Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

i NÉPÚJSÁG, 1981. december 17., csütörtök A megyei pártbizottság napirendjéről Ütemes tervteljesítés, korszerűsödő termelési szerkezet, de nem gondok nélkül Bár korántsem állnak vég­leges adatok rendelkezésre, bár a kéj? még nem teljes 1981-ről, de íőbb vonalad, alapvető tendenciái immár meghatározottan, számokban is kifejezhetnek. A megye legfőbb párttestülete, a me­gyei pártbizottság most, az év végén, ennek figyelembe vételével tekintette át a las­san eltűnő 1981 esztendő munkáját, sikereit és gond­jait. Tette ezt a testület an­nak felelősségteljes tudatá­ban, hogy mérlegelése, ál­lásfoglalása messzemenően megszabja egész Heves me­gye 1982. évi munkáját. A megyei pártbizottság megelégedetten állapította meg, hogy az iparban gaz­dálkodó szervezetek többsége az év során ütemesen telje­sítette termelését, gazdálko­dási tervét, a célokkal egye­zően növelte exportját, kor­szerűsítette termelési szerke­zetét. Meg kellett azonban azt is állapítani, hogy Heves megye mezőgazdasága, első­sorban a múlt év végi és a tavaszi kedvezőtlen időjárás miatt teljesítményével nem éri el a tervezettet, sőt vár­hatóan az egy évvel ezelőt­ti, az 1980-as szint alatt marad>. A jelentésiből és a vitából kitetszett, hogy saj­nos az építőipar teljesítmé­nye — főleg a két magasa építő vállalaté — a tervezett­nél kisebb. így az iparnak ez a jelentős ágazata Heves megyében nem tudta kielé­gíteni a vele szemben tá­masztott igényeket, a gaz­dálkodási veszteség pedig je­lentősen nőtt. A megyei pártbizottság „tételesen” is áttekintette a termelés, a gazdálkodás és az életszínvonal főbb jellem­zőit az idei, a hovatovább elmúló 1981-es évet illetően. Megelégedetten állapította meg például, hogy az ipar­ban a termelésnövekedés meghaladja a tervezettet és ezzel az országos átlagot is, pacitásának hiánya miatt a teljesítés elmaradt a tervtől. Így is sikerült kétezer lakást, 24 új általános iskolai tar­termet átadni többek között az idei esztendőben. A mezőgazdaságban mint már fentebb jeleztük, a ter­melés nem éri, el a tervezett mennyiséget. Bár a termelő- szövetkezetek, állami gazda­ságok látva a várható ki­esést, igyekeztek hatékony intézkedéseket tenni, első­sorban a költséggazdálkodás­ban, mégsem sikerült teljes mértékben pótolni a termés- kiesést. A mezőgazdasági termelés ágazatait is „szem- ügyre vette” a testület, kü­lön és részletesen foglalkoz­va az állattenyésztéssel, va­lamint a termelőszövetkeze­tek melléküzemági tevékeny­ségével. A jelentés részletesen is kitért az áru- és személy- szállítás, a gazdálkodás problémáira és számottevő teret kapott a lakosság életszínvonaláról szóló előze­tes mérleg is az előterjesz­tésben. Azt állapította meg a megyei pártbizottság, hogy a lakosság életszínvonala Heves megyében a tervezet­tet, ha szerény mértékben is, de meghaladta, s a lakosság központi forrásokból szár­mazó bevétele 5,5 százalék­kal több, mint 1980-ban volt. A párttestület a jelentés alapján részletéiben foglal­kozott azokkal a feladatok­kal is, amelyek az 1981-es év gondjaiból, de eredmé­nyei továbbfejlesztésének tennivalóiból is adódnak a jövőre nézve. Hangsúlyozták többek között, hogy a megyei pártbizottság indokoltnak s ez a termelésfelfutás tel­jes egészében a termelékeny­ség növekedéséből adódott. A Mátraaljai Szénbányák például mintegy két száza­lékkal' több lignitet .termelt ki, s így vált lehetővé, hogy a reá épülő Gagarin Hőerő­mű négy százalékkal növel­hette a tervhez képest a ter­melését. A pártbizottság tagjai részletesen elemezték a gép­ipar, a könnyűipar, az épí- toanyagipar, az élelmiszer- ipar és mint már jellemez­tük az építőipar munkáját is. Megállapították, hogy a beruházásokra a korábbi éveknél kevesebbet fordítot­tak a megyében. A fontosabb fejlesztések előirányzott ösz- szegé ugyan 5,5 milliárd fo­rint volt, de az építőipar ka­tarija: helyezzen minden pártszerv és szervezet na­gyobb súlyt a gazdaságpoli­tikai feladatok tervezésére, a végrehajtás szervezésére és segítésére. Különösen fontosnak tartja a pártbizott­ság, fogalmazódott meg a jelentés alapján a vitában, hogy a pártszervek és szer­vezetek hangsúlyozottan fi­gyeljenek az energiagazdál­kodás, az exporttermelés nö­velése lehetőségeire és töre­kedjenek a beruházások mér­sékléséből adódó feszültsé­gek csökkentésére. Az 1982-es év feladatait, az idei év tapasztalatai, alap­ján, a tervek szerint egyéb­ként a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai aktí­ván vitatja majd meg, vezető gazdasági szakemberek be­vonásával, előreláthatólag még az új esztendő elején. Gyurkó Géza Az állattartóknak Új készítmények, szakkönyvek A gabonaforgalmi válla­latok újabb takarmányfélé­vel segítik a háztáji gazdál­kodást. Forgalomba hozták az úgynevezett egységes ta­karmánylisztet, amely je­lentős mennyiségű korpát tartalmaz, s amellett növé­nyi és állati fehérjék van. nak benne,. továbbá jó táp­értékű gabonafélék. A ház­táji gazdák a sertéseket hiz­lalhatják vele, de felhasz­nálhatják a szarvasmarha­tartók is. Az új készítményt mázsánként 440 forintos áron hozzák forgalomba. Elkészült a gabonaipari receptkönyv, amiben a ma­lomipari termékek összeté­telét ismertetik. Harminc­ezer példányban hozták for­galomba, a könyvesboltok­ban bárki megvásárolhatja Az egészségügyi intézmé­nyek és más egészségügyi hatósági szerveknek díj­mentesen küldik meg. A szép kivitelű könyv a ház­táji termelőknek is fontos, a benne levő receptúrák alapján — amennyiben úgy gondolják, változtathatnak az eddigi takarmányozási módon. Mindenekelőtt a he­lyi alapanyagokkal rendel­kező háztáji gazdáknak ajánlható a könyv. A gabonaipari vállalatok a háztáji ellátására a tava­lyinál nagyobb mennyiség­ben hoznak forgalomba ta­karmány -koncentrátumokat. Ezeket a kukoricához ke­verhetik és így magas táp- értékű, jól hasznosítható ta­karmánnyal láthatják el a különböző állatfajokat, faj­tákat, és a kor, illetve kor­csoportok szerint is elkülö­níthetik a takarmányozást. A gabonaipar jövőre is változatlan áron hozza for­galomba a takarmányok pa- pírzsákjait, az ipari terme­lői áremelkedést nem hárí­tották tovább a kisterme­lőkre. (MTI) lEger, Gyöngyös, Hatvan környéki hegyek, völgyek. A Bükk, a Mátra, az Alföld szebbnél szebb tájai s vi­zei. Szépasszony-völgy, Eged, Sárhegy, Demjén, Almár ... A természet ékesebbnél ékesebb díszletei közé szá­zával, ezrével építettek hob­bi-, pihenő- és víkendháza- kat megyénkben is. A vagyont, a hatalmat, a tisztes munkát, az egysze­rűséget, valamint a nagyra- vágyást és a gőgöt jelképező emberi „alkotások” között egyaránt találhatunk meg­roggyant, autókarosszériák­ból, rozsdamarta lemezek­ből, korhadt deszkákból ösz- szetákolt vityillókat és már­ványkőből épített palotákat. A káosz tökéletes tehát. És azért, hogy idáig jutot­tunk korántsem csak azok felelősek, akik kényük-ked_ vükre építkezhettek. Sajnos éveken át az illetékes ható­ságok is ugyanúgy tehetet­lenül és kiszolgáltatottan nézték, tűrték, viselték el az engedély nélküli és az en­gedélytől eltérő építkezése­ket, mint maga a termé­szet. Hoztak ugyan törvé­nyeket, rendeleteket« de eze­ket az eddigi módszerekkel sem betartatni, sem számon kérni nem tudták. Egyrészt Káosz a