Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

1« NÉPÚJSÁG, 1981. december 15., kedd Szükségállapot Lengyelországban (Folytatás az 1. oldalról) részleges tilalmat, vagy a korlátozást a személy- és te­herszállításra a közúti, a vasúti, a légi- és a víziköz­lekedésnél, a szállítási meg­rendelések elfogadásáról bi­zonyos feltételek mellett ren­delkezhet. A nemzetvédelmi miniszter teljes egészében, illetve rész­ben betilthatja vagy korlá­tozhatja a lengyel és a kül­földi légijárátokat a Lengyel Népköztársaság szárazföld­je, belvizei és tengeri fel­ségterülete feletti légtérben. A közlekedési miniszter teljesen vagy részben betilt­hatja vagy korlátozhatja a vasúti gördülő állomány for­galmát, valamint a forgalmat a teherszállító drótkötélpá­lyákon és a közüzemű kö­télpályákon, valamint a fo­lyókon közlekedő lengyel és külföldi eszközök forgalmát. Lengyel Polgártársak! Mint katona és mint a len­gyel kormány feje fordulok ma hozzátok. A legnagyobb jelentőségű ügy, amiben szó­lok hozzátok. Hazánk a szakadék szélé­re került Több nemzedék vívmányát, a hamvaiból feltámasztott lengyel hont az összeomlás veszélye fenyegeti. Az ál­lamgépezet működése meg­szűnőben van. Roskadozó gazdaságunkat naponta újabb csapások érik. Az emberek­re az életkörülmények mind súlyosabb terheket rónak. Minden lengyel üzemet, intézményt és sok otthont beteges meghasonlás oszt meg. A szűnni nem akaró konfliktusok, a nézeteltéré­sek és a gyűlölködés atmosz. férája lelki kiégettséget okoz. Kikezdi hagyományos türel- mességünket. Megszokottá váltak a sztrájkok, a sztrájk­készültség és a tiltakozó ak­ciók. Ezekbe még az ifjúságot is bevonják. Tegnap este több középületet elfoglaltak. Pa­rancsokat adtak ki leszámo­lásra a „vörösökkel”, a más nézeteket valló emberekkel. Sokasodnak a terrorcselek* mények, a fenyegetőzések, az önbíráskodás és a közvetlen erőszak esetei. Az országot elönti az ar­cátlan bűncselekmények, tá­madások és betörések hullá­ma. Növekszenek a gazdasá­gi területen garázdálkodó alvilág cápáinak milliós va- gyonai. A káosz és a demo- ralizálódás természeti csapás méreteit öltötte. A nép el­jutott lelki tűrőképességének határához. Sokan a teljes kétségbeesés állapotába ke­rültek. Már nem napokkal, ha­nem órákkal mérhető a nem­zeti katasztrófa közeledése. A becsület azt követeli, hogy feltegyük a kérdést: el kell-e addig jutnunk? A mi­niszterelnöki tisztséget elfog, lalva hittem abban, hogy ké­pesek leszünk úrrá lenni a helyzeten. Vajon megtet- tünk-e mindent annak érde­kében, hogy megállítsuk a válság spirálját? A történelem fogja meg­ítélni tetteinket. Nem csele­kedtünk hibák nélkül. Ezek­ből levonjuk a következteté­seket. A megelőző hónapok azonban a kormány számára alapvetően munkával, harc­cal és hatalmas nehézségek­kel telített idők voltak. Saj­nos, a népgazdaságot a poli­tikai harc küzdőterévé vál­toztatták. A kormány kezde­ményezéseinek előre megfon­tolt megtorpedózása oda ve­zetett, hogy kifejtett erőfe­szítéseinkkel és terveinkkel nem'; volt arányban az elért hatás. Nem szabad lemonda­nunk a jó akaratról, a mér­sékletről és a türelemről. Lehet, hogy ezekből túlságo. san is sok volt. Nem lehet nem észrevenni azt a tiszteletet, amelyet a kormány Tanúsított a társa­A tengergazdálkodási