Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 3., csütörtök f. Szovjetunió Fafaragók múzeuma Leonyid Kosztyicin saját maga díszítette házát csipkeszerű fafaragásaival Oroszország mindig híres volt aranykezű ácsmesterei­ről. Az északi Jeges-tenger­től a Csendes-Óceánig min­denféle csodálatos házak, magtárak, templomok, szél­malmok hirdették a fafara­gók művészetét. Természete­sen minden egyes tájnak megvolt a maga sajátsága. Napjainkban, amikor meg­növekedett az érdeklődés a népművészeti alkotások iránt, egymás után nyílnak a népi fafaragó művészet Amikor 1629-ben a bukó­val illetőségű Jan Heidler II. Ferdiiinánd császártól a harisnyáik észí tők céhének elismerését kérvényezte a Cséh—Monrva-fennsíkon el­terülő Jilhlava városában, aligha sej tette, hogy a követ­kező századokban ez a vidék és ez a város lesz a cseh kötszövöipar fellegvára. A XIX. századiban Jihlavában már több nagyobb gyár mű­ködött. Jóval később, a II. világháború után, 1948-ban megalakult a MÓDÉT A nemzeti vállalat. emlékeit bemutató múzeu­mok. Moszkvától nem messze, Iszítra faluiban, 40 hektárnyi területet foglal el a XVI— XVII. századi fafaragók mű­vészi munkáját bemutató szabadtéri múzeum. Itt lát­ható egy 300 éves templom, egy parasztház, egy gaz­daház, egy szélmalom és egy óratorony is. A szabadtéri múzeum festőd szépségű tája méltó keretet képez a művészeti alkotá­A MODETA nyolc üzemé­ben ma négyezren dolgoz­nak. Évente több mint 8 millió kötött felsőruházati cikket, ruhát, sálat és 950 ezer pár kötött kesztyűt ké­szítenek. A jihlavai MODETA jelentős helyet foglal el az iparágban, termékei a város és az ország határain kívül is ismertek. Az elmúlt évti­zedekben Jilhlava a Dél- Morva tartomány harmadik legnagyobb városa lett. A nagyüzem készítményei­nek mintegy egyötöde — pu­Lengyetorszóg Modern szamaritánusok A Zyeoi Warszawy — var­sói lap — ez év tavaszán különleges felhívást tett köz­zé: önkéntes ápolókat tobor­zott a szükségesnél kisebb létszámú egészségügyi szak­szolgálat időszakos kiegészí­tésére. A hirdetést sokak hamvába holt ötletnek tekin­tették, a kezdeményezésnek nem nagy jövőt jósoltak. Hiszen ki vállal társadalmi munkáiban, ellenszolgáltatás nélkül nehéz kórházi szol­gálatot, amikor jó fizetésért sem kapni ápolószemélyze­tet? A kétkedőknek nem volt igazuk. Százával érkeztek a levelek a lap címére olya­noktól, akik megértették: szükség van a társadalmi összefogásra és a segítségre. Ma nyolc varsói kórház­ban dolgoznak az önkénte­seik, akik munkájuk mellett délutánonként, hétvégeken vagy szabadnapjaikon dol­goznak kisegítőként. A modern szamaritánusok többsége — 85 százaléka — nő, szellemi foglalkozást űz. A munkavállalók között sok az idősebb hölgy. Elsőként ők jelentkeztek a felhívásra, de szép számmal vállaltak munkát a fiatal nők is, akik rendszerint heti egy-két al­kalommal állnak a kórházak rendelkezésére. lóverek, mellények, fürdőru­hák — exportra készül. A szocialista országok mellett szívesen vásárolják ezeket az árucikkeket az NSZK-bán, Franciaországban, Belgium­ban és a skandináv orszá­gokiban is. A MODETA-ru- házati cikkek kiváló minő­ségükről, eleganciájukról je­lentkeznek a piacon, alig múlik el év, hogy egy vagy több MODETA-oiikik ne ér­demelne ki díjakat a fo­gyasztási javak kiállításán vagy a különböző vásárokon. Kétmotoros gépünk úgy szállt le az -Ulánbátortól jó egyórányi repülőútra levő Hudzsirt határában, hogy a kerekek nem ver­tek fel port a gyér fűvű mezőn. Aznap reggel eső esett. Vendéglátóink szem­látomást elégedettek voltak; az eső roppant drága kincs Mongóliában. Ha az egyéb­ként is kevés csapadék éves eloszlása nem megfe­lelő, komoly veszélybe ke­rül a termés. Az idén jó­kor nyíltak meg az égi csa­tornák. Hudzsirtban terepjáróra ülünk. Halhingolba tartunk, harminc kilométert kell megtennünk. Halhingol já­rási székhely. Állami gaz­daság van itt, méghozzá nem is rossz hírű. Terüle­te • — mint Mongólia-szerte — egybeesik a járáséval. (A termelőszövetkezetek hatá­rait egyébként szintén így jelölik.) Az alapvetően föld­műveléssel foglalkozó gaz­daság negyedszázada léte­sült a szűzföldön. L. Gom- boszüren igazgató fogad, s tájékoztat bennünket kész­séggel. Megtudjuk tőle, hogy a 233 ezer hektár összterü­letből 30 ezer hektár a szán­tó, amin gabonát, takar­mánynövényeket, zöldségfé­léket termesztenek. A gaz­daság 970 dolgozója az idén a tavalyinál jobb termésre számít, hála a kedvező idő­járásnak. Felkapjuk a fe­jünket, amikor az igazgató azt mondja, hogy az átla­gos búzatermés 15 mázsa hektáronként. Ez Mongóliá­ban komoly eredménynek számít, hiszen az országos átlag jó esztendőben 11 má­zsa körül mozog. A mongol növénytermesz­tés eredményeit értékelni el­sietett dolog volna a hagyo­mányok és a természeti vi­szonyok ismerete nélkül. Az országban hatvan éve — a népi forradalom győzelme előtt —, úgyszólván ismeret­len volt a földművelés. Egy­részt tiltotta ezt a lámahitű buddhista vallás, más részt a talaj minősége, a szélsőséges éghajlat sem kedvezett a ga­bonának, a takarmánynövé­nyeknek. Az ország 141 mil­lió hektár mezőgazdaságilag hasznosított területéből ma is mindössze egymillió hek­tár a szántó. Ami egyéb­ként minden évben bővül, a szűzföldeket változatlanul gyors ütemben vonják mű­velés alá. Mindezeket figye­lembe véve kiemelkedő je­lentőségű. hogy néhány esz­tendő óta Mongólia önellátó gabonából, pedig a táplálko­zási szokások alaposan át­alakultak, megkedvelték a kenyér, a tésztafélék fogyasz­tását. Az utóbbi 2—3 év időjá­rása meglehetősen mostoha volt, a terveket nem sikerült teljes egészükben megvalósí­tani. Az idén 565 ezer ton­na gabona betakarítását irá­nyozták elő, s a terv min­den jel szerint teljesült. HaL Iringói ban Gombos zűrén igazgató elmondta például, hogy az öntözött területe­ken hektáronként 30 má­zsás gabonaátlagot is elér­nek. Az idén ebben az álla­mi gazdaságban újabb 300 hektár kap mesterséges csa­padékot. A mongol mezőgazdasági termelésnek háromnegyedét ma is az állattenyésztés ad­ja. Az állatállomány csak­nem 25 milliós, azaz minden mongol polgárra átlagosan több mint két tucat állat jut. A legtöbb, mintegy 14 mil­lió a juh. A legfőbb feladat ma az állattenyésztésben a belterjesség fokozása, istállók, karámok építése, a téli ta­karmány biztosítása. Jólle­het gyorsan terjednek az in­tenzív . gazdálkodási formák, az állattartás legfőbb mód­ja még mindig a külterjes legeltetés. A legeltetés a pásztorcsa­ládoktól vándorló életmódot követel, évente olykor 15- ször is új helyen állítják fel a nemezsátrait, a jurtát. De nem keresnek rosszul. Ih Tamil- járásában, Halhingol- tól csaknem kétszáz kilomé­terre meglátogattuk R. Csul- tem családját. A férj pász­tor, havonta 700 tugrikot visz haza a borítékban, ami igen jó pénz Mongóliában. A fejőnő feleség olykor még többet is: ezer liter kifejé- séért 250 tugrikot kap, s nem ritka, hogy havonta összejön a háromezer liter, azaz a 750 tugrik. Velük él a nagymama, száz tugrikos nyugdíjával, ő is betársul a háztartásba. Fiuk iskolás, kollégiumban lakik a város­ban, ösztöndíjat kap. Termé­szetesen a családé az ötven háztájiban tartható állat haszna is. Tisztességgel telik mindebből kenyérre, ruhá­zatra, motorkerékpárra, tran­zisztoros rádióra. A Csul_ tem-család elégedett. Laczik Zoltán soknak. Csehszlovákia A harisnyakészítők céhétől a MODETÁ-ig NDK Nyersanyag­ét energiatakarékosság Az új elektromos energiatermelő kapacitások kétharmad része valósul meg a Jänsch walde-i Hőerőmű üzembe he­lyezésével. Hamarosan beindul az első 500 megawattos egy­ség. Az építkezésen részt vesznek a Szovjetunió és más szo­cialista országok szakemberei is. Jelenleg ez a hőerőmű az NDK legnagyobb energetikai beruházása. KNDK Az ősi lakk­művészet A szömörcébőL, ebből a meszes 'lejtőkön tenyésző, ősszel pirosodó levelű nö­vényiből készült kence adja azt a fényimázt, amellyel a keleti művésziek régóta tar- tósaíbbá teszik a lakások bútorait és dísztárgyait. A fényesre lakkozott, dúsan díszített asztalkák, virágvá­zák, faliképek ma is ked­velt díszei a koreai ottho­noknak, de külföldön is ke­resett termékek. A szomör- céből készült fénymázt használják üveg, sőt néha fémtárgyak bevonására ist A két és fél ezer éves lakfeművészet legszebb da­rabjait, a gyöngyház- és aranyberakásos műremeke­ket múzeumokban őrzik. Az újalhb remekműveket viszont már nagyüzemi mód­szerekkel állítják elő az Észak-Pyongan tartomány­ban működő Taecson Lakk- árugyártban. Az üzemiben vázákat, gyümölcsös tálakat, édességes dobozokat, szelen­céket, intarziás asztalkákat és egyéb lakásdíszeket ál­lítanak elő. A Német Demokratikus Köztársaság fejlett gazda­sággal, magas műszaki szín­vonallal és jól képzett mun­kaerővel rendelkező, ugyan­akkor — hazánkhoz hason­lóan — nyersanyagokban és energiahordozókban (a bar­naszén kivételével) viszony­lag szegény ország. A Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusán elfogadott gazdasági stratégiai — a gazdasági növekedés eddigi ütemének fenntartásával — az intenzív gazdálkodás kö­vetelményeit állítja a kö­zéppontba. E stratégia való­ra váltásához a tudományos- műszaki jialadást jelöli meg a népgazdaság fejlődéséhek, a termékszerkezet és a tech­nológiák korszerűsítésének fő tartalékaként. A nyers- és alapanyagok világpiaci árának robbaná­sa, valamint az, hogy a Szovjetunió az 1980-as szint­hez képest nem. tudja nö­velni a nyers- és alapanya­gok, az energiahordozók, mindenekelőtt a kőolaj NDK-ba történő szállítását, arra késztette a gazdasági vezetést, hogy racionalizál­ja az anyag- és energiafel­használást, szigorítsa az el­lenőrzést. Az anyagtakaré­kosságot segíti a termelés szerkezetének korszerűsítése, a tudományos-műszaki, hala­dás eredményeinek alkalbna- zása, a jobb szervezés, a termelési folyamatok auto­matizálása, a dolgozók sok­oldalú kezdeményező kész­ségének kibontakoztatása. Az anyagfelhasználás csök­kentésének üzemi módszerei közül megemlítjük, hogy a Karl-Marx-Stadt-i „Fritz Heckert” és a Berlini „Ok­tóber 7.” szerszámgépipari kombinátokban, valamint a Tex tárna textilgépgyártó kombinátban új hegesztési technológiát vezettek be, amely a korábbihoz képest 35 százalékos munkaidő-, 20—30 százalékos anyag- és 70 százalékos energiamegta­karítást eredményezett. Megkezdték az energiater­melés szerkezetének átala­kítását és a széles körű energiatakarékosságot. Az atomenergia részaránya az 1970. évi 1 százalékról 1980- ra 12 százalékra nőtt. Az energiahordozók, nyersanya­gok és egyéb anyagok faj­lagos felhasználása — amely nemzetközi összehasonlítás­ban viszonylag magas — 1976—1980 közötti évi átlag­ban 3,9 százalékkal csökkent. Az energiatakarékossági intézkedések közé tartozik, hogy a termelő folyamatok , során keletkező -másodlagos energia mintegy 30 százalé­kát hasznosítják, s ez 10 # százalékkal tudja bővíteni az energiafelhasználást. Ezt különféle módszerekkel si­került elérni, egyebek között a Siemens—Martin-kemen­cékben és más magas hő­mérsékleten üzemelő beren­dezésekben keletkező ener­gia felhasználásával. Az ésszerűsítési intézkedé­sek szervesen kapcsolódnak egymáshoz: takarékoskodás a munkaidővel, a munka minőségének javítása, a dol­gozók munkafeltételeinek ja­vítása, az egészségre ártal­mas, nehéz és egyhangú fi­zikai munkakörök felszámo­lása stb. Az ésszerűsítést se­gíti az újítók és a feltalálók tevékenysége. Mindezek együtt meggyorsítják a mű­szaki és a technológiai szín­vonal emelkedését. Ennek (Fotó ADN/ZB — MTI — KS) bizonyítéka a mikroelektro­nika és a robottechnika gyors fejlődése. 1981 első felének tényada­tai a gazdasági stratégia eredményes megvalósítását tükrözik. összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents