Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

NÉPÚJSÁG, november 12., csütörtök

3.

Szunnyadó energiák

ALKOTÓ MŰSZAKIAK. RÓL LÉVÉN SZÓ, most néhány példa következhetne csalódott, meg nem értett, újat akaró emberekről. Akiknek a hosszú évek során megszerzett tudására nem tartott igényt a vállalat, az intézet, akiknek tudása, vagy akárcsak egyetlen, de hasznos ötlete végül is nem került be a társadalmi munkamegosztás áramkörébe. De most nem- a csalódott műszakiakról példálóznék, hanem azokról, akik nem csalódtak. Nemi mintha utóbbiak lennének többen. Gondiban van hazánkban a műszaki értelmiség, ezt kár is volna tagadni. Nem titkolták ezlt legutóbb a MTESZ közgyűlésén, Sem.

Téhált a nem csalódottak. Ami nem jelenti, hogy feltétlenül sikeres emberek, akiknek lóm minden gond, probléma, minden csukott ajtó és áskálódás ellenére is sikerült ki bontakoztatni alkotóképességüket, ök sincsenek kevesen, bár számuk nemi érd el a csalódott műszakiakét; ha meg kéne mintázná a ma műszaki emberéit, nem ők állnálnak mór delit. Azokról is szót kell ejteni, akik valahol a siker és a kudarc között élnek, akiknek nem adatik meg még á lehetőség sem, hogy csalódjanak, vagy örüljenek. Voltaképpen azok sincsenek kevesen, akik egyszerűen nem alkotnak, hanem egyik napról a másikra végzik miunká- jujjsait, épp annyit, amennyit kell, s épp Olyan, amilyent elvárnak tőlük; AJkik ambíció, egészséges becsvágy nélkül járnak be a munkahelyükre rajzolni, számolni, embereket irányítani.

ök is a műszakiak közé tartoznak; a „közömbösek”. Rájuk hivatkozva mondhatják sókan: „az a haj a műszakiakkal, hogy semmi sem jó nekik. Pedig ha akarnák, alkothatnának ... Az igazi alkotó ember anyagi és erkölcsi elismerés hiányában is alkot, él, dolgozik”.

TÉNY, HOGY BÁRMELY SZAKMA, amelynek művelői nincsenek kellőképp megfizetve, alkalmanként elismerve, felhígul. Az ilyen területen égytre inkább háttérbe szorul az érték szerinti kiválasztódás, a munka, a képességnek a valóságoshoz közel állló megbecsülése. Az ilyen terület törvényszerűen kialakít fantomérdekeMségiet, fanitommunkát. Természetes hát, hogy nem minden műszaki értelmiség szójából jer

gos az érv, hogy „nem ismernek el”, mert erre az elismerésre sokan nem adnak alapot.

Csakhogy ez a gondolat- menet megakad egy ponton. Én magam ismerek nem egy műszaki pályán dolgozót, aki évek óta semmit sem csinál a munkahelyén és ezt nem is titkolja. Azt mondja; és példák sorával bizonyítja, nem érdemes, mert falba ütközik az ember. Erre nem nagyon lehet mit válaszolni. Gyenge érv, ha az ember azt feléli: egyáltalán nem biztos, hogy faliba ütközöl.

Nem valószínű, hogy szavakon, tetszetős: biztatásokon múlik a műszakiakban szuny ^ nyadó energiák felszabadítása! Sokkal inkább az érdekelltsé. gern, azon, hogy a vállalatnál, az intézetnél, az adott helyzetben és időben igény- likie, s értékén mérik-e a műszaki ember munkáját. Nem általában az érdekeltség, hanem a napi ösztönzőerő az, ami hiányzik.

Értókesek-e a műszakiak, vagy sémi? Erről is céltalan vita folyik nem egy helyen, fórumön. Lehet-e egy gondokkal küszködő, ellentmondásoktól sem mentes terület embereiről kijelenteni, hogy tehetségesek, vagy épp azt, hogy tehetségtelenek? Az alkotókészség létét, vagy nem létét próba dönti el. A próba, ami • folyamatosságában alakítja, változtatja is a készségét, eltompíitja, vagy felszínre segíti a képességeket. Minden bizonnyal vannak szakmájukhoz nem értő műszakjaik is, de ahhoz, hogy ezt kijelentsük róluk, előbb biztosítani kell számukra a lehetőséget.

Most ilyen évek következnek, mondják a prognózisok. Nos, ha ilyen évek jönnek, aktooir semmi okúink a pesszimizmusra. Arra a hangira, sem; ami azt súgja, baj lesz, nagy baj, mert ez a mai műszaki gárda nem alkalmas a nehezebb, igényesebb feladatok megoldására. Miért ne volna az, mikor és kik bi_ . zonyították e kétely jogosságát? Hiszen éppen a nehéz feladat az, amely arra ösztökélt kis és nagy közösségeket, hogy érték szerint szelektálják a munkát, ismerjék el a képességet, és marasztalják el a tehetetlenséget.

S HA KEMÉNY ÉVEK JÖNNEK, akkor álljunk elébe. Lássuk, mi lakozik a műszakiakban, mije van a műszakinak . gondján, baját kívül?

(M. G.)

Jobb kereskedelmi áruellátást

ABC-áruházak a lakótelepeken — Korszerűbb üzletek a munkáslakta településeken — Napi cikkeket minden faluba

Kenyérre, tejre, sóra, cukorra mindennap szükségünk van. Ezekén kívül sok mindent vásárolunk. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szeretek boltba járni, se az ABC-be, Se a Centrumba, mert a pultoknál és a pénztár előtt mindig sokan állnak. Szinte hallom a közbeszólást: a városlakók csak ne panaszkodjanak, ott mindennap meg lehet venni, amire szükség van. Ha az egyik boltban nem, akkor a másikban. De sokkal rosz- szabb a helyzet Egerbaktán, Bátorban, Bélapátfalván, vagy Egerszalókon. Kenyerei, húst, felvágottat a lakosság többsége Egerben vásárol, de sokszor gombért, cérnáért, vagy cipőfűzőért is a megyeszékhelyre kell utazni.

Hol és mire számíthatunk a következő években? Mis- kolczi László, a megyei tanács kereskedelmi osztály- vezetője válaszol.

— A megye kiskereskedelmi áruforgalma az elmúlt évben 10,4 milliárd forint volt, a tervezettnél valamelyest nagyobb ütemben nőtt. Változatlan áron számítva a forgalom évente 2,7 százalékkal növekedett, ez megfelel az országos átlagnak. Az elmúlt öt évben a szövetkezeti kereskedelem áruforgalma az államinál gyorsabban nőtt. A kiskereskedelmi hálózat,- vagyis az üzletek, boltok alapterülete a tervezettnél valamelyest nagyobb mértékben, 31 ezer négyzetméterrel nőtt. Az űz. lethálózat szerkezete korszerűsödött, nőtt a nagy alapterületű egységek, illetve a szaküzletek részaránya. De a legtöbb esetben igazuk van a vásárlóknak, mert több, korszerűbb áruházakra, boltokra, szakszerűbb és figyelmesebb kiszolgálásra lenne szükség. A kereskedelem irá. nyitói is ezt szeretnék, de a VI. ötéves terv során az előző időszakhoz képest keve- * sebb fejlesztési eszköz áll a kereskedelem rendelkezésére.

— Ez azt jelenti, hogy javulásra nem számíthatunk?

— De igen. Bár a népgazdaság jelenlegi helyzete miatt hálózatfejlesztésre kevesebb pénz áll rendelkezésre, ezt iparkodunk a legfontosabb feladatokra összpontosítani, célszerűen és takarékosan akarjuk felhasználni. Hármas feladatot kell megoldani. Először: a városok, különösen az idegenforgalmi szempontból is jelentős megyeszékhely mezőgazdasági és élelmiszeripari (sütőipari, zöldség-gyümölcs, hús) termékekkel történő .ellátását kell fokozni. Ezért épül Egerben új piaci csarnok a Csebokszári-lakótelepen és a Sándor Imre utcáiban, új ABC-áriiház, az utóbbi helyen iparcikkáruház és több kisebb szakbolt. Gyöngyösön a Kálvária-parton, a Vörös Hadsereg utcában ABC-áru- ház építése a feladat. Másodszor: Pétervásárán, Ver- peléten. Lőrinciben, Petőfibá- nyán és Sírokban, tehát a nagyobb munkáslakta településeken ABC-típusú áruház építésével, vagy összevonásával lehet felszámolni, illetve csökkenteni az elmaradottságot. A harmadik és bizonyára csak a felsorolásban harmadik, de fontosságában, bonyolultságát tekintve a legnagyobb feladat a falusi lakosság ellátásának a javítása.

— A falusi lakosság ellátása érdekében mit tart a legfontosabb feladatnak?

— Jogos és reális igény, hogy a napi cikkeket minden faluiban helyben megvásárolhassák. Tehát a községek alapellátását feltétlenül biztosítani kell. Ehhez elegendő áru van, de a szállítást, a kereskedelmet jobban kell szervezni, a különböző szerveknek és vállalatoknak az eddigieknél jobban össze kell fogniuk. Heves megyében 31 olyan település van, amelynek lakossága ezer főnél kevesebb, de ezekben a községekben összesen 20 983 ember él. Általában itt is lehet kenyeret, tejet, zöldséget és legalább hetente egyszer húst vásárolni, de előre soha nem lehet tudni, hogy mikor érkezik az áru, és mikor fogy el. A kis településeken működő 57 vendéglátóipari egység közül csak 8 helyen lehet meleg ételt kapni. Az alapvető élet- szükségletek tekintetében nem lehet ennyi embert bizonytalanságban hagyni, nem szabad tűrni, hogy másod- rangú állampolgárnak érezzék magukat, mert az ilyen településekről előbb-utóbb elvándorolnak az emberek. Pedig fontos népgazdasági,

sőt politikai érdekek követelik, hogy a kis települések lakosságukat megtartsák. Ezért a VI. ötéves terv során alapvető feladat, hogy a kisközségek kereskedelmi

áruellátását javítsuk.

— Hogyan? Vajon nem ellentmondás a szűkös anyagi lehetőségek mellett és az említett városi, illetve főleg a munkások lakta községi feladatokkal egyidejűleg a kisközségek ellátását jelentősen javítani?

— Nem máról holnapra, és nem feltétlenül költséges beruházásokkal kell a kis létszámú községek alapellátását javítani. A hálózat átalakításánál nem mennyiségi növelésre, hanem a minőségre, a változatlan alapterületű, de korszerűbb formában működő vegyesboltokra van szükség. A hálózat egy részénél kereskedelemszervezéssel, a technikai felszereltség fokozásával, átalakításával is megoldható a jobb ellátás. A szövetkezetek fejlesztési terveiben Al- debrőn kis ABC-áruház, másutt vegyes-, illetve iparcikkbolt, 2 italbolt, 2 gázcseretelep létrehozása, vagy korszerűsítése szerepel. Mindez a kis településeken. Az áfészek a kis települések kereskedelmi egységeinek tatarozására, hűtőgépek és egyéb technikai eszközök beszerzésére tízmillió forintot irányoztak elő. Arra is akad példa, hogy ipari üzemek, termelőszövetkezetek, illetve a községi tanácsók ingatlannal, fuvarral és egyéb anyagi eszközökkel, segítik a faluban élő lakosság alapellátásának javítását — mondta a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője.

Fazekas László

Benke Valéria Debrecenben

Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- j$, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke szerdán Debrecenben, a megyei pártbizottság székházában megtartott aktívaülésen időszerű társadalom- politikai kérdésekről tájékoztatta a Hajdú-Bihar megyei párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, képviselőit, a vezető propagandistákat. Délután a debreceni Biogal Gyógyszergyárban folytatódott a látogatás programja.

Végső búcsú Fehér Lajostól

A szénbányász aranya

A Mező Imre úti temetőben helyezték örök nyugalomra szerdán Fehér Lajost

(MTI fotó — Népújság telefotó — KSj

Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára szerdán a Mező Imre úti temetőben Fehér Lajost, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott miniszterelnök-helyettest, a Magyar Partizán Szövetség elnökét. A vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezett ravatalnál — ahol kitüntetéseit bí- borpámákon helyezték a koporsó elé — díszőrségben tisztelegtek az elhunyt előtt párt- és állami életünk vezető személyiségei, egykori harcostársai.

A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vett búcsút az elhunyttól.

Ezután Padányi Mihály, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke, végül Barla-Szabó Ödön közgazdász a barátok és a család nevében meleg szavakkal búcsúztatta.

Ezután a gyászmenet a munkásmozgalmi pantheon- hoz kísérte, ahol a koszorúk és a virágok sokasága borította el nyughelyét.

(Fotó: Perl Márton)

A megyei pártbizottság november 7-ét köszöntő kitüntető ' ünnepségén Varga Géza kétszeresen is magára vonta aiz érdeklődést. Egyrészt, ment a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át, másrészt pedig, mivel aiz elismerésiben részesültek nevében ő mondott köszönetét.

Markáns arcú, kemény kötésű férfi, akit a nem mindennapi megtiszteltetés ért. Csak úgy, ránézésre is kitalálná az ember róla, hogy bányász, olyan munkás, aki nem ijed meg a nehezétől. Aki megoldja a feliadatát, ha mégakkora helytállást, kitartást követel is!