fő- igazgatóság vezetője (minisz­ter) teljesen és részben be­tilthatja vagy korlátozhatja a beltengereken vagy a ten­geri felségvizeken közlekedő lengyel és külföldi úszóal­kalmatosságok forgalmát. A belügyminiszter teljesen és részben leállíthatja vagy korlátozhatja a határátkelő- helyek utas- és áruforgalmát. A külügyminiszter — a nemzetvédelmi miniszterrel egyeztetve — rendeleti úton szabályozhatja azoknak az okmányoknak a kiadását, amelyek a külföldieket fel­jogosítják az államhatár át­lépésére, szabályozhatja az állam területén való tartóz­kodásuk rendjét, valamint a Lengyel Népköztársaságban akkreditált külföldi diplo­matákat és a nemzetközi szerződések alapján a diplo­matákkal azonos jogokat él­vező egyéb személyeket érin­tő rendelkezéseket adhat ki. dalmi szerződések iránt. Mi ennél még tovább is men­tünk. A nagy nemzeti meg­egyezés kezdeményezése len­gyelek millióinak támogatá­sát nyerte el, lehetőséget te­remtett a néphatalom elmé­lyítésére, a reformintézkedé­sek bővítésére. Ezek a remények most szertefoszlottak. A közös asztalnál nem foglalt helyet a „Szolidari­tás” vezetősége. A Radómban kimondott szavak, a gdanski ülés a maguk teljességében feltárták e vezető körök iga. zi szándékait. Ezeket a szán­dékokat tömegméretekben erősíti meg a mindennapi gyakorlat: a szélsőségesek növekvő agresszivitása, az egyértelmű törekvés a len­gyel szocialista államiság tel­jes lerombolására. Vajon meddig lehet még várni a kijózanodásra? Va­jon meddig talál még ököl­beszorított kézre a megegye­zésre nyújtott kéz? Ezt én nehéz szívvel és nagy kese­rűséggel mondom. Orszá­gunkban másképpen kellett volna lennie. A jelenlegi helyzet további folytatódása elkerülhetetlenül katasztrófához, teljes káosz­hoz, nyomorhoz és éhezéshez vezetett volna. A kemény tél megsokszorozhatta volna a veszteségeket és nagy számú áldozatot követelt volna, kü. lönösen a leggyengébbek so­raiból, azokéiból, akiket a leginkább szerettünk volna megóvni. Ilyen helyzetben a tétlenség a néppel szembeni bűntett lett volna. Ki kell mondani azt: elég! Meg kell előzni, el kell torlaszolni a konfrontációt, amelyet a „Szolidaritás” ve­zetői nyíltan meghirdettek. Ezt nekünk ma kell kimon­danunk, amikor tudott a tö­meges politikai tüntetések közeli dátuma. Többek között a Varsó központjába szerve­zett tüntetésé, amelyet a de­cemberi események évfordu­lójával kapcsolatban hirdet­tek meg. Az akkori tragédiá­nak nem szabad megismét­lődnie. Nem szabad, nincs jogunk- megengedni, hogy a meghirdetett tüntetések szol­gáltassák azt a szikrát, amelytől lángba borulhat az egész ország. Felül kell ke­rekednie a nép önfenntartási ösztönének. Meg kell kötni a kalandorok kezét, mielőtt az országot testvérháború szakadékéba taszítják. Polgártársak! Rendkívül súlyos felelős­ség terhe hárul rám a len­gyel történelem eme drámai pillanatában. Kötelességem, hogy magamra vállaljam ezt a felelősséget, mivel Lengyel- ország < jövőjéről van szó, amelyért nemzedékem a há­ború minden frontján küz­dött, és amelyért életének legszebb éveit áldozta. Bejelentem, hogy ma meg­alakult a Nemzeti Megmen­tés Katonai Tanácsa. A katonai, tanács az Al­kotmány rendelkezései ér­A 17-ik életévüket betöl­tött olyan lengyel állampol­gárok, akikkel szemben ko­rábbi magatartásuk miatt indokolt az a gyanú, hogy — szabadon maradva — nem tartják tiszteletben a köz- biztonságot, vagy az állam biztonságának és védelmi képességének érdekeit veszé­lyeztető tevékenységet fejte­nek ki, a szükségállapot ide­jére meghatározott helyre intemálhatók. A Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyésze és a beosz­tott ügyészek az internálás ügyeiben a törvényesség ügyészi ellenőrzésének alap­ján és rendtartásának meg­felelően ellenőrzik a törvé­nyek betartását. A szükség- állapot idejére felfüggeszte­nek minden olyan jogsza­bályt, amely a nyilatkozat­ban szabályzott és a nyilat­kozat alapján kiadott ren­deletek kérdéseit érinti. telmében ma 00.00 órakor szükségállapotot hirdetett ki az ország egész területére. Azt szeretném, hogy min­denki megértse cselekede­tünk indítékait és céljait. Nem törekszünk katonai ál­lamcsínyre és katonai dikta­túrára. Népünk elegendő erővel és bölcsességgel rendelkezik ah­hoz, hogy fejlessze a szocia­lista kormányzás hathatós és demokratikus rendszerét. Egy ilyen rendszerben a fegyveres erők ott tudnak maradni, ahol a helyük van — a laktanyákban. Távlati perspektívában semmiféle lengyel kérdést, lengyel prob­lémát nem lehet az erőszaK módszerével megoldani. A Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsa nem helyette­síti az alkotmányos hatalmi szerveket. Egyetlen feladata a közrend védelme az állam­ban, olyan végrehajtói biz­tosítékok megteremtése, ame­lyek lehetővé teszik a rend es a fegyelem helyreállítá­sát. Ez a végső módja an­nak, hogy megkezdődjék az országnak a válságból való kivezetése, az államnak a széthullástól való megmen­tése. Az ország védelmi bizott­sága katonai meghatalmazot­takat nevezett ki az állam­igazgatás valamennyi lépcső, fokára, valamint egyes gaz­dasági egységekbe. A kato­nai meghatalmazottaknak joguk van arra, hogy ellenőr­zést gyakoroljanak az állam- igazgatási szervek tevékeny­sége felett — a minisztériu­moktól a legalsóbb szerve­kig. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának prokla­máció ja, valamint a ma nyilvánosságra hozandó ren­deletek részletesen meghatá­rozzák a közrend normáit a szükségállapot idejére. A katonai tanácsot akkor oszlatják fel, amikor az or­szágban .helyreáll a közrend, amikor létrejönnek a polgári közigazgatás és a képviseleti szervek normális működésé­nek feltételei. A belső hely­zet megszilárdulásának mér. fékében a közéletben a sza­badságjogok korlátozását csökkentik, illetve megszün­tetik. Senki se számítson gyen­geségre vagy megingásra. A nemzeti érdekek nevé­ben végrehajtották ama sze­mélyek csoportjának megelő­ző őrizetbe vételét, akik ve­szélyeztették az állam biz­tonságát. E csoportban meg­találhatók a „Szolidaritás”, valamint illegális államelle­nes szervezetek szélsőséges elemei. , . A katonai tanács utasítás sára ugyapcsak őrizetbe fvet- ték azokat a személyeket, akik közvetlenül felelősek azért, hogy a hetvenes évek­ben az államot mély vál­ságba vitték és akik beosz­tásukkal visszaélve, egyéni haszonszerzésre használták fel pozíciójukat. Ezek között van Edward Gierek, Piotr Jaroszewicz, Zdzislaw Grud- zien, Jerzy Lukaszewicz, Jan Szydlak, Tadeusz Wrzaszczyk és mások. A teljes névsort közzéteszik. Következetesen meg