Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI XXXII. évfolyam, 301. szám ÁRA: 1981. december 24., csütörtök 1,80 FORINT Kellemes karácsonyi ünnepekéi kívánunk minden kedves olvasónknak ! Béke és t Mai szemmel visszatekintve, bizony nem volt azon a fenyőfán semmi különleges. Egyszerű kis fácska volt, házilag készült szaloncukorral, papírdíszekkel felaggatva. Mégis, akkor számomra a csodák csodáját jelentette. Az igazi karácsonyt. S nem is csupán azért, mert a háború ínséges évei után egyáltalán volt fa, hanem azért is, mert együtt volt végre a család. És béke volt. Azóta is valahogy számomra a béke fogalma összefonódik a karácsonyéval. Sőt a fenyőfával is. Bizonyára megmosolyognak az olvasók, de nekem a béke fe- nyőfaillatú. De visszatérve arra az emlékezetes karácsonyestre, emlékszem rá, ajándékba egy favonatot kaptam. Hulladék- fából készült kis mozdonyt, apró, színezett vagonókat. Ma már ilyet nem lehet látni. A mai gyerekek bizonyára ki is nevetnék — az elektromos szerkezetek, a távirányításos csodák időszakában. S arra a régi kis vonatra — gyermekkorom egyik legnagyobb élményére — karácsony táján visszagondolva, mindig az jut eszembe, hogy az ember a jót mennyire meg tudja szokni. Hiszen számtalanszor elmarasztaljuk gyermekeinket, hogy mennyire igényesek, esetenként mennyire követe- lőzőek —, s nem is alaptalanul. De azért azt is hozzátehetjük, hogy sokszor mi, felnőttek sem vagyunk mások, mint ők. Mert elmondjuk, elmondogatjuk, hogy nekünk annak idején milyen nagy dolog volt, ha a főzelékre sertéspörkölt is került, nekik meg már nem jó a téliszalámi sem. Csakhogy mi is megszoktuk azt, hogy jól élünk, s azt szeretnénk, ha évről évre még jobban élnénk. S azt is megszoktuk, hogy békében élünk. Néha nem is tulajdonítunk ennek kellő jelentőséget, inkább csak akkor mérjük fel helyzetünket, ha zavaró hírek érkeznek hozzánk, akár távolabbról, akár közelebbről. S akkor nyugtatjuk meg magunkat, hogy mi, magyarok azért ne panaszkodjunk. Élünk — nem is rosszul, s ami még ennél is sokkal lényegesebb — békében. Nem kis dolog ez. Hiszen, ha arra gondolunk, hogy a második világháború befejezése, hazánk felszabadulása óta a világ valamelyik részén mindig dörögtek, s ma is dörögnek a fegyverek, akkor tudjuk csak méltatni igazán pártunk és a többi szocialista ország, főként a Szovjetunió békepolitikáját. Mer.t hiába valljuk, hogy a világon minden népnek joga kellene hogy legyen a békéhez, amikor a televízió irtóztató és döbbenetes képsorait látjuk az esztelen vérengzésekről, a hullahegyekről, az emberek irtására készült modem szuperfegyverekről. S ilyenkor értjük meg, hogy a béke nem automatikusan születik, hanem harcolni kell érte. Nekünk is. Mindenkinek a maga eszközeivel, lehetőségeivel. Mint ahogyan jólétünk sem automatikusan született. Az, hogy a karácsonyfára szaloncukor, dísz, alá ajándék kerül — nem a véletlen műve. A családnak, az országnak meg kell dolgoznia azért, hogy teljen a karácsonyra, mi több, az egész esztendőre. Sőt, talán azt kell mondani, hogy meg kellett tanulnunk dolgozni, és ennek a tanulásnak még ma sem értünk a végére. Azt mondják rólunk, magyarokról, hogy ma már a közgazdaságtanhoz értő ország lettünk. Bizonyára így is van ez, hiszen a saját tapasztalatainkon okulva kellett megtanulnunk, hogy a sok nem minden, sőt a soknál a jobb a több. Meg aztán olyan fogalmakkal kellett megismerkednünk, hogy hatékonyság, takarékosság, gazdálkodás, ésszerűség, a munkaidő kihasználása, termékszerkezetváltás, export- érdekeltség, munkaszervezés — és így tovább. Elmondhatjuk, hogy nem bizonyultunk rossz tanulónak. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy iparunk ma felzárkózott a közepes fejlettségi kategóriába, sőt néhány ágazatban már világszínvonalon termel. Mezőgazdaságunk pedig a legfejlettebbek közé küzdötte fel magát. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy mindezek következtében élünk jól. Mert nem gond a tej, a kenyér, a hús, a vaj, de megvan a televízió, a hűtőszekrény, a porszívó is. Mindez persze korántsem jelentheti azt, hogy mindennel elégedettek lehetünk. Nem, ami az életszínvonalunkat jelenti, hanem azt, hogy még mindig sokat kell tennünk azért, hogy a termelés még magasabb szintre emelkedjék, a gazdálkodás még hatékonyabb legyen, a lehetőségeinket, a tartalékainkat még jobban használjuk ki. Amit a politika úgy fogalmaz meg: gazdaságpolitikai célkitűzéseinket még következetesebben végre kell hajtani. Politika. Valamikor úri huncutságnak tartották. Ma már a politikához legkevésbé értő ember is egészen más jelentéstartalmat kölcsönöz neki. Milliók szintjén értettük meg, hogy ez a politika nem felül-, vagy kívülálló, hanem az egész ország érdekeit szolgálja Éppen ezért nem is kételkedik benne senki, sőt annak végrehajtásán dolgozik. Ki az esztergapadnál, ki a kovácsműhelyben, ki a földeken, ki az íróasztalnál. S azt is megértettük, hogy ha jól dolgozunk, akkor az egész ország és mi is jól járunk. A nagy közösség és az egyéb is. & ez a politika egységgé is kovácsolta az országot, hiszen negyedszázad múltán ma már valóban tudjuk, hogy aki nem ellenünk, az velünk. A hovatartozás, a jól végzett munka pedig jogos nemzeti büszkeséget is szül. Hallottam, messze, afrikai országban dolgozó magyarokról, akiknek a legbecsesebb nemzeti ünnepük a karácsony. Érthető ez, hiszen március 15-re, vagy október 6-ra, messze idegenben legfeljebb csak gondol az ember, a karácsony azonban ünnep. A család ünnepe, úgy, hogy a tá- gabb családra és az országra is gondol ott az ember. De visszatérve a karácsonyra, az egyik magyar család pálmafát, vagy más trópusi növényt díszített fel szaloncukorral, otthonról kapott díszekkel, hadd lássa a gyerek is, hogy a karácsony — mindenhol ünnep. Aztán úgy alakult, hogy egy angol család is ellátogatott hozzájuk, s megtekintve a „karácsonyfát”, érdeklődött a magyar karácsonyi szokásokról. De rólunk, magyarokról is, mert korábbi ismereteik nem nagyon terjedtek túl azon, hogy a magyarok is „valahol” Európában laknak. S a két család barátkozása során egyre többet és többet kérdeztek rólunk. Egy másik magyar családdal viszont megszakították a kapcsolatot, mert azok angolosabbak akartak lenni az angoloknál. Természetesen az említett angol családnál szerte a világban sokan jóval többet tudnak rólunk. És tisztelnek is minket. Munkánkért, törekvéseinkért, elért eredményeinkért. Különösen barátaink, de a tőkés országokból is mindazok, akik a realitás talaján állnak. Jogosan lehetünk tehát büszkék eredményeinkre. Nem eltúlozva, nem hurráoptimista módon, hanem úgy, hogy közben azt is tudjuk, melyek a gyengeségeink, hol tudunk még előbbre lépni. Mégis, a mostani karácsonyi ünnep tükrében is megfogalmazhatjuk, hogy soha rosszabb karácsonyt. Hiszen, ha nem is mindenkinek egyformán, de azért annak, aki becsülettel dolgozik, most is van mit tennie ajándékként a fenyőfa alá. És bízzunk abban, hogy jövőre is így lesz ez, hogy békés, boldog körülmények között ünnepelhessünk a családban, a nagyközösségben egyaránt. Kaposi Levente Bekölce-léli szendergésben A 600 éves faluról, eredményeiről gondjairól éa álmairól a a lap 5. oldalán közöljük Gyóni Gyula éz Kőhíd! Imre riportját Teljesítene tervét a szénbányászat A szerda délelőtti műszakban teljesítette idei 25,5 millió tonnás tervét a hazai szénbányászat. Így a hátralevő munkanapokon — a vállalat kétszázezer tonnával szemben — várhatóan félmillió tonnát küldenek a bányászok terven felül felszínre. Az iparág évek óta túlteljesíti tervét, de mindig voltak elmaradó vállalatok is. Az idei esztendő eredménye azért is nagyon figyelemreméltó, mert egyetlen bányavidéken sem zárják adóssággal az évet. Tervükhöz képtest a nógrádi és az oroszlányi bányászok, a mennyiséget számítva a Thorez-külfejtés bányászai adták a legtöbb szenet. A jó teljesítés alapja elsősorban a bányászok példamutató helytállása. Tizenhárom szabadnapjukon is dolgoztak, hogy a népgazdaságnak elegendő szén jusson. Hozzájárult az eredményhez az eocénprogram két új bányája, a mánkushegyi és a nagyegyházi; az előbbi 250 százalékra teljesítette ez évi tervét. Ezenkívül több új mezőt vettek művelésbe az ország bányáiban. A más jellegű beruházások közül a legjelentősebb: Lyukóbányán a pneumatikus szállítással teremtették meg a feltételeit annak, hogy teljes mértékben ki tudják használni a termelési lehetőségeket. így az év végéig 1 millió 250 ezer tonna szenet küldenek innen felszínre. Megkönnyítette a tervek túlteljesítését az is, hogy a vasút egész évben zökkenő nélkül, folyamatosan ellátta vagonokkal a bányákat. Az eredmények értékét növeli, hogy a szén minősége — fűtőértéke — is jobb volt a tervezettnél. Befejezték a bányavállalatok idei 220 km-es vágathajtási tervüket is, így elegendő feltárt mező áll rendelkezésükre a jövő évi sikeres kezdéshez. ... és felfénylenek a szemek (Fotó: Kőhidi ImreJ Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács szerdai ülésén az ipari miniszter előterjesztése alapján új központi fejlesztési programot fogadott el az elektronikai alkatrészek és részegységek — ezen beliül a mikroelektronikai alkatrészek — gyártásának fejlesztésére. Megjelölte a program megvalósítását megalapozó kutatás és műszaki fejlesztés irányát és egyetértett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipari miniszter 1982. január 1-től mikroelektronikai vállalatot létesít, amelynek tevékenysége fokozatosan kiterjed a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés egészére A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi állami költségvetés végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket. Elfogadta a kormány a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a vállalati munkaero- gazdálkodás és a termelési szerkezetváltás kaposolatá- nak vizsgálatáról és felhívta a minisztériumok és országos főhatóságok vezetőinek figyelmét, hogy irányító munkájuk során vegyék figyelembe és hasznosítsák a jelentésben megfogalmazott javaslatokat. A Minisztertanács módosította az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló rendeletet. Az új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlen is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznosításában kiemelkedő, eredményes munkát végző közreműködőket. A kormány ülésén meg- gyaLták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottság, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1982 első félévi munkatervét.
