Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-23 / 300. szám
/ 4. NÉPÚJSÁG, 1981. december 23., szerda Irodalom-e a sci-fi? Négyszemközt Zsoldos Péterrel Megvallom: szeretem a tu. dományos-fantasztikus írásokat. Akkor is, ha igen sokan — a tudorok szemfényvesztő köpenyével leplezve sznobizmussal ötvözött, erősen konzervatív érzületeiket — lekezelően szólnak róluk, megkérdőjelezve valódi értékeiket is. Épp ezért találkoztam szívesen Zsoldos Péterrel, e műfaj kiemelkedő hazai képviselőjével, a Magyar Rádió munkatársával. Tartalmas beszélgetést, maradandó és közhasznú élményeket remélve. A zene hatása — Hogyan kezdődött, gondok sorával járt-e az indulás? — Én inkább erőgyűjtést, előtanulmányokat és hasznos kitérőket emlegetnék. Szentesi lévén — máig is sok szállal kötődöm ehhez a hangulatos alföldi kisvároshoz — itt jártam gimnáziumba. Ekkor kedveltem meg a régészetet — kijártam az ásatásokhoz, rendszeres látogatója voltam a helyi múzeumnak — és a muzsikát. Tanáraim javasolták, hogy jelentkezzem a Zeneakadémiára. Hallgattam rájuk, és fel is vettek. Csak később jöttem rá, hogy belőlem e téren aligha lesz kirobbanó tehetség. Az erre áldozott esztendőket mégsem sajnálom, mert szakimai tájékozottságom mindmáig kamatoztatom. Mindenekelőtt a hivatásomnak érzett írásban. Az itt szerzett ismeretek formálták stílus, és arányérzékem, egyre inkább rigolyámmá váló igényességem'. A tollhoz egyébként az igazán értékes művek vezettek. Nagyon szerettem ifjú koromban olvasni, de alkotásra csak akkor vágytam, amikor tudatosult bennem: mi az, amit feltétlenül közölnöm kell másokkal. Nemcsak a magam örömére, hanem az ő okulásukra, gazdagodásuk, ra is. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy komolyabb zökkenők nélkül haladtam élőre, lényegében megvalósítva azt, amit elterveztem. — Belső konfliktusok, aggályok sem adódtak? — Dehogynem. Ám ezekről a külvilág mit sem tudott. A máig is szigorú önkontroll kínzott mindig. Ez érthető is, mert soha nem vágytam egy helyben topor- gásra, önmagam kritikátlan tömjénezésére, hanem folyvást kutattam a szintemelés, a továbblépés lehetőségeit. Ezért dolgozom egyre lassabban. Szeretném, ha mind cizelláltabb munkákkal léphetnék a nagyközönség elé. Hiánypótló szerepkör — Miként fogalmazná meg a sci-fi feladatkörét? — Legfontosabb célja az, hogy felkeltse az érdeklődést a természettudományok iránt. Ezzel tisztes küldetést teljesít, mert manapság az emberek jó részének meglehetősen gyér az ilyen irányú tájékozottsága. Még mindig a humán ismeretkör a divatos, pedig a korral haladni kell, s az egyoldalúság rendszerint tévútra csal. Mi az ügy érdekében hadba vetjük a tartalmi és formai eszközök egész arzenálját. Ugyanakkor az is tény, hogy elsősorban a műszaki hangol tságú ifjakból toborzód- nak „híveink”. Kivételek persze vannak, de ezek csak erősítik a szabályt. — Hisz-e a fantázia nyomán születő megérzésekben? — Feltétlenül. Clark például pontosan leírta a műholdak működési elvét, persze azért nem kért szabadalmi dijat az USA űrhajózási hivatalától, a NASA-tól, pedig ötletével minden szakembert megelőzött. Első regényemben én is „teremtettem” egy olyan műszert, amelyet később a tudósok kitaláltak. Ez egyébként természetes, mert a realitásból fakadó képzelet nem ismer korlátokat, s így fürkészi, szabadon számyallva a titkok regimentjét rejtő jövőt. — Jó néhányon kizárják a sci-fit az irodalom berkeiből. — Köztudomásúnak kellene venni, hogy értékmérlegelésnél nincsenek műfaji korlátok, megkülönböztetések. Hazai gondok — A nemzetközi „termés” gazdag, de milyen a magyar? — Mi nem nagyon hivatkozhatunk bokros hagyományokra. Prózánk — a század elejétől kezdve — valós nemzeti gondokra, súlyos kérdésekre próbált művészi szintű, árnyalt választ keresni. Mi, a ma ötvenesek, igyekeztünk megtenni a magunkét. A fiatalok következhetnek most. Sok tehetséges akad köztük, de kevés a bemutatkozási fórum. — Hallhatnánk ízelítőt terveiből? — Első két regényemet — A viking visszatér és a Távoli tűz címűeket — akarom triölógiává kerekíteni, mert olvasóim kíváncsiak a főhős sorsának további alakulására. Ezt a kötetet már elfogadta a Gondolat Kiadó. Rég dédelgetett álmom a görög mitológia jellegzetes alakját, Orfeuszt „életre kelteni”. Ez akkor is háram-négyeszten- dős munka, ha a témakört elég jól ismerem. A nyáron Bulgáriába utazom, hogy a trák származású dinamikus figura szülőhelyén gyarapítsam tájékozottságomat. Alapanyag nélkül ugyanis a fantázia nem szabadul meg béklyóitól, pedig csak tőlük messze szökkenve kalandozhat önfeledten a Tegnapok és a Holnapok birodalmában. Pécsi István KIGYOLLNAK A FÉNYEK Újra „működik” a szobor Különös szobor, különös történetének végére tettek tegnap, kedden délután pontot Eger város Tanácsának műszaki osztályán. Mint már lapunkban is beszámoltunk róla, Eger északi lakótelepén, a Cse- bokszári-városrészben áll Dargay Lajos kinetikus műalkotása, amely a környezet zajait alakítja át fénymodulációkká, ezzel keltve esztétikai hatást. Ez a nem hagyományos szobor azonban jószerivel csak ünnepélyes átadásának pillanatában működött, azóta is néma volt. Nem akadt gazdája, aki rendben tartsa, ellenőrizze, kijavítsa az elektronikus szerkezetet. A több éves patthelyzetnek véget vetett az a lakossági ügyszeretet, amely cikkünk nyomán bontakozott ki. Villamosmérnökök, diákok, technikusok, maszek villanyszerelők jelentkeztek, keresték meg szerkesztőségünket, a szobrászt, valamint a városi tanács műszaki osztályát, a szobor érdekében. Tegnap végül is Misura Bélával, a VILATl üzemmérnökével szerződést kötött az egri tanács műszaki osztálya, amelynek értelmében a VILATl műszaki hátterére támaszkodva, az üzemmérnök gondoskodik arról, hogy az új esztendőben újra megelevenedjék az oly sokáig alvó szobor. — Csodálkozom rajtad — kiabálta Dinah asszony. — Ha rendes emberek lennének, a bíróhoz mentek volna, és nem így koldulnának! Miért nem mentek Simonék házába? Miért kell ausgetippelt nekünk befogadni őket? Mennyivel vagyunk mi rosszabbak Simo- néknál ? Tudom, Simon felesége nem engedett volna ilyen csőcseléket a házába! Csodálkozom rajtad, ember, hogy ennyire lealacsonyodsz, és azt sem tudom, kihez! i— Ne kiabálj — dörmög- te az öreg Isachar —, meghallhatják ! — Hadd hallják — mondta Dinah asszony még jobban felemelve a hangját. — Hallatlan! Talán meg se nyikkanhassak a" saját házamba ilyen jöttment rongyosok miatt? Ismered őket? Ismeri őket valaki? Azt mondja, hogy a felesége. Még hogy a felesége! Tudom, hogy megy az ilyesmi ezeknél a csavargóknál. Hogy nem szégyelled magad beengedni a házba! Isachar közbe akart szólni, hogy csak az istállóba engedte be őket, de magában tartotta — szerette a nyugalmát. — A nő meg — folytatta Dinah elkeseredetten —, az meg másállapotban van, ha nem vetted volna észre! Az isten szerelmére, még csak ez hiányzott! Jézus Mária, majd még az emberek szájára kerülünk! Kérdelek, hová tetted az eszedet? — Dinah asszony lélegzetet vett. — Persze egy fiatal némbemek te nem tudsz nemet mondani. Ha rád mereszti a kukucskálóját, beleszakadsz a szívélyességbe. Értem nem tennéd meg Isachar! Almozzatok csak magatoknak, jóemberek, az istállóban bőven van szalma — mintha bizony egész Betlehemben egyedül mi lennénk azok, akiknek istállójuk van! Miért nem adtak nekik Simonék egy nyaláb szénát? Mert Simonné nem tűmé el ilyesmit a férjétől, érted?! Csak én vagyok olyan ostoba tuskó, hogy mindent szó nélkül hagyok. Az öreg Isachar a falnak fordult. Talán abbahagyja, gondolta; valami igazsága van, de ennyi szót pazarolni egy nő miatt! — Idegeneket fogadni a házba! — füstölgött Dinah asszony igazságos haragjában. — Ki tudja, mifélék? Hogy egész éjszaka le se hunyhassam a szemem a rettegéstől! Neked persze mindegy. Másokért mindent megteszel, de értem semmit! Csak egyszer vetnél egyetlenegy pillantást agyongyötört, beteg feleségedre! Reggel meg majd takaríthatok utánuk! Ha az' ember tényleg ács, akkor miért nem dolgozik sehol? És miért éppen nekem kell kínlódnom velük? Hallod, Isachar? Ám Isachar, arccal a falnak, úgy tett, mintha aludna. — Szűzanyám — sóhajtott Dinah asszony —, micsoda életem van! Én egész éjszaka ne aludjak a gondoktól, ő meg akár a mormota. Elvihetnék az egész házat, de ő csak durmol... Istenem, mennyi bajom van! Csönd volt, csak az öreg Isachar darabolta fel a csendet óvatos horkantásai- val. Éjfél felé fojtott asszonyi nyöszörgés ébresztette álmából. A teringettét, ijede- zett, az istállóban van valami ! Csak fel ne ébressze Dinaht... Akkor lenne még csak szöveg! És mozdulatlanul feküdt, mintha aludna. Egy idő után újabb nyöszörgés hallatszott. Uram, irgatmazz! Istenem, add, hogy Dinah ne ébredjen fel, imádkozott szorongva az öreg Isachar, ám máris érezte, hogy Dinah forgolódik mellette, felemelkedik és feszülten figyel. Most jön a haddelhadd, mondta magában lesújtva Isachar, de szépen csendben maradt. Dinah asszony egy mukk nélkül felkelt, magára dobta a kendőjét, és kiment az udvarra. Meglehet, hogy kikergeti őket, gondolta gyámoltalanul Isachar. Nem fogom zavarni, csináljon, amit akar... Szokatlanul nyomasztó és hosszú idő után Dinah óvar tosan lépkedve visszatért. Isachamak álmosan úgy tűnt, hogy fa recseg-ropog, de úgy határozott, hogy meg se moccan. Talán fázik Dinah, gondolta, és tüzet rak. Ám Dinah csöndesen ismét kilopózott. Isachar félig kinyitotta a szemét, és a lobogó tűz fölött vízzel teli üstöt pillantott meg. Hát ez meg minek, mormolta csodálkozva, de rögvest elaludt megint. Csak akkor ébredt föl, mikor Dinah szapora léptekkel, kezében a gőzölgő üsttel kiszaladt az udvarra. Elámult Isachar, kikelt az ágyból, és magára vett valamit. Meg kell néznem, mi történik odakint, mondta energikusan, de az ajtóban összeütközött a feleségével. Mit rohangálsz, akarta kiabálni, de nem volt érkezése. — Mit ácsorogsz itt — förmedt rá Dinah asszony, és újból az udvarra futott valami vásznakkal a karján. A küszöbről visszafordult: — Eredj az ágyba — kiáltotta szigorúan —, és... ne lábatlankodj itt, hallod?! Az öreg Isachar kisomfor- dált az udvarra. Az istálló előtt tanácstalanul ácsorgó vállas férfit pillantott meg. Félléje indult. — Jól van, no — düny- nyögte nyugtatgatva. — Kirakta a szűrödet, ugye? Tudod,' József, ezek női dolgok... És hogy elterelje a szót a férfiak tehetetlenségéről, az égboltra mutatott: — Nézd csak, csillag! Láttál már valaha ilyen csillagot? Csehből fordította: Zahemszky László Kása Judit korábbi do- kumentuimjátékaiiban is az élet nehéz és kiélezett helyzeteit, az emberi tisztesség és tisztátalanság példáit mutatta fel. Arra kíváncsi, „hogyan keletkezik egy rendkívüli — de mégis a mai társadalmi pilianatna jellemző — konfliktus, milyen megoldási lehetőségek vannak”. Meggyőződése, hogy ,,a rossz példával is lehet jó példát sugallni”. Az