Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
4. KULTÚRA —KOZMU VELO DES NÉPÚJSÁG, 1981. december 20., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Stég A német eredetű címbeli szóval kapcsolatban tanácsot kérő levelet kaptam egyik olvasómtól. Először arról tájékoztat, hogy az iskolában a gyerekeknek nyári élményeikről kellett dolgozatot írniuk. Kisfia balatoni élményeiről számolt be, s írásában többször is emlegette a stég szóalakot. A „tanárnő valamennyit aláhúzta, s a margón arra figyelmeztette a gyereket, hogy használjon helyettük magyar szót”. Az előzmények vázolása után így folytatja levelét: „A Balaton partján mindenki ezt a szót használja, a gyerek is ott hallotta. Van-e egyáltalán megfeledő magyar szó rá?” Kezdjük a válaszunkat azzal, hogy igaza van levélírónknak: ma már ez az idegen szerezmény használata szinte általánossá vált. Ezt bizonyítja ez a szövegrészlet is: „A balatoni stégtulajdonosokat kéri a Balatoni Vízügyi Kirendeltség, hogy horgászásra, napozásra használt stégjeiket még a tó befagyása előtt távolítsák el a mederből. A vízben hagyott stégeket a tulajdonosok költségére eltávolítják” (Népszava, 1981. nov. 22.). MáT ebből a megfogalmazásból is kitűnik, hogy a stég jelentése és használati értéke attól függ: mire használják azt. A német nyelvben is több a jelentése. Erről ezek a változatok bizonykodnak: ösvény, gyalogút; palló, gyaloghíd; kikötőhid stb. Magyar megfelelője lehet ez a táj nyelvi szó is: bürü (keskeny fahidacska). Ma leginkább a következő jelentés- tartalmakat nevezzük meg vele: kikötőhajó, azaz olyan hajó, amely állomásul szolgál; a fürdőzők számára készített cölöpépítmény; horgászásra vagy napozásra használt palló. Van tehát magyar megfelelője. De a stég szó nem felesleges idegenség mai nyelv- használatunkban. Már megjárta a jövevényszóvá válás útját. Rövidségével pontosan simul a versmondatokba, s kömyezetfestő értéke is nyilvánvaló. Példatárunk is ezt tanúsítja: „Ólomszürke a tó tükre. A stégeket fölszedték. / Buzogány bar- nul a ritkuló nád közt” (Rónay György: Sárgul lassan). — „Ég-föld között libegő stéghez csusszan / a lehetetlen vágyak-hajója” (Páko- litz István: Szinbád). Elsüllyedt sziget Soha nem kellett bejelentkeznünk hozzá. Szívélyes kikötőt, meleg partvidéket jelentett utunkban Hatvan és Vásárhely között bármikor. Műterménél csak a szíve volt tágasabb, pezsgő boránál hat-nyolc évtized mélyéből felszított élményei, emlékei tüzesebbek, szellem- dúsabbak. Persze, ha éppen nem gyötörte az agg korral járó ilyen-olyan nyavalya, majd az özvegység súlya. A piktúra, a pályatársak lépteinek figyelme azonban ilyenkor sem hiányzott szótárából, megjegyzéseiből. És amennyire önkritikus volt, annyira elnézte a festőbarátok gyengéit-zsengéit. Sohasem a mennyiség, sokkalta inkább a minőség érdekelte. A csúcsteljesítmény! A jász- szentandrási templomfreskók tündökletessége, amit Aba Novákkal közösen hagyott ránk, vagy Picasso, akinek Guernicája — szerinte — nem csupán az önmegvalósítás, hanem társadalmi szükség és általános emberi szubjektum tekinteChiovini Ferenc tében is a XX. század szellemének ritka fedezete. Hatvannal különösképpen szimpatizált, pedig Szolnok szívesebben kacsint Pest felé. Ám érezte, mint annyi ecsetforgató, kőfaragó, hogy itt nem csupán jelenléte, Chio- vini Ferenc műveinek formális szereplése a fontos. Sokkal jobban a nyílt szívű kedélyes, hölgyekkel végletekig gáláns „nagy öregnek" a látomásos, befelé forduló Piktogramm ja, ami sajátos helyet jelölt ki neki az alföldi festészet élvonalában, a Hatvani Galéria által vállalt koncepció hatékony ki- teljesítésében. Mert ízig- vérig barát, ízig-vérig harcostárs volt vállalkozásunkban, és ugyanekkor azon mesterek egyike, akik fél szemmel mindig az utódokra, a feltörekvő fiatalokra is figyelmeznek. Persze, nem sandán! Az ifjú karcagi szobrász, Györfi Sándor hatvani díjának, diplomájának éppen úgy örült, mint annak, amit korábban ő érdemelt ki sejtelmesen, párásán fel- ködlő tiszai tájképeivel. És levegőbe bökött ujjai égtáj szerint jelezték, hogy a déli végekről Fejér Csabát érdemesíti most becsülésre „Vak hordár”-ja jogán, vagy éppen a Zalába vetődött, általa is lepingált Gácsi Mihály grafikusi vénájának ki- apadhatatlanságát hiszi rendületlenül. Talán augusztusban fordultam meg nála utoljára, akkor is figyelmeztetvén újabb készülődésünkre, a portré- biennáléra. „Adok, édes gyermekem, miként eddig pártoltalak benneteket”, szólt a válasz. És miután búcsúzó szavai szívének bűvkörébe foglalták kis családomat, útnak bocsátott. Aztán, amit ígért, valósággá lón. Művészetét éppen egy Gácsi- portré — minő gesztus a szolnoki „renegát” irányában ! — reprezentálja a most is nyitva tartó országos seregszemlén, ö maga azonban pár napja kiszökött körünkből. Fényes, elismerő ordókkal ékesen, Besen yszög és az alföldi valóság életművé formált értékeit hagyva reánk és nemzetére. Tehát gazdagon telt el Chiovini Ferenc valós létének 83 esztendeje, csak a ♦ sziget, a pihentető part — Hatvan és Vásárhely között — lett immár a fájdító enyészetté. Elsüllyedt, hogy a rideg ténnyel nehezen tudjon kibékülni a szívükben hozzá, és hozzánk hasonló örök gyermekek serege. Dr. Bakos József Gácsi Mihály portréja (Fotó: Kőhidi Imre) Moldvay Győző APÁTI. MIKLÓS./ tWondofy a—nBmaaacwjjiTwmmn 3. rész De anyámat már nem volt, aki megállítsa. Apám egész heti bűnlajstroma előkerült. Egy, hogy megint adott pénzt az anyjának, a családja elől vonva meg a betevő falatot, pedig az öcskösnek több pénze van, és nincs családja, támogassa azt az undok vénasszonyt, aki csak a pletykát hordja, mert másra már nem jó, kettő, hogy szerdán megint járt a kocsmában a haverjaival, érezni lehetett a pálinka szagát a le. heletén hiába is tagadta, és hiába is szögelte meg a kis- lámlit, egy asszonyt nem lehet átverni, három, pedig egész héten semmit sem rakott arrább, csak a Sp>ortot, meg a totóit bújta, arra is mennyi pénz megy el, négy, mert még ilyenkor is azon jár az esze, mert más gondja sincs, csak az újság, meg az a francos politika, meg az, hogy hogyan lehetne bebújni az ágyba, p>edig menynyi baj van ezzel az egy gyerekkel is, a múltkor is luftbalmot csinált a gumiból, és hogy ő (az anyám) soha többé nem akar gyereket, ha rágondol az ártatlan csöpp>- ségekre, hát a szíve tudna kiszakadni fájdalmában, dehogyis kell neki még egy teherbeesés, mc*t már el se lehet vetetni, mint két éve, hát azt akarja, hogy teljesen tönkremenjen ? Katalin természetesen fölébredt anyám éktelen sival- kodására. „Bicikjizni akajok! Hol van a bicikjim? Bicikjizni akajok!” — Alszol, most nem biciklizel! Hol akarsz biciklizni? Ki akarsz a hóba menni? Mert itt nincs hely, azt láthatod! — Anyám nyugodtan kiabálhatott, már nem aludt a gyerek. — Biztos nagyon szereted a biciklidet... — kezdte apám, hogy megvigasztalja Katalint. De hiába simogatta szőke fürtjeit, a gyerek nem hagyta magát. „Nem szeretem! Nem szeretem, mert még játszani se lehet vele! Kistestvért akarok!” Már elmúltam fél és négyéves, és még nincs kistestvérem!” — ilyesmit mondogatott sírva. — Van babád, van kisvonatod, most már biciklid is van, mi a rossebet akarsz még? — kiabált az anyám, aki láthatóan egyáltalán nem akart az anyám lenni. Ekkor a szomszédból átzörögtek. A Kisilonkáék. A Kisilonka ura kiabált. „Legalább karácsonykor ne üvöltözzenek már!” Meg azt, hogy „A szentségit az ilyen barom népieknek!” Apám belátta, hogy a szomszédnak igaza van. -Katalint a térdére ültette, és azt mondta a síró nővéremnek. — Lesz kistestvéred, csak ne sírjál. Jövő karácsonyra meglesz. — Igazán? — kérdezte ka - céran Katalin, és odabújt apámhoz (apánkhoz), és újra megkérdezte: — Ez igaz? Lesz kistestvérem? — Lesz. Ha én megígérek valamit, azt be is tartom. És te, Mariskám, te mit mondasz Katalinnak? — Azt, hogy nem lesz. Erre Katalin megint rákezdte a sírást, anyám a kiabálást, a szomszéd a dö- römbölést, apám a vigasztalást. Ez így ment néhány hónapig. Aztán a következő karácsonyra csakugyan megszülettem. Még találkozhattam a kidobott, elromlott biciklivel a sufniban, amit aztán anyám odaadott egy ócskás- nak. Mire ötéves lettem, eljött 1956 karácsonya. Nem olyan idők jártak, hogy kistestvért kérhettem volna. És p>ersze biciklit sem kaptam soha. De azért sokszor örültem már annak, hogy a nővérem kérésére megszülettem. Talán ezért született ilyen sok fiam. De biciklit nem vettem nekik soha. VÉGE Vecsési káposzta Igaz, hogy se kertem, se udvarom, a legutóbbi hasonló című „rétegműsort”-t mégis óriási érdeklődéssel vártam. A témaajánlatban ugyanis azt olvastam, hogy választ kapnak a nézők arra, miként készül a híres vecsési káp>oszta. Nekem elég régóta fáj a fogam egy kis jóféle házi savanyított, de szakszerű leírás hiján eddig mindig megakadtam annál az első pontnál, hogy üvegben is lehet ... Akik szeretik a recepteket, most figyeljenek: Először is fogunk egy szép káposztafejet, gondosan megtisztítjuk, gondosan legyaluljuk és végül gondosan — ízlés szerint befűszerezzük. Jó étvágyat hozzá! Ja, hogy ebből nem derült ki a vecsési elkészítésének módja? Sajnos még csak az sem, ki volt a műsorblokk riportere, hogy legalább tőle kérhetné a csalódott tv-né- ző, máskor ne nézzék káposztafejnek. Bagatell az egész, persze, hogy az. Szót sem érdemelne, ha nem juttatná eszébe az embernek a többi hasonló felületes, slendrián tv-mű- sort. Azokat, amelyekben úgy kérdez a riporter, hogy nem is vár rá igazán választ, azokat, amelyekben a kérdező megelégszik egy kitérő, egy látszatfelelettel. Azokat, amelyekben hiába igyekszik mondani valamit az „alany” nem jut szóhoz, a műsorvezetői öncsillogtatás miatt. Elég csak egy vagy két héttel ezelőtti adásokra (Kincs, ami nincs, Tv-galé- ria) visszagondolni ahhoz, hogy megállapítsa az ember: mintha szaporodóban lennének a hasonlóak. (németi) Zsilipek Amikor csak tehetem végignézem a Tudósklub műsorait. Nézem, mert bizony többnyire alig-alig értem, csak reménykedem, hogy akiknek szól. azok értik miről is van szó. De mindig találok egy-két olyan mondatot, gondolatot, amiért — szerintem — érdemes a kiművelt fők disputáját hallgatni. Az elmepenge villanásai, cikkanásai örömet szerezhetnek még egy kevésbé csiszolt észnek is, mint az enyém is. A kis öröm is öröm! — vallják a kultúrnépek. Csütörtökön is erre készültem. A Kultúra, közízlés, gazdaság alcím, bizony nem sok izgalommal kecsegtetett. Amikor azonban felfedeztem a késő esti beszélgetés résztvevői között Hernádi Gyula nevét, felcsillant a szemem .... Itt készül valami! Nem is csalódtam. A Hernádi-féle trójai falóról, a vállalkozásokról volt szó. S a klubbi csevely nem a megszokott szikkadt mederbe csordogált. A résztvevők egyike sem tudta leplezni izgatottságát, és ki-ki vér- mérsékletének megfelelően érvelt, szúrt, védett és visszavágott. Mintha zsilipek nyíltak volna meg, úgy áradt szét a szenvedélyes vita a stúdióban. Nyoma sem volt a szenvtelen a fölényes tudóskoponyáknak, a megjelentek „modorukból” és bőrükből kibújva, egymás szavába vágva fejtették ki gondolataikat, nézeteiket, azokról az intézkedésekről és tervekről, amelyek nemcsak őket, de — igazán más ve- tületeiben — az egész országot érdeklik. S volt ennek a programnak egy nagyon komoly tanulsága is. Az, hogy lehet jelentős ideológiai, gazdaságpolitikai dolgokról, kategóriákról közérthető magyarsággal is beszélni. Ha csak nem az elleplezés a szándékuk, hanem azt akarjuk, hogy minél többen megértsék a szavainkat... (szilágyi) Magazin, szín nélkül A sokak körében népszerű, bár számomra kissé modoros Egri János egyik műsora a Vasárnap délután először ígéretes vállalkozásnak tűnt. örülhetett ennek a vetélkedő-játékok „karmestere”, mert oly sok egyforma jellegű megbízatás után új területen bizonyíthatja rátermettségét, jártasságát, képességeit. A bemutatkozás sikerrel is járt, de a kezdeti lendület sajnos, igen hamar megtört, s az egymást követő produkciók folyvást szürkültek, laposodtak. Színes, változatos, rövid, magazin típusú riportokat vártunk, olyanokat, amelyek felcsigázzák az érdeklődést, s lebilincselik a figyelmet. A jogos óhaj azonban nem teljesült, mert egyre jobban kísért az egysíkúság réme. A témákat — ez történt a legutóbb is — másik már igen sokszor, méghozzá mélyenszántóan feldolgozták. Ilyen volt például a nyelvtanulás kérdése. A szót kérők lényegében semmi újat nem mondtak, csak azt hangsúlyozták, hogy a legkorszerűbb szemléltetőeszközök sem pótolhatják a memorizálást, a szavak és a nyelvtan elsajátítására szánt időt. Ezt a közhely- szerű megállapítás emelte ki mindenki, méghozzá álmosítóan, terjengősen. A hiánytalan kudarcot, a hamisítatlan unalmat nem oldotta fel a műsorvezető kényszeredett humorú mentési kísérlete sem, mert hát a magazin szín nélkül olyan, mint az étel só és bors nélkül .;. (pécsi) „A népművészet közös kincsünk” Megalakult Egerben a tárgyalkotók egyesülete Ki ne találkozott volna már (még a népművészeti boltokban vagy az ilyen vásárokon is), ordenáré faliszőnyegekkel, hátborzongató faragványokkal és gyomorfordító festett tányérokkal ? A giccsgyártás, valamint népművészetünk motívumkincsének helytelen, ízléstelen alkalmazása és eltorzítása ellen hozták létre hazánkban az Országos Nép- művészeti Tárgyalkotó Egyesületet. Megyénkben szombaton délelőtt a Megyei Művelődési Központ és a Hazafias Népfront közös támogatásával alakult meg a helyi csoport. Feladata, hogy átmentse és megőrizze az igaz és tiszta hagyományokat, valamint hogy tagjainak segítséget nyújtson elméleti és gyakorlati problémáik megoldásában. Zsüribizottságot hoznak létre, amelynek joga és feladata lesz, hogy megbírálja a bemutatott műveket. A kör tagja lehet mindenki, aki betöltötte a 14 éves életkort, és aki érdeklődik a nép- és díszítő művészet bármely ága iránt. A Népművelési Intézetben beszámolót tartanak január 5-én a megyei tapasztalatokról, addig is várják a jelentkezőket a Megyei Művelődési Központban.
