Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
4. . NÉPÚJSÁG, 1981. november 1., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Készpénzes árfekvés? A címbeli nyelvi formát az egyik egri üzlet kirakatában olvasható hirdetés, illetőleg felhívás alábbi szövegéből emeltük ki: „Mindennemű olajkályha felvásárlása készpénzes árfekvésben." Megváltjuk őszintén, nemcsak meghökkentett, hanem bosszantott Is ez a megfogalmazás. Elsősorban azért, mert arra nyújt példát, hogy újabban feleslegesen szakszerüs- ködünk. hlvataloskodunk, s nem merünk egyszerűbb és egyértelműbb nyelven Írni és beszélni. A címben idézett jelzős szerkezetben az árfekvés összetétel a ludas. A kereskedelmi, az ipari és a közgazdasági nyelv- használatban gyakran jutnak nyelvi szerephez ezek az összetett szavak: árfolyam, árajánlat, árdrágítás, áremelés, áresés, árcsökkenés, árváltozás, árrendezés stb. A hivataloskodó körülményeskedés számlájára írhatók azonban az újabb nyelvi alakulatok: árképzés, árvetés és árfekvés. Ezek a szövegrészietek is erről tanúskodnak: „Az ingaféleségek már nem az alacsonyabb árfekvésen futnak, hanem itt az ár már magasabb nagyságrendet képvisel”. (Egy jelentésből). „Egyre jelentősebb költségkihatást eredményeznek a magasabb árfekvésben elszámolt áruk." (Egy hivatalos levélből) . Valóban. mind ritkábban halljuk és olvassuk az olcsó, a drága minősítéseket. A sajtó nyelvében is szaporodóban vannak az alacsony árfekvésű, a magas árfekvésű jelzős szerkezetek. A kereskedelem szakemberei meg szinte kerülik az olcsó árú, az áron aluli, a leszállított árú nyelvi formákat. A szóban forgó készpénzes árfekvésben jelzős szerkezettel ritkábban találkozhatunk. Ennek a minősítésnek megfogalmazója tűi egyszerűnek vélte ezt az egyértelmű megfogalmazást. Az olajkályhákat készpénzen, készpénzért vesszük át. Ha a felesleges nyelvi körülményeskedésnek útját nem álljuk. akkor az olcsó húsnak híg a leve szólás nyelvi formája majd így módosul: Az alacsony árfekvésű húsnak híg a leve. A szokatlan és célszerűtlen szakzsargont példázza az egyik vidéki városunk áruházában olvasható felírás: Olcsóbb fekvésű ingek. Aki ezt a nyelvi formát megalkotta, valószínűleg azt akarta írni, hogy olcsóbb ingek. De az is eszébe juthatott, hogy neki a kereskedelem szaknyelvén kell magát kifejeznie, s agyában előre tolakodtak az elfekvés, az árfekvés szakszerüsködő formák, s mire megírta a felhívást, az egyik fontos láncszem és szó kimaradt a megfogalmazásból, s megszületett az olcsóbb fekvésű ingek szinte nevetséges jelzős szerkezet. Dr. Bakos József Azért az jó volt, hogv egy riporter sem tartózkodott a „Hotel Raphaelben”. Egy szobában .ültünk. Azt gondoltam: Talán ez a megfelelő időpont? „Nézd, Roberto” — kezdtem nagyon barátságosan. „Akarod esetleg, hogy elváljunk?" Némán ült a fotelban, egy hajtinccsel játszott. Talán nem is hallotta? Még egyszer megkérdeztem: „Nem az lenne a legjobb, ha elválnánk?" Egy szót sem szólt. De harmadszorra már nem akartam feltenni a kérdésemet Tehát vártaim. Roberto arca nagyon szomorú volt, mikor halkan azt mondta: „Elegem van már abból, hogy Mr. Bergman legyek.” Hihetetlennek tartottam. 0 maga is olyan híres volt. sokat dolgozott, mindig Roberto Ro6sellin.i volt, soha nem Mr. Bergman. „Jó" — mondtam —. „váljunk el." Veszélyben forgott a bemutató. A színész, aki a szerepet kapta, megbetegedett. Arra már kevés volt az idő, hogy valaki „beugprjék” helyette. s a figurának megfelelő alkatú személyiség sem akadt hirtelenjében a társulatban. Október 9-én este 7 órakor mégis kigyulladtak a reflektorok a debreceni Csokonai Színház Hungária Kamaraszínházában : bemutatták Bródy Sándor A medikus című háromfeLvonásos életképét. Rubin főorvost — mint vendég — Simon György, a miskolci—egri tár- sülét Jászai-díjas színésze alakította, s játssza azóta is nagy közönségsikerrel. Hogyan került Debrecenbe? A Csokonai Színház vezetői jól ismerik őt. Néhány éve vendégként szerepelt a román Aurel Baranga Legyen eszed, Christofor című darabjában. A debreceni meghívók és Simon György emlékezetében is kellemes emlékként, jól sikerült együttes munkaként él ez a találkozás. A másik ok ennél is kézenfekvőbbnek tűnik: nemrég voít műsoron Egerben és Miskolcon ez a Bró- dy-színmű, s Rubin szerepét ott Simon György formálta meg. Beszélgetésünk apropóját is ez adta. Még alig múlt hét óra, amikor az öltözőben keresem — ezen az estén fél nyolckor kezdenek, ö csak a második felvonásban lép színre, s mégis jelmezben találom, nyakkendőjét igazgatja már. — Egerből érkeztem, délután az Egy szerelem három éjszakájában szerepeltem. Kissé nehéz helyzetben vagyok. szabad időm többségét kocsiban töltöm. Miskolcon ugyanis a Kaviár és lencsében van feladatom. Nem rossz érzés, hogy foglalkoztatnak. hogy szükség van rám. Gyakran tapasztaltam, hogy korosabb színészek a fiatalok, az új arcok között ritkábban jutnak szóhoz. Hát most nem panasz- kodhatom. — Két előadásban ugyanaz a szerep. Mennyi a hasonlatosság? Különbözik-e ez a Rubin az előzőtől? Megegyeztünk. Közös nehéz éveinket magunk mögött tudhattuk. Szabadok voltunk. Sőt még boldogok is. Megcsókoltuk egymást, azt kívántam neki, hogy legyen boldog Sonalival. Azt mondta, a gyerekek maradjanak nálam. Az anyjukhoz tartoznak. De van két dolog, amit kérni szeretne tőlem. Először, hogy a gyerekek soha nem mehetnek Amerikába! Nevetnem kellett, kérdeztem, hogyan tartsam . vissza őket, ha felnőttkorukban Amerikába akarnak menni. Azt javasoltam, Európában neveltessük őket. És később, ha tizennyolc évesek lesznek, természetesen ők maguk döntsenek az életükről. Roberto egyetértett velem. A harmadik férj „Mi a második kérésed?” — érdeklődtem. „Nem stza— Azzal kezdem, hogy nem sok időnk volt a számomra megtisztelő felkérés és a bemutató között. Mégis — mintegy a színészi tudathasadást felidézve — arra törekedtem, hogy úgy próbáljak, mintha most találkoznék először a figurával. A próbákon egyébként különös gondot fordítottak a beilleszkedésemre, úgyhogy a bemutatóig majdnem „behoztam” a többieket, akik a munkában eleinte érthetően előbbre tartottak nálam. Ami magát a felfogást illeti, abban alapvető és könnyen érzékelhető a különbség. Ez a Rubin sokkal keményebb, szikárabb, mint a miskolci. Egyébként a színmű egészét tekintve úgy érzem — s a rendezői szándék is erre irányult —, hogy ez az előadás közelebb áll, jobban szól a mai fiatal értelim iséghez. Különösebb változtatás nélkül, pusztán az értelmezéssel képes mai problémákat érinteni. Én ebben a közegben az ellenpólust képviselem, ez a Rubin rájön, hogy önpusztító, pénz- hajhászó életmódja, amire ráment az egészsége, értelmetlen volt. Ezért ragaszkodik olyan konokul, mindenáron a fiatalok életének elrendezéséhez. — Adódott már hasonló feladat színészi pályáján? — Egyszer Kaposvárott egy tragédiában ismételtem meg szerepet rövid időn belül más felfogásban. Egyébként többször voltam már más társulat vendége, sőt fiatalabb éveimben azért is váltót bad újra férjhez menned” — mondta. — „Ez már nem illik a te korodban!” Elakadt a szavam. Az én koromban? 43 éves voltam! ö majdnem tíz évvel idősebb, és éppen most szeretett bele egy fiatal indiai nőbe. De nekem meg akarja tiltani, hogy újra férjhez menjek ? „Neked a gyerekekkel kell törődnöd. Négy gyereked van. Mit akarsz még?” — magyarázta mély meggyőződéssel. Hangosan nevetni kezdtem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Mialatt Roberto Indiában forgatott, Párizsban megismerkedtem a svéd színházi producerrel, Lars Schmidt- tel. Egy szállodában laktunk, és lassan közös kirándulásokkal kezdtük tölteni a szabad időnket. Egyszer vasárnap a Mont- martre-ra mentem Larsszal. Bementünk a Sacré Coeur templomba, és meggyújtottunk egy gyertyát. Lars nagyon ünnepélyesen állt ott. megkérdeztem, imádkozik-e? „Igen. Imádkozom. azért hogy egy napion hozzám tartozzál.” „Hogy kívánhatsz ilyet? Férjnél vagyok.” Lars nevetett. „Nos. ettől még nyugodtan imádkozhatok, vagy nem?” Kezdetben nem voltam biztos benne, hogy Lars és én valóban összeházasodjunk-e. Talán Róberténak mégis igaza volt — két házasság, négy gyerek. Nem elég ez? gattam színházat, mert nem szeretem a megöregedést. Ügy éreztem, szükségem van új partnerekre, új találkozásokra, frissítő benyomásokra. Nagyon jólesett, hogy hívtak, s öröm az is, hogy saját társulatomban figyelték itteni közreműködésemet. Többek között igazgatónk látogatott el Debrecenbe, s a premier után az öltöző asztalán távirat várt, gratulációval, jókívánságokkal. — A közönséget hasonlit- gatta-e? — Szín piádról is érzékelhetők a különbségek. Most az egriekről nem beszélek, velük elfogult vagyok, mint fiatal színész, Eger önálló társulatában kezdtem, s nekem hazai közönség, még akikor is, ha most nincs önálló társulat, s az idő szaladt el közben. A debreceni előadásokon együttélöbb, résztvevőbb fiatal nézőkkel találkoztam, mint Miskolcon, s ez nem a darab másféle értelmezéséből fakad megítélésem szerint. — Az említett feladatok mellett készül valamire? — Most három helyen, három futó előadásban játszom. A miskolci—egri társulat még csak az évad első két bemutatóján van túl Bizakodom, jut még számomra is feladat ebben az évadban. — Reméljük, hogy hamarosan új szerepekben láthat ju/c . Addig is további sikeres vendégjátékot Debrecenben. Virágh Tibor A gyerekek többnyire nálam voltak. Roberto, úgy tűnt, teljesen rendben levőnek találta ezt a szabályozást, mert nem tudott Lars- ról. Roberto megállapította, hogy dolgoznom kell, ennek ellenére időt kell találnom a gyerekek számára is, és így — ha különváltam is, a válás előtt — életünk szabályozva van. Még mindig Párizsban játszottam a „Tea és szimpjá- tiá”-t, azután Londonban kellett forgatnom Gary Granttal az „Indiskret” című filmet. Az „Indiskret” könnyű, nagyon szórakoztató komédia volt. Cary milliomost játszott, aki úgy tesz, mintha már nős lenne, hogy elhárítsa a házasságra vágyó hölgyek ostromát. Nagyon jól szórakoztunk forgatás közben. Ez az öröm a filmen is érezhető. És ott volt Lars. akit szerettem, és akihez feleségül akartam menni. Larsnak is hasonló tapiasz- talatai voltak, mint nekem, ö is Svédországban született, később mindig külföldön élt. mindig más idegen nyelven beszélt és gondolkodott. A háború alatt különböző New York-i színházakban dolgozott, majd megvásárolta első amerikai darabjának előadási jogát. Több darabnak volt a producere. Irodákat nyitott New Yorkban, Londonban, Párizsban, mindenfelé Európában. Következik: Nehézségek a gyerekekkel A Tegnap(ról) a maiaknak Szép>ek-csúfak, erősek- gyengék, Irgalmasak és kegyetlenek, tiszták-ibünösek, hősök-gyávák, ellenállók és megadok, igazak-hatni- sak, szikrázók-fénytelenek. bölcsek és ostobák, vadak- szelídek. lázadók-engedelme- sek, győzők és vesztesek, gazdagok-koldusok. görbék és egyenesek, mezítelenek és jólöltözötitek, élők-holtak, tegnap