—■ Szó, ami szó — mondja derűs arccai — mindig iparkodtam elvégezni, amit rám 'bíztak, s szeretem a próbatételt ma is. Mert valahogy. így 'tanított hét testvéremmel együtt szegény öregem — kedves édesapám, akitől a szakmámat örököltem — meg aztán ezt is várják a magaimformától. Biztosan kimarnának maguk közül a 'társaim, ha húzódóznék a munkátóL válogatnék a tennivalókból, ott kötnék ki,, ahol könnyebb.

Eszembe sem jut, hogy kilógjak a sorból, eljátsszam a barátságot. A pajtásaimmal kötött szövetség ugyanis nemegyszer igen komisz körülmények közepette született, erősödött s ezért mindennél többet ér nekem!

Majd redőkbe húzódik a homloka, s úgy folytatja:

.— Minden, persze, nem sikerül... Akad, ami a legjobb szándékomat, igyekezetemet is fölülmúlja. Bizony előfordul, hogy a tudás, gyakorlat, sajnos kevésnek bizonyul, a problémákkal szemben magam is tehetetlen vagyak. Hogy ne menjek messzire: Égercsehiben,

ahol dolgozom, az év első felében szinte minden sikerült. Nemcsak teljesítettük a tervet, hanem még egy kis többletet is elértünk. Ám utána, a harmadik negyedben elveszítettük az előnyt, olyan széntelepüléssel volt dolgunk, amelyik egyszerűen kifogott rajtunk ... Szóval : kell azért az a bizonyos szerencse is!

Hallgatom a nagy szén- csatákat is megélt — de a 32 esztendős szolgálat alatt sem; elnyűtt, még mindig inkább fiatalosnak látszó — vájárt, s meggyőződésem, hogy az életében a szerencse játszotta mindig a kisebb szerepet. Sokkal inkább szorgalmának köszönheti, hogy már az első munkahelyén;, Saligóbányán megkapaszkodhatott, s olyan gyakorlatra tett szert, amiből azóta is bőségesen profitál. Aztán, a hite is jelenthetett valamit, hiszen Varga Géza átvészelte a bányászat visz- szafejliesztésánek számára sem örvendetes időszakát, nem tört meg a vándorlások alatt. A zagyvái üzemnél, Borsodnádasdon, végül pedig Csehiben — ahol immár második évtizedét tölti — egyaránt szívvel-lélekkel dolgozott, figyelmet keltett munkájával. Olyannyira, hogy már negyedszázada brigádvezető, élővájó és

fronti csapatok parancsnoka. Előbb csaik tizenkét, aztán háromszor húsz, most pedig — a három műszakban — már száztíz tagú gárda első embere!

S ekkor még csak a szakmájáról beszélünk. Mert á Munka Érdemrend arany fokozatának új tulajdonosa valójában többet, sokkal többet is. elért! Volt szak- szervezeti bizalmi, ' szb-, központi vezetőségi és országos elnökségi tag, s egy sor tisztség viselője a pártban, amelybe az újjászervezés heteiben lépett. A hatodik éve, hogy az egri járás

párt-végrehajtóbizottságba választották, s testületi elfoglaltsága mellett területi megbízásoknak is eleget tesz.

Munka a számmezőn, a föld mélyében és idefenn. Naponta találkozni, feladatokat megbeszélni s teendőkön osztozni a legnagyobb egercsehi brigád mindhárom harmadával, mellette pedig tevékenykedni a mozgalom- bán, vállalni a család gond- -ját-baját: nem sok ez egy kicsit... ? — említem Varga Gézának.

— Lehet, hogy az — válaszolja — hiszen tényleg, a munkám mellett nem sok másra futja az időmiből. Nem tudtam még találni magamnak hobbit, meglehetősen szétszóródott nagy csalódunk mégoly kedves tagjaival is csak ritkán ta- lálkozhatom. Pesti nővéremet például jobbára csak akkor látom, ha maga veszi a fáradságot, s lejön hozzánk Szilaspagonyba ... Mégis roppant szeretem, amit választottam, amit csinálok, nem gondolok a fáradságra, S ha már a fiaimnak, aki vasipari tanulók oktatója lett, nem is adhatom tovább apai örökségemet, őszintén boldoggá tesz, hogy bányász, vagyok. S így váltanám ezt kitüntetésem nélkül is.

Gyóni Gyula