Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

4.

H Jfc 3

KULTÚRA —

KÖZM

1

3

NÉPÚJSÁG, 1981. november 3., kedd

Az utolsó vacsora

A

KÉPERNYŐ

ELŐTT

Bibliográfiát készít a Bükkről

„Bakancsos” szerelem |

NEM KELL, HOGY MINDEN történetnek legyen tanulsága. És arra sincs szükség, hogy minden tanulság a valami történetet is elme- á séljen. Más szóval: tehet egy történet pusztán emberi cselekménysor, még nem kelletik, hogy cselekmény- sors is legyen. S lehet egy etikai tétel, egy köznapi szintű bölcsesség is akár, amely mögött nem kell okvetlenül telsejlenie valamilyen tettnek. Csakhogy az emberi, a 'társadalmi cselekvésnek éppen az a sajátja, hogy konzekvenciái vannak az egyénre, a társadalomra és az utókorra nézve is. És a megfogalmazott tanulságok sem mások. minit éppen ezek a konzekvenciák, amelyeket a cselekvésből vonunk le.

Ne riadjon vissza az olvasó: semmiféle történetfilozófia, semmiféle itársa- dalomlélekftan. csak egy szerény kis tévékriitika. Sőt, a fontosiklodónak tűnhető bevezetés is csupán arra szolgál, hogy menite- getődzem: történelmi be" ■ idegződésem az oka-e. de én a Trónörökös minden szavából, gesztusából valamiféle tanulságot akartam kiérezni. Teljesen lényegtelen ..A szürke eminenciás’ “'című tévéjáték szempontjából — a néző szempontjából inkább, ezt belátom —. hogy története mennyire fedi a valóságot. illetőleg mennyire fikció, mennyire és mennyiben ötvöződnek benne az íród kttaláció elemed, a történelmd és történeti valóság dokumentumaival. Minden bizonnyal hasznos dolog tudni, éppen a tévéjáték jobb átélése és megítélése szempontjából. hogy Rudolf trónörökös ..liberalizmusa” tény- vallóság volt- Bár ezt a liberalizmust csak a Habs- burgJház. Ferenc József őcsászári fensége szemszögéből lehet csak annak nevezni. Törfónelltniileg legfeljebb lázongásnak, kitörni akarásnak egy olyan béklyóból. melynek bogait az egész Haibsburg-ház. a Monarchia. s benne bdzonv a trónörökös is fonta, kötött te. Egyszóval a még oly sikeres Rudolf-puccs sem változtatta volna meg a világot. benne legfejebb csak a trónörökös sorsát, hár lehetséges — há egyáltalán lehet feltételes módban beszélni á történelemről — hogy még azt sem.

NOS TEHÁT. A HATALOM kontra lázadás története miilyen mondandót hordhat a hátán, érmen a mi számunkra? Mert nem mesét akartak e'imondani nekünk A szürke eminenciás kapcsán a tévéjáték szerzői, rendezői. A mese ugyanis lehet parttalan, térhez, időhöz, aktuális gondolathoz nem kötődő. De a meséhez túl sok volt most a valóságos elem és túl markánsak. megfogalmazottak a gondolatok a hatalomról. az egyén és egy bármilyen forradalom, vagy inkább forradaloiruocska kapcsolatairól. És lám, hiába akartam kikerülni a „tanulságot”, végiül is megkerülhetetlen ha nem is tételként. egy mondatban tömöríthető kinyilatkoztatásaként fogalmazódik meg az emberben.

Nincs szerencsétlenebb, mint egy végig nem gondolt s emiatt elbukott forradalom. Nincs nevetségesebb, mint a meggondolatlanok összeesküvése. És nincs kárhoztatóbb. mint egy megdöntésre érett társadalom jobbításának óhaja és 'terve a reformok foltjaival. A végig nem gondolt forradalom, az elméletre nem épült s ezért nem több mint összeesküvő páx.tütés csak arra jó, hogy értel- mettenül feláldozza harcosait és a lehetőségeket, miközben az elnyomó hatalom érvet és indokot kap a még brutáldsabb elnyomásra Nevetséges, ám de tragikus és az effajta össze- esküvősdi. mert képtelen célokat kitűzni, ment akar is. meg nem is, mert fentt ről megoldani a néptömegek céljait nem vezethet végül is máshoz, mint ama hajnali öngyilkos golyóhoz.

IZGALMAS, ÉRDEKES ÉS — le merem írni — tanulságos tévéjátékot láttunk. Még akkor is. ha a „főhőst”, a Trónörököst alakító lglódi Isván inkább egy neuraszténiás. filozofikus hajlamú császári önjelöltet állított elénk, mintsem a mindig és mindenben, a maga módján és lehetőségiéin belül1 lázadozó botrányt kavaró, ' s ezzel a összesküvés- sei is kissé vagabund módon a császári háznak fittyet hányó császárfit. Különösen akkor érezhető ez a már. már jellegtelen erényiteűenség, amikor a nagyszerű Szabó Sándor főkamarása veszi át a tévéjáték és benne a „történelem” irányítását. Wallon-ja egyszerre félelmetes és imponáló. bölcs, raffünélt és alattomos. Belőle és általa érthető a népelnyomó diktatúra félétmetes lényege: a szürke eminenciások jelenítik önmagát a diktatúrát. A diktátor szentkép a falon. Az igazi isten az égben van.

A többi szereplő, tisztük és lehetőségük szerint igyekezett több lenni, mint

illusztráció és motiváció a

társadalmi valóság (?) képviseletében.

HAJDÜFY MIKLÓS pergő ritmusban és remek képekkel fogalmazta a televízióra Hollós Korvin Lajos regényét. Bíró Zsuzsa

sikeres írói közreműködésével. A totálkép. az utolsó vacsora beállítása több volt. mint tudatosan vállalt képi. rendezési remdszeencia. — gondolati telitalálat lett a képernyőn.

Gyurkó Géza

Pedagógus pályázat

Visszaemlékezéseket

várnak

Emlékek, küzdelmeik, tapasztalatok címmel pályázatot hirdetett a Pedagógusok Szakszervezete, közösen a Hazafias Népfronttal, a Magyar Nők Országos Tanácsával, a Magyar Vörös- kereszttel, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, továbbá a Művelődési Minisztériummal. az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeummal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, és az Állami Biztosítóval. A pályázatra elsősorban nyugdíjas pedagógusok visszaemlékezéseit. pályamunkáit várják, annak érdekében, hogy történeti és pedagógiai tapasztalataikat összegyűjithessék, megőrizhessék.

Az érdeklődők több témakörből választhatják ki pályaművük tárgyát. Az oktató-nevelő munka általánosítható tapasztalataival kapcsolatban a különböző korosztályok, települések — elsősoban az aprófalvak és a munkáskerülletek — oktatási intézményeinek tevékenységét elemző műveket épp úgy készíthetnek, mint a felszabadulás előtti időszak. majd az elmúlt évtizedek küzdelmeiről, a szocialista iskola megteremtéséért. és fejlesztéséért végzett munka emlékeiről szóló dolgozatokat

A jeligés pályázatra 10— 20 gépelt oldal terjedelmű műveket várnak, s kérik a résztvevőktől, hogy a témájukhoz kapcsolódó esetleges eredeti dokumentumokat ’ is csatolják. A pályamunkákat 1982. október 31- ig kell beküldeni a Pedagógusok Szakszervezete munkaügyi és szociális osztályának címére: Budapest, Gorkij fasor 10. 1417. Bővebb felvilágosítást is itt nyújtanak az érdeklődőknek.

Nehézségek a gyerekekkel

1958 márciusában írtam egy jó barátnőmnek: „Lars- baini nagyszerű emberre akadtam. Nagyon boldog vagyok, azt hiszem, ez alkalommal az igazit találtam meg A harmadik mindenben. az igazi. Reménykedjünk. Ha májusban elválok, hamarosan újra menyasszony leszek ”

Sokáig kétségesnek tűnt előttem, hogy hivatalosan elváltaim-e vagy nem, mert úgy tűnt, hogy a hivataloknak soha nem lesz vége. Végül is sikerült, és össze akartunk házasodni.

Franciaországban lehetetlennek tűnt az esküvő. Végül Lars Angliában talált egy ügyvédet. Megnézte a papírjainkat, és úgy vélte, hogy Angliában összeházasodhatunk. Röviddel 1958 karácsonya előtt akartunk házasodni. Természetesen titokban akartuk tartani. Majdnem sikerült is. