Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
10 NÉPÚJSÁG, 198t. december 5., szombat Az energiahordozók gazdaságos tárolása, szállítása — hasonlóképpen a felhasználók takarékossági programjaihoz — számos technikai újdonság megalkotására ösztönzi a kutatókat. Mai összeállításunkban ezekből gyűjtöttünk néhányat csokorba; szólunk például a „szupertávvezetéken” történő gázszállításról, amely kapcsolódik az évszázad üzletének nevezett szovjet—NSZK megállapodáshoz. Gázszállítás „szupertáwezetékben” Az egyik csehszlovákiai gépgyárban kifejezetten gázvezetékek kompresszorai gyártására rendezkedtek be. A gépen éppen az orenburgi távvezeték egyik kompresszoraikatré- szét munkálják meg. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A földgázvezetékek átmérője és a gázszállítás átlagos távolsága világszerte éviről évire nő. A Szovjetunióban például sokáig 720— 1020 mim átmérőjű csövekben 50 atmoszféra nyomással továbbították a földgázt, ma viszont egyre inkább áttérnek az 1420 mirr.-as csövek alkalmazására, amelyekben 75 atmoszféra a belső nyomás. A Szovjetunió gázvezetékeinek a hossza egyébként 1975-iben már meghaladta a 100 000 km-t. Ugyanakkor a gázszállítás átlagos távolsága 1300 kim körül volt. Az 1 kilométer gáztávvezeték hosszra eső évi szállított mennyiség a Szovjetunióban 3 millió, míg az Egyesült Államokiban 1 millió köbméter. A távvezetéki szállítás fontos feltétele, hogy egymástól 100—120 km távolságra kompresszorállomásók álljanak rendelkezésre. Kezdetben gázmotorral hajtott dugattyús gázsűrítők voltak használatban, majd a villamos energiával hajtott tur- bókampresszorok terjedtek el. Napjainkban a gázturbinával működtetett turbó- kompresszorok váltják fel őket. A nem is olyan távoli jövő tervei között 2500 milliméter átmérőjű, „szuper” teljesítményű gáztávvezeték építése is szerepel, ami azt jelenti, hogy a jelenleg is alkalmazott nyomás biztosításához legalább ötszörösére kell emelni a kompresszorok teljesítményét is, ami nem kis feladatnak ígérkezik. 0 Concorde vége? A repülés történetében kevés utasgép kapott akkora sajtót, mint' a közös angol—francia Öoncorde, amely hosszú évek fejlesztése után az elmúlt évtizedben lépett szolgálatba. A Concorde a. hangsebesség duplájával repül, kissé hangos, de kényelmes és megbízható gép. A decibel-fronton a hetvenes évtized közepén sikerült javítani a helyzeten, és elfogadhatóvá tenni a Concorde zaj szintjét még a kényes amerikai normák számára is. Egy tényen azonban nem tudtak változtatni, éspedig azon, hogy a Con- corde-nak igen nagy az üzemanyag-fogyasztása. Emiatt az olajárrobbanás korszakában meghúzták felette a vészharangot, gyártását le kellett állítani. Mi történik azonban a légitársaságok szolgálatában megmaradt üzemképes Concorde- gépekkel ? Az Air France vezetősége egymás után végzi számításait a Concorde üzemével kapcsolatban. A légitársaság közgazdászai kiszámították, hogy az Air France keretén belül a hangsebessség feletti légiforgalomban 1980-ban 9,6 százalékos volt a visszaesés. Ebben nagyrészt a Concorde volt a ludas, amelynek helykihasználása ebben az, évben 56,8 százalékos volt. Igen rossz adat ez is a charter gépek előretörésének korszakában. A Concorde üzemköltségeit 1980-ban 33,3 százalékban a drága üzemanyag tette ki, ez a százalékarány is majdnem 10 százalékos növekedést mutat az előző évhez viszonyítva. A Concorde 1981-ben hetente 11 repülést végez a Párizs—New York vonalon, ebből két útvonalat meghosszabbítanák Washingtoniba, illetve Mexikóba. Kérdés, hogy 1982-ben üzemel tetik-e még ezt a gépet? Európa legmodernebb szélcsatornája A szélcsatorna az aerodinamikai kísérletek legfontosabb eszköze. A szélcsatornában a repülőgépmodellek viselkedésének mérésére nagy sebességű légáramlást lehet létrehozni. A beszívott levegőt különleges kialakítású légcsavar gyorsítja fel, majd a légcsavar által perdületbe hozott légáramot terelő lapátsorok segítségével egyen! rányitják, s a mérőtérbe vezetik. A mérőtérben felfüggesztett kis mintán (modellen) fellépő aerodinamikai erők, áramlások mérésére különféle műszereket, precíziós mérlegeket használnak fel. A képünkön látható szél- csatorna a franciaországi Fanga-Marzac-ban (Toulouse mellett) működik néhány éve. Ez Európa egyik legmodernebb ilyen létesítménye, amelyben a hangsebesség alatti, szubszónikus tartományban tervezett utas- szállító és sportgépek modelljeit fúvatják meg. A szélcsatorna mérési tere 4,5 x 3,5 méter. Ébbe a térbe helyezik a repülőgépmodelleket. A mérési kamra a modelleket 3 méter szárnyfesztá- volságig fogadja be. A szél- csatornában a - légáramlás sebessége 10—120 méter sec érték között változhat. A megfúvatás alatt műszerek segítségével mérik a modell szárnyának, törzsének, farok, részeinek, vezérsíkjának viselkedését a széláramlással szemben. Olajkikötő Marseílle-től nyugatra 40 kilométerre fekszik Fos-sur- Mer nevű helység Dél-Fran- ciaorsizágban. Itt épült ki nemcsak Franciaország, de Nyugat-Európa egyik legnagyobb kikötője, amelyet olaj kikötőnek neveznek, de mólói nemcsak tankhajókat, hanem szállítóhajókat, konténerhajókat stb. is fogadnak. Amíg a légi Marseille kikötőforgalma Algéria elvesztése és az. afrikai pozíciók meggyengülése miatt megcsappant, addig Marseille-Fos kikötőforgalma 1975 óta megháromszorozódott. Ezen a könnyökén; Bérré és Laver a mellett gigantikus méretű és- kapacitású kőolajfinomítók épültek ki. A kikötőben a legmodernebb kiralkodóberendezések dolgoznak, amelyek meggyorsítják nemcsak a tankhajók, de a konténer- és egyéb szállítóhajók ki- és berakodását is Az utóbbi években Algériával, Tunisszal és Marokkóval 10 százalékkal növekedett Franciaország hajóforgalma, Líbiával politikai okökibói csökkent, Nigériával szintén kétszeresére emelkedett a kereskedelmi hajóforgalom az exportüzletek következtében. Nagy forgalmat bonyolít le ez a kikötő Franciaország tengerentúli megyéivel és területeivel egyaránt. Energiatárolás a tenger alatt Számos országban működik olyan berendezés, amely az éjszaka termelt villamos energiát átalakítja és elraktározza, majd a nappali energiafogyasztás idején visszaalakítja, és átadja az elektromos hálózatnak. Hasonló energiatároló terveit és prototípusát készítették el leningrádii szakemberek — csakhogy ez a tároló a tengerben, víz alatt működik. Hatalmas, vasbetonból készült tartályokat engednek le a tengerbe, mintegy 100 méter mélységbe. Ezekbe a tartályokba éjszakánként a felesleges villamos energiával vizet szivattyúznak, és sokkal nagyobb nyomásúra töltik fel őket, mint amekkora nyomás a tartályok környezetében uralkodik: Nappal pedig — amikor a tárolt energiára szükség van — egy szelep megnyitásával kiengedik a vizet a tartályokból és a kiáramló vízzel turbógenerátorokat működtetnek. Atomerőmű-irányítás — szimulátorral A szimulálor egy meghatározott berendezés .viselkedését utánozza le. A szimulálás a célnak megfelelő szempontok szerint hasonló dinamikai viselkedést valósít meg, mint az eredeti berendezés. Nagy, költséges, kísérleti célokra nehezen hozzáférhető berendezéseket vagy rendszereket, analóg, ill. digitális eszközökkel szimulálnak. összeállította: Hekeli Sándor A repülésben és az űrhajózásban, a pilóták, űrhajósok oktatásában, napjainkban előszeretettel hasz- nálják a szimulátorokat. Felbecsülhetetlen értékük és szerepük van a szimulátoroknak, főleg a veszélyes helyzetek begyakorlásában. A korszerű szimulátorok természetesen számítógéppel vannak ellátva. Gyakran használnak e célra analóg számítógépekéi, a számítási feladatokon kívül szimulátorként közvetlenül együttraűködtethető szabályozókkal vagy fizikai rendszerrel. Az iparilag erősen fejlett Franciaországnak nagy az energiaigénye, így az ország tovább folytatja atomerőmű-programját. Az. atomerőművek kiszolgáló személyzetének kiképzésére nagy gondot fordítanak. A kiképzést részben szimulátorok segítségével oldják meg. A nemzetközi szinten is jó hírnévnek örvendő Thomson CSF leányvállalata gyárában készült a képünkön látható szimulátor, amely egy atomerőmű irányítótermét, agyközpontját ábrázolja, illetve utánozza le a számítógéppel együtt. Itt képezik ki azokat a mérnököket és technikusokat, akik az atomerőmű üzemét ilyen központi termek vezérlőpultjairól irányítják.