fog­juk tisztítani Lengyelorszá­got a rossztól, függetlenül attól, hogy hol keletkezik. A katonai tanács biztosítja az előfeltételeket a bűnözés­sel szembeni kíméletlen küz­delem fokozásához. A bűnö­ző bandák tevékenységét a bíróságok gyorsított eljárás­sal vizsgálják ki. Teljes szi­gorral üldözik és megbünte­tik mindazokat a személye­ket, akik nagy méretekben űzik a spekulációt, akik törvénytelen hasznot húznak és akik megsértik a társa­dalmi együttélés normáit. A törvénytelen úton felhalmo­zott javakat elkobozzák. A teljhatalmú megbízottak kezdeményezésére fegyelmi úton elbocsátják állásukból mindazokat a személyeket, akik — vezető tisztségeket betöltve — bűnösnek talál­tatnak szolgálati mulasztá­sokban, hűtlen kezelésben és részérdekek érvényesítésében, illetve a hatalommal való visszaélésben és az állam­polgárok ügyeinek lelketlen intézésében. Helyre kell állítani az emberi munka megbecsülé­sét. Biztosítani kell a jog és a rend tiszteletét. Szavatol­ni kell mindazok személyi biztonságát, akik nyugalom­ban akarnak élni és dolgoz­ni. Egy külön rendelet ki­mondja, hogy bizonyos ál­lamérdekekbe ütköző bűn- cselekmények és szabálysér­tések, amelyeket december 13. előtt követtek el, bocsá­natot nyerjenek, vagy meg nem történtnek minősülje­nek. Nem keressük a bosz- szút. Aki rossz szándék nél­kül engedett az érzelmeknek és a hamis ösztönzéseknek, élhet ezzel a lehetőséggel. Polgártársak! A lengyel katona mindig hűségesen szolgálta és szol­gálja a hazát. Mindig az el­ső vonalban van, a társada­lom bármilyen szorult hely­zetében. Ma is becsülettel teljesíti kötelességét. A mi katonánk keze tiszta. Idegen tőle az önös érdek és jel­lemző rá a kemény szolgá­lat. Nincs más célja, mint a nép javának szolgálata. A hadsereg segítségének igénybevétele csak átmene­ti és rendkívüli jellegű lehet és az is. A hadsereg nem pótolja a szocialista demok­rácia normális gépezetét, de demokráciát csakis egy erős jogrenden nyugvó államban lehet gyakorolni és fejlesz­teni. Az anarchia minden­nek tagadása és a demokrá­cia ellensége. Mi csak csepp vagyunk a lengyel történelem folyamá­ban. Ez a történelem nem­csak dicsőséges oldalakból áll, vannak benne sötét la­pok is: a Liberum Veto (a nemesi vétójog — a szerk.), a személyi haszonszerzés, a leszámolás. Mindennek kö­vetkezményeként — hanyat­lás és vereség. Ezt a tragi­kus körforgást egyszer végre meg kell szakítani. Nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy a történelem újból megismétlődjék. Azt akarjuk, hogy Len­gyelország hatalmas vívmá­nyai és kultúrája révén, tár­sadalmi formájával és Eu­rópában elfoglalt helyével legyen naggyá. Az e célhoz vezető egyetlen út az a szo­cializmus, amelyet elfogad a társadalom és amelyet sza­kadatlanul gazdagít az élet tapasztalata. Ilyen Lengyel- országot fogunk építeni. Ilyen Lengyelországot fogunk védelmezni. E téren különleges szerep hárul a párttagokra. Az el­követett hibák és a keserű vereségek ellenére a párt a történelmi változások folya­mán továbbra is aktív alko­tó erői Ahhoz, hogy hatéko­nyan betölthesse vezető kül­detését és gyümölcsözően együttműködhessen a szövet­séges erőkkel, a pártnak a becsületes, egyszerű és bá­tor emberekre kell támasz­kodnia. Azokra az emberek­re, akik mindenütt rászol­gálnak a társadalmi igazsá­gosságért, az ország javáért küzdő harcosok rangjára. Mindenekelőtt ez határozza meg a párt tekintélyét a társadalomban. Ez a távlat nyílik a párt előtt. Meg fogjuk tisztítani esz­méink örökkön élő forrásait a torzulásoktól és a ferdíté­sektől; őrizni fogjuk a szo­cializmus általános értékeit, szakadatlanul gazdagítva azokat nemzeti elemekkel és hagyományokkal. Ezen az úton a szocializmus eszméi sokkal közelebb kerülnek a nép többségéhez, a párton kívüli dolgozókhoz, az ifjú nemzedékhez, ^ valamint a „Szolidaritás” * egészséges áramlatához, különösen a munkásáramlatához, amely saját erővel és saját érdeké­ben elhatárolja magát az összeütközés és az ellenfor­radalom prófétáitól. Mi így értjük a nemzeti megegyezés eszméjét. Ezt tá­mogatjuk, tiszteletben tartjuk a világnézetek sokféleségét, és értékeljük az egyház ha­zafias álláspontját. Van egy mindenek fölött álló cél, amely egyesít minden gon­dolkodó, felelősségtudó len­gyelt: a hazafiság, az oly nehezen kivívott független­ség megszilárdításának szük­ségessége, saját államiságá­nak becsbentartása. Ez az igazi megegyezés legszilár­dabb alapja. Amiként nincs letérés a szocializmus útjáról, ugyan­úgy nincs visszatérés az 1980. augusztus előtti idő­szak hibás módszereihez és gyakorlatához sem. Nem akarok semmit ígér­ni. Nehéz időszak áll előt­tünk. Ahhoz, hogy a holnap jobb lehessen, ma^ el kell ismernünk a rideg ténye­ket, és meg kell értenünk, hogy a nélkülözések elkerül­hetetlenek. Egy valamit szeretnénk el­érni: a nyugalmat. Ez az az alapfeltétel, ahonnan a jobb jövőnek kezdődnie kell. Mi szuverén ország vagyunk. Ebből a válságból nekünk saját erőnkből kell kijut­nunk. Saját kezünkkel * kell elhárítanunk a fenyegető ve­szélyeket. A történelem nem bocsátaná meg a mai nem­zedéknek, ha elmulasztanánk ezt a lehetőséget. ' Meg kell állítanunk álla­munk nemzetközi helyzeté­nek további leértékelődését. Egy 36 milliós ország Euró­pa szívében nem maradhat vég nélkül a kéregető lealá­zó szerepében. Nenn szabad elsiklanunk afelett, hogy or­szágunkról ismét gúnyos vé­lemények kelnek szárnyra, olyanok, hogy „e köztársa­ságban az anarchia ural­kodik.” Mindent el kell követnünk annak ér­dekében, hogy az ilyen vé­lemények a történelem sze­métdombjára kerüljenek. E nehéz pillanatban szo­cialista szövetségeseinkhez és barátainkhoz fordulok. Nagy ra értékeljük bizalmukat és állandó segítségüket. A len­gyel—szovjet barátság volt és marad a lengyel állam­érdekek sarkköve, határaink sérthetetlenségének bizto­sítéka. Lengyelország a Varsói Szerződés szilárd tag­ja, és az is marad, a szocia­lista népek közösségének megbízható alapja. Lengyelek! Testvéreim! Valamennyiőtökhöz olyan katonaként szólok, aki jól emlékszik a háború borzal­maira. Ne folyjék egy csepp lengyel, vér sem ebben az elcsigázott országban, amely már annyi csapást és annyi szenvedést élt át. Tartóztas­suk fel közös erővel a pol­gárháború rémét. Ne emel­jünk barikádokat ott, ahol hidakra van szükség. Hozzátok fordulok, lengyel munkások: mondjatok le a haza javára elidegeníthetet­len sztrájkjogotokról mind­addig/ ameddik az a legsú­lyosabb nehézségek áthida­lásához szükségesnek bizo­nyul. Mindent meg kell ten­nünk, hogy ne vesszenek kárba nehéz munkátok gyü­mölcsei. Hozzátok fordulok, paraszt­testvérek : ne engedjétek A katonai tanács tagjai Az 1981. december 13- ára virradó éjszaka meg­alakult Nemzeti Megmen­tés Katonai Tanácsának névsora: Elnök — Wojciech Ja­ruzelski, hadseregtábornok. Tagok: Florian Siwicki vezérezredes, Tadeusz Tuczapski vezérezredes, Eugeniusz Molczyk vezér- ezredes, Ludwik Janczy- szyn tengernagy, Czeslaw Kyiszczak hadosztálytá­bornok, Tadeusz Hupa- lowski hadosztálytábor, nők, Czeslaw Piotrowski hadosztálytábornok, JóZef Baryla hadosztálytábor­nok, Wlodzimierz Oliwa hadosztálytábornok, Hen­rik Rapacewicz hadosz­tálytábornok, Józef Uzycki hadosztálytábornok, Tade­usz Krebski hadosztálytá­bornok, Longin Lozowicki hadosztálytábornok, Mic- hal Janiszewski dandártá­bornok, Jerzy Jarosz dán. dártábornok, Tadeusz Ma. karewicz ezredes, Kazimi- erz Garbacik ezredes, Ro­man Les tartalékos ezre­des, Jerzy Wlosinski alez­redes, Miroslaw Herma, szewski alezredes­meg, hogy honfitársaitok éhezzenek. Gondoskodjatok úgy a lengyel földről, hogy az valamennyiünket táplál­hassa. Hozzátok szólok, az idő­sebb nemzedékhez tartozó állampolgárokhoz: ne hagy­játok, hogy a háborús évek és az újjáépítés nehéz idő­szakának valósága feledésbe merüljön. Ezt az igazságot adjátok tovább fiaitoknak és unokáitoknak. Adjátok át nekik forró hazaszeretetete­ket és a hon javát szolgáló nélkülözésekre való készsé­geteket. Hozzátok szólok, lengyel anyák, feleségek és húgok: tegyetek meg minden erőfe­szítést azért, hogy a lengyel családokban ne hulljék több könny. A lengyel fiataTokihoz szó­lok: tanúsítsatok állampolgá­ri érettséget, mély megfon­toltságot saját jövőtök és az ország jövője iránt. Hozzátok fordulok tanítók, a tudomány és a kultúra al­kotó művelői, mérnökök, or­vosok, publicisták: a törté­nelem eme vészterhes fordu­latánál kerekedjen felül a belátás a felkorbácsolt ér­zelmek felett, a hazafiság intellektuális értelmezése a csaló mítoszokkal szemben. Hozzátok fordulok, fegy­vertársaim — a lengyel had­sereg tényleges és tartalékos katonái; legyetek hívek es­kütökhöz, amelyet jó és rossz időre fogadtatok a hazának. Mostani állásfoglalásotoktól függ az ország sorsa. Hozzátok fordulok, a rend­őrség és a biztonsági szolgá­lat dolgozóihoz: óvjátok az államot az ellenségtől, a dől. gozókat a törvénytelenségtől és az erőszaktól. Minden állampolgárhoz szólok — elérkezett a nehéz vizsga órája. Ezt a próbatételt meg kell állnunk. Be kell bizonyíta­nunk, hogy méltók vagyunk Lengyelországhoz. Honfitársak! Az egész lengyel nép és az egész világ előtt szeretném elismételni ezéket a halha­tatlan szavakat: „Nincs még veszve Len­gyelország, ameddig mi élünk!” ★ A beérkezett jelentések szerint az országban kiala­kult helyzet fokozatosan nyugalmas mederbe terelő­dik. Varsóban normálisan működik a tömeg közieke■ dés, nyitva tartottak az üz­letek. Á Alapvetően az egész országban nyugalom van. Ezzel együtt a KOR, a „Füg­getlen ‘Lengyelország Kon­föderációja” és más ellen- forradalmi csoportosulások provokátorainak arra irá­nyuló kísérleteiről is van­nak jelentések, hogy beha­toljanak az üzemekbe és felforgató tevékenységet fejt­senek ki. Jaruzelski hadseregtábornok, kormányelnök felhívása a lengyel nemzethez

Next

/
Thumbnails
Contents