Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-28 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 28., hétfő a tulajdonos jogán Gondok: nemcsak „házon belül" - Megoldás lenne a lépcsőzetes munkakezdés A Volán szakemberei az ötnapos munkahétről Heves megye 54 mezőgazdasági termelőszövetkezetében, valamennyi ipari és fogyasztási szövetkezetében ezekben a hetekben és napokban a szövetkezetek mérleget készítenek, zárszámadó közgyűlésre készülnek. A szövetkezeti tagság tulajdonosa is a közös vagyonnak, ezért nem lehet formásáig, hanem alapvető joguk és érdekük, hogy az éves gazdálkodásról, vagyoni helyzetükről, az elért eredményekről és a meg nem valósított tervekről a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjanak. A tulajdonosi jogon alapuló ellenőrzést a törvény biztosítja és a tagság megbízásából a választott ellenőrző, illetve felügyelő bizottság gyakorolja, a zárszámadó közgyűlésen ellenőrző tevékenységükről, észrevételeikről a tagságnak beszámolnak. Megyénk minden szövetkezetében megalakultak az ellenőrzésre hivatott bizottságok, de vajon ki merné meggyőződéssel állítani, hogy mindenütt egyformán jól, kielégítő eredménnyel működnek? Ahol év közben nem dolgozik a bizottság, ahol csak az év végén látnak munkához, nincs elegendő gyakorlati tapasztalatuk, netán csak a főkönyvelőtől kémek adatokat, ott csak formális lehet a közgyűlés elé terjesztett beszámoló, nem sok hasznát veszi a tagság és a vezetőség. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ilyen helyzetet ma már kevés helyen találunk, de a hiányosságba, a szervezetlenségbe kivételként sem nyugodhatunk bele, azon változtatni lehet és kell. A TESZÖV ellenőrzési iroda vezetője szerint a gyöngyöspatai, a gyöngyösi, a tarnamérai, az egri és a ti- szanánai termelőszövetkezetben eredményesen, jól működik az ellenőrzési bizottság. Mi a sikerük titka? Az elmúlt évek során az ellenőrzési bizottság személyi összetételét a politikai és a gazdasági követelményeknek megfelelően iparkodtak javítani, a választott testület tagjai szakmai képzéséről folyamatosan gondoskodnak. Az ellenőrzési bizottságban az ágazatok, a területi egységek képviseltetik magukat, ily módon a bizottság állandó kapcsolatot tart a tagsággal, észrevételeikről kölcsönösen tájékoztathatják egymást, az ellenőrzést végző közvetlenül felkérheti az ágazatvezetőt, hogy a hiányosságot szüntesse meg. A fejlődés, az egyesülések következtében nagy szövetkezetek működnek megyénkben, gazdálkodásuk, irányításuk egyre bonyolultabb feladat. Hogyan állhatnak helyt a társadalmi ellenőrző bizottságok? A tapasztalatok szerint úgy, ha a feladatokat a bizottság tagjai egymás között megosztják, ha az ellenőrzésbe a hivatásos belső, illetve külső ellenőröket, valamint a különböző szakembereket szükség szerint bevonják, ezzel ellenőrzésük módszerét és hatékonyságát állandóan javítják. Az ellenőrző és felügyelő bizottságok egy valamit nem bízhatnak másra. Személyesen tartsanak munkakapcsolatot a pártalapszervezettel, a párttagsággal és a szövetkezeti tagsággal. Vegyenek fontolóra és vizsgáljanak meg minden észrevételt és bejelentést. Ne akarjanak intézkedni az illetékes gazdasági vezetők helyett, de választott testületként érjék el, hogy a pártszervezet, vagy a szövetkezet vezetősége a hibák, a szabálytalanságok megszüntetésére megfelelő határozatot hozzon és azt tettek kövessék. Az év végi zárszámadó közgyűlés jó alkalom arra, hogy a bizottság az elért eredmények mellett a feltárt hiányosságokról, azok megszüntetésére t^tt intézkedésekről, a változásokról és a feladatokról a tagságnak beszámoljon. Ahol a szövetkezeti tagság azt tapasztalja, hogy szavának foganatja van, a vezetőség velük együtt és értük dolgozik, ott az 1982-es újabb feladatokat nehezebb körülmények között is vállalják és teljesítik. Fazekas László Január 3-án, az új év első munkanapját a Volán 4- es számú Vállalatnál is átprogramozott munkaidővel kezdik. A közlekedési vállalat vezetőinek nemcsak házon belül akadt gondjuk az ötnapos munkahétre való átállással, sőt ott ment köny- nyebben. A