Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat 13. Az őrs barátai Régmúlt gyermekkorom jut az eszembe, sokat ját­szottunk az udvaron^ a szom­szédban levő üres telken, az­tán semmi. Messzebbre már nem jutottunk. Szüléink dolgoztak; akinek nagyobb testvére nem volt, az mind kicsit bezárva élt. Magunk, kíséret nélkül nem mehet­tünk sehová. Aztán Rád, mostani gyerekekre gondo­lok. Szabadabb vagy, mint mi ilyen korban és mellet­ted barátaid, az őrsöd ,tag- jai. Tudom, időnként van köztétek is nézeteltérés, meg közös gond, hogy mit csi­náljatok. Pedig ti igazán mehettek (talán ma már a szülők se féltik úgy a gye­reket! : mozi, kirándulás, sportolás és még napestig sorolhatnám a lehetősége­ket. Csak egyben van ellen­vetésed továbbra is. Tetszik tudni hát bizony a szülők azóta sem,.. Na erre vár­tam ! Mert valami fontosat szeretnék mondani az idő­sebb barátokról. Igen, nek­tek ott Vannak a KISZ-fla- talok, a'kik segítik az úttö­rőket, nemcsak a munká­ban, hanem a szórakozás­ban is. Akár valamelyiktek idősebb testvére, szüléitek fiatal munkatársa, a közép- iskolás KISZ-tag barátai­tok, mind-mind segítenek, ha megkéritek őket. De ott vannak a szocialista brigád tagjai, az úttörőcsapatok patronáló szülői. Most már tudjátok, kihez kell fordulni. De nézzük azt, hogyan? Például kirándul az őrs és megkéri Zoli bácsit, a szocialista brigádból, kí­sérje el őket, mert úgy hír­lik, ő tud igencsak érdekes dolgokat mesélni az erdőről. Nosza indulás. Zoli bácsi hozza a családját is, meg csatlakozhatnak a többiek szülei is, ha ráérnek. így már megoldódik a kísérés gondja, az őrsnek pedig lesz egy izgalmas-érdekes vasár­nap délelőttje. Hát nézzetek gyorsan kö­rül, ki a legjobb sportszak­értő a környezetetekben, ki visz benneteket könyvtárlá­togatásra, ki tud legtöbbet a múzeumról, ki szeret sza­lonnát sütni. Pár perc gon­dolkodás után már tudjátok, kit lehet megkérni arra, hogy vigye az őrsöt úszni, moziba, hasznos anyagot gyűjteni, vagy izgalmas számháborúra. Ki az, aki segít a táborozási ismerete­ket megtanulni, bélyeget gyűjteni. Nektek már sem­mi gondotok, csak összeírni, kit, mikorra vártok. Aztán következhet a bűvös jelszó, megérkezett őrsünk barátja: indulás! Még valami titkot is elárulok neked, a felnőt­tek várják, hogy hívjátok őket. Mire vártok? H.M. Levesteknos- mentési akció A másfél vagy akár ritkán kétmázsányi súlyt is elérő levesteknősök a trópusi ten­gerek lakói és gazdasági szempontból a hüllők között ! a legnagyobb a.. jelentősé­gük. A kifejlett állatok ugyanis csak a tengerfené­ken tenyésző növényekkel táplálkoznak, és miután ezek a víz alatti legelők ma még nincsenek gazdaságilag ki­használva, a tengerek gazda­sági hasznosításának célkitű­zései között fontos szerepet kaptak a növényevő»teknősök i is] Ezeknek a hatalmas álla­toknak húsa és tojása a vi­lágpiacon egyaránt keresett árucikk és ennek tulajdonít­ható, hogy a vadászat és gyűjtés mértékei messze túl­lépték azokat a kereteket, melyeken belül azt a faj még károsodás nélkül elviselte volna. Míg a kétéltűek, békák, szalamandrák szaporodáskor a vizet keresik fel, a vízben élő teknősök nőstényei ép­pen ellenkezőleg, tojásaik le­rakásához elhagyják termé­szetes elemüket, és a homok­ba, vagy a laza talajba ásott gödörben készítenék bölcsőt leendő utódaik számára. A gödröt azután gondosan be­temetik és lassan, kínlódva vonszolják vissza magukat a hullámok közé. A levesteknős sem kivétel ez alól a szabály alól. Hely­zetét még súlyosbította, hogy elsősorban bizonyos, évszázadokon át megszokott tengerpartszakaszokat része­sített előnyben, ahol a tojás­hoz készülő nőstények min­den évben tömegesen jelen­tek meg. Ez a teknősvándor- lás természetesen nem ke­rülte el az emberek figyel­mét, és hihetetlen mértékű „gyűjtés” folyt és folyik még sajnos ma is, ami a tengerek páncélos óriását lassan a végveszély felé sodorta. Iro­dalmi adatok szerint például 1937-ben csupán egyetlen szi­getcsoporton több mint más­fél millió tojást szedtek így össze. Másutt, például a Me­xikói-öbölben, a felnőtt álla­tok fogásét iparszerűen űzik, hogy húsukat értékesíthessék. Legutóbb azonban, mint azt Archie Carr írja. termé­szetvédelmi szakemberek szintén megkezdték a tojá­sok gyűjtését, csakhogy egé­szen más célból. Drótkerítés­sel körülzárt helyen, mű- fészkekben helyezték el őket, s a kis teknősök körül­belül két hónap múlva min­den baj nélkül ki is keltek. Ekkor hatalmas, tengervízzel telt tartályokba kerültek, ahol vagdalt hússal táplálták őket. Csak amikor megerő­södtek, keltek útra egy szál­lító repülőgép fedélzetén és azokban a Florida és Baha­ma-szigetek menti tengerek­ben kezdtek önálló életet, ahol a partokat őseik vala­mikor rendszeresen és töme­gesen, keresték fel. A kuta­tók most abban reményked­nek, hogy a kis teknősök, amikor kifejlődnek és a sza­porodás ideje elérkezik, újra ezeket a partokat keresik fel, ahol először merültek bele a sós hullámokba. Hogy ez valóban így lesz-e, arra csak áz elkövetkezendő évek ad­hatnak feleletet. A program mindenesetre folyik tovább, és eddig mintegy százezer teknősbébit bocsátottak útjá­ra ezeknél a partoknál. Időközben történtek más intézkedések is. Costa Rica például 1957-től megtiltotta partjain a teknősfojások gyűjtését, Bomeo partjainál pedig, ahol a világ talán leg­nagyobb levesteknősgyűjtő- helyei vannak, tudományos számítások alapján szedik a „vámot” a lerakott tojások­ból és a jut is marad is elv alapján végzett munka ter­mészetvédelmi szempontból is eredményesnek és járható útnak bizonyult. E kezdemé­nyezések alapján remélhető, hogy a levesteknőst, mely felett már-már meghúzták a vészharangot, ismét sikerül elszaporítani a meleg tenge­rekben. Schmidt Egon '1 10 11 29 28 19 18 16 9 2 30 12 20 27 7 25 24 31 3 21 13 6 26 8 32 23 22 4 S 14 15 17 isatfajSaw Számtani kirakó A számtöredékeket rakjátok össze úgy, hogy a számsorok összege vízszintesen 132, füg­gőlegesen 66 legyen! 1 10 11 29 30 9 yA \<6 2U 32 Tartsatok otthon tengerimalacot! Andris születésnapjára tengerimalacot kapott aján­dékba. Fekete volt a bun­dája, de egy fehér folt vilá­gított az orra felett, és ugyanilyen színű nyakrava- lót is hordott. Eleinte bi­zony roppant félénken né­zett Andrisra. Ha meg akar­ta simogatni, a kis állat gyorsan odébbugrott. látszott hogy fél a feléje nyújtott emberi kéztől. — Mindig ilyen félénk marad? — kérdezte Andris apukáját kicsit szomorúan, mert szeretett volna már játszani a kis állattal. — Ne félj, hamarosan megszelídül, a kezedből fog enni és játszani is lehet ve­le — vigasztalta édesapja. — Eleinte minden tengeri- malac ijedős, de nagyon gyorsan szelídülnek. Persze sokat és szeretettel kell fog­lalkozni velük. — Hol fogjuk tartani? — kérdezte András. — Egyelőre ebben a nagy műanyag lavórban, ké­sőbb majd nézünk tágasabb helyet számára. Alulra for­gácsot öntünk, ezt majd időnként ki kell cserélned. Vigyázz nagyon, hogy csak forgács legyen és ne finom fűrészpor, mert az az orrá­ba megy és tiisszögni fog tőle. — Mit eszik a tengerima­lac? — tette fel Andris a következő kérdést? — A tengerimalacok a rágcsáló állatokhoz tartoz­nak, ezért sárgarépát, min­denféle füvet, lóherét, lu­cernát, salátát és almát kell adni nekik. Szívesen eszik a zabpelyhet és a száraz ke­nyérdarabokat is elrágcsál­ják. Ágakat és fadarabokat is adj neki, nehogy a fogai túlnőjenek a szájában. Andris ettől kezdve, ami­kor csak tehette, mindig a tengerimalac mellett üldö­gélt. Beszélt hozzá, enni adott neki és örömmel vette észre, hogy a kis állat nap­ról napra szelídebb és keze­sebb lesz. Már nem ugrott félre, ha simogatni akarta, sőt, egy alkalommal, amikor kicsit megkésve hozta a reggelijét, a tengerimalac felágaskodott a lavór szélé­re, szinte kikönyökölt belőle és kedves, nyüszítő hangján követelte az eleséget. Ami­kor pedig Andris odanyúj­totta neki a kezében tartott salátalevelet, nyomban oda­futott és buzgón majszolni kezdte. — Apukám, nézd, már a kezemből eszik! — kiáltotta Andris boldogan. — Ugye, mondtam, hogy megszelídül — mosolygott apuka. — Később akár az udvarra is kiviheted, úgy fog sétálni melletted, mint egy kiskutya. Azt hiszem — tette hozzá, — ha az osz­tálytársaid meglátják, mindegyikük tengerimalacot akar majd. Schmidt Egon A nyúl, az elefánt és a tigris Egyszer a nyúl az erdő­bon sétálgatott, és hirtelen összetalálkozott egy hatal­mas elefánttal. Az elefánt igencsak lógatta az ormá­nyát. A nyúl meghökkent, odasietett az elefánthoz, és beszédbe elegyedett vele, hogy megtudja, mi a baja. — Hé, elefánt apó — szó­lította meg a nyúl —, miért vagy ilyen bánatos? — Nagy ostobaságot csi­náltam — felelte az elefánt. — Vitába elegyedtem a tigrissel, fogadtunk, a foga­dást elvesztettem, és ezért a tigris meg fog enni hol­nap engem'. Hát gondolj csak bele, hogy is ne lennék szomorú ? (Vietnami mese) Elgondolkodott a nyúl, törte a fejét, végül azt mondta az elefántnak: — Sose búsulj, elefánt apó, kihúzlak én tégedet a csávából. Gyere ide holnap reggelre, ne félj. nem hagy­lak a bajban, és a tigris sem nevethet rajtad. Ezekkel a szavakkal a nyúl elfutott. Hajnalban kimegy a meg­beszélt helyre, és látja ám, az elefánt már régóta ott ácsorog, és várja őt. A nyúl akkor azt mondta az ele­fántnak, hogy térdeljen le, és várjon, amíg nem jön a tigris. Alighogy a fák közt föltűnt a tigris árnyéka, a nyúl egy lendülettel fölpat­tant az elefánt hátára, vala­mit nagy morogva rágni kezdett, és telekiabálta az egész erdőt: — Hej-hó! Annyi elefánt­húst ettem, hogy már rá- untam, és most tigrishúsra fáj a fogam. Hol lehet ta­lálni egyet? Alighogy a tigris meghal­lotta a nyúl félelmetes kia­bálását, megrémült,, és siet­ve eltűnt az erdőben. Az elefánthús eszébe se jutott többet. Így húzta ki a nyúl az elefántot a csávából. Migray Ernőd fordítása Tisztségviselők A társadalmimunka- felelős A 'társadalmi munka fo­galma ismert előttetek. Bi­zonyára részt vesztek a kömyezétsizépítő mozgalom­ban, segíttek a helyi szö­vetkezetben vagy a patro­náló szocialista brigáddal részit vesztek a gyárban a kommunista szombaton. A társadalmi munka akkor le­het eredményes, ha minden feltétel, szerszám stb. bizto­sítva van. Például hiába menték ki parkot rendez­ni, ha nincs elég ásó, kapa. lapát. Nos, az eredmény biz­tosítéka a jó előkészítés. Ez pedig az őrs társadaimd- munka-felelősének a fel­adata. Először is meg kell tud­ni, hol van szükség az őrs munkájára. Az iskolában ás sok feladatot találhatsz: a csapatotthon, a könyvtár, a raktár rendezése, az iskola­udvar, a sportpálya karban­tartása. A patronáló brigád­dal vagy a KISZ-aiLapszer- vezettel is beszéld meg, mi­ben segíthettek. Mikor a fel­derítő munkáival végeztél, a lehetőségeket mondd el az őrsi összejövetelen, s egyez­zetek meg abban, hogy mii tudtok nyugodt lelkiiisime- rettel elvállalni. Ezután az időpontokat kell egyeztetni, s az elvállalt feladatokat pontosan be kell vezetni az őrsi naptárba. A munka el­végzése előtti nap ismét ke­resd fel azt a megbízottat, akivel az akciót megbeszél­ted. Kérdezd meg, nem me­rült-e fel valamilyen aka­dály, biztosítottak-e a szer­számok. A papír, rongy, vas hulla­dékanyag összegyűj tése szin­tén fontos feladatuk az út­törőknek. Az alkalmankénti gyűjtőakciókat megszervez­ni, ez szintén a te felada­tod. Az úttörőzsebkönyvben neked kell igazolni a társa­dalmimunka-próbakövetel- mény teljesítését, te javas­lód jutalomra, dicséretre a kiemelkedő munkát végző­ket. Arra is ügyelj, hogy a befolyt pénz felhasználásá­ról a közösség döntsön.'" —átányi— Keresd a párját! A megszámozott hat fehér ábra közül melyik illeszthe­tő bele pontosan a fekete kör hiányzó részébe? ■nmvzs so-g y .-sajfa/eajv összeállította: Deák Rózsi ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY megnyílt a lakberendezési szalon EGER, DOBÓ TÉR 8. SZ. ALATT. Gazdag választékkal várjuk kedves vásárlóinkat! ASZTALOK, SZÉKEK, ÜLŐGARNITÚRÁK, HŰTŐGÉPEK, MOSÓGÉPEK, CENTRIFUGÁK, TELEVÍZIÓK MINTA UTÁNI ÉRTÉKESÍTÉSE. Sokrétű szolgáltatás: előjegyzés, OTP-ügyintézés, házhoz szállítás, egyes készülékek üzembe helyezése. Szalonunkban előzékeny, udvarias kiszolgálással állunk vásárlóink szolgálatára! BUBIV VASVILL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents