Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 11., szerda ZENGŐ AULÁBAN - ÜNNEPLŐ^ PAJTÁSOKKAL Amikor egy úttörőcsapat nevet kap... .. .avagy: ha kérnék, mit írnék az őrsi naplóba EZT: i— Tudjátok, pajtások! Annikor négyszázhatvan kéz egyszerre emelkedett tisz­telgésre, megdobbant a szí­vem,. A 'kezem is. mozdult a vezényszóra, ám hirtelen eszembe villant, hogy én itt _és most csak — vendég vagyok! De, úttörő becsü­letszavamra — mert voltam kék nyakkendőt tisztelő kis­dobos, majd országos úttö- rőtalálkozó mindenre kíván­csi résztvevője — titkon, ve­letek válaszoltam azt az egyetlen, szót, amelytől har­sogott, zengett az új iskola aulája. Emlékeztek rá, ami­kor felhangzott: — A dolgozó népért, a ha­záért, előre! ... És ti, teli torokból mondtatok azt a szót: — Rendületlenül! Svakkor végignéztem a fe­szes sorokon,^ láttam, amint a cipőtök orra egy vonalban van a .mozaikkocka sötétlő csíkjával, s a nyakkendőtök — akár kék volt, akár piros — szinte egyöntetűen állt, ne haragudjatok meg hogy ezt is észrevettem — egy pi­cit ferdére... ! Igazatok van, ki figyel ilyen izgalmas, ünnepélyes percekben a nyakkendőre rajtam — az egykori úttörőéveket most visszasíró felnőttön — kívül. Mert hiszen az őrsi zászlók sorfala között éppen ebben a pillanatban indult el négy katona, egy-egy sarkán tart­va leendő csapatzászlótokat, feszes lépéseikre figyeltetek, díszes zászlótokra amelyre az adományozók, az MHSZ egri szervezíetének tagjai hí­mezték, pirosra aranyló be­tűkkel írták a szöveget: „66. sz. József Attila Úttö­rőcsapat”. Valamelyikőtök. ott a há- tulsó sorban, lábujjhegyre állt, hogy jobban lásson: Legszívesebben felemeltem volna de hogy néz az ki — bár, utólag gondolkodva megtehettem volna —, hogy a nyakam közé kapok egy kis kíváncsiskodót, mert apróként a sereghajtók kö­zé került. Tálén mégis lát­ta amikor a csillogó válk- liapú, kedves szavú Zoók György alezredes bácsi fel­kötötte a zászlórúdra a vö­rös selymet. — Ha a zászló szólni tud­na... — szavaltátok. Helyette azonban Baranyai Beatrix, az útitörőtanács tit­kára beszélt. — Az úttörőcsapat nevé­ben a zászlót átveszem. Ígérjük, hogy megőrizzük becsülettel... Mintha hallottam volna a refrént: — ... rendületlenül! És ekkor — az egri VIII. számú Általános Iskola aulá­jában — a díszes,, névadó 'zászló' fejet hajtott, hogy a közéli üzem, a VI LATI hat KISZ-alapszervezete se­lyemszalagjával ékesen emelkedjék ismét a magas­ba. Hogy tiszteletére fel­hangozzék az irodalmi szín­pad műsora, hogy az egész épületet betöltő zene körbe­fonja, s a „kis” őrsi zász­lók sorfala között 'beköltöz­zék a nagy költő nevét vi­selő úttörőcsapat emlékszo­bájába. Amint elcsendesültek az ünnepi dallamok, s ki-ki az osztályába, indult, egy kis­fiú — talán elsős vagy má­sodikos lehetett — jellegze­tes mozdulattal zsebre vág­ta a két kezét, rántott egyet a cipőjére csúszott nadrágján és odaszólt a szomszéd jának: — Nekem még nincs ked­vem hazamenni! Ahogy elnéztem őket, meg valaimennyiőtöket. akik ott állítatok a nyílegyenes sor­ban, anna gondoltam: *miiy nagy dolog is a büszkeség. Mert ti büszkék voltatok, s önfeledten fiatalok, mint egykoron névadótok — Jó­zsef Attila. Eger, 1981. november 7. Szilvás István A divatos tini Évo ruhái...-. , , . . .. . Sportos fazonú, csíkos szók. Meresz szabasu zsakruha n£a pulóverrel’ Sokan vannak szakmunkás fiataljaink közül, akik nem elé­gednek meg a tanultakkal. Szeretik leendő szakmájukat, to­vább képezik magukat, munkájukat egyéni ötletekkel, gon­dolatokkal színesítik. Ezek közé tartozik á hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet végzős szabász-varrász ta­nulója, Szadai Éva, aki maga tervezi és varrja sajátjaihatá- rának darabjait is. Így tud. olcsón, divatosan s kulturáltan öltözködni. Nemrég a városban rendezték a szakma kiváló tanulója versenyt, alhol második helyezést ért el, s eredmé­nye alapján részi) vett megyénk színeiben az országos verse­nyen. Egy közéleti szexológus „Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet” A tízezer levél birtokosa: dr. Ve­ress Pál. Eddigi életműve a Ma­gyar Ifjúság című lap hasábjain sor­jázik, neve innen közismert. Meg természetesen ezernyi szemé­lyes találkozás­ból, hiszen járja az országot, elő­adásokat tart* se­gít a hozzá for­dulóknak. Nem könnyű a dolga, hiszen olyasmi­ről beszél, amire a,Mg van szavunk. Mégis szólni kell a szerelemről és a szexről, hiszen életünk egyik meghatározó­ja. Kétértelmű célozgatás nem segíthet, csak az okos, nyílt állásfoglalás. Az „Or­vos válaszol" rovat feleletei pedig ilyenek. Segítségre so­kaknak van szükségük, ezt bizonyítja a beérkező leve­tek serege. Először arról érdeklőd­tünk dr. Veress Páltól, hogy véleménye szerint miért irá­nyul a szexualitásra, a tes­ti szerelemre korunkban oly nagy figyelem. — A szexualitás őszt ön­szántén, mozgatja az egész élővilágot: a fajfenntartás az élet egyik legáltalánosabb törvényszerűsége. Természe­tes módon fordult hát az érdeklődés feléje. Nem is­merték sokáig magyarázatát, ahogy sokan még ma is rendkívül tájékozatlanok fo­lyamatai,bán. Az állatok viselkedését ta­nulmányozó tudomány, az etológia sokat elárul arról, hogy az emberre milyen késztetések hatnak. Ezek ■közül az egyik legfontosabb: a hím ivarsejtek száma milliárdszorosan felülmúlja a petesejtekét. A megter- mékenyülés biztosítéka az erős örömvágy. Ez még az esetleges fájdalmakat is el­viselhetővé teszi, melyek a közösülésnél jelentkeznék. Az emlősök vizsgálatánál kiderült, hogy a hímeknél minden magömlés kellemes érzetet kelt, a nőstényeknek viszont az aktus sokszor kellemetlen. Az utódlás irán­ti vágy ösztökéli őket, csak akikor engedik az ellenkező neműeket magukhoz, ha megfelelő évszak következik kicsinyeik felnevelésére. Ezért a tavasz a szerelem évada a mérsékelt égöv alatt. Az embereknél némileg hasonló a helyzet, hiszen ösztöneinket az állatvilágból hoztuk magunkkal. A fér­fiaknak örömérzetük van minden, testi érintkezésnél, míg a nőknek nem feltétle­nül: a gyermek ennek elle­nére persze megfoganhat. Vágyaik különböznek a fér­fiakétól, elősorban bizton­ságra, tartós kapcsolatra tö­rekednek, Ha sok minden meg is változott — például a szerelmi élét szakaszossá­ga eltűnt — a biológiai alap mégiscsak azonos. A termé­szet így gondoskodik az élet folyamatosságáról. Korai érettség . ,— Korunk egyik fő konf­liktusát abban, látómé hogy a fiatalok testileg korábban fejlődnek ki. Viszont a szel­lemi és a társadalmi érett­ségük egyre későbbre tevő­dik. Ezért is jelent egyre több gondot a szexualitás. Egy lány esetleg már 11 éves korában menstruálni kezd, s 14 évesen, amikor még in­kább csak a vágyai irányít­ják’ cselekedeteit, mint a józan esze: kész nő. Nem­régiben' kaptam egy levelet, amelyben az áll, hogy egy kollégista kislány már má­sodik találkozásuknál lefe­küdt újdonsült partnerével, hogy vonzódását bizonyítsa. Most pedig attól tart: te­herbe esett. A felnőtt test — mint példánk is mutatja — sok esetben primitív sze­mélyiséget takar : ran^ ttsz- tában, a szexualitás jeleiito ségóvel. Az oszt önszántén je­lentkező vágyakat nem tud iá feldolgozni. felnőttnek képae i magát. Így belső tor- Xt okozhat a hamar sza­badjára engedett ^sztebes. A7 ifiú úgy gondolhatja, ”£"5 mondjuk arra is, hogy ne Sí iskolába. Táptalaja ez a fiatalkorú bűnözésnek is, mert sokan ilyentoma*.nem találják helyüket, a társa­dalomban. Hozzáteszem a lányoknak nem is okoz oro met a testi kapcsola , | a teherbeesésnek méhuk fejlettsége miatt kiesi is a veszélye, rendkívül sok ka ros, következmenye mar­hat a fiatalon elkezdett kap­csolatoknak. Nem szabad zöld utat adni szamukra. gyógyítása korunk egyik leg- égetőbb szüksége. Nevelés, de mikor? _ Hogyan lehetne meg­előzni a bajt, elejét veve a sérüléseknek? _ Véleményem szerint a szexuális nevelést nem ak­kor kell elkezdeni, amikor már erotikus tartalma wa fiatalok számára a hal ismereteknek. Sokkal kább olyankor, amikor a gyerek