Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1981. november 7., szombat Mai összeállításunk ünnepi alkalomra szól. Szemléletes példákkal bizonyítja, hogy az el­ső szocialista forradalom országában milyen nagy léptekkel halad előre a tudomány, a technika. Eredményei a nemzetközi tudomá­nyos élet fejlődésére is nagy hatással van­nak, ösztönzik a kutatókat a világ minden táján. Épülő vízlépcsők Képünkön: épülő gát részlete a Kaukázusban (MTI Külföldi Képszolgálat) Az élet minden területén egyre nagyobb az energia- éhség, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben oly divatossá vált folyékony és gáz hal­mazállapotú energiahordo­zókban egyre nagyobb a hiány világszerte. Nem cso­da, hogy újra egyre nagyobb figyelem fordul a szénbá­nyászat felé, és világszerte újabb és újabb atomerőmű­vek nőnek ki a földből. De ezzel1 párhuzamosan újra „divatba jött” a vízi energia intenzívebb hasznosítása is, annál is inkább, mert ezek építési költségei bár jelen­tősek, de elkészültük után hosszú ideig ingyen nyer­nek a folyóból — éjjel-nap­pal — villamos energiát. Ugyanakkor nagy segítsé­get nyújtanak a vízgazdál­kodásban, öntözésben, az árvízmentesítésben is. A vízturbinák a folyók vizének mozgási energiáját alakítják át villamos ener­giává. A hasznosítható ener­gia mennyisége a folyó víz- mennyiségétől és esésétől függ. A kellő vízsizintkülönh- séget gátakkal — hegyes vi­dékeken völgyzárógátakkal — hozzák létre. A folyó medrét nagy betonpillérek közé helyezett acél nyílás­záró szerkezettel vagy kü­lönlegesen megépített föld- gáttal zárják el. A gát fölött a megduz­zadt vizet a gát aljában el­helyezett vízerőmű turbiná­in keresztül vezetik a felső folyószakaszból, a „felvíz”, ból az alacsonyabb szintű „alvíz”-be. A turbinák a víz mozgási energiáját for­gómozgássá alakítva a velük egy tengelyre épített gene­rátorokat forgatják, és ezek villamos energiát termelnek. Az előállított villamos ener­giát transzformátorokkal nagy feszültség re — 110 ezer voltra vagy ennél maga­sabb feszültségűre — ala­kítják, és így juttatják el az országos távvezetéken az üzemekbe, lakásokba. A vizet a turbinákra fe­lülről a beömlőnyílások vagy ejtőcsövek vezetik, alul pe­dig az ún. szívócsatornák öntik ki magukból az al- vízbe. A turbinákat és a generátorokat — Vagyis az erőtelepet — magában fog­laló betonépítményt a duz­zasztómű aljához, a folyó áramlásától függően jobb vagy bal oldalon csatlakoz­tatják. A transzformátorokat vagy ugyanitt vagy a par­ton helyezik él. Tudományos flotta a tengeren A szovjet tudományos kutatóflotta egyik hajója, a Vlagyi­mir Komarov — egy kikötőben. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A világ országai közül a ' Szovjetunió rendelkezik a leghosszabb tengerparttal, ezért érthető, hogy az ócea_ nológiai kutatások itt igen jelentősek. A legkorszerűbb kutatóeszközökkel felszerelt hajóflottája egész évben jár­ja. a vízi országutakat az Északi-Jeges-tengertől a Dé­li-sarkig. A hajók egy része speciális tudományos felada­toknak, például légköri je­lenségeknek, tengeráramla­toknak és azok vízösszetéte­lének, a halrajok mozgásá­nak, faji összetételének, a tengerben élő parányi álla­toknak és növényeknek vagy az egyes óceáni területek élőanyag-produkciójának a vizsgálatára épültek mások univerzális kutatási munka végrehajtására is alkalma­sak. Mozgó kutatóállamások tehát e hajók, évekig tar­tózkodhatnak a tengeren s a rajtuk dolgozó kutatógár­dának modem, jól felszerelt laboratóriumok állnak ren­delkezésére. Ezeknek a ha­jóknak egy része a meteoro­lógiai műholdakkal is kap­csolatban van, és így jelen­tős mértékben hozzájárul az egész földre vonatkozó idő­járási távprognózis kialakí­tásához, A felszíni flottához egyre több olyan víz alatti mozgó laboratórium is tartozik, melynek a kontinentális talapzatokat borító tenger élővilágának tanulmányozá­sa a feladata. Tulajdonkép­pen könnyen mozgó, kismé­retű tengeralattjárók ezek, melyek jól manővereznek a part menti vizek bizarr sziklaalakzatai között. Erős reflektorokkal s velük szinkronban mozgó filmfel­vevő gépekkel, tv-kamerák- kal vannak felszerelve, s így a mélyben folyó esemé- lyek a bázishajó televíziós képernyőin is nyomon kö­vethetők. A jövőben újabb . felada­tok várnak az oceanográ. tusokra, hiszen a tengert és élővilágát fenyegető ve­szélyek egyre sokasodnak. Elhárításukra csak széles nemzetközi összefogáson ala­puló, lelkiismeretes munka képes. Ebben a munkában joggal lehet számítaná a Szovjetunió nagy tapasztala­tokkal rendelkező tengeri tudományos kutató flottájá­ra. Az építőipar feladatai A tizenegyedik ötéves tervidőszakban az építőipar­ra igen feszített munkaprog­ram végrehajtása vár, ame­lyet csak gyökeres szemlé­letbeli változtatással való­síthat meg. Jelenleg a ter­vezőmunka egészében nem felel meg a népgazdaság nö­vekvő igényeinek. Ennek az az oka, hogy nem mindig veszik figyelembe a leg­újabb kutatási eredménye­ket, nem törekednek gazda­ságos anyag- és energiafel­használásra, és nem szá­molnak a munka termelé­kenységének megfelelő szin­tű növelésével. Sok időt fordítanak az előkészítésre és a műszaki dokumentáci­ók egyeztetésére. A hosszú­ra nyúlt tervezési időszak alatt az alkalmazott megol­dások gyakran elavulnak, a költségek pedig növekednek. Az új határozatok kötele­zik a párt- és állami szer­veket ennek az állapotnak a megszüntetésére. A tervező- munkában hasznosítani kell a legkorszerűbb hazai és külföldi eredményeket an­nak érdekében, hogy az újonnan létesített vagy kor­szerűsített vállalat minden műszaki és gazdasági köve­telményeknek megfelelő terméket bocsásson ki. A beruházás hatékonysá­gát elsősorban a meglevő üzemek rekonstrukciójá­val, nagy egységteljesítmé­nyek és szabadban működő berendezések létesítésével, valamint a gyári késztermé­kek részarányának növelé­sével kell biztosítani. A GOSZSZTROJ-nak meg kell oldani a típus. tervezés bevezetésével kap­csolatos szervezési, techni­kai és metodikai kérdéseket. Felülvizsgálatra kerül az országos építészeti katalógus; ugyanakkor regionális ka­talógusok létrehozására ke­rül sor. Biztosítják a típus­tervek katalógusának rend­szeres megjelenését; meg­gyorsul a műszaki fejleszté­si eredmények átvezetése az országos szabványba és nor_ matívákba. A műszaki és költségveté­si tervdokumentációk el­készítésének időtartama fe- lére-harmadára fog csök­kenni. Nagy létesítmények tervezése két lépcsőben tör­ténik, az első az összesített költségvetési terv, a máso­dik a tételes költségeket tartalmazó kiviteli terv. Intézkedések készülnek a tervezési folyamat időtarta­mának lényeges csökkenté­sére és a tervezői színvonal növelésére. Ebben az ötéves tervben megkezdődik a ter­vezői munka automatizálá­sa. Az ezzel kapcsolatos kérdések vizsgálatára köz­ponti intézetek gazdasági önállóságának növelése ér­dekében ebben az évben új tervezési és érdekeltségi rendszerre térnek át. Az építőiparnak fel kell készülnie az 1984. január 1-én bevezetendő új költ­ségvetési és árrendszerre. Elsődleges feladat, hogy lé­nyegesen növekedjen a ku­tatás és fejlesztés haté­konysága, csökkenjen az új technika elsajátításához szükséges idő, és szorosab­bá váljon a kutatás, a ter­vezés és termelés kapcsola­ta. Ennek érdekében komplex célprogram készült az építő­ipari szerkezetek, anyagok, gépek és technológiák fej­lesztésére; kidolgoztak 10 regionális programot, ame­lyek elősegítik az új mód­szerek bevezetését olyan nagy beruházásokon, mint atomerőművek, hőerőmű­vek, vasutak, autópályák stb. Az említett ■ intézkedések következményeként várha­tó, hogy 1985-ben kohászati termékekből egymillió ton­nával, cementből l',8 millió tonnával lesz kevesebb a felhasználás, mint 1980-ban. Alkalmazni kell a gazda­ságos fémszerkezeteket, a nagy szilárdságú és könnyű­beton termékeket, a széle­sített felfekvő felületű ge­rendákat, valamint a ragasz­tott fa és azbeszt-cement elemeket. Tökéletesíteni kell a la­kóházak típusterveivel kap­csolatos tevékenységet, bőví­teni a speciális rendelteté­sű épületek választékát, a városkép színesebbé tétele érdekében pedig új formájú épületek kidolgozását kell meggyorsítaná. Nagy­nyomású présgép A fémalakítás egyik ré­gebbi módja a préselés, amit akkor használnak, ha* vala­mely szilárd anyagból össze­függő alakú tárgyat nyomás alatt kívánnak formálni. Szinte minden iparágban használatos eljárás. A kohá­szatban a nyomásos öntést általában színesfémeknél al­kalmazzák pontos, utólagos megmunkálásra nem szoru­ló öntvények előállítására. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája nagy nyo­mások fizikai intézetében eredményesen próbálták ki a legújabb nagy teljesítményű egyhengeres, 50 ezer tonna tengelynyomású hidraulikus présgépet. Ez a világ legna­gyobb ilyen jellegű beren­dezése, amelynek segítségé­vel alapvetően új irányokban lehet szilárd-testfizikai ku­tatásokat végezni. A hatalmas gépet az uk­rajnai Novo Kramatorszk-i gépgyártó üzemben készítet­ték. Súlya 5 ezer tonna, ma­Az ember szinte eltörpül a gépkolosszus mellett (APN—KS) gassága 28 méter. Az egész berendezés elhelyezésére több mint 80 méter hosszú és 30 méter magas külön épület­tömböt építettek. A présgép alsó része egy 15 méter mély „kútban” nyert elhelyezést, és egy masszív betonpárnán nyugszik. E rendkívül nagy teljesít­ményű présgép segítségével hatékonyabban lehet megis­merni a nagy nyomás alatt levő anyagok tulajdonságait A tudósok szerint a géppel a Föld magjához hasonló fel­tételeket lehet majd model­lezni. Az anyag nagy nyo­mású és magas hőmérsékle­ten való tanulmányozása le­hetővé tette az igen kemény és szilárd mesterséges gyé­mántok és egyéb anyagok előállítását. Ez igazi fordu­latot teremtett több iparág­ban, a vágóeszközök szilárd­ságának lényeges fokozását eredményezte. Most lehető­ség nyílik arra, hogy a kí­sérleteket sokkal magasabb szinten folytassák tovább. összeállította: Hekeli Sándor A földgáz „rögös” útja A földgázlelőhelyek kin­csét távoli vidékekre eljut­tató, sokszor több ezer ki­lométer hosszú csővezeték- rendszerekbe a nyomáscsök­kenés kiegyenlítésére 120— 150 kilométerenként komp­resszorállomásokat iktatnak be. Ezek mindegyike három­féle technológiai tevékeny­séget lát el; a gáz tisztítását, a tulajdonképpeni nyomás- fokozást, és a komprimálás köziben felmelegedett gáz le­hűtését. A tisztítás a földgáz kéntelenítését, valamint a további szilárd és cseppfo­lyós szennyeződések eltávo­lítását foglalja magában. A rendszerint gázturbinával hajtott — egy vagy két fo­kozatú — kompresszorokból több is található egy-egy kompresszorállomáson. Szá­muk a szállítandó gázmeny- nyiségtől függ. Kétharmaduk állandó üzemben van, a fennmaradó hányad pedig tartalékul szolgál. Állomá­sonként további egy-két kompresszort becsomagolva is tárolnak, hogy nagyobb üzemzavar esetén azonnal rendelkezésre álljanak. A le­lőhely indítóállomása 75 bar nyomással préseli be a táv­vezetékbe a földgázt, ami 120—150 kilométer megtéte­le után kb. 46 bárrá csök­ken. Az ismét 75 bárrá „fel­fokozott” nyomású gáz 90 C- fok körüli hőmérsékleten tá­vozik a kompresszorból. Is­mert tény, hogy a gáz nyo­mása és hőmérséklete között fordított arány áll fenn. Ha ezen a hőmérsékleten juttat­nák a gázt a távvezetékbe, néhány kilométer után a hő­veszteség miatt csökkenne a nyomása, s ez a következő állomásig a csőfalon fellépő súrlódás miatt a kívánatos érték alá süllyedne. Ezért van szükség a kompresszo­rokból kilépő gáz azonnali hűtésére. Képünkön: egy szovjet gyártmányú egyfokozatú turbókompresszort láthatunk, amelyet 6 MW teljesítményű gázturbina hajt. Ez a típus napi 22,5 millió Nm3 gáz- mennyiség beszívására al­kalmas

Next

/
Thumbnails
Contents