Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
NÉPÚJSÁG 1981. november 29., vasárnap 3. A nemzetközi élmezőnyben Gazdálkodjunk a lakásokkal VISONTA ÉS KÁPOLNA KÖZÖTT Új szénbányát nyitnak Detket nem bontják — Utat építettek Domoszló és Vécs felé A Minisztertanács október 29-i ülésén megerősítette a Gazdasági Bizottság határozatát az energiagazdálkodási kormányprogram végrehajtásának meggyorsítására. A kormány intézkedéseket tesz a szénbányászat gazdálkodásának javítására, több szénbánya építésének és nyitásának gyorsítására. Vajon Vison- tán a következő években lesz-e elegendő szén? Mikor kezdenek termelni az új, Keleti Il-es külszíni bányában? Kérdéseinkre Goda Miklós, a Mátra- alji Szénbányák vezérigazgató-helyettese válaszolt. Óriáskotró a Keleti II. bányarészen A szalagrendszer a vasúti pályatest alatt halad el (Fotó: Szabó Sándor.) iAíz ezer főre jutó „lakás- termelésiben” változatlanul a nemzetközi élmezőnybe tartozunk. Előttünk Finnország, Spanyolország, Csehszlovákia és Franciaország, s jó val mögöttünk Ausztria,, Anglia és az NSZK áll. A hetvenes évek elején az európai rangsor 12. helyét foglaltuk el, az évtized közepétől pedig egyetlen évben sem kerültünk hátrább a 7. helynél. Az újonnan épített lakások átlagos nagyságát .tekintve viszont a nemzetközi középmezőnyhöz tartozunk. (Belgium: 156, Svédország: 1,15, Ausztria, 89, Csehszlovákia: 70, és Magyarország: 65 négyzetméter.) Lakáselosztási, illetve lakásgazdálkodási rendszerünk pedig alighanem egyedülállóan elavult a nálunk fejlettebb, vagy a hozzánk hasonló fejlettségű országok között. És nemcsak elavult, de bonyolult és áttekinthetetlen is. Miért a lakáshiány? iE három tényt egymás mellé téve, és együttesen vizsgálva, valamivel közelebb juthatunk egy sokakat izgató kérdés megválaszolásához, amit így lehetne ösz- szefoglalni: Minden erőfeszítés és minden ismétlődő nagy elhatározás ellenére, miért nem szűnik meg a lakáshiány, miért nem enyhülnek az ezzel kapcsolatos társadalmi gondok? Több lakást építeni — elsősorban pénzkérdés. Magyarország az ezzel kapcsom latos teljesítőképességének felső határát valószínűleg 1960 és 1975 között érte el, amikor a tervezett egymillió helyett, annál néhány tízezerrel több lakást épített fél. Ez volt a „minden, meny- nyiségi igényt kielégítünk” jelszóval indított első 15 éves építési program. Ami a tervezett mennyiséget illeti, a célt elértük, a lakáshiány pedig még nagyobb lett. Következett a második 15 éves építési program, ez már 1,2 millió lakás felépítésével számol, s e program időarányos részét ugyancsak jócskán túlteljesítette az építőipar: az elmúlt öt esztendőben, a tervezett 400 ezer helyett 453 ezer új lakás készült el. A laikus is beláthatja: ennél többre már valóban nem futja. A mainál nagyobb alapterületű lakásokat építeni — szántén többnyire pénzkérdés. Az imént jelzett 65 négyzetméteres átlag három esetleg négytagú család számára kezdetben és viszonylag rövid ideig elegendőnek tűnő lakástér. Ám e 65 négyzetméter, előbb-utóbb szűknek bizonyul. Mert vagy jön a következő gyerek, vagy a különnemű gyerekek felnőnek, esetleg az egyetlen gyerek családot alapít, és jobb híján két család kényszerül a lakásba, vagy a nagyszülőket kell elhelyezni; de nem sorolom az egyéni és családi okok számtalan variációját. Mintegy: kényszerű helyzetek, kényszerű kompromisszumokkal. Gyökeres változtatás csakis tengernyi pénz árán képzelhető el. Kiszámították: a lakások átlagos alapterületének egyetlen négyzetméterrel való növelése annyiba kerülne, hogy abból az összegből évente több mint tízezer új lakás épülhet. Bontva építünk Úgy tűnik tehát: sem sokkal többet, sem sokkal nagyobbat nem tudunk építeni. Am ez az állítás megkérdőjelezhető. Mert. például: korszerűvé varázsolt építőiparunk csakis tökéletesen letarolt területeken képes a tömeges „lafcástenmelésre”. A harmadik ötéves tervidőszak alatt 59 ezer lakás épült például a fővárosiban és ezzel szemben 5150 lakást bontottak le. A következő tervidőszakban már 78 ezret építettek ugyanitt, és lebontottak 16 ezret. A mostani tervidőszakban pedig 24 ezer lakás lebontása ellenében áll 86 ezer új lakás építése. Vagyis: az elmúlt öt év tényleges lakásgyarapodása jóval kisebb, mint amit a korábbi tervidőszakokban regisztrálhattunk. És 1990-dg — 300 ezer lakás építése mellett — további 110 ezer lebontását tervezik. Nem vitathatom az arányokat, mert nem vagyok építési, városrendezési szakember. Csak azt tudom, hogy a laikus számára ezek az egyre torzabb arányok manapság inár a szakembereket, sőt á politikai intézményeket is foglalkoztatják, mondván: nem lehet normális dolog, hogy gyorsabb ütemben rombolunk, mint amilyen ütemben építhetünk. De még ennél is nagyabb gond az egész lakásépítési és legfőképpen a lakásgazdálkodási rendszer. A legszélsőségesebb — és ma már csak nehezen érthető — aránytalanságok a különböző társadalmi csoportok lakáshoz jutási esélyeit illetően •tapasztalhatók. Sőt: egyeá foglalkozási csoportok között is óriási különbségek vannak. Például: kedvezőtlenebb feltételekkel kaphat alacsonyabb összegű anyagi támogatást az, aki a szövetkezeti szektorban dolgozik, mint az, aki az állami vállalat alkalmazottja. Nincs lakás- gazdálkodás A meglevő lakásokkal való gazdálkodásról pedig ennyi jó sem mondható. Magyar- országon gyakorlatilag nincs lakásgazdálkodás. Eltekintve a teljesen szabadjára engedett csereipiac valamiféle — és újabb keletű — számítógépes módszerekkel történő áttekintésétől. A cserepiac központilag már csak azért is befolyásolhatatlan, mert az azonos kategóriájú lakások a legkülönbözőbb anyagi terheket jelentik a lakóiknak. Van, aki a két és fél szobás panellakásért nem túl magas bért fizet; van, aki ugyanennek a bérnek a többszörösét fizeti az OTP- nek, ha lakása szövetkezeti öröklakásként szerepel, s van1, aki még ennél in többet törleszt, ha ugyanez a panellakás OTP-öröklakás- ként talált gazdára. Egymás között aligha cserélnek, inkább valamennyien olcsóbb, tágasabb, régebben — tehát jobban megépített — lakásokba kívánkoznak. Ezek a régebbiek java része viszont szintén olcsó bérű „tanácsi lakások”, bérlőik persze hogy nem hagyják el, sőt, ők azok, akik kijelentik, hogy „lakótelepi nem érdekel”. Az egyenlőtlen teherviselés tehát önmagában is fékezi a cserepiac kívánatos mozgását. Illetve: amennyiben mozog a piac, az többnyire együtt jár a nem jelentéktelen haszon- szerzéssel. Megannyi gond a lakások építésével, és még inkább a lakásokkal való gazdálkodással kapcsolatban. S e gondok mindegyike, jelzésszerűen fölfedezhető a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közleményben is. Ebben irányelvekről van szó, amelyek szakmai és társadalmi viták kereszttüzében kristályosodnak majd konkrét javaslatokká. E vitákra nincs túlzottan- sok idő, már csak azért sem, mert mihamarabb meg kell teremteni a lakásépítés, .-gazdálkodás, -elosztás és -fenntartás eddiginél egységesebb és főleg racionálisabb rendszerét. A Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény idevágó része vitathatatlanul bizonyítja, hogy mindaz ami eddig volt, sokáig már nem tartható. Áz eddigi lakáspolitikával és lakásgazdálkodási gyakorlattal nem érhetjük utol magunkat. (V. Cs.) Nemrég még arról volt szó, hogy Detk északi részét a tsz-majorral együt lebontják, mert odáig terjeszkedik a Thorez Bányaüzem. Közben a szakemberek kutatásokat végeztek, és Visontától Kápolnáig gazdag szénréteget találtak. Ennek következtében a Mátraaljd Szénbányák vezetőinek kezdeményezésére olyan döntés született, hogy a jelenlegi bányamező művelése a Nyiget-pa- taknál és az iparvasút előtt álljon le és a bányaműveléá a vasút utáni új nyitással a Keleti II-és külfejtéssel folytatódjék. — Milyen érvek szóltak a program változtatása mellett? Hogyan halad az új bánya nyitása? — kérdeztük Goda Miklóstól. — A bányanyitás új terve nem teszi szükségessé az iparvasút áthelyezését, nem