Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
4. TI , NÉPÚJSÁG, 1981. november 25., szerda KÜZDELEM A TÖMEGGYILKOS ELLEN A nők és a családok érdekében Aligha él ma Földünk civilizált részein felnőtt ember, aki ne borzongana meg a név hallatáin, aki ne vi- szolyogna, vagy rettegne tőle, hiszen már-már misztikus szorongás övezi. Halálozási statisztikánk szerint korunk második legpusztítóbb gyilkosa. Szinte percenként szedi áldozatait a kontinenseken és szerte a világon sok százezren keresik, kutatják okozóját. Nevet adtunk neki, de igazi arcát, pusztító indítékainak okát még nem ismerjük: ARÁK! — Valóban, a szív- és keringési betegségek utátn a rosszindulatú daganatok okozzák a legtöbb gondot napjaink orvosának. És bizony ezekben az esetekben kell a legtöbbször — bármilyen nehéz is lemondanunk — megadnunk magunkat a halálnak, — mondja Szabó László Gábor, a hatvani kórház főorvosa. — Ez ipdított arra az elhatározásra tizenegynéihány évvel ezelőtt, hogy e témával foglalkozzam. Az egyetemen 1966-ban végeztem, akkor kerültem Egerbe, de igazán csak 73-tól foglalkozhattam ezzel a feszítő kérdéssel, ekkor jöttem Hatvanba. Talán az lehet ennek az oka, hogy nem volt könnyű dolog elfogadtatnom magam, hiszen kórboncnok vagyok és még egyes kolléKertész Lilla meseshow-járól „Sok országot bejártam” Weöres Sándor megzenésített versétől kezdve, francia népmesék tündérvilágán keresztül, koreai tigrisig és datolyáig elbarangolva, angol népdal szövegét végigélvezve és értve, a répáról szóló orosz népmeséig mi mindent el lehet mondani, játszani, táncolni, énekelni. Mi is kell hozzá? Egy sokoldalú színésznő, vagy inkább pódiumművész, _akit Kertész Lillának hívnak. Kertész Lilla határozott egyéniség. Nemcsak a szája mondja a klasszikus tételt, hogy a játékban nincs tréfa, azt mindenkinek komolyan kell vennie. Nála varázsigék hangzanak fel, varázsmozdugáim is rosszallották, hogy e területen dolgozom. Ami azonban még szomorúbb, és máig érvényes tapasztalatom, az az érdektelenség, érthetetlen könnyelműség, amit „pacienseink” tanúsítottak és tanúsítanak. Ma még nem tudjuk mi okozza a rákot, de ha korai szakaszában fedjük fel jelenlétét a szervezetben, akkor még segíthetünk. Életbevágóan fontos tehát, hogy időben jussanak kezelőorvoshoz az emberek. A lányok és az asz- szonyok között a leggyakoribb a méhnyak- és az emlőrák. Nagyon kevés példa van határainkon belül és túl is olyan széles körű tömeges elemző munkára, mint amilyet a mi „csapatunk”, végzett el. Majd harmincezer hatvani és környékbeli nőt vizsgáltunk meg, amikor a méhnyakrákos betegeket igyekeztünk kiszűrni közülük. — Százhúsz „halálraítéltet” mentettünk meg az életnek. De több mint ezer „gyanús esetnek” kellett volna visz- szajönnie újabb vizsgálatra, azonban csak egyharmaduk- kal találkozhattunk megint. A többieket hiába vártuk ... Pedig sokakat így visszaadhattunk volna gyerekeiknek, férjüknek. Nem bomlottak volna fel családok az anya korai halála miatt... — El-elgondolkodom azon. latok irányítják a ki-kigyul- ladó képzelet útját. Késedelem nélkül követik a tízen aluliak az ő hívását, akár a hangjával, akár a mozdulataival adja is nekik a parancsot. Vasárnap délelőtt szárnyakat kapott a megyed Művelődési Központ kis kamaratermében mindenki, aki részt vett Kertész Lilla játékában, S milyen a varázs és a varázslat ereje? A színpadra felmerészkedtek a zene, a vers, a mese hatása alatt a kisfiúk, kislányok mellé a papák, mamák is, hogy együtt „kergüljenek” a művésznővel, meg azokkal a hogy korunk embere menynyire nem ismerte még fel a megelőzés jelentőségét — tűnődik —, pedig igazán komoly eredményéket csak akkor érhetünk ei a gyógyítás terén, ha kellő időben felfedezzük a bajt. — Ezért indítottuk be nemrégiben az emlőrák elleni akciónkat is a városban és a hozzá tartozó helyiségekben. A már meglévő tapasztalatainkat felhasználva megszerveztük az országban először, hogy tüdőszűréskor ugyancsak egyedülálló módon egy arra speciálisan kiképzett egészségügyi szakdolgozó a nők e két veszedelmes ellenségét is felderítse, s tanácsokat adjon az asz- szonyoknak, hogy miként végezhetik el mellükön havonta egyszer a szükséges önvizsgálatot. Így elérhetjük azt, hogy a legkorábbi szakaszában ismerjük fel a kórt, amikor még nincsenek áttételei. — Eddigi megállapításainkat összegezzük, hogy aztán közreadhassuk kollégáinknak felhasználásra. Nincs benne semmi ördöngösség! Legfeljebb ,a nagyon jó csapatmunka! A hatvani tüdőszűrőállomás, a helyi kórház nőgyógyászati osztálya kollektívájának és még sokaknak közös tenni akarása ... Szilágyi Andor gyerekekkel, akik vállalták a kockázatot. Mert nem kis hősiesség kell ilyen helyen, ekkora komolyságban oda- merészkedni a többiek elé és az ismeretlent, a csodát végigcsinálná. Mert nemcsak Weöres Sándor Varázsénekére változik át a tér meg az idő, Mii ne kis fekete tyúkja is van olyan szellemes és izgalmas játszótárs^ hogy meséjét akárhányszor végig ler hét élni. Ezt a végigélést, ezt az együtt játszást intézte-igaz- gáttá fáradhatatlanul Kertész Lilla. Pergő ritmusú órát vezetett végig. Sokoldalúságát kell említenünk elsősorban, de legfőképp azt, ahogyan bánni tud a közönséggel. Nemcsak a gyerekek érdeklődését ébreszti fel. A játékban részt vevőket úgy irányítja, mintha az első látásra megismerné a gyerekekben a lehetőséget: ki mire lesz képes,- milyen jelle- mi beosztást kápjon egyik vagy másik, amikor az állatok ismerős gyülekezetét meg kell személyesíteni. Még a szárazabb és korosabb papák is jóízűen, nevetgélve csinálták a feladatokat, együtt kiáltoztak a gyerekekkel — némi várakozás és bemelegítés után —, mert a játék szeririt illetlenség ha valaki a varázslatra nem „kergül” meg. Minél több ilyea gyermek- műsort! Mert a gyerek mindenre odafigyel. És az ilyenre figyeljen oda! Mert nemcsak a dal, a vers, a mese az érdekes. Elsősorban az átélés a fontos, a képzelet, a játszani vágyás. A műsorban Prokópius Imre zongoraművész működött közre, megcsillogtatva olykor remek humorát is. (farkas) Minden lopót.ökből készült A maga nemében egyedülálló múzeumot rendezett be siklósi otthonában Oberrit- ter Antal: a magafaragta használati eszközök, játékszerek és dísztárgyak mindegyike lopótökből készült. Az idős cipészmesternek nyugdíjba vonulásakor támadt az az ötlete, hogy újraformálja a kertjében termett tököket, s az unaloműzőnek szánt tevékenységet évek során magas szintre emelte. Remekbe készült figuráival elismerést vívott ki a faragóművészet szakértői körében is. Legszebb munkája egy díszkulacs, rajta a siklósi vár képe, finomművű láncon csüng, az akasztója egy miniatűr bikafej — természetesen minden lopórtökből van. A kis házi múzeumban lopótökből faragott csillár világít, lopótökből készített karnis tartja a függönyt és lopótökből formált ingaóra mutatja az időt. A növényi termékből alakított török síp megszólaltatható és az üvegbetétes italkészletből bor iható. Műszaki folyóiratok kiállítása A szocialista országokban megjelenő műszaki folyóiratokból nyílt kiállítás kedden a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárában. A hazánkban első ízben megrendezett tárlaton hat országban — Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunióban — rendszeresen megjelenő mintegy 400 kiadványt mutatnak be. A rendezvény elsődleges célja, hogy megkönnyítse a műszaki, természettudományos témával foglalkozó szakemberek kölcsönös információcseréjét, tájékozódását, keresztmetszetet adva azokról a publikációs lehetőségekről, amelyék közkinccsé teszik a szocialista országok legújabb kutatási eredményeit, műszaki újdonságait. A folyóiratokat a kiállítás idején — szombatig — a helyszínen, majd a posta központi hírlapirodánál megrendelhetik a műszaki érdekességek iránit érdeklődők. Vim Ottó nem tudta, hogy a fővárosi tanács illetékesei úgy döntöttek: Budapest száz különböző pontján hirdetőtáblákat helyeznek el, s az emberek csak ezekre ragaszthatják a hirdetéseiket. Vim Ottó egy hirdetőoszlop mellett álldogált, s a menyasszonyát várta. Hamarosan meg is jelent a hirdetőoszlopnál özvegy Kétkrajcár Vilmosné, hetvennyolc éves rövidlátó, aki előbb tudott a rendeletről, mint a fővárosi tanács. — Bocsánat, szabad? — kérdezte Vim Ottót. — Már foglalt vagyok — hebegte Vim. — Áh, van még itt hely! — mondta özvegy KétkrajA társaslény — El- liot Aronson csaknem tíz éve megjelent könyve ad lehetőséget Mihancsik Zsófia és N onn Vera beszélgető partnereinek a társadalomlélektan előttünk több ismeretlen jelenségének vizsgálatára. Nehézséget jelent az a tény, hogy egy tőlünk távol élő, idegen amerikai társadalom létezési vi-’ szonyairól van szó. Mit mondhat a magyar olvasónak és rádióhallgatóknak ez az inkább diákoknak írt könyv? A múlt heti beszélgetés középpontjában a társadalmi lét, az emberi magatartások egy sokat vitatott kérdése, a konformizmus állt. Ez a viselkedésforma, magatartás olyan változását jeleníti, „amely egy egyéntől vagy csoporttól származó valódi vagy vélt nyomás következtében alakul ki.” A szónak nálunk van valami pejoratív csengése, mert e letűnt évszázadok során meg kellett szoknunk, hogy épp a nonkonformisták álltaik a haladás szolgálatában és vitték előbbre az emberiség ügyét, ők állnak a regények, visszaemlékezések, dokumentumkötetek középpontjában. Meg aztán rólunk, magyarokról sokszor hallani azt a véleményt, hogy mi eredendően konformisták vagyunk. Ezek a nézetek történelmünk legszebb korszakait — Bocskai, Rákóczi szabadságharcát, az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot, egy nép szabadságtörekvéseit — kérdőjelezik meg. Vannak helyzetek, amikor a konformitás kívánatos, ez ezonban nem több mint egy elemi szabályrendszerhez való alkalmazkodás, amelyet az ember természetes tudatossággal épít be a maga értékrendszerébe. Az út bal oldalára áttérő autós katasztrófát idéz elő, ha fordít egyet a kormányon. Ezzel nem válik markáns egyéniséggé. Mint áhogy nem mondható ez el Speerről sem, Hitler egyik leghűségesebb követőjéről, még akkor sem, ha mindenki tudta, hogy Hitler környezetében a legkisebb elhajlás sem volt lehetséges. Különbséget kell tennünk a kötelező társadalmi alkalmazkodás és szolgadság között. Minden korban vannak ki nem mondott, törvényekbe nem foglalt együttélési szabályok, normák, amelyek függetlenek az adott uralkodó társadalmi rendszertől. Aki öl vagy gyújtogat, az nem nonkonformisita, hanem minden társadalomban bűcárné, és az oszlop helyett Ottó mellére ragasztotta a következő hirdetést: „Eltűnt Brune von Zeppelin kétéves kan kanári. Kérem a becsületes megtalálót, hogy a Trapacska Lőrinc utca hétben, vagy a legközelebbi szervnél adja át!” A dioptriás néni után egy középkorú férfi állt meg Vim Ottó előtt. Elolvasta a hirdetést, aztán rajzszöggel az alábbi cetlit szúrta Vim Ottó fülébe: „Eltűnt Trapéz Dénesné, a feleségem. Kérem a becsületes megtalálót, hogy nagy jutalom ellenében tartsa meg!” . Majd egy öregember jött a múlt rendszerből, és leragasztotta Vim Ottó lapockáját: „Mindenféle állat sétálta- tását vállalatom. Munkakezdés és kutyapisiltetés ennél a hirdetőoszlopnál. Marhák kíméljenek!” Vim Ottó ezt nem tudta elolvasni, de azért már feszengett. Igaz, a saját menyasszonyáért a legtöbb férfi mindent megtesz. A máséért is. Ezért egy sörillatú férfi bekente halenyvvei Vim Ottó fejét. Utána versikét is mellékelt Ottó orrálra: „Ha a parkettája hörög, én azonnal jövök. Ha a plafonja lecsüng, mi máris megyünk! nöző. Másként néz ki a dolog, ha a kérdést a nagyfokú autonómia vagy behódo- lás szempontjából vizsgáljuk. Aronson példája itt roppant szemléletes: New Yorkban a High Streeten egy ember futni kezdett kelet felé. Azitán mellette futni kezdett egy rikkancs, hozzájuk csatlakozott egy úriember. Tíz percen belül ekkor valaki tartalmatakart adni az értelmetlen futásnak: „átszakadt a gát”, de ekkor már kétezren futottak. A tizedik aztán megkérdezte a mellette lihegőt „mi van itt, miért futunk?” „Kérdezze meg az úristent, ne engem” és futottak tovább kelet felé. A behódo- lás példája az eset, a csoport tette értelmetlen, megfejthetetlen. A Erdei Ferenc-, József Attila-, Halász Gábor-idézet a magyar társadalmi fejlődésből adott ízelítőt. Árulás volt-e az 1867-es kiegyezés? Nem, mert a magyar nemzet önfenntartásának a legtermészetesebb megnyilvánulása, történelmi szükségszerűség. Az arisztokrácia ekkor vesztette el hatalmát. A vezető állásokban ugyan még hatalmat gyakorolt, elnökölt saját pusztulása felett. A miniszterek még arisztokraták voltak, de a dolgokat a polgár államtitkárok intézték. 67 valóságos győztesei a polgárok j/oltalk. Az igaz, hogy Petőfi és Kosi suth nélkül nincs 1848 és Deák nélkül 1867, ami viszont lehetővé tette, hogy a Jtotschildok belépjenek hazánkba, ami egyúttal a pénz- arisztokrácia és a gyáripar ktolakulását jelentette. Lehetséges, hogy a 60-as évek társadalmát már csak a házépítés, az autó és a dácsa érdekelte, s elfordulván a politikától, a maga pnódján konformistává vált, ezért is vette csodálkozva tudomásul, hogy hazánk sem vonhatja ki magát a világgazdaság áramköréből, "és be kellett látnia, hogy saját létét is csak a kiváló minőségben végzett munkával biztosíthatja. Ami egyúttal a nemzeti létet is jelenti. A Világablak hétfp délutáni irodalmi, történeti, társadalomtudományi párbeszédei valóban a nagyvilág felé tekintenek és már a „Biológiai pokolgép” elemzése során is nyilvánvalóvá vált, hogy szerkesztőinek problémaérzékenysége a világban végbemenő válságje-, lenségre irányítja a hallgatók figyelmét. Ebergényi Tibor Álmos Falradírozó és társa” Nem sokkal később Vim Ottó térdkalácsa is betelt} „Ne fojtsa meg hűtlen; hitvesét, mi diszkrécióval dolgozunk! Mici néni Magándetektív; Ügynökség”. Amikor Vim Ottónak már csak a nyakkendője lógott ki a hirdetések közül, egy sápadt fiatalember is rá-: tette: „Biológiakorrep>etálást ágy*, rajárásért vállalok. Pályakezdő kórboncnok Köztemető 6”. Végül megjött Vim Ottó menyasszonya is. Nézte a hirdetéseket, és azt mondta nekik: — Alig késtem másfél' órát! — Nem baj, drága, fő, hogy itt vagy! — mondták a hirdetések. Csakhogy Hegyező Piroska, a leendő Vim Ottóné, még sohasem kezdett viszont hirdetőoszloppal. Ezért elővett egy cetlit és rágógumival Ottóra ragasztotta: „Piroska várja a farkast' a nagymamáinál! Nagy Erdő utca 3. IV/8. 5 csengetés”. A hirdetésre először egy negyventagú férfikórus jelentkezett. Vim Ottó p>edig azóta is ott áll a lakosság szolgálatában, teleragasztva. S2. Tormai László (Foto: Kőhidi)