Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
* 2. NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat Frontországok válasza ENSZ-vita — számos zökkenővel HAVANNA Tizenöt legjelentősebb hondurasi munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegszervezet arra figyelmeztette az ország lakosságát, hogy bizonyos körök katonai terveket szőnek a Nicaraguáival való általános összecsapás kiprovokál ására. BONN Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön Bonnban fogadta Havasi Ferencet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagját, a KB titkárát. VALENCE A franciaországi Valence- ban gyerekek öngyújtóval játszva felgyújtottak egy zsúfolt iskolabuszt. A lángokban hat kisdiák meghalt! A buszon lévő negyven gyerek közül húsz súlyosan megsebesült. ŰJ-DELHI Az indiai Uttar Pradesh állam egyik falujában ismeretlen csavargók 24 falusit a nyílt utcán felsorakoztattak és agyonlőttek, majd nyomtalanul eltűntek — jelentette a Press Trust indiai hírügynökség. A központi hatóságok rendőröket vezényeltek ki a gyilkosok felkutatására. ATHÉN Törökország szabadon engedi azt a két görög halászhajót, aimelyet egy torpedónaszád a török felségvizeken fogott el. A görög kormány szóvivője közölte, hogy a török kormány Joannisz Haralambopulosz görög külügyminiszter tiltakozását követően határozott így. PEKING Egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték Vu Fa-hsziant, a kínai légierő volt , vezérkari főnökét, jelentette pénteken Pekingben a kínai kormány szóvivője. A 66 éves Vut az idén januárban a „négyek bandájának” perében ítélték 17 évi börtönbüntetésre. A namíbia tanács éves jelentésének megtárgyalásává! az ENSZ közgyűlése csütörtökön megkezdte a na- mifbiai kérdés vitáját. Paul Lusaka, a namíbiad tanács zambiai elnöke felszólalásában rámutatott: a déHafrikai rezsim továbbra is törvénytelenül megszállva tartja ' Namíbiát, durván megszegi az ENSZiközgyű- lés és a Biztonsági Tanács határozatait. A nyugati államok politikai, gazdasági és katonai segítségével Dél- Afirika továbbra is büntetlenül rabolhatja ki Namíbia természeti kincseit. Ezt a támogatást a világszervezetben is megkapja a pretoriai rezsim', < s ez bűnös politikájának folytatására ösztönzi. A vitában felszólalt Peter Weshihange, a Délnyugat- Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára, aki rámutatott: a natmíbiai hazafiak mindaddig folytatják a harcot, amíg Dél-Af- riká nem ír alá tűzszüneti megállapodásit. Az öt nyugati állam — Egyesült Államok, NSZK, Franciaország, Nagy-Briitannia, Kanada — képviselőiből álló. a naimíbiai kérdést saját érdekeinek megfelelően megoldani igyekvő csoport legutóbbi tevékenysége azt a célt szolgálta, hogy megakadályozza bármiféle haladás elérését a namíbiai kérdés ENSZ - rendezésében. Kenya külügyminisztere tegnap ismertette nyolc afrikai állam válaszát a Namíbia függetlenségének megteremtését célzó nyugati javaslatokra — közölték hivatalos kenyai személyiségek. A választ hat frontország (Angola. Botswana, Mozam- biik, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe), valamint Kenya és Nigéria képviselői dolgozták ki Tanzániában. A válasz tartalmáról még nem érkeztek jelentések. Lengyelország Visszavonják a katonai csoportokat Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, miniszterek nők utasítására a lengyel falvakból és kisvárosokból ideiglenesen visszavonják a csaknem négy hete tevékenykedő területi operatív katonai csoportokat. Mint Varsóban közölték, a csoportok pénteken munkájuk helyszínén összegezik tevékenységük eredményeit, majd távoznak. A hivatalos közlés szerint az akció első szakaszának célja az volt, hogy az operatív csoportok a körzetekben segítsenek az ellátási és szállítási gondok megoldásában, továbbá, hogy felmérjék a tennivalókat. A következő hetekben dolgozzák majd fel a beérkezett jelentéseket. A tervek szerint az operatív csoportok visszatérnek majd mostani tevékenységi körzeteikbe. A visszavezénylés időpontja egyelőre nem ismeretes. Bár Európa déli részén is hűvösebb már az időjárás, a tavalyi olasz földrengés több ezer kitelepített áldozata még mindig arra vár, hogy helyreállítsák rombadőlt otthonaikat. Képünkön: Castelgrande faluban is sok lakóház áll még romokban (Telefotó — AP — MTI — KS)" rC Külpolitikai kommentárunk. i A jószomszédság jegyében HA VAN JÓ PÉLDA KÉT KÜLÖNBÖZŐ társadalmi és gazdasági berendezkedésű ország gyümölcsöző együttműködésére, akkor hazánk és Ausztria említése kézenfekvő. A héten újabb fontos állomással gyarapodott kétoldalú kapcsolataink gazdag históriája: dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár ismét látogatást tett hazánkban. MÁR A KÉT TÁRGYALÓ KÜLDÖTTSÉG összetételéből is következtetni lehetett a tárgyalások legfőbb témájára, a gazdasági kérdések megvitatására. Az Osztrák Köztársaság hazánk második legfontosabb tőkés gazdasági partnere. A látogatásról kiadott közös közlemény nyomatékkai aláhúzta: az eredmények és a kínálkozó lehetőségek arra biztatnak, hogy továbblépjünk. Sok kiaknázatlan tartalék kínálkozik még, annak ellenére, hogy a magyar és az osztrák vállalatok között több mint száz kooperációs szerződés van érvényben, s csaknem ennyinek a megkötéséről folynak sikerrel kecsegtető tárgyalások. A szocialista Magyarország és a semleges, tőkés Ausztria magas szintű képviselőinek eszmecseréin természetesen a világpolitika alakulása is szóba került. Annál is inkább, mert mindkét állam sokat tett és sokat tesz napjainkban is az enyhülés vívmányainak megőrzéséért, a leszerelésért, az újabb világégés megakadályozásáért. Elkötelezett hívei vagyunk a nézeteltérések békés, tárgyalások útján való tisztázásának, az európai biztonság szavatolásának. Kreisky kancellár személyében olyan államférfit köszönthettünk hazánkban, akinek nemcsak kiegyensúlyozott jószomszédi kapcsolatainkban van meghatározó szerepe, hanem aki a világpolitikában tekintélynek örvend. A JELENLEGI FESZÜLT NEMZETKÖZI HELY-} ZETBEN a magas szintű magyar—osztrák eszmecserék jelentőségükben bizonyára túlnőnek a két ország határúin. Azt is híven illusztrálják, hogy a különböző megközelítések ellenére, az alapvető kérdésekben azonosak a nézetek: az enyhülés megszilárdítása, a leszerelés, a bizalmatlanság eloszlatása és a nemzetközi légkör javítása tekintetében nincsenek véleménykülönbségek. Kreisky kancellár látogatása tehát fontos hozzájárulás az európai országbk és népek kölcsönös előnyökön alapuló együttműködéséhez is. Gyapay Dénes Kezdődik a per Valamennyi vezető céltábla volt Reagan-szavak — ... és hozzá a fülek?! Rakétahisztéria Szadat elnök gyilkosainak pere előtt újabb részleteket hoztak nyilvánosságra Kairóban a merénylet előkészítéséről, illetve arról a „Kho. meinista összeesküvésről”, amelynek a hatóságok szerint az elnökgyilkosság csak a kezdetét jelentette volna. Szombat — azaz ma — reggel az egyiptomi legfelső katonai bíróságon huszonnégy vádlott pere kezdődik: az október 6-án végrehajtott merénylet négy elkövetője és a mögöttük álló szervezet húsz tagja áll a bíróság elé. Az ügyészségi vizsgálat, azaz a vallomások pénteken ismertetett részletei szerint a vádlottak megerősítették, hogy „Iszlám Köztársaság” kikiáltását tervezték. Az elnök elleni merényletre állítólag egy éve készült a szervezet, s a végső terv szeptember végén született. A központi szerep a most nyilvánosságra hozott változat értelmében Mohammed Abdes Szalam Faragnak, az „Al-Dzsihad” (Szent Háború) nevű szervezet vezetőjének, a „khomeinista” mozgalom ideológusának jut. írása a szervezet valameny- nyi tagjának alapolvasmánya volt, s ő az, Oki lőszerrel és fegyverrel látta el az október 6-i katonai díszszemlén részt vevő Khaled Isztambuli hadnagyot. (Isztambuli a parádéra becsempészett három társával együtt hajtotta végre a rendkívüli pontossággal megtervezett merényletet.) A vádlottak vallomásaiból kiderült, hogy a gyilkosság szervezői, akik állítólag a hatalom megszerzésére törekedtek, nem értették egyet abban, vajon csak az államfőt, vagy az ország valamennyi vezetőjét kell megölni. Az eddigi hivatalos verzió szerint a kommandó feladata az volt, hogy a díszszemlén megjelent valamennyi politikai és katonai vezetőt megsemmisítsék. Az Egyesült Államok elnöke ezúttal ismét olyan beszédet mondott, amelyről meg kell állapítani, hogy az nem a történészeknek szól, mert nem veszi figyelembe a múlt tényeit, nem a politikusoknak szól, mert érvei ellentmondanak a logikának, nem a katonáknak szól, mert azok tisztában vannak a hadászati realitásokkal. Reagan elnök szerdai beszéde, amelyet a washingtoni nemzeti sajtóklub megválogatott közönsége minden bizonnyal melegen megtapsolt, azoknak szólt, akik éppen az * elhangzottakat várták tőle, akik azt akarták hallani, hogy az Egyesült Államok a béke, a függetlenség, a szabadság és a leszerelés lánglelkű bajnoka. Szerte a világon, államok tucatjaiban vannak amerikai haderők és támaszpontok, félelmetes amerikai hadihajók százai hajóznak a hazai partoktól sokezer kilométerre, amerikai hadászati légierő járőröz Európa, Ázsia, Afrika és a világóceánok felett, katonai tömbök sora szolgálta vagy szolgálja a Washington által nyíltan hirdetett stratégiát: a Szovjetunió és szövetségesei gyűrűbe zárását. Erre Reagan kijelenti, hogy „az Egyesült Államok, amikor kockáztatás nélkül uralhatta volna a világot, semmiféle erőfeszítést sem tett ennek érdekében”. Hogy kik és milyen erők vetettek gátat az Egyesült Államok világhatalmi ambícióinak, ma már senki előtt sem kétséges. Kétséges viszont annak a tételnek helytálló volta, amelyet Reagan így fogalmazott meg: „politikánk az évszázad leghosszabb európai békéjét eredményezte”. Az amerikai politika a legrövidebb európai háborút eredményezte volna, ha a NATO-val, az amerikai atomfegyverekkel, az előretolt amerikai ráké- ta-légi-nukleáris rendszerekkel szemben nem áll a Varsói Szerződés meggyőző katonai ereje. Van Reagan beszédének egy pontja, amely figyelmet érdemel. Ez így hangzik: „A NATO hagyományos és nukleáris fegyvereit soha sem fogják bevetni1 Európában, kivéve egy támadásra válaszul”. Ha ez valóban így van, miért nem volt hajlandó Washington elfogadni azt a szovjet javaslatot, hogy a helsinki záróokmány aláíróinak ünnepélyes nyilatkozatban kellene lemondaniok az atomfegyver és a hagyományos fegyverek elsőként való alkalmazásáról? Miért törekszik az Egyesült Államok katonai fölényre globális és regionális — egyebek között európai — értelemben? Talán „csak” politikai célokból? Talán „csak” diktálni akar a szocialista közösségnek, a fejlődő, haladó országoknak, a nemzeti felszabadító mozgalmaknak ? Reagan „visszafogottságról”, „mértéktartásról” beszélt, „felelősségteljesnek” nevezte a NATO katonai terveit. Mintha Washingtonban 1978-ban nem másfél évtizedre vonatkozó átfogó fegyverkezési terveket fogadtak volna el a NATO számára, mintha az Egyesült Államok ratifikálta volna a SALT—II. szerződést, mintha az atlanti tömb az 1979 decemberi határozattal nem olyan „első csapásmérési képességre” törekedett volna, amellyel percek alatt elnémíthatja a Szovjetunió szárazföldi megtorló potenciálját ... Reagan úgy fogalmaz, hogy új hadászati fegyverkezési programja „orvosolja az elmúlt 10 év hanyagságait és helyreállítja azt a kibillent egyensúlyt, amitől biztonságunk (az Egyesült Államok biztonsága) függ”. A hadászati egyensúlyt lehet egyoldalúan deklarálni, de elfogadtatni csak tárgyalásokon lehet. Márpedig az 1972—1979 közötti SALT—II. tárgyalásokon ez megtörtént, s Carter elnök Bécsben nyilván nem csak a saját maga nevében írta alá az egyensúlyt kínos aprólékossággal részletező SALT-okmányo_ kát. Mielőtt az amerikai elnök szerdai beszédében előterjesztette volna „javaslatait”, igyekezett megrázó képet adni a szovjet katonai fölényről minden elképzelhető területen. 'Pácolva a földrajz elemi tényeivel, például „történelmileg szárazföldi hatalomnak” minősítette a Szovjetuniót. De fejtegetéseit az ismert szovjet közép-hatótávolságú rakétákra összpontosította, amelyek, úgymond, Nyugat. Európát veszélyeztetik, s amelyekkel szemben „jelenleg nincs egyenértékű elrettentő erő”. Mindenekelőtt: a szovjet közép-hatótávolságú eszközök nem Nyugat-Eu- rópát veszélyeztetik, hanem az oda telepített előretolt amerikai fegyverrendszereket, amelyeket Washington ép , czett Nyűge r'- ■ >• y közelről veszély ' a Szovjetuniót és tui>vui szövetségeseit. Másodszor: a szovjet közép, hatótávolságú eszközök nem előbb, hanem később létesültek, mint az amerikai előretolt nukleáris rendszerek, pont azokkal szemben képeztek „egyenértékű elrettentő erőt”. Ha már „hadszintéri” egyensúlyról beszélünk, éppen az amerikai előretolt rendszerek (az 1983-tól rendszerbe állítandó eurostratégiai” eszközök nélkül) és a szovjet közepes hatótávolságú rakéták és repülőgépek képezik azt az egyensúlyt, amelyet mind alacsonyabb szinten megőrizni és nem megbontani kell, hogy az egyenlő biztonság elve érvényesüljön. Washington persze szeretne olyan helyzetet teremteni, hogy európai előretolt nukleáris rendszerei teljes cselekvési szabadságot és „garantált büntetlenséget” élvezhessenek, de szovjet részről aligha fognak ehhez segédkezet nyújtani. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok már meglevő szovjet fegyverrendszerek egyoldalú leszerelését követeli két év múlva rendszerbe állítandó amerikai fegyverrendszerek mellőzése ellenében, világos, hogy az igazi „nulla megoldás” csak egy lehet: ha az SS— 4_esek, SS—5-ösök és még- inkább az SS—20-asok bántják a NATO stratégiáit, ezek felszámolhatók- az előretolt amerikai nukleáris rendszerek, a brit és a francia „eurostratégiai’ kapacitás egyidejű felszámolásával. A Pershing—2-esek és a manőverező robotrepülőgépek európai telepítéséről való amerikai lemondás nem ajándék a Szovjetuniónak, hanem a stratégiai logika és a politikai józanság elemi követelménye. Esernyők Esernyők védik meg ezentúl a kaliforniai San Jóséban a postásokat a harapós kutyák ellen — döntötte el nyolc havi kísérleti idő után egy városi elöljáró. A kísérletek bebizonyították, hogy a gombnyomásra suhogva kinyíló esernyőktől a legelszántabb házőrző kutya is megijed, s így a jövőben a postásokat ezzel a védőeszközökkel szerelik fel a jobbára napsütéses kaliforniai ég alatt. Az újítás emellett igen gazdaságos, mert sokkal olcsóbb egy esernyő, mint a kutyaharapás kezelése.