hegyekben és a vizek mellett — Heves megye sem kivétel — Az én telkem, az én vá­ram - Vityillók és palo­ták — A bírság csak ap­rópénz volt — Az elnéző' hatóság — Megbocsátás magyar módra — Vár­ják a tulajdonosokat megyénk tanácsai - Az utolsó határidő: 1983. június 1. mert a pénzbeli büntetések összegét az érintettek döntő többsége a „csikkzsebéből” kifizette, másrészt a rende­letek is gyakran ellentmon­danak egymásnak. Ha a völgyekben, a he­gyeken, az erdőkön és a vi­zeken az ember által oko­zott sebeket már nem is le­het meggyógyítani, de mint Zámbori Ferenctől, a me­gyei tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályának vezetőjétől megtudtuk: az el­következendő hetekben és hónapokban megyénkben is sor kerül az említett káosz felszámolására. A várható hatósági intéz­kedéseknek azt a mottót is adhatnánk, hogy: megbo­csájtás magyar módra. Tör­ténik pedig mindez úgy, hogy az eddigi engedélynél­küli építkezők — az egészen kirívó esetek kivételével — büntetés nélkül szerezhetik be utólag is a vityillók és a paloták fennmaradásához szükséges hatósági okmá­nyokat. Mindössze annyi fá­radtságot kell a tulajdono­soknak vállalniuk, hogy fel­keressék a területileg ille­tékes tanácsokat, ahol vala­mennyi okmányt és tudni­valót beszerezhetnek a sza­bályos építkezésekről. A tü­relem, illetve az ügyintézés határideje: 1983. június 1. Utána — a kormány kö­zelmúltban hozott döntése értelmében — az eddiginél összehasonlíthatatlanul szi­gorúbb szankciókkal bünte­tik a szabálysértőket. Nem ijeszgetés, de a „lebontás el­rendelését" sem szánják az illetékesek fehér hollónak. Mindenképpen érdemes te­hát békés úton, s békés módszerekkel rendezni a vitás, szabálytalan ügyeket. „Folyton dobálnak bennünket” Három cég, három hatvani beruházás December 10., reggel, há­romnegyed 8 óra. Fagypont körüli hőmérséklet és lég- kalapácsdübörgés. Az üres ablakszemekkel Tnegvert, féligkész épülettömb máso­dik emeletén, egy „Tájfun” melegénél vitatkozunk a Hajdú-brigád tagjaival. Gyöngyös környékiek vala- hányan, és a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat e munkáján, a Horváth Mi­hály úti 56 lakásos OTP- házon, nem először dolgoz­nak. — Ügy van ez, hogy foly­ton dobálnak bennünket. Oda, ahol legszarabbul áll a cég. Pár napja például Pestről jöttünk vissza. Javí­tottunk mások után, meg aljazatbetonozást végeztünk — mondja Kiss Imre, a ke­ménykötésű fiatal kőműves. — Ha nincs a pendlizés, másképpen nézne ki a ház. Jóval előbbre tartanánk a belső munkákkal. Hogy hi­deg van? Fóliáztunk ma­gunknak. Másutt ilyenkorra mindent beüvegeznek. Csak hát most az üvegeseink van­nak a fővárosban. Néhányan még a Tájfun­hoz jönnek, és velünk hall­gatják Tóth Gyula csoport- vezetőt, aki arról beszél, hogy utóbb jobban szerve­zett az anyagellátásuk. A minőséggel van inkább baj. A válaszfalakba épített gipszlapok például csurom vizesek voltak, így óhatat­lan, hogy száradás közben ne zsugorodjanak. Különben velük együtt mások is dol­goznak az épületen. A fű­tésszerelők a távvezeték he­lyét vésik, onnan a dübör­gés. Alant pedig kubikusok mélyítik, ássák a villanyká­belek fektetéséhez szükséges árkokat... (Tamás Miklósné városi tervcsoportvezető: Az ötvenhat lakást 1980 végén már át kellett volna adni, de az építő­ipar ismert problémái miatt — leginkább mun­kaerőhiányra hivatkoz­nak — módosult a HAÉV és az OTP szer­ződése. Űjabban 1982. júliusára ígérik a lakás­kulcsokat ...?!). Délelőtt 10 óra, Bajcsy- Zsilinszky út, általános is­kola. Az udvar feldúlt,, va­lóságos csatatér. Egyik ' fe­lében betonalapozás drótváT zai állnak ki a földből. Itt, az