születése átkairól er. deklődik, vaay mikor vala- Sm ezzel kapcsolatos je. lenséget lát. Az általános nevelés része kell. hogy lé­gy^ mivel az élet szerv« tartozéka, csak felesleges bo­nyodalmaikat okozunk, függetlenül, erőltetve próbái­ul? oktatni. Ha termesze** módon tartozna ez a fiato lók fejlődéséhez, nem érne Aket váratlanul az eiso Menstruáció vagy, magömlés. A másik igen lenyel* do­losinök llátom hogy ^ J _ és Mi lányok kapcsolatának nem szabadna kimerülnie a nemi közeledésben. Az if­júsági mozgalmak es a koz- Slődési intézmények fontos feladata lenne,, hogy tartalmas elfoglaltsagM célokat tűzzön az elé, hogy ne fojon sajat le­VeLátoiunk kell, hogy ® Ínlő tai felnőttkor nem egyenlő a teljes érettséggel. Biológiai és, szellemi fejlettsege nél­kül pedig olyan a testi kap rsolat vállálasa, mintha egy tetnénk. Ilyenkor ^«top­panhat egy ételre a gén . Az érettséget valójában az iménti hogy az ember fel­ismeri'cselekedeteinek torna­dal mi súlyát. Tudjajteldauh hogy milyen sebesseggel ve­Ä «y »* “ maradhasson, télén. nem megy ki kaibét nélkül a hi- Se s tisztában van az- hogy egy fiú és egy lány kapcsolatából gyermek születhet. • Az sem igaz, hogy megfelelő alapok nél­kül ki lehet találni mindent. Vannak olyan természeti ke­pék, amelyek azt hiszik, hogy a gyerek a menst­ruációból lesz. A férfi egyet tud ösztönösen: a mag­ömlés jó, viszont a nőknek meg kell tanulni az öröm­érzést. Az nem esik egybe a meg­termékeny üléssel. Ez az egyszerű tény rengeteg neurózis forrása. Az ember pedig még keveset tett azért, hogy az ál­latvilágból örö­költ helyzieten változtasson. Pedig van rá lehetőség: a nőknél kifejleszthető a testi örömre való képesség. Csu­pán fel kell oldaná a gyer­mekkorból hozott gátláso­kat, segíteni kulturált mó­dón: kedvcsinálással, csóko- lózással stb. Ezt meg kell tanulni, akárcsak mondjuk a gépkocsivezetést, vagy a ma­gasugrást. Nem szégyen. Szorongások és kérdések — Mint „közéleti szexo­lógus”, gyakorta tart előadd, sokat: milyen a visszhang­juk? . — Nehezen sízoktak bein­dulni, a leggátlásmentesebb környezetben sem mernek el einte kérdezni. Pedig ta­pasztalataim szerint-igencsak rászorulnának az így sze­rezhető ismeretekre. Köny­veink nincsenek, amelyek sokkal többet tartalmazná­nak annál, hogy a petesej­tet 'megtermékenyíti a sper­mium. Ami ezt megelőzi, emberivé teszi, azt malac­kodásnak tartják. Tabu ez a a kérdés, a pedagógiai főis­kolákon sem tanítják, így hát a tanárok is csak saját kudarcaikról tudnának besiza- molni tanítványaiknak. Nyíltabban, kellene beszel­ni mindenről: kétezer évvel ezelőtt sokkal kulturáltabbak voltak ilyen téren. Furcsa helyzet, hogy az ókoriak többet tudtak nálunk a sze­relemről. Nagyon jellemző az elmaradottságunkra, hogy jóformán olyan szavaink sincsenek, amelyeket „illik használni. A testiségre vo­natkozó kifejezések mellett az értelmező szótárban, job­bára ott szerepel a „tragar jelző. Így aztán, nehezen le­het szót érteni. Az orvosok szerepe sem tisztázott: általában szak. májukhoz mélitaflan dolog- nak tartják a szexuális, kér­déseket. Pedig rendkívül sok innen eredő panasz van. A neurózisok jelentős például nemi problémákból adódik, de rendszerint — bármilyen furcsa — meg sem kérdezik, hogy van-e a betegnek ilyen jellegű gondja. A szakorvosoknál is ez a helyzet, hát még a körzetieknél. Sok ellentmondásról be­szelhetnék még. Sajnos nem állunk jól, pedig az embe­rek testi-lelki harmóniája jelentős mértékben függ a szexualitástól. Így hát tár­sadalmi probléma is ez egy­ben, amellyel sokkal többet és jobban kellene foglalkoz­ni. Mindenképpen számat kell vetnünk azzal a ^ha­talmas természeti erővel, amely bennünk van, 's na okosan élünk vele, szemeT lyiségünket erősítő élmé.ny- nyé válik, de ha nem, sú­lyos konfliktusok forrása lesz. . , i Gábor László összeállította: Szalay Zoltán . Párducmintás diszkóegyüttes (Fotó: Szabó Sándor) (Kőhidi Imre felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents