Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat Moszkva nem hisz a könnyeknek Kétrészes, színes szovjet film A sok sablonos cselekményül, a valóságtól idegein figurákat felvonultató, az egyszer itúi prózai, máskor nagyon patefikus hangvételű alkotások után végre egy remekbe sikerült művel lepett meg bennünket a szovjet filmművészet. A Moszkva nem hisz a könnyeknek méltán kapta meg ebben az esztendőben a legjobb külföldi produkciónak járó Os- car-díjat. A kritikusok, a kommentátorok felsőfokú jelzőkkel illetik. Teljesen indokoltan, mert nemcsak kellemes szórakozásiban van résziünk, hanem művészi élmények regimentjével is gazdagodunk, A tamásfcodók utánérzésekre hivatkoznak, s Csehov mesteri Három nővérét jelölik meg „forrásként”. Persze csak vetítés után, amikor megszabadultak a varázslatos hatástól Nincs igazuk, mert a közös vonás csak az. hogy az alkotók szintén három szereplő sorsának alakulását állítják az események fókuszába, ez pedig nem tartalmi, hanem végképp mellőzihető számszerű egyezés. Az is lehet, hogy nem minden jellemet rajzoltak, jelenítették meg árnyaltan, sokoldalúan. Menet köziben némelyik valóban elhalványul. az sem vitatható, hogy olykor — csak néhány esetben — bőbeszédű a stáb. Mégis — képletesen szólva — mindez csak szeplő, ami még szebbé teszi a fiatal a friss arcot. Az igazi lelemény: a szovjet emberek, s mindennapi életük meglepően hiteles bemutatása. ' Ezt hiányoltuk, ezt vártuk olyan régen. Ezzel ajándékozott meg forgatókönyvében Valentyin Csor- nih. Felvillantja előttünk 1958 Moszkváját, ahol három különböző karakterű, de egyaránt jószándékú lány próbál szerencsét. Vidékről jöttek a fővárosba, amely számukra álmaik netovábbját jelenti. A talpraesett Ljudníila-Irina Muraüjova teremti * élénk, megnyerő temperamentummal — a férj vadászat során kizárólag híres és gazdag férfiakra számít, tudósokra és művészekre, valamint neves sportolókra veti ki hálóját. El is éri — legalábbis pillanatnyilag — a célját: a híres jéghokiversenyző felesége lesz. Az önérzetes, az alakoskodásra képtelen Katye- rina azonban csalódik. A tévéoperatőr Racskin, miután nem tekinti előnyös partnernek, elhagyja őt, s ezután maga nevelheti tőle származó lányát A legkiegyensúlyozottabb Antonyina, aki megelégszik egy viszonylagos jómódot ígérő és biztosító férfival, épp ezért konfliktusok nélkül suhannak el felette a gyorsan múló esztendők. Húsz év múltán ismét látjuk őket. Kátya magányos, Ljudmála sportolója alkoholista lett. egyedül harmadik társuk ■ pályája felhőtlen. Az indító állóképből isimét fordulatos cselekménysorozat bontakozik ki. Ennyi is elég annak jelzésére, hogy a mese, a sztori nem rendkívüli, mégis azzá teszi a történetet átszövő, szinte utánozhatatlanul finom líra, a hétköznapok költészetének olyan ábrázolása, amelyet már régen hiányoltunk. Annál is inkább mert nemcsak a szovjet művek maradtak adósak ezzel. Ritka lelemény a ötletes szerkesztés, a különböző stíluselemek merész elegyítése. A poezist humor váltja, vmajd csipkelődés, kritikai mozzanat követi. Egyik s incs túladagolva, mind a megfelelő arányban ötvöződik egésszé. Ez nem csak a tehetséges forgatókönyvíró, hanem Vlagyimir Menysov rendező érdeme is. aki soha nem tartott az esetleges hangulati töréstől. Tudta mit csinál, s karmesteri pálcájának intésére a „zenekar” a legbonyolultabb fordulatokat is hibátlanul adta vissza. Csak dicsérni kell a színészi alakításokat, különösképp Vera Aljontováét (Kátya) és Alekszej Betala- lovét (Gosa) valamint Szer- gej Nyikityin kifejező zenéjét. Az egész gárdának köszönhető, hogy ilyen általános elismerést kiváltó, ritka siker született. Reméljük nem kell sokáig várnunk a foytatásra sem ... Pécsi István FAFARAGOK AZ ASZTALOSÜZEMBEN. A Kisalföldi AG asztalosüzemében a napi munkán kívül az ügyes kezű mesteremberek faragott bútorokat készítenek. Munkájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövetkezeti kereskedelem hozza forgalomba. * (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Május 35. — a színházban A főszereplő hármas a darab egyik jelenetében Sokak szerint a gyerekekhez szóló műveket, tárgyakat (irodalom, dráma, film, sőt, játék) csak a kicsiknek szabad megalkotótok, mert ők ismerik igazán saját világukat, igényeiket. Ennek az igaztalan véleménynek analógiájára azt is könnye; dén kijelenthetnénk, hogy á korosztálynak címzett darabokat senki más, csak ők állíthatják színpadra. Az eredmény felől azonban nem lehetnek kétségeink... Mégis — és ezt ne értse félre senki — azt hiszem, hogy e bemutató rendezőjének, Galkó Balázsnak szándékai maradéktalan megvalósítása érdekében nem ártott volna, ha meghitt diskurzusokat folytat a környezetébe tartozó kicsinyekkel. Ezek során talán még az is megfogalmazódik benne, hogy lemond Erich Kästner Május 35-ének közönség elé viteléről... Elismerem, manapság a legnehezebb feladatok egyi~ ke az általános iskolai kordáknak színházi élményt nyújtani. A televízió megjelenése és a tatár lovasok rohamára emlékeztető elterjedése, hódítása sok-sok, eleinknek még érdekességet jelenítő dolgot megfosztott varázsától. A hat-hét-nyolc évesek hamarább rémüldözhetnek a tévé képernyőjén át a szobába csempészett Galapagos-szigeteki ősszörnyetegek láttán, mintsem vásárolhatnának önállóan a sarki fűszeresnél. Benne élnek a Tv-híradó által tálalt abszurditásokban és nekik nem okoz annyi meglepetést már az sem, ha a politikai széljárás ércfcakasai falsan csikorognak. Meseviláguk — akár tetszik, akár nem — sokkal másabb már mint a mienk, vagy akár Köstneré is, volt. Már-már nem is azon csodálkozna, hogy a gonosz farkas bekapja a nagymamát, Piroskát és még ki tudja kicsodát, hanem azon, hogy miért nem kínozza meg előbb őket egy kicsit. (Villanyáram, elekt- rosofck — a la külpolitikai kommentárok.) Mit nekik hát egy paradicsomlés kö- penyfoemi, fumérbárddal szaladgáló ügyefogyott hentes? Már nem elég izgalmasak a dajkamesék soványka fordulatai, hiszen vasárnap délutánonként végignézhetik Stirlitz standartnfürer és hírszerző logika-i-taktikai- stratégiai sakkjátszmáit is. A világért sem a naturalista színházat vágynánk, de Galkó Balázsnak számolnia kellett volna ezekkel a tényekkel, miután eldöntötte (?), hogy kiknek és miről (?) akar beszélni a Május 35- tel. Még fontosabbá tenné a rendezői szándék pontos tisztázását az a körülmény, hogy a célba vett réteg az elmúlt évtizedek során elemeire bomlott. Féléves életkori eltérések is óriási különbségeket jelentenek közöttük. A személyiségfejlődés felpörgetett sebessége miatt szinte lehetetlen egységes és deklarált gyemekszínházat csinálni. Jó néhány évtizeddel ezelőtt az akkori csöppségek számára Kästner műve igen szórakoztató, érdekes, (kalandos) lehetett. De most, amikor aktualizálása csak addig terjed, hogy az előadás során elhangzik - az egyébként ízletes — hot-dog kolbász neve, bizony pólósnak és avasnak érezhetjük. És ezen nem segít a József Attila vers sem, sőt idegennek, tolakodónak tűnik környezetében. Szőrszálhasogató akadékoskodásnak tűnhetnek a fentebb felsorolt érvek, hiszen a műsoridő alatt jól érzi magát az iskolákból kiszabadult tanulósereg. Nem azért, mert eléggé kiéhezett a színházi élményre, nem is mert jópofa jelmezeket (Fekete Mária) és ügyesen takarékos díszleteket (Gei - gely István) lát, hanem mert a szülészek játéka kedves és szívhez szóló. Kamrád szerepében Máhr Ági igazi gézengúz: M. Szilágyi Lajos Henrik bácSiká- ja kedvesén esendő figura. Negro Kaballónak, a görög korcsolyás cirkuszi lónak Somló István ad életet, „telivér” alakításában. De Mil- viusz Andrea Moszíkoja usán- ka sapkás, békés szörnye is szeretetreméltó. A előbbiek pedig egyenként, és külön- külön is lelkes játékkal ajándékozzák meg az egri kicsinyeket. Ha a nézőtéren mégis nyomasztó, sokszor az előadást is zavaró zsivaj, az a tartalmi hiányosságoknak, kidolgozatlanságnak köszönhető, és ezek hétköznapivá szür- kítik őzt a különös Május 35-ét. . . Szilágyi Andor üzenet az űrből „ Fantasztikus" programok az MNK-ban Érmelelet Intercisából Intercisa — Dunaújváros római kori elődje — polgári településén, az úgynevezett Intercisa Vieusban kezdtek feltárásokat a dunaújvárosi múzeum szakemberei. A munka során találtak száznál több nagyobb kopott érmét, valamint mellettük levő hagymafejes bronz fibu- lát (ruhacsatot). A régészek több értékes kisebb leletre is rábukkantak, többek között egy ládáké bronzvere- tedt, bronz karperecét, üvegedényt, csontból készült használati tárgyakat, kerámia fazekakat, bögréket, csészékét és állaitcsontokat hoztak a felszínre. 1. rész A bolt olyan volt, mint valami mesebeli erdő az üveghegyen túl. Legalábbis Hammer, ha fölnézett a mennyezetre, úgy látta, hogy az a rengeteg arany meg ezüstnyelű csillár a kristályfüggőkkel, matt üveggömbökkel, csiszolt tányérokkal, formabontó formákkal olyan, mint egy elvarázsolt erdő, fejjel lefelé lógva a plafonról. No lám, gondolta Hammer, és elégedett volt magával, hogy ilyen költői gondolatai vannak. Annál inkább, mert a gimnáziumban például az égbemeren- gő Körtés tanárnő mindig azt mondta, hogy „magában annyi költésizet sincs, mint egy bakacsizimában”. Szegény Körtés tanárnő a költészetével. Hammer most három nap alatt keres any- nyit, mint az egy hónap alatt. Ennyit a versekről. Félszíwel se figyelt oda. A Megyei Művelődési Központ Hyperon sci-fi klubja az esztendő hátralévő részében is érdekes programmal várja tagjait, és az érdeklődőket. December 4- én író-olvasó találkozót rendeznek, amelynek vendége Zsoldos Péter a Feladat az Ellenpont, a Távoli tűz és a Portré négy ülésben című regények szerzője lesz. December 11-én pedig felolvarrüközben kiszolgált egv zsíros kalapú parasztot. — És ez a Szokol rádió gyakran szók elromolni? — kérdezte az illető. — Ez?! — csodálkozott Hammer. — Ez még sosem romlott el. Legalábbis még senki sem panaszkodott. Egyébként pedig a Keravill- hetek alkalmából megváltoztatták a nevét SzoköLról Szaktálra. Tudja, védeni kell a nyelvhelyességet. A vevő tátott szájjal bámult. — Mit magyaráz itten? ... Imádta az ilyen pasasokat, mert ezeket hülyíteni lehetett, majmot csinálni belőlük, és panaszra menni egyik se mert. — Szóval akkor most úgy kell kérni, Szoktál rádió? — Igen. — felelte. — De a jövő 'hónapban már újra Szoksz. Körtés tanárnő. Jaj, meg Horváth tanár úr. aki a matematikát tanította, s mert sóestre kerül sor, amelyen a csoport tagjainak saját novelláiból és verseiből hangzanak el a legjobbak. Ekkor minitárlat is nyílik, ezen az amatőr alkotók grafikáit mutatják be. December 18- án az Üzenet az űrből című japán fantasztikus filmet tekinthetik meg az érdeklői, dők. 22-én pedig Clifford D. Simák A város című művéről beszélgetnék a sci-fi irodalom kedvelői. ő egy kissé nehézfejű volt hozzá mindig kulcscsomóval ütötte a nehéz fejét. Egészen addig, míg a szülei meg nem fogadták a tanár urat korrepetálásra, óránként húsz forintért. Akkor lett szent a béke. A múltkor találkozott Horváth tanár úrral, s megköszönte neki, hogy ilyen jól megtanította számolni. — Mi is vagy te fiam? — kérdezte a tanár úr elnyújtott, hülyén rezgő hangján. — Kieravdll-eladó. Jól megélek. Nem keresek any_ nyit, minit mondjuk egy menő futballista, de egy osztályos orvos pénze azért bejön. — Olyan jól megfizetik ma már a boltosokat? — zengte a tanár úr. — Ugyan! Sok a mellékes. De azért, tanár úr, ha szüksége lesz rádióra, tévére, magnóra, lemezjátszóra, jöjjön be hozzánk, majd szerzek vdlamit. Azt még nem döntötte el, tényleg jót szerez-e vagy valami lerobbant ócskaságot azokért a nagy, kulcscsomós ütésekért. — Kazettás magnetofont szeretnék — reccsent egy kövérkés, kalapos alak hangja. Ez valami hivatalnok lehet. — Egyszerűt, de nagyszerűt, vagy esetleg valami jobbat, finomabbat? — kérdezte Hammer bizalmasí- kodva. — Kazettás magnetofont! — Hja, ha a kedves vevő Porgy és Bess A nagy sikerű operát, a Porgy és Besst új szereplőkkel mutatja be decemberben az Operaház társulata az Erkel Színházban. A premier 1970-ben volt-az Operaházban. Az akkori párhuzamos szereposztású előadásokon olyan neves művészek tolmácsolták a címszerepeket, mint — az azóta elhunyt — Radnay György, valamint Házy Erzsébet, illetve Begá- nyi Ferenc és Andor Éva. Az új betanulásban a címszerepeket Sólyom Nagy Sándor és Kukely Júlia énekli; a további szerepekben Maros Gábor, Maria Teresa Űribe és Páka Balázs mutatkozik bew_ így parancsolja! Mart az igazán minőségi áruért alighanem be kellene mennem a raktárba. — Akkor menjen bel Ez a dolga, nem?! Szóval édesapám, így állunk. Majd én itt koptatom neked a számat meg a cipőm talpát ingyen?! — Ez van — mondta, és levett a polcról egy terep- színű magnót. Kipróbálták a készüléket, szólt. A vevő fanyalgott, de azért elvitte. Hammer befelé röhögött. lEz volt az a gép, amit egyszer már visszahoztak. A kazetta közepén egyszer csak elkezd nem fölvenni. Ma kellett volna leadnia a raktáron mint hibás árut, de azért még ezzel a vadászkalapossal kikukoricázott egy kicsit. Igaz, visszahozza, szóval nem fizet rá. De talán megüti addig a guta. A lámpaerdő vadul világított, kék, sárga, fehér fényű körték vakítottak, a kristályok csilingeltek, néha halkan egymáshoz koccant finom üveghangon néhány búra. Hammer borzasztó jól érezte magát itt. Még az új főnök ellenére is. Ez a pofa olyan fekete, mindig, borotválatlannak látszó, gyomorbajos külsejű alak volt, és állandóan arról szónokolt, hogy majd ő rendet csinál itt mert őt rendet csinálni küldték ide. (Folytatjuk)