egykori bitumenes sport­pályán pedig — sajog a vá­rosi sportfelügyelő szíve! — Barna István gépkezelő azon iparkodik, hogy a rábízott markolóval további alapo­zásokhoz készítsen ágyat. A géplánc pontosan működik. Egyik teherautó a másik után érkezik, hogy kiszolgál­ja a markolót. — Amit odébb lát, a kész alapozás, az nyolc új tanteremhez készült. A há­romszintes bővítés öntött falait márciusra fel is húz­zuk — áll kötélnek végül Gazsúr János, . a nehezen nyilatkozó művezető. — Amin pedig most dolgozik Juhász Márton brigádja, abból egy háromszáz négy­zetméter alapterületű, újabb tornaterem lesz. De később a régi szárnyhoz ragasztunk még konyhát, étkezdét, szo­ciális helyiségeket, a meg­levő tornaterem pedig öltö­zővel, vizesblokkal gyarap­szik. Eldolgozgatunk itt mi 1983 nyaráig, és már most előbbre 'tartanánk, csakhogy a vállalat 22-es építésvezető­ségének Lőrinciben, meg a horti TIGÁZ töltőállomáson is helyt kell állnia. De pénz sincs! Ahogy tudom, alig két millió forint érté­kű munkával tartozunk el­számolni esztendő végéig a tanácsnál. (Tamás Miklósné terv- csoport vezető: Valóban 1983-as átadással kötöt­tünk szerződést a nagy­arányú iskolabővítésre, aminek költsége összesen 26 millió forint. Ám alapos okunk van az aggodalomra. A Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat ugyanis Jelentős késedelemben van igényeinkhez képest. Szeptember helyett no­vemberben vonult fel. Egyébként az idei mun­kára mi öt millió forin­tot irányoztunk' csak elő, éppen a vállalat önké­nyesen nem használja fel...) Déltájt kötünk ki a Ba- lasi utcában, ahol a tanács október elején jól előkészí­tett területtel várta a száz személyes, új óvoda kivite­lezését vállaló Építőipari Szövetkezetei. Ahogyan Ko- pa Lajos elnök megjegyezte: nem késlekedtek a munká­val. Pár napon belül meg­indult az anyagszállítás, majd az építkezés, amelyen / Tóth János művezető kalau­zol végig. Mit mondjuk? A szövetkezetiek alig két hó­nap alatt elkészültek a csaknem 900 négyzetméter építmény alapozásával, áll a vázszerkezet, fölrakták rá a födémpaneleket, jelenleg pedig a homlokzati résszel foglalkoznak. — Szinkronban vagyunk tervidővel, pénzfelhaszná­lással — jegyzi meg a fiatal művezető. — És hogy ez így történik, abban olyanoké az érdem, mint Svehla Zol— tán, vagy őszi János. Előb­bi az építőbrigádot mozgat­ja, Jani bácsi pedig a ku­bikusok élén prímás. Kü­lönben . összességében tizen­egy millió forintról van szó, ennyire megy ki a beruhá­zás, amellyel jövő év au- Miért vagyok magabiztos? gusztusára végezni fogunk. Annak okán, ami ezen a fa­gyos napon is látható. Itt egymás kezére dolgozik mindenki. Szajkó Ernő mal­tert kever, amott Molnár Józsefék téglát rakodnak, közben megjött a darus ko­csi a panelekkel, hogy Ren­dik András lakatosunk ha­ladhasson a hegesztéssel... (Tamás Miklósné terv- csoportvezető: Szó ami szó, nem lehet kifogá­sunk az Építőipari Szö­vetkezet ellen. Szerve­zett, anyag dolgában is jól előkészített, lendüle­tes munkát végeznek. És meg vagyok győződ­ve, hogy jövő év őszén egy nagyon hiányzó, nagyon fontos gyermek- intézménnyel lesz gaz­dagabb Hatvan.) Három építőipari munka­hely, három pillanatkép. Nem a dolgok — sikerek, gondok — elemző feltárásá­ra készült az újságíró. A különböző emberekkel tör­tént találkozások, no meg a tanácsi „illetékessel” lezaj­lott tényszembesítés azon­ban közelebb vitt több je­lenség megértéséhez. És a fölismeréseket, a látlelet ne­gatív összetevőit nem ártana hasznosítani, ahol erre szük­ség van. Moldvay Győző hétvégi házat építeni (Fotó: Köhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents