekben ezekből az új fajták­ból üzemi törzsültetvényeket alakítottak ki. Az említett üzemek már az ötödik ötéves tervidőszak­ban is segítettek ellátni az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát által meg­hirdetett bikavér-program­ban részt vevő szőlőtelepítő gazdaságokat. Így marad ez a VI. ötéves tervben is, ami­kor a vörös bort adó szőlő- oltványok mellett az illatos, íz- és zamatanyagokbain gaz­dag'fehér bort adó szőlőfaj­ták, közöttük a Zenit, a Ba­dacsony—2 és a Badacsony —8 oltványaiból is ellátják az üzemeket. A nemesítő munka tehát így találkozik közvetlenül a termeléssel, az új fajták el­terjesztésével, amelyre to­vábbra is igényt tartanak a nagyüzemek! Mentusz Károly Befejeződött az országos küldöttgyűlés Heves megyeiek a KIOSZ választmányában Vasárnap a MEDOSZ székházéiban az országos vá­lasztmány beszámolója fö­lötti vitával folytatódott a kisiparosok VILI. országos küldöttgyűlése. A tanácsko­záson megjelent Méhes La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari mi­niszter, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, valamint az állami és társadalmi szervezetek több vezetője is. A kétnapos tanácskozáson 39-en — közöttük a Heves megyei Pusoma Jenő — szó­laltak fel és 28 javaslatot tettek, egyebek közt a rok­kantak alkalmazásával, a jövedelemszabályozás kor­szerűsítésével. a központi műszaki fejlesztési alap lét­rehozásával, a . gépvásárlása kölcsönfieltételek egyszerű­sítésével kapcsolatban. Ezt követően a küldött- gyűlés egyhangúlag elfogad­ta a beszámolót, és állás­foglalásban rögzítette a kis­iparosok és az országos vá- lasz|bmány feladatait a kö­vetkező öt évre. A küldöttgyűlés elfogadta a KIOSZ új alapszabályát,, majd megválasztotta az or­szágos testületeket és tiszt­ségviselőket. A KIOSZ el­nöke ismét Molnár József lett, Fischer Pált és Nemé- nyi Endrét elnökhelyettes­sé választották. Az országos választmány tagja lett Sárai Józsefné eg­ri fehémeműkészítő, illetve Várhelyi Ödön hatvani kefe­kötő, aki egyben a fegyel­mi bizottság elnökhelyettesi tisztére is bizalmat kapott. Kocsis Ervinné gyöngyösi női szabót az országos vá­lasztmány póttagjává vá­lasztották. Régi iparvidék, nagy hagyományokkal, munkástelepülé­sekkel. Hogyan őrzi ezeket a hagyományokat, hogyan igyekszik megújulni, mit ígér az itt lakóknak? Erről sze­reztük benyomásainkat, ismerkedve Apcnak és környé­kének életével, megragadva a folyton változó kép egy-egy pillanatát. IPAR, IPARKODÓ EMBEREK (1.) Hagyomány és megújulás a Zagyva mentén „Nem könyökölünk egymásnak.. Szófia, 1968. A világ ifjú­ságának találkozóján részt vevő magyar „csapatban” egy kedves, mosolygós arcú fiatalember képviseli a sely- pi medence ifjúságát. „Lel­kes, szorgalmas munkájával” — olvasható ma is a hiva­talos indokolásban — érde­melte ki a megtisztelő kül­detést. .. — .. .hát, igen! Olyan rég volt, hogy igaz sem volt. Pe­dig. .., pedig gyönyörű volt. Egy életre szóló emlék... Qualitál, 1981. Az egyezer­háromszáz embernek kenye­ret adó vállalat pártbizottsá­gának titkáraként az egykori „VIT-es” Nagy Imre fogad bennünket. Ha nem is ka­landos, de nem is a megszo­kott módon, sőt, ha egészen pontosak akarunk lenni: nem is a hivatalos javaslattevők jelöltjeként került e posztra... — Röviden elmondva az történt, hogy az 1980. febru­ár 9-én tartott küldöttérte­kezletre, mint a vállalat tömbgyártó üzemének veze­tője, illetve az üzemben dol­gozó kommunisták küldöttje jöttem be a gyárba, aztán délután mint a pártbizottság titkára mentem haza... — Izgalmas végeredmény. De mi történt a „mérkőzés” közben? — „Mindössze annyi, hogy az egyik itt dolgozó elvtárs javaslatára felkerültem a je­löltek listájára, aztán rám esett a választás. — Vajon mivel érdemelte ki e valóban megkülönbözte­tett bizalmat? — 1969-ben kerültem a Qualitálhoz. Voltam a KISZ- bizottság titkára, aztán mű­szaki titkár, személyzeti osz­tályvezető-helyettes, majd üzemvezető. így az eltelt évek alatt igencsak bőven volt alkalmam együtt lenni, együtt örülni és együtt sírni az itt dolgozó emberekkel. Az biztos, hogy én igazi ott­honra találtam közöttük. — Pedig, ahogyan az egyik öntőszakmunkástól hallottuk: a tömbgyártó üzem egykori vezetője igencsak keményen bánt velük... Májusban adták át Apcon az új ABC-áruházat. A régi üz­lethez képest megháromszorozódott a forgalom. Szervátka Józsefné (a kép jobb oldalán) 28 éve sok változást élt meg itt, a falu áruellátásában ,— Értük és mindannyiun­kért tettem. Ezt ■ az üzem­részt valamikor büntetőtá­bornak nevezték itt a gyár­ban, most viszont csak a leg­jobbak kerülhetnek ide. Igaz, sokat veszekedtünk, morog­tunk egymásra, de végül is egy igazi nagy és harmoni­kusan élő családdá alakul­tunk. És valamennyiünk örömére nemcsak ebben az üzemrészben történtek ha­sonló változások, hanem az egész vállalatnál is. Kizáró­lag ennek az újfajta emberi kapcsolatnak, valamint a tisztességes, az értékesebb munka megkövetelésének és a megérdemelt anyagi és er­kölcsi megbecsülésének kö­szönhető, hogy például az 1978-as ötvenmillió forintos veszteségünket 1979-ban nem­csak hogy „kigazdálkodtuk”, hanem nyereségünk is lett. — Mindezek bizonyára joggal ráírhatóak a „nép ál­tal kikiáltott”, és a ma még mindig csak harminchat éves párttitkár számlájára is... — Annyiban mindenkép­pen, hogy én is itt dolgo­zom. Mégpedig egy igen jó szellemű munkásgárdával. Az pedig külön szerencsénk, hogy gyárunk gazdasági ve­zetőinek átlagéletkora is in­nen vgn még a negyvenen. Túlzás nélkül mondhatom, hogy igen jól tudunk együtt dolgozni, nem könyökölünk egymásnak, szemtől szembe' mondunk véleményt bármi­ről, bárkiről is van szó. De szerencsések vagyunk abban Nagy Imre: ......küldöttként jöttem be a gyárba” (Fotó: Perl Márton) is, hogy a METALLOGLO- BUS, vagyis a nagyvállala­tunk vezérkara is bízik ben­nünk, lényegében maximális az önállóságunk. Mi tagadás: kellemes érzés egy ilyen üzemi kollektívában dolgoz­ni. .. Alsófokról — felsőfokon Forrai Ivánné, a községi tanács Vb-titkára Zagyva­szántóról jár be naponta Apcra. — Nem tartják itt ide­gennek ? — Én korábban itt, a szom­széd faluban építkeztem, a lakást nem akarom föladni. Egyébként minden tekintet­ben apci vagyok. Szeretném, ha ezt éreznék is a „falum- béliek”. Az energikus, határozott fiatalasszony másra is tereli a szót; ne időzzünk tovább jelentéktelen részleteknél. Sokkal fontosabb dolgok is vannak, amelyekről beszélni kell. A 3500 lakosú község hosszú éveken át nemigen gyarapodott, lélekszáma stag­nált, a helybéli legfontosabb üzem, a Qualitál dolgozói is Hatvanban épülő lakásaikhoz kértek támogatást. Elköltöz­tek a fiatalok. — A község a kiemelt al­sófokú központ szerepköré­vel a jövőben már több le­hetőséget kap a fejlődésre. Épülhetnek például itt is munkáslakások. Folyamato­san újítjuk fel, burkoljuk az utcáinkat. Korszerű, szép az óvodánk, s a következő öt év legfontosabb munkája az iskolabővítés. A nyolc tanter­mes iskolához aztán majd tornaterem is épül. Sorolja, kikre, hogyan le­het számítani. A helybéli gazdálkodók a Qualitál mel­lett a minőségi szűcsszövet­kezet üzeme, az áfész, a ter­melőszövetkezet, anyagi ere­jéhez mérten egyaránt kive­szi részét a támogatásból, s természetesen a társadalmi munkából is. Ami most nagy gond: mielőbb betölteni a második körzeti orvosi stá­tuszt. Kevés egy orvos, zsú­folt a rendelő. S hogy egé­szen közelinek tűnik a meg­oldás, az megint a legna­gyobb céggel, a könnyűfém- öntödével való kapcsolaton múlik. A vállalatnak ugyanis üzemorvos kellene, s hajlan­dó ezért szolgálati lakás, or­vosi rendelő építéséből részt vállalni. így már biztos akad jelentkező az orvosi állásra. — Derék dolog lenne a vállalattól, ha ez sikerülne. De miért ne tudnánk meg­oldani? — fejezi be tájékoz­tatóját a vb-titkár, és egyút­tal falunézőbe invitál. (Folytatjuk) Hekeli Sándor Koós József A HÉT ÖRÖME-GONDJA KÁPOLNÁN Új könyvtárt, művelődési otthont nyitnak, egészséges ivóvízhez jut 190 család Január 1-től: nagyközségi rang és lehetőség Befújta az utat a hó, de azért csak kikecmergünk hétfőn délelőtt Kápolnára, ahol az alig ezerhétszáz lel­kes község tanácselnöke, Ke­lemen Gyula, éppen érkezé­sünk előtt fejezett be egy fontos megbeszélést. — Utolsó önálló vb-ülé- sünkre készülünk, és Majlát Irén tanácstitkárral a jövő esztendei költségvetés, illet­ve fejlesztés tervét tettük tisztába. Igen, utoljára jö­vünk így össze, mert a de­cember 30-án, Kompolton tartandó tanácsülés már az egyesülés, a társulás jegyé­ben zajlik le. Az Elnöki Ta­nács engedélyezte a rende­zést, a Kompolt—Kál nagy­községhez való csatlakozást. Hogy milyen reményeket táplálunk az ügy kapcsán? Több réteggyűlést tartottunk a faluban, és általános volt a vélemény, hogy helyes utat választottunk. Objektív szükség kovácsolta ezt az egyezséget. A termelőszö­vetkezet Kálban székelt, ott volt a Tarnamenti Ipari Szö­vetkezet irodája is. Kompol- ton épült tavaly gyönyörű, háromszintes tanácsháza. Az­tán Kápolnán találni hét község fogyasztási szövetke­zetének központját, itt üze­melt a jobbára forgácsolást vállaló ipari szövetkezet. Hát nem könnyebb mindezt egy közös apparátusnak irányí­tania? Meg az is nagy igaz­ság, hogy a majdani nagy­község 19 millió forint költ­ségvetésével, hét és fél mil­lió fejlesztési alapjával cél­irányosabban gazdálkodhat a tanács, mint a szétaprózott forintokkal. Kelemen Gyula mindezen érvek ellenére nem panasz­kodhat Kápolnát illetően. Csak ezen a héten egymást érik a lakossági szempontból fontos események. Beköltö­zik új otthonába a községi könyvtár, amelynek bútorza­tát a megyei vezetés biztosí­totta. Az iskolában alakítot­tak ki e célra száz négyzet- méternyi területet, olvasó­val, kölcsönzővel, raktárral, és összevonták a két intéz­mény könyvállományát is. Mostantól tízezer kötet és Szabó Béláné tanárnő várja az olvasást kedvelő kápol­naiakat. Ezen a héten veszi birtokba dr. Berecz Józsefné tanítónő a Kossuth utcai művelődési otthont, amelyet a MOKÉP megyei igazgató­ságának támogatásával léte­sítettek. Szombaton, a nyitó műsor keretében Várady Hé­di Kossuth-díjas színművész- nő önálló estjét rendezik meg. Szerdán Egerben, a megyei cigányügyi koordiná­ciós bizottság ülésén, az e téren elért eredményekről kell majd beszámolnia a ta­nácselnöknek, aki attól tart, hogy túl hízelgőnek vélik majd a bizottsági tagok a kápolnai helyzetet. Pedig cá­folhatatlan tény, hogy a köz­ség 240 cigánylakosa huza­mos ideje kereső állásban van, a gyerekek pedig rend­szeres látogatói az óvodának, illetve majdnem valamennyi­en befejezik általános isko­lai tanulmányaikat. És nincs randalírozás Kápolnán! Sok­kal inkább a kulturált szó­rakozás, az ifjúsági klub lá­togatói a cigánylakosok. Az­tán még egy teljesítményt említ fel a január elsejével leköszönő, hivatalát huszon­három esztendeje betöltő el­nök: — Húsztagú helyi taná­csunk hasznos vívmánya Ká­polna vízellátásának megol­dása, amihez 1971-ben fog­tunk, önerőből, illetve a la­kosság hozzájárulása révén. Lépcsőzetesen, anyagi lehe­tőségeinkhez méretezve ha­ladtunk a beruházással, ami­nek új fejezete a héten vár­ható műszaki átadás. Ezút­tal a Klapka, Máriássy, Al­kotmány, József Attila, Tán­csics, November 17., a Pető­fi utcákban és a Munkások útján nem kevesebb, mint 190 család otthonába juttat­juk el az egészséges ivóvizet. Kivitelezőnk a Heves me­gyei Vízmű Vállalat gyön­gyösi üzemegysége, amellyel mindeddig nem vallottunk szégyent, és talán eztán sem lesz gondunk. Azért fogal­mazok így, mert a Dem­binszky és Béke utcák, vala­mint a Petőfi utca páros ol­dalának a bekötése még csak jövő reményeink között szerepel. — Huszonhárom év múl­tán vége szakad Kelemen Gyula tanácselnöki megbíza­tásának. Mit tervez a to­vábbiakban? — Szeretem ezt a mun­kát, meg aztán a jó két év­tized során rengeteg szak­mai tapasztalatot gyűjtöttem. Bízom benne, hogy a hét és fél ezer lakosú nagyközség életének irányításában sike­redik számomra olyan funk­ció, ahol szerzett tudásomat, gyakorlatomat hasznosítha­tom. De erről csak a januári tanácsülés dönt, amely meg­választja majd az új vég­rehajtó bizottságot is... (moldvay)

Next

/
Thumbnails
Contents