kell elkészíteni a Nyiget-patak tározásos felfogását, és nem kell lebontaná Detk község északi részét a tsz- majorral együtt. Ezenkívül a bányaművelés elkerüli a rossz takarási arányú szénterület gazdaságtalan művelését. A befejeződő Keleti I. és az új Keleti Il-es bányák között átlagosan egy kilométeres pillér marad. Igaz, a vasút és a patak meghagyása miatt a bányaszalagok keresztezik a létesítményeket, de a megmaradó pillér kedvezőbb lehetőségeket biztosít a villamos távvezeték áthelyezésére és a szükséges utak építéséhez. Ha a megtakarított áthelyezési költségekből levonjuk a többletlétesítmények értékét, arra a eredményre jutunk, hogy a módosításokkal 800 millió forint fejlesztési alapot takarítunk meg. Ezért a bányanyitás módosítása indokolt, szükséges, a lakosság, a népgazdaság és a vállalat számára előnyös. — A módosító döntéssel együtt vállaltuk az új nyikár kesernyésen mosolyoghatnék is: még • hogy ne menjünk el közömbösen semmmi olyan ügy mellett, amely embertársainkra is vonatkozik? Ugyan! És ha nem megyünk el? Például. Tessék tehát figyelni. A helyszín Gyöngyös. A Jeruzsálem utcának az a kereszteződése, amelynél ott a behajtani tilos tábla. Az „innen” védett útszakasz a „másik” irányból használható. Iskola, óvoda, orvosi rendelő és • tízemeletes lakóház szegélyezi az egyirányú utat. Biztosan már ki is találták, mi történt. Úgy van. Jött egy szürke Trabant. Elegáns lendülettel suhant el a tiltó tábla alatt — a tiltott irányból. Majd leállt a lakóház előtt. Megkérdeztem a volánnál ülő fiatal férfit, vajon láttádé a sarkon azt a bizonyos táblát. Igen, válaszolta. Tehát szándékosan áthágott egy közlekedési szabályt? — No és? — nézett rám értetlenül. Mintha azt kérdezte volna tőlem: mi van ezen csodálkoznivaló. Utóvégre semmi sem történt. Tíz perccel ezután jött egy ■zöld színű, 1500-as Polski, B-s rendszámú. Ketten ültási és művelési technológia tanulmánytervének gyors elkészítéséit, a tervezést és az előkészítést fokozott ütemben folytatjuk. Kétségtelen, ez kockázaittal jár, de ezt igyekszünk csökkenteni. Az építkezést, a szerelést és minden munkát az intézkedési terv szerint végzünk — mondta Goda Miklós. A Magyar Villamos Művek Tröszt és a detki tsz vezetői megértették a bányanyitás módosításának fontosságát, a villamos távvezeték gyors áthelyezéséhez, illetőleg a földterület kisajátításához, előzetes tárgyalások után hozzájárultak. A munka nagyságát és bonyolultságát jelzi, hogy a tervezési feladatok a bánya- művelésre, víztelenítésre, útépítésre, energiaellátásra, hírközlésre, érintésvédelemre, gépvonuló utakra, rézsű- állékonyságra, a jelenlegi és a távlati létesítményekre, erózióvédelemre, mezőgazdasági kapcsolatokra, térképezésre is kiterjedtek. Ezért a vállalat saját tervező irodáján kívül öt tervező irodát bevontak a tervkészítésbe, a létesítmények egyeztetésébe. Az új bányanyitás a Detk—Domoszló—Vécs felé haladó útszakasz átépítését is szükségessé tette. Az elmúlt évben erre nem volt elegendő pénz és kapacitás, de a legszükségesebb útszakaszok már elkészültek, Vécs irányába már aszfaltburkolatú út vezet, a két bányát megfelelő út köti össze és a gépek 50 méter széles útszakaszon vonulhattak a Keleti II-es bányához És mi,csoda gépek! Akad köztük két-három ezer tonnás és 40 méter magas gép is. Lassan, óvatosan haladtak az óriási gépek, de kijelölt új helyükre összeszerelve és minden baj nélkül megérkeztek. A szalagárok földnyesős elkészítése már 1980. február 13-án tek benne. A vezetője meglátta a táblát, lelassított, aztán rántott egyet a vállán és továbbment ugyancsak a tízemeletes lakóházig, ahol. leparkolt minden lelki megrázkódtatás nélkül. Mit ad a véletlen? Alig telik el valamennyi idő, egy újabb zöld színű autó, ez esetben Lada, szintén 1500- as zümmög végig az előző két társához hasonlóan a tiltó tábla védte szakaszon. Nem látta a táblát? Kérdeztem meg a fiatalembert, aki készséggel válaszolt a volán mellől: Nem is figyeltem. Ismerős lehet itt, mondtam, mert minden tétovázás nélkül behajtott, majd az elágazásnál megfordult és ide állt a járda mellé. Igen, ismerős vagyok, várok valakit. Még hogy nem is figyelte, van-e tábla a sarkon. Még egy eset: egy kis piros Polski nyugodtan ment a szabálytalan irányba, beékelődött két várakozó autó megkezdődött. Módosítottuk a nyitási technológiát, földnyesők és kiskotrók alkalmazásával elértük, hogy nem kellett az M—60-as gépláncot összeszerelni, mintegy 1,3 kilométeres vágányt építeni. Időt nyertünk és körülbelül 13 millió forintot takarítottunk meg — sorolja a vezér- igazgató helyettese. — összességében a tervek szerint halad az emberek és a gépek átcsoportosítása, ütemesen folytatják a szénréteg fölötti föld. letakarítását? — Igen. Az új helyzetnek megfelelően módosítottuk a nagygépek vonulásának korábbi elképzelését, így azt gyors abban és olcsóbban oldottuk meg. Az első nagygép 1980. augusztus 26-án megkezdte a nagygépes letakar! - tást. Az elmúlt évben 111 százalékra, az idén 109 százalékra túlteljesítettük a lé- takarítási munkákat — válaszolta Feke Sándor. — Ebben az új és nagy munkában ki hogyan állt helyt? •— A tervezéstől a kivitelezésig $zinte minden részleg és ágazat példamutatóan jól dolgozott. Név szerint nem közé, és megvárta, amíg a szabályosan közlekedő fehér Polski leáll vele szemben, aztán visszatolat, és udvariasan helyet ad a tiltó táblára fittyet hányó vezetőnek, aki, egészen dühös arccal nézte a másik kocsiban ülőt, mintha mondaná: Nem látja, hogy én nő vagyok? Hogy eközben hány kerékpáros és kismotoros követte az említett autósok rossz példáját, azt felsorolni lehetetlen.- Annyian voltak. Köztük egy tizenéves kamasz, aki ráadásul a járdán , kerekezett, és arra a kérdésre, miért ott, úgy válaszolt: Mert várok valakit. Logikus. Nem? Ha már vár valakit, csak a járdán kerékpározhat. Hol máshol? Tessék, nem mentem el közömbösen a helytelen emberi cselekvések mellett. „A másokért érzett felelősség” engem is megszállt néhány percre. Brosúrák, osztályfőnöki órák és konzultációk szépen hangzó sorolhatok fel mindenkit, aki dicséretet érdemel, de a tervezőirodából megemlítem Kiss Gábor, Szabó Emil, Fü- leki Menyhért csoportvezetőket és Schmid László irodavezetőt. A Thorez Bányaüzemnél Dakó György főmérnököt, Unger Péter termelési főmérnököt, lzsvák Antal technikai főmérnököt. — Milyen feladatokat kell megoldani még az idén? — Legalább 50 féle nagy feladat szerepel az intézkedési tervben. Többek között vízsaintsüllyesztés, út- és szialaigpályaépítés, gépészeti munkák, a tervezési munkák tervszerű lebonyolítása, a .munkásszállítás ésszerű megszervezése, a víztelenítők, a karbantartók munkakörülményeinek és szociális ellátásának javítása — válaszolta a létesítményi főmérnök. — Még egy kérdés a vezérigazgató-helyeteshez: mikor ad szenet a Keleti 11.? — A szükséges szakemberek és gépek rendelkezésre állnak. Fegyelmezetten, tervszerűen dolgozunk. Ezután is ezt akarjuk. A Keleti II. bánya 1982. II. negyedévétől szenet ad az országnak. Fazekas László szövegtöredékei visszhangoztak bennem, mondhatnám úgy is: á lelkem mélyén — ha ott egyáltalán visszhangozhatnának — -és.,..? Értem el bármi eredményt is? Már azon túl, hogy végül nagyon dühös lettem — magamra. Mi a fenének kellett neked már megint beleütnöd az orrod valami olyanba, ami nem a te ügyed? Hogy a tiéd is? És hogy felelősek vagyunk egymásért? No, kisöreg...! Még sírva fakadok. Ejnye-ejnye. Mikor voltál kisdobos? És mióta van obsitod? Akkor hát igazán benőhetett volna a fejed lágya. Jó, igaz. De tessék mondani, mire képes az olyan ember, aki a tudatos szabálysértés után így kérdez vissza: No, és? Mit várhatunk az ilyentől a gép mellett, az íróasztalnál, a pultnál, az akárhol, hiszen ott még egy tiltó tábla sincs az orra előtt. Azt tehet, amit akar. Semmi nem figyelmezteti a helyes cselekvésre. Néhány számot őrzök a jegyzeteim között. No és? G, Molnár Ferenc No és?
