Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság, ipái. „...mb* 7.. RAB ZSUZSA: „Az a katona...” Mindig maradandó, élmény, ha az ember személyesen találkozik egy-egy kedves olvasmánya, verse hősével. Én egy fordításom hősével találkoztam jó néhány évvel ezelőtt. Jevgenyij Vino- kurov szovjet költő édesapjával, Mihail Vino- kurowal, Misa bácsival, Moszkvában. Vasárnapi ebédre várta szüleit a költő és felesége. A költő, aki tizennyolc éves fejjel önként jelentkezve, végigharcolta a második világháborút, várta „első világháborús” apját, a hivatásos katonát, 1917, majd a polgárháború harcosát Szikár, csontos öregember ült le az asztalhoz. Kevés beszédű volt, de súlyos szavú, és egyszerű, mint maga a föld. Néztem a kezét, de főleg a szemét néztem, kemény külsejét meghazudtoló, lágy tekintetű orosz szemét. Ahogy a borscsot kanalazta, az hogy tördelte hozzá a fekete kenyeret öreg alakján átderengett az a régi, fiatal, a hadakat megjárt katona, s már idéztem is magamban fia versét róla, szinte minden sorára emlékeztem, • hiszen nem sokkal előbb fordítottam le. VASÜTI KOCSI 1918-BAN Ügy remélik, csak egy kis lökés kell, és a vonat végén vadul rángó kocsi egy reccsenéssél ezer darabra szertehull. A lóduló kocsin keresztül morgó kalauz s lámpafény tántorog át. Haj-sűrű rezdül, mint vízinövény-szövevény. Dühös szitok: — Csönd, az anyádat! — Nehéz álmát egy katona horkolja szét. Beteg és fáradt, s visszavárja a csapata. Üzérek tolvaj pusmogása a felső polcon. Zsák szakad, s az alvó szürke katonára csorog a fehér lisztpatak. Orrcsíptető, kalap, felöltő — idősebb férfi szundikál, látszik, hogy fővárosi költő. Köré mahorka füstje száll, sörény-haja arcába lebben, ideges álma rezzenő, mint hideg pillangó, ijedten rezdül szemén a csíptető... Horkol a katona kinyúlva, sárga, sovány, félig áléit, billenti szenvedés-yyalulta, tífuszba borotvált fejét. Az a katona — az apám volt! Fiatal volt. Es álmodott égszínkék várost, üveg-álmot, jövőbe táruló napot. Szila férők vitték-sodorták látni sosem-vólt fényözönt... S az ablakon túl Oroszország rohant könny, vér, tűzvész között. Hadd folytassam „annak a katonának” költőfiával, s hadd mondjam el, miért vonzott elejétől fogva a költészete. S ha már itt tartok, elmondom azt is, hogy valamikor az ötvenes évek végén, a szovjet „új hullám” friss áradá- i sóban, amely rengeteg új nevet csapott ki a mi partjainkra is, egyetlen verse alapján őt választottam ki elsősorban „a magam” költőjének, amit azóta két magyar Vinokurov-kötettel hitelesítettem. Felidézem Misa bácsit, aki azóta már a moszkvai Vaganykovo-temetőben nyugszik. Látom szemét, amely annyi mindent látott a hosz- szú útban, amig a* vadul rángó vasúti kocsin majdnem napjainkig ért. S hogy megint költőfiát idézzem: „... ők rázták meg keményen a világot tíz kurta nap alatt, vezetve lovon, gépkocsin — az élen divíziókat és brigádokat...” Ezzel a rövid emlékezéssel próbáltam életre igézni egyik legkedvesebb versem hősét, egyik legkedvesebb költőm apját, aki álmodott „jövőbe táruló napot”. A szovjet könyv ünnepi hete Immár hagyományos nálunk. hogy minden év novemberének első hetében külön figyelmet szentelünk az orosz-szovjet irodalomnak. A szovjet könyv ünnepi hetének szoktuk nevezni ezt az eseménysort. Ez alkalommal koncentráltan figyelünk a Szovjetunió soknemzetiségű irodalmának gazdag termésére. Hogy a termés mennyire gazdag, elegendő csupán a magyarul megjelent könyvekkel illusztrálni: egyedül az elmúlt évben 195 művet adtunk ki — közlel 3 millió példányban. Ebből az irodalomtudományi. szépirodalmi művek példányszáma megközelítette a 2 milliót, de gazdagon válogattak a magyarországi kiadók az államtudományi művekből (33 mű), hasonlóképpen a műszaki, technikai kiadványokból (20 mű, megközelítőleg 80 ezer példányiban). A sort lehetne folytatni, összegzésül a számokból: csupán az elmúlt húsz évben az orosz és szovjet mű- vefebőil Magyarországon 3505 jelent meg. megközelítőleg 45 millió példányban. A szovjet könyv ünnepi hetének számos rendezvénye lesz az országiban. Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a már hagyományossá vált szovjet könyvkiállítás — a szovjet könyvkiadás legfrissebb termékeiből. De vidéken is szinte felsorolhatat- ian azoknak a rendezvényeknek a száma, melyek túlnőnek a hefyi megmozdulások adta lehetőségeken. Tatabányán, a nagyszabású könyvkíálMtás s a hozzá’ kapcsolódó irodalmi műsor a Népházban bizonyára emlékezetes esemény lesz. Nyíregyháza — testvérmegyei kapcsolatainak keretében — fogadja a Szovjetunió Kárpáton túli területének küldöttségét .A kulturális együttműködésben most egy új formával jelentkeznek Szabolcs-Szatmár megye székhelyén: bemutatják az uzsgorodi (ungvári) Kárpáti Kiadó újdonságait, orosz, ukrán, moldovai és természetesen ^magyar nyelvű kiadványait. Az események (a rendhagyó irodalomórák, a 'kiállítások. az irodalmi estek) mellett vagy talán inkább előtt fontosak azok a művek is, amelyek nemrégiben kerültek a könyvesboltok polcaira. A Kossuth Könyvkiadó most jelentette meg az SZKP XXVI. kongrasz- szusa jegyzőkönyvét. A kötet tartalmazza Leonyid Brezsnyev elvtárs előadói beszédét az SZKP nemzetközi politikájáról, gazdasági célkitűzéseiről, valamint A szovjet társadalom politikai és szellemi fejlődése és a párt feladatairól mondott gondolatait. A kötet bő válogatást ad az egyes küldöttek felszólalásából, s felsorolja az SZKP vezető szerveit és a kongresszuson részt vevő küldöttségek vezetőit. A kötet magyar szempontból azért is értékes, mert megtalálható benne Kádár János elvtársnak a kongresszuson elmondott beszéde, valamint Lázár György miniszterelnökünk beszéde, mély egy barátsági nagygyűlésen hangzott el. Nehéz lenne összeszámolni. vajon hányszor és hány példányban jelent meg Magyarországon Solohov halhatatlan remekműve az Emberi sors. Ügy látszik, mégis szinte minden évben újra ki kell adni, oly nagy iránta az érdeklődés. Az a mély emberi humánum, mely e kisregényből sugárzik, kevés mű sajátja. Az Emberi sors történetét nem keli elmondanunk, hiszen szinte minden tizennégy ven felüli olvasni tudó előtt ismerős nemcsak olvasmányként, de a filmvászonról is. Tömörségében, s az emberi helytállás szilárdságának ábrázolásában csak Hemingway-nek Az öreg halász és a fengerjéved rokonítható. Az Emberi sors e mostani, legújabb kiadása az Európa Zsebkönyvek-so- rozatban látott napvilágot több más elbeszéléssel együtt — olyan kiváló műfordítók tolmácsolásában mint Makai Imne és Németh László. Konsztantyin Szimonov neve korántsem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, Monumentális regénytrilógiája egyike a legnagyobb könyvsikereknek Ma* gyarországon. Élők és holtak — Nem születtünk katonának — Utolsó nyár című köteteiben átfogóan mutatja be az egész háborús időszakot: a tragikus visz- szavonulást, majd a nagy győzelmek éveit. Feltárja az egyszerű emberek életét, gyötrelmeit és örömeit, ugyanakkor nem titkolja a belső ellentmondások visz- szahúzó erejét sem. Az Európa Kiadó— éppen a szovjet könyv ünnepi hetére — jelentette meg újabb nagy regényciklusának első részét a Négy lépést. Szimonov új ■ trilógiáját Az úgynevezett magánélet címen indította el — minden valószínűség szerint — hódító útjára. A Négy lépés hőse, Lopatyin őrnagy, haditudósító. Az ő háborús élményeit, gondolatait. visszaemlékezéseit örökíti meg új könyvében Szimonov. ,.Lopatyin minden utazása, minden találkozása nagyon szoros kapcsolatban van az én benyomásaimmal — írja a szerző. De ő más nemzedék tagja, más az életkora. egyes vonásai közei állnak a szerzőhöz, más vonásai nem”. Kíváncsian várjuk a folytatást. Oj családregénnyel ismerkedhetnek meg az olvasók Anatolij Ribakov jóvoltából. akinek Nehéz homok című regényét az Európa és az uzsgorodi Kárpáti Kiadó jelentette meg. A történet hasonlít Ráhel és Jákob szerelmének történetéhez. Svájcból egy fiatal férfi látogat Számferopolfoa, szerelmes lesz, s ottmarad, így indul a történet. Aztán nehéz idők jönnek, gyermekeik születnek, háborús é- vek borzalmai következnek, de az emberi méltóság megmarad. E lőször ketten voltak. Az egyik csontból készült, nagy volt, enyhe kölni Illat lengte körül, arisztokratikusan ingerült, megvető kifejezés ült az arcán. A másik aprócska volt, fából készült, vörös posztóval vonták be. Az utolsót, a harmadikat, amelynek acélkék volt a színe, és acélból is készült, csak a napokban szedték fel valahol. Aztán a reggeli söprés, takarítás után a házmester sodort magának egy cigarettát, akkor, a kapadohánnyal együtt markolta ki a zsebéből. Durva, dohánytól barnára festett ujjai közt forgatta egy darabig, aztán minden különösebb te- ketóriázás nélkül odadobta az ablakpárkányra. — Anna, leszakadt a gatyámról a gomb. helyette varrd föl ezt! A kékes gomb nagyot toppantott az ablakpárkányon: — Aggyisten, elvtársak! A vörös enerváltan mosolygott, a csontgomb képén megvető grimasz futott át. A házmesterlakásban, a nyirkos, hűvö9 ablakpárkányon heverészve, kelletlenül, igaz, de azért csak szóba elegyedtek egymással a gombok. — Ah, uraim, csoda, hogy élek azok után, ami velem történt — kezdte úrias af- fektálással a csontgomb. — Verítékszag, kapcabűz, valami sajátos paraszti légkör, ah, ez már több a soknál... Még két hónapnak előtte is fenn éltem a harmadikon, egy káprázatos felöltőn. Tulajdonosunk dúsgazdag gyáros volt a múlt rendszerben, most valami trösztnél Sikerült elhelyezkednie. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy még mostanában is mennyi pénze volt. Gyakran megesett, hogy aktatáskájából zizegő, finom papírra írt számlákat vett elő, s közben ezt suttogta: „Előbb utóbb a GPU kezére kerülök ...” És ilyenkor remegett a keze. Esténként -bérkocsin egy színésznőhöz hajtottunk. Hatalmas összegeket költött erre a nőre a mi gazdánk. Egyszer a szokottnál is tovább kocsikáztunk; végül a kaszinónál szálltunk ki. „Gyerünk” — sziszegte a nó; megragadott engem, és én általam az ajtó felé rángatta, a gazdánkat. „Bűnbe akarsz vinni!”... kiáltott fel a gazdánk, és kitépte magát a nő kezéből. Én viszont a kezében maradtam. A nő gazdám után köpött, engem meg a földhöz vágott. Hosz- szas hányódás után kötöttem itt ki. És nekem bizony, bárki bármit mondjon, nem jelent perspektívát, hogy valami bugrisnak a nadrágján díszelegjek; bizony, gyakran megfordul fejemben az öngyilkosság gondolata. |ondókája végeztével egy hatalmas könnycsepp gördült ki a csontgomb szeméből. — E-eegem, komoly dolog a szerelem. Én hajdanában egy vörös parancsnok Bu- gyannij-sapkáján pompáztam. Ott voltam a Vrangel elleni hadjáraton, harcoltam Mahno ellen. Golyók süvL tettek el mellettem. Pere_ kopnál majdnem kettészelt egy kozák szablya. Mindez tovaszállt, mint valami kellemes álom... Beköszöntött a békeidő __ Az én par ancsnok gazdám matematikát és egyéb bölcs dolgot tanult; alattam főtt a feje. Aztán megismerkedett valami kis gépíró nagyságával, és odadobott mindent. . Egyre lazábbá vált a fonal amelyik engem tartott, én meg ki fakultam, a gazdám látva, hogy milyen szánalmasan fityegek a sapkáján, legyintett és Trockijról motyogott valamit. — Burzsoá zagyvaság a trockizmus! — mosol yodott el ironikusan a harmadik.