központ, a főnökségek, üzemegységek, üzemek dolgozóinak munkaideje egységesen csökken januártól; ennek tervezete már szeptemberben elkészült, s egy hónapig tartó vita után kapott végleges formát. A legkülönbözőbb fórumokon kértek véleményt, javaslatokat a dolgozóktól, a bizalmiak közvetítésével már jó előre mindenki megismerkedhetett a javaslatokkal. Természetesen erre a vitára szükség is volt ahhoz, hogy valóban ösztönző legyen a munkaidő-csökkentés. Mert a kereset sem csökkenhet, a feladatokat is teljesíteni kell, az anyagi terheket pedig ki kell gazdálkodni. A gépkocsivezetők korábbi munkaidőcsökkentését központi segítséggel oldották meg, most kívülről nem várhat senki támogatást. Lehetőleg ugyanannyian — Amikor az átállás tervezetét készítettük, először úgy fogalmaztuk meg: nem lehet a létszámot növelni egyetlen munkahelyen sem — tájékoztatott Mezei Lajos munkaügyi és bérgazdálko*dási osztályvezető. — Aztán újra átgondoltuk, s most úgy véljük nem biztos, hogy ezt a tilalmat be tudnánk tartani. A gyakorlatban derül majd ki kell-e több ember, de az biztos, magunknak kell kigazdálkodnunk a keresetüket. Körülbelül hétszázezer forintra tehető amit kockáztatunk, ezt tudjuk és vállaljuk is. A célunk, persze, hogy lehetőleg ugyanannyian maradjunk, mint eddig. Egyébként a jövő évi bérfejlesztés négy százalék lehet, együtt az átállással járó bérrendezésekkel. A gépkocsivezetők munkaideje a vezénylés szerint alakul. Általában eddig is 18— 20 nap alatt teljesítették a havi kötelező szolgálati órákat, együtt a többletként ledolgozhatókkal. Az osztály- vezetőtől megtudtuk, hogy ezekben a napokban vitatják meg a kollektív szerződés módosításának javaslatait, s ebben többek között az szerepel, hogy a havonként ledolgozható szolgálati órákat minden esztendőben kettővel csökkentik a tervidőszak végéig. A tehergépkocsik vezetői augusztus és október között, a szállítási csúcs idején a kötelező 191 óra mellett öt- venet teljesíthettek többletként havonta. Ezután két órával kevesebbet. A szolgálat rendje egyébként, mint ahogy eddig is, a feladatokhoz, az ügyfelekhez igazodik. Az autóbuszok vezetőinél ugyanilyen fokozatossággal csökken a munkaidő, természetesen itt is az igényekhez igazítják a munkarendet. Minden szombat nem lehet szabad mindenkinek, hiszen a közlekedés dolgozik a hétvégeken is. Az irányítóknak azonban gondoskodniuk kell arról, hogy mindenki egyformán jusson hozzá a vasárnap körüli szabadnapokhoz. Munkakezdés ahogy a dolgozónak jobb A munkások között a járműjavító üzemekben vitát váltott ki, hogy a munkaközi szüneteket ezután le kell dolgozni. Végül is rugalmas megoldást találtak mindenki egyetértésével: nyolchetenként egy többletműszakot teljesítenek, s ezzel besegíthetnek még a javítások csúcsidejében is. Az alkalmazottaknál ugyanígy le kell dolgozni az ebédidőt. Nekik azonban — először kísérletképpen Egerben, aztán a megyében másutt is — bevezették a rugalmas munkaidő rendszerét. A napi úgynevezett törzsidő: 9 órától délután fél kettőig. Ekkor mindenkinek a helyén kell lennie. Ezelőtt, vagy ezután, reggel 6-tól este 6-ig ledolgozhatják a kötelező órákat, ha valaki később tudja kezdeni, vagy korábban akarja befejezni a munkaidejét. Hatszáz dolgozót érint ez a vállalatnál és igen kedvező véleményeket váltott ki az érdekeltek között. Új menetrend A személyszállítás szervezőinek is sok tennivalójuk akadt az ötnapos munkahéttel, de nem a saját dolgozóik között. Nagy Istvánt, a személyforgalmi osztály vezetőjét kérdeztük erről. i— Minden vállalat a megyei tanácsot tájékoztatta arról, mikor tudja bevezetni az ötnapos munkahetet, milyen gondjai vannak. Mi innen szereztünk információkat. Sajnos a vállalatok alig egytizede foglalkozott a közlekedéssel átállási terveiben, pedig szinte mindenütt változik a munkásszállítás rendje. — Végül hogyan sikerült megegyezni a vállalatokkal? — A járásokban menetrendi értekezleteken a tanácsok, a vállalatok képviselőivel egyeztettük az új menetrendeket. A nagyobb cégekkel, mint például a Ga- garin Hőerőmű, a Mátravi- déki Fémművek, a Mátraalji Szénbányák, a Finomszerei_ vénygyár külön-külön is megbeszéltük, hogyan változzon a személyszállítás. Volt, ahol több autóbuszt kértek. Mivel nem több dolgozót kell szállítani, a kihasználtság romlana, így aztán átszervezéssel közösen kerestünk megoldást. Azoknál a vállalatoknál, amelyek már az ötnapos munkahét szerint dolgoznak, nincs baj a munkásszállítással sem. — Változik a városi helyijáratok rendje is? — Először is arról hadd szóljak: most már valóban komolyan kell vennünk a lépcsőzetes munkakezdést. A városokban, de különösen Egerben várhatóan még nagyobb zsúfoltság lesz a csúcsidőben, ha nem sikerül változtatni a munkakezdések idején. Három csuklós autóbuszt hoztunk Budapestről a zsúfoltság enyhítésére — kék színűkkel feltűnnek a megyeszékhelyen. Gondolkozni kellene egyébként még az iskolai órák változtatásán is. Eddig sajnos azt tapasztaltuk, hogy némelyik üzemben, ahol eddig lépcsőzetes volt a kezdés, ott is visszaálltak. Nagyon várjuk a főpróba napját, január 3-át: a gyakorlatban dől majd el, jók-e a terveink. Egy hónap tapasztalatai után egyébként konkrét javaslatokat teszünk majd a lépcsőzetes munkakezdésre a városokban. •— A nyári szokásos új menetrendünk előtt januárban kiegészítő füzetet adunk ki az új munkarend miatti változásokról. Űj menetrend készül a helyijáratokról is, január elején jelenik meg. Az utastájékoztató táblákon egyébként szintén mindenütt olvashatóak lesznek majd a változások.. A megrendelőknek hétvégén is A teherforgalomban dolgozók — gazdálkodási érdekük is — úgy szervezik munkaidejüket, hogy igény szerint bármikor, hétvégeken is eleget tegyenek a megrendeléseknek. A vállalati, vagy lakossági fuvarigényt egyaránt teljesítik a pihenőnap pokon — ígérte dr. Tompa Ottó, a teherforgalmi osztály vezetője. Az árut fogadó vállalatok hajlandóságáról már kevesebbet tudunk, de az előzetes megállapítások alapján úgy tűnök, a hét végi rakodás nem lesz kevesebb jövőre sem. Az árufuvarozók is a januári főpróbát várják. Bizonyára ugyanúgy szeretnék a sikeres kezdést, mint ügyfeleik ... Hekeli Sándor 1S5S— 1SS1 között lezáruló negyedszázad két szélsó pontján a mezőgazdaság szocialista átszervezése és napjaink fejlett nagyüzemi termelése áll. Ezt a hatalmas történelmi ivet szándékoztunk átfogni a teljesség Igénye nélkül. tisztelegve a sok áldozatot hozó embereknek, munkájuknak. Sl Füzesabony szélén, a Me- zőtárkányba vezető út végéhez közel, a 20-as számú ház ajtaján kopogtatunk. Alig múlt délelőtt 11 óra, mégis otthon találjuk a ház lakóit, Hegedűs Rafaelt és feleségét. Mindketten nemrég érkeztek haza, a férfi az éjjeliőri szolgálatból, az asz- szony pedig a borjúnevelő telepről. — Amit csak itt lát — mutat körül a gazda —, az mind a kétkezi munkánk eredménye. Én hamar megismertem az élet nehezét, hiszen 12 esztendős koromban már a Remenyik-urada- I ómban dolgoztam s um másként. Tízen voltunk testvérek, anyám 20 évig betegen feküdt és mi ápoltuk. Korán, 18 évesen nősültem, szülői beleegyezéssel és a felszabadulás ott az uradalomban ért. 1949-ben egyik alapítója lettem a Füzesabonyi Állami Gazdaságnak. Két évig ott voltam napszámosként, aztán a füzesabonyi gépállomásra kerültem. Nem sokat töltöttem azon a helyen, mert Nagy Gábor barátom, a régi gazda addig beszélt, míg feleségemmel együtt beléptünk a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Ennek már 29 esztendeje lesz január 1-én. Kezdetben traktoros voltam, aztán 10 évig sertéstenyésztő, Ketten a nagy családból... majd szarvasmarha-gondozó a tanyán. Azért vállaltam az állattenyésztést, mert ott több keresethez jutottam. 1966-ban nehéz őszünk volt: A Mátyás király utcában, a szövetkezet akkori irodájában laktunk. Mi végig a közös mellett döntöttünk, nem ingadoztunk, míg sokan mások a kilépés gondolatával foglalkoztak. Novemberben viszont már azokat sem kellett agitálni, hogy maradjanak a közösben! Látták, hogy nincs értelme a külön útnak. 1849-től, az alapítástól Barta András bátyánk volt az elnök, aki nagyszerű emberként összetartotta a mi nagy családunkat, a szövetkezetét. Olyan volt, mint a jó apa, akire hallgatnak gyermekei, támogatott ben_ tlünket a legnehezebb napokban is. Nem is állt meg a munka azon az őszön sem, szántottak, vetették a kenyérnek valót az emberek, mi pedig őriztük az állatokat. Decemberben készültünk a zárszámadásra. 1957 januárjában tartottuk a közgyűlést és mindannyian örömmel fogadtuk, hogy pénzt kaptunk a munkánkért. Szövetkezetünk 1959 után ^erősödött meg igazán. 1972-ben üzemi baleset ért, az istállóban az egyik bika leterített és idegi sérülést szenvedtem. Az egyik karomat azóta sem tudom rendesen emelni. így könnyebb munkát kaptam, a gépműhelyben vagyok éjjeli és nappali őr. — Mi mindig nagyon megbecsültük a szövetkezetei — szól közbe Hegedűs Rafaelné. — A 85 éves édesanyám is ott dolgozott valamikor. Bár férjem nagyon ellenezte, hogy én is szövetkezeti tag legyek, de a tudta nélkül beléptem! Akkoriban született a nagyobbik fiam és olyan szerencsénk volt, hogy megnyílt az új bölcsőde a faluban. így 10 hónapos korában bevették, ami nagy szó volt az ötvenes évek elején. Nem úgy, mint ma, amikor a szövetkezeti asszonyok is gyermekgondozási segélyre mehetnek. Sajnos, mi ezt nem ismertük, mégsem elégedetlenkedtünk. A növény- termelésben kaptam munkát, voltam palántanevelő és aratómunkás, majd sertésgondozó. Kilenc esztendeje pedig a borjúnevelőben dolgozok. Nagyon szeretem az állatokat. Az utóbbi időben ez a telep nagyon sokat változott, korszerű fejőgépekkel gazdagodtunk. 1956 októberében nehéz napokat éltünk. Néhány szélsőséges ember arra akart kötelezni bennünket, hogy költözzünk ki a szövetkezet központjában kapott lakásunkból. Mi persze ezt megtagadtuk és maradtunk a férjemmel, de a zaklatások, a fenyegetések miatt idegösszeroppanást kaptam. A betegágyhoz kötve éltük át a karácsonyt. Mégis reménykedtünk, hogy minden jobbra fordul, különösen, amikor már a zárszámadásra készültünk. 1957-ben jelent meg szövetkezetünkben az első kombájn, melynek szinte csodájára jártunk. A hatvanas évek elején vettük ezt a há. zat, amikor már anyagilag összeszedtük magunkat, és családi közreműködéssel át_ alakítottuk. Két fiút neveltünk becsülettel, saját erőből tanítattuk őket. A nagyobbik automatizálási mérnök, a kisebb bányász lett. Van három unokánk, a legnagyobb boldogságunkra. Nagyon sóikat dolgoztunk, de meg is lett az eredménye. A föld adta nekünk mindig az életet és adja ma is, a közös gazdaság, melyhez erősen kötődünk. Mindkettőnket megbecsülnek, hiszen lassan 30 éves törzsgárdata- gok leszünk. Nagy család a mi Petöji Termelőszövetke- zetünk, ahol ma már a legkorszerűbb technika segíti a munkát. Sok a jól képzett szakember és a vezetés is megfelelően irányít. Tavaly például megközelítettük a 13 millió forintos nyereséget. Kemény munka van ebben, de az idei eredményeink is hasonlóak lesznek. Nehéz utat tettünk meg, dé érdemes volt. Mentusz Károly Az Akadémia elnökségének ajánlása Az élelmiszerkutatás fejlesztésére A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta a hazai élelmiszeriparral összefüggő tudományos kutatások helyzetéről szóló előterjesztést. És ezzel kapcsolatban ajánlásokat fogadott el. Eszerint az élelmiszer- ipar népgazdasági jelentősége miatt nagyobb gondot kell fordítani az élelmiszer- ipari kutatásokat szolgáló személyi, szervezeti és tár. gyi feltételek biztosítására. Javasolta az elnökség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB és a MÉM nyújtson kiemelt támogatást az élelmiszer-kutatásoknak. Javasolták azt is. hogy az élelmiszer-kutatásokban erősödjék a komplexitás elve. A kutató intézmények erőfeszítéseiket — hangsúlyozta az ajánlás —, különösen az állattenyésztés és az élelmiszeripari feldolgozás területén koncentrálják a legfontosabb feladatokra: a fogyasztói igények jobb kielégítésére az egészségesebb táplálkozás elősegítésére és az exportképesség javítására. Hegedűs Rafaelnél — Megbecsülnek mindkettőnket, hiszen lassan 30 éves törzsgár- datagok leszUnk Hegedűs Rafael: — Nekem a szövetkezet hozta a legnagyobb változást az életemben, a biztos megélhetést, lakást, bútort, berendezést...
