Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-06 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. évfolyam, 261. szám Ara.­1981. november 6., péntek 1,40 FORINT Befejeződött a jemeni párt- és állami látogatása Szavak nélkül élni Főleg napsütötte tereken, utcákon, tömegközlekedést szolgáló járműveken, üz­letekben, kávéházi teraszo­kon — de szinte mindenütt összefuthatunk velük. Ve­lük: a „szavak nélküli em­berekkel”. Ám, paradox módon, amikor találkozunk velük, rendszerint megál­líthatatlanul árad belőlük a szó. Ha van egy kis idő, és cseppnyi esélyt látnak rá, váratlanul, minden előzetes bevezető nélkül kapnak va­lamilyen témához. Külö­nösképpen nem érdekli őket, hogy alkalmi — ki­választott — partnereik legfeljebb egy-egy türel­metlen hümmögést, vagy jobbik esetben néhány ud­variassági formulát présel­nek ki magukból kénysze­redetten. Már megszokták. Nekik csak az a fontos, hogy beszélhessenek vala­kivel, mert heteken, hó­napokon át erre úgysincs módjuk. Igen, a magányosokról van szó! Azokról, akiknek úgy alakult a sorsuk — akár rajtuk állt, akár nem —, hogy társ és barát nél­kül maradtak. Csendes, a világ zajától mentes ottho­naikban begubózva kényte­lenek tengetni napjaikat, nincs kihez szólniuk, nincs kivel megosztaniuk örömü­ket, bánatukat. Vonaton ta­lálkoztam olyan idős asz- szonnyal, aki három esz­tendeje alig hall emberi szót, nem tud beszélgetni senkivel. A falu központjá­tól távol lakik, már egy évtizede megözvegyült, fiai és lánya pedig éppen há­rom éve mentek el hazul­ról — végleg. Élik a maguk életét, nem jut idejük ar­ra, hogy néha meglátogas­sák. Olykor egy-egy képes­lapon hírt adnak ugyan magukról, de ez minden. Segítségre nem szorul, mert a maga ellátására van még ereje. Dolgozgat a ház kö­rül, de így, szavak nélkül, mégis csonka az élete. Hány és hány hasonló sorsú emberrel találkozha­tunk! De bizony be kell vallani: sokan idegesen utasítjuk el a közeledésü­ket, terhesnek érezzük még azt is, hogy legalább meg­hallgassuk mondandóju­kat. Akik pedig cseppnyi megértést, türelmet is kép­telenek tanúsítani irántuk, azok előtt a teljesebb em­beri érzések is ismeretle­nek. S előbb-utóbb maguk is méltatlanokká válnak a szeretet apró jeleire, a szavakra. ... ők még a „szavak nélküli embereknél” is magányosabbak... Szalay Zoltán A hivatalos tárgyalások befejeztével, csütörtökön az Országház delegációs termé­ben Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsáéi, nökségének elnöke aláírta az országaink közötti barát­sági és együttműködési szer­ződést. Kapcsolataink törté­netének első ilyen szerződé­se szabályozza hazánk és a népi Jemen között a politi­kai, a gazdasági, a kulturá­lis és a műszaki-tudományos együttműködés élveit. Púja Frigyes külügymi­niszter, valamint Salem Sa- leh Mohamed külügyminisz­ter két okmányt látott el kézjegyével: az országaink közötti konzuli egyezményt és a vízumkényszer részle­ges megszüntetéséről szóló egyezményt. Ugyancsak a Parlament delegációs termében levél­váltások történtek a két or­szág közötti gazdasági együttműködés további ki- terjesztéséről Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Fuvarozási gondjaink van­nak. Olyannyira, hogy — nemrégiben — a Miniszter- tanács is tárgyalta a KNEB- vizsgálat tapasztalatai alap­ján. A probléma gyökereit ku­tatva nem kell messzire mennünk: egyre több olyan értékes és — nem utolsó­sorban — nagy terjedelmű, súlyos fogyasztási cikket vásárolunk, amelyet, hogy egyáltalán használhassuk — előbb haza kell szállítani. Tüzelő, tégla, cement stb. Nőttek a fuvarigények, és bár az utóbbi időben javul­tak a szállítási feltételek — de nem eléggé. Becslések szerint évente tízmillió esetben a lakosság áruival futnak a gépkocsik az országban, ami azt jelen­ti, hogy minden lakosunkra — az újszülöttektől az agg kort megéltekig — jut egy- egy fuvar vagy legalábbis: fuvarigény ... Legtöbb gond, országos méretekben