örökség szereplői élő személyek, az anyós, a feleség „az élettárs” a kisgyermek, akiknek életét egy szoba keretei határolják. Itt élt haláláig a mozgásképtelen férj is. De mi a történet? A törvényszéki bíró fia 20 éves korától tolószékben él. Egy ízületi gyulladás következtében a szalagok becsontosodtak, nyakától a bokájáig megbénult. Édesanyja újsághirdetés útján ápolónőt hívott mellé, aki lakás fejében vállalta is a megbízatást. Zoltán ekkor 34 éves és ápolóját utóbb feleségül vette. Tiz év után azonban megromlott a házasság. Ekkor került a család közelségébe Zsuzsa, aki a férj kérésére végezte el az ápolónői tanfolyamot és aki utóbb Zoltán szeretője lett. Nem volt szép nő, de odaadó és gondos ápolónak bizonyult. Így éltek aztán egy szobában, a férj, a feleség és az élettárs, aki 1978- ban egy fiúgyermeket szült. A férj 1979-.ben meghalt és vagyonát végrendeletileg természetesen fiára hagyta. A hiteles feleség azonban jogot formált a háromszobás zánkai nyaralóra „a családi ékszerekre”, kétségbe vonva férje apaságát. Per pert követett és a tizenegyedik tárgyalás után óvást jelentett be, bizonyítani akarván, hogy a gyermek nem a férjétől származik. Hallgassuk meg a bíró véleményét: „Az ilyen perekben a legerősebb bizonyíték a gyermek anyjának tanúvallomása, tehát nem kizárt a betegség miatti nemi kapcsolat. Üj bizonyíték elrendelése föllösleges, mert a gyermeket tenné tönkre, s ez utóbbi többet ér az örökség halmazánál. Előbb a gyermek, aztán a világűr és huszonötezer más szempont, aztán jön az örökség”. Az évek óta húzódó perpatvar, amelyben ilyen kijelentések is elhangzottak, „Te piszok”, „te gyilkos”, „eltemetted a fiamat”, az utolsó mondattal nem ért véget, mert a feleség exhu- máltatni akarja férjét, a további vizsgálatokba törvény- széki orvosszakértőt és a rendőrséget is be akarja vonni. Azt akarja bebizonyítani, hogy a gyermek nem a férjétől származik, az apa nem ő, hanem valaki más, ismeretlen külföldi vagy bárki, ment Zsuzsa lánysá- gában nem volt éppen párta nélküli virágszál. Űj merénylet készül hát. A továbbgondolás lehetősége, „a tisztesség és becstelenség mérlegelése”, a várható jövő, a gyermek egészsége, a le nem zárható jövő adja Kosa Judit dokumen- turajátékainak drámaiságát és a nyitva hagyott kérdések. Lehetséges ez? Elképzel, hető, hogy napjainkban nem is műveletlen emberek ilyen messzire távolodjanak egymástól és a valóságtól, „a társadalmi érintkezés legelemibb formáitól? Lehet a nem is túlságosan nagy vagyonnak nagyobb értéke a gyermeknél? Képes két ápolónő, akiknek munkáját a hivatáson kívül, épp az emberszeretet határozza meg, vérre.perre menjen az örökségért? Nincs senki a vezető nővér közelségében aki megértetné vele, hogy értelmetlenül hadakozik most már egy elhunyt ember emlékével, szándékával? A haszon., a vagyoniesés ilyenféle dokumentumai a múltat idézik, amikor testvérek mentek vérre az elhunyt szülő vagyona fölött, igaz, rámutattak a jelemre is, amelyben különösségként előfordulhatnak hasonló esetek, de ezek csak példázatok, a jóra intenek, és elképzelhető, hogy békét hoznak a háborgató emberi szívekbe. Ebergényi Tibor Habán kályhák külföldre A kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetben az év elején kezdték el gyártani a habán mintás cserépkályhákat. A kézi előállítású, rendkívül mutatós, fehér alapon kék és sárga mintával díszített csempék nagy sikert arattak a nyugateurópai piacon. December végéig tizenhárom kályhát szállítanak Ausztriába, s már a JOvő évre is havi ötvenre van megrendelésük. A képen: cserépmintázás (MTI fotó: Cser István felv. — KSj