és ma emberek — szegény, szegény emberek. Pénteken este a televízió 1-es műsorában az 56-os eseményekre emlékezve láthattuk újra Keleti Márton 1959-ben készült filmjét, a Tegnapit. A Dobozy Imre irodalmi alapanyagából készült mű egy képzeletbeli megyeszékhely, valamint egy falu kis- nagy embereinek konfliktusát mutatta be hatásos erővel. A tiszta kiállás példázta, a döntésképtelenség, a torokszorító egyéni keserűség és a megtévesztő külsőségek zavaros áradata, tragédiába sodró ereje, káosza azok számára is éreztethette az akkori, 25 évvel ezelőtti ősz drámaiságát, akik eddig csak a történelemkönyvek száraz lapjain olvashattak róla ... (szilágyi) Jobbulást kívánunk! A Stúdió ’81 a televízió kulturális hetilapjává vált. E megjelölésben a napnál is világosabb, hogy immár gyakrabban, hetenként jelenik meg. Ez önmagában véve örvendetes tény lenne, ha nem tűnt volna fel kedden este a képernyőn egy súlyos őszi influenzában gyengélkedő műsor, amely néhány kérdőjelet csikart ki a nézőből. A Vidám Parkról szóló rövid riportfilm ürügye valószínűleg az ősz volt, és az, hogy a helyszín Budapesten van. Nem kell a televíziós stábot utaztatni. Később ugyan Szegvári Katalin felfedezte Szombathelyt, mint kulturális érdekességet és elkalauzolt értékes régiségek között, de említés nem esett piéldáui arról, hogy magyar- országi ősbemutató lesz a héten az egri színházban, hogy Szolnokon a szovjetészt rendező, Mikk Mikiver, a tallinni- drámai színház művészeti vezetője állítja színre „A halál árát a halottaktól kérdezd” című művet. Ehelyett — igaz, nagyon jól szerkesztett és valóban érdekes — beszélgetés folyt Polgár Dénessel az amerikai újságírók Pulitzer-díjá- ról, amely bármelyik politikai műsorban jobban megállt volna mint a kulturális magazinban. A kedd esti Stúdió '81- nek egyébként javulást kívánunk a menetrendszerű őszi náthák, gyengélkedések idején. (szigethy) Szép magyar tánc Rövid, ötpierces sorozatokban jelentkezik rendszeresen a Szép magyar tánc a televízióbán. A héten délalföldi táncokat láthattunk a Jászsági Népi Együttes előadásában. A tematikusán földolgozott motívumok kiváló előadók, táncosok közvetítésével jutnak hozzánk, de nem is elsősorban szűkén vett szakmai értékeit kell felemlegetni e műsornak. A televízió évtizedek óta oly következetesen ápolja népi hagyományainkat, nemzeti kultúránk igazi kincseit tárva mindaninyiunk szeme elé, hogy vállalkozása már- már valóságos missziónak tűnik. Lehetetlen kimutatást készíteni arról, hogy a televíziónézők sok milliós tábora közül, mennyien váltak éppen a televízió eme áldásos tevékenysége nyomán népi hagyományaink értőivé. Az azonban kétségtelen,, hogy a Magyar Televíziónak nem kis érdeme van a folklór reneszánszában, s abban, hogy döntő fordulattal ma már büszkén és tudatosan valljuk magunkénak haladó művészeti értékeinket is. (—32.—) őszi táborversmondóknak Egy esztendővel ezelőtt szervezte meg a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa, a KISZ Heves megyei Bizottsága, valamint a Megyei Művelődési Központ közösen a munkásfiatalok első versmondó táborát Felsőtárkányban. A rendezvény idei programja csütörtökön kezdődött meg. A négy nap során a 30 jelentkező lány és fiú beszédtechnikai gyakorlatokon és verselemző foglalkozásokon vett részt. Szakemberek tanácsai alapján készülhettek fel a jövő tavasszal Salgótarjánban sorra kerülő vers. és prózamondó versenyre. A szakmai előadások után pedig Szemes Mari és Dinnyés József műsorát hallgathatták meg. Képűnkön Jónás Zoltán táborvezető és a fiatalok egy csoportja a magnó segítségével verset elemez. (Fotó: Szabó Sándor)