a tüzelő és építőanyag-szállítás­nál van, nem eléggé szerve^ zett a fuvarozás, és nem ritka eset, hogy o vevőnek kell rakodnia. Ezek után indokolt a kérdés: mi újság e téren a mi házunk táján. Heves megyében, Egerben ? Nos, a tüzelőanyag-szállí­tással nálunk nincs különö­sebb gond. Mint dr. Szilák Károly, a TÜZÉP megyei igazgatója elmondotta, me­gyénkben — a füzesabonyi és a kompolti telep kivéte­lével — a szén, fa, brikett fuvarozása intézményesen biztosított. A legfontosabb szállító a Volán, de néhány helyen, így pl. Recsken, Lő­rinciben és részben Gyön_ Haidar Abu Bakr al-Attas építésügyi miniszter között. Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke és Ahmed Abdul Rahman Bas- har, az elnöki iroda politi­kai tanácsadója, a párt lap­jának főszerkesztője öt évre szóló tájékoztatási egyez, ményt írt alá. Az együttműködési megál­lapodások aláírásán jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; ott .voltak a magyar és a jemeni tárgyaló dele­gáció tagjai. A magas rangú vendéget és kíséretét ünnepélyesen bú­csúztatták a zászlókkal dí­szített Országház előtt. A Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszzászlóalja, a búcsúztatásra megjelent Kádár János, valamint Lo­sonczi Pál. Jelen volt Traut- mann Rezső, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnöke. Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Marjai József, a Miniszter - tanács elnökhelyettese, Ka­tona Imere, az Elnöki Ta­gyösön saját, illetve magán- gépkocsikkal oldják meg a hazafuvarozás gondjait. Et­től valamelyest eltérő meg­oldást találtak Heves nagy­községben', ahol a TÜZÉP a Költségvetési Üzemmel kö­tött szerződést a tüzelőanya­gok házhoz fuvarozására. Ez tehát így rendben is lenne, de mi lesz Füzes­abonnyal és Kompolttal? A válasz mindenesetre biztat tó: a Volánnal éppen most folynak a tárgyalások, mely­nek eredménye bizonyára az lesz, hogy megoldódnak a füzesabonyi szállítási gon­dok. Kompolton viszont „maszek” fuvarozókra számí­tanak. Ez utóbbinál megma­radva: éppen a közelmúlt­ban született kormányhatá­rozat arról, hogy a jövőben államunk támogatást nyújt számukra. Bátorítást ad kü­lönféle magánvállalkozások­nak, különös tekintettel többek között szolgáltatá­sunk fogyatékosságainak — ezek közé tartozik a fuva­rozás is — megoldására. Számíthatunk tehát a ma­gánfuvarozók bekapcsoló­dására, más kérdés azon­ban, hogy a maszek szállí­tók nem szégyellősek, kü­lönböző kikötéseket szabnak meg a fuvar feltételéül s ráadásul — borsos árat. Így aztán könnyen bekövetkez­het a klasszikus eset, mi­szerint: többe kerül a le­ves, mint a hús ... További hathatós intézke­dések szükségesek az építő­anyag-fuvarozás jobb meg­szervezéséhez. Ezen a téren ugyanis lényegesen kedve­zőtlenebb a helyzet. A TÜ­ZÉP kimutatásai szerint ugyanis Heves megyében évenként 90 ezer tonna árut küldöttség nács titkára, Berecz Já­nos, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Púja Frigyes, Czinege Lajos, had- seregtábomok, honvédelmi miniszter, Veress Péter, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjai, valamint Áb­rahám Kálmán építésügyi és város fejletési minisz­ter, továbbá az Elnöki Ta­nács, a kormány, állami és társadalmi életünk számos más képviselője. Az ünnepélyes aktus — amelyet több száz budapesti lakos is végignézett — a ka­tonai díszzászlóalj díszme­netével zárult, amelyet Ali Nasszer Mohamed, Kádár János és Losonczi Pál együtt tekintett meg. Ezután úttö­rők virágcsokrot nyújtottak át a JSZP KB főtitkárának, a népi Jemen állam- és kor­mányfőjének, majd a magas rangú vendég Kádár János, sál, és Losonczi Pállal együtt gépkocsiba szállt és díszmo­torosok kíséretében, a Feri­hegyi repülőtérre hajtatott. A légikikötő betonján Ká­dár János és Losonczi Pál, illetve AH Nasszer Moha. hamed baráti öleléssel vett búcsút egymástól. szállítanak el telepeikről, és ebből az építőanyagokra 15 —16 ezer tonna jut. Ellent­mondásosnak látszik a hely­zet, hogy a lényegesen több tüzelő fuvarozása 65 százalékban szervezetten történik, míg az építőanya­goknak csupán 15 százalékát tudják — ily módon — ház­hoz (építkezéshez) szállítani. Természetesen ennek is megvan a maga oka: az építőanyagok között igen sok a súlyos, nehezen (ese­tenként emberi erővel egy­általán nem) mozdítható elem. Ezek fel- és lerakodá­sához megfelelő gépek al­kalmazása szükséges, nem is beszélve az emberi munka­erőről — és ennek szintén nem vagyunk éppenséggel bőviben. A feladat tehát adott. Mert igaz ugyan, hogy Egerben a Volán minden áru fuvarozását vállalja és mindinkább lehet számíta­ni a maszek fuvarozókra is, ez azonban magába véve még kevés. Gyöngyösön. Hatvan­ban és nagyobbnak tekint­hető településeinken szin­tén mielőbb szükséges elérni, hogy az építőanyagok haza- szállítása ne húzódjon na­pokig, ne álljon miatta — lényegében indokolatlanul — a mindig mindenki számára sürgős és nagyon fontos építkezés. Biztató, hogy megyénkben a fuvarozás eddig méltatla­nul háttérben maradt prob­lémájának megoldására — különös tekintettel a Volán hajlandóságára és a magán- vállalkozási kedvre — nem­csak elképzelések, de lehe­tőségek is vannak. DE Ml LESZ A FUVARRAL...? Tüzelő, tégla, cement Az utolsó nekirugaszkodás A detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet­ben már az istállótrágyázásnál tartanak Vége felé tart a szántó­kon az őszi hajrá: a beta­karítás, a vetés szinte min­denütt befejeződött már. A szép, napos idő nagy táma­sza voltt a gépek irányítói­nak, így a nyáron szerzett kéthetes előnyt egészen no­vemberig tartani tudták. Az utolsó nagyobb őszibúza-táblán szerdán fejezték be a vetést Gyöngyössolymoson, a Mátra Tsz-ben. Karsai István, Szabó László és Nagy János Partizánkával töltik fel a vető. gépet — mialatt Rozsnyai Kálmán és Danyi László gépe a látóhatár széléig rója a köröket (Fotó: Kőhidi Imre) Apró Antal fogadta Nyikolaj Danyilint Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság el­nöke csütörtökön a Parla­mentben fogadta Nyikolaj Danyilint, a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaság' alel- két, a Szovjetunió orvos. műszeripari miniszterhez lyettését, aki a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségsoro­zatra küldöttség élén érke­zett hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón áttekintették a két baráti társaság kapcsolatainak fej- jődését, az együttműködés további elmélyítésével ősz- szefüggő feladatokat. MŰSZAKI-KÖZGAZDASÁGI HETEK A kisüzemek gazdálkodásáról A kis- és középüzemek fejlődési lehetőségei változó gazdasági környezetben; dr. Ladó László, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára er­ről tartott előadást a műsza­ki-közgazdasági hetek kere­tében csütörtökön Egerben, a Technika Házában. A ren­dezvényen Heves és Nógrád megye áfészeinek képviselői, az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek vezetői vettek részt. Ott volt a tanácskozá­son Kovács Sándor, a me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese is. A téma folytatásaként dr. Bodnár István, az OKISZ szervezési és számítástechni­kai vállalat szaktanácsadó­ja elsősorban a kis- és kö­zépüzemek, szövetkezetek je­lentősebb veszteségforrásait tárta fel. Az energiagazdál­kodásról szólva kiemelte, az energiahordozók vesztesé­ges szállítását. Beszélt a műszaki előkészítés hiányos­sága miatti selejtről, vala­mint, hogy a munkaerő-gaz­dálkodásban a helytelen ará­nyok, a létszámhiány, vala­mint a túlórák miatti több­let bérköltséget okoz gondot. További veszteségforrást je­lentenek az indokolatlan szállítási útvonalak, az üres­járatok, az ésszerűtlen táro­lás miatti minőségromlás — hangzott el előadásában. A műszaki-közgazdasági hetek alkalmából a Gagarin Hőerőmű ergonómiai vizsgá­latokról, a munkahelyek op­timális kialakításáról tartott ismertetőt.

Next

/
Thumbnails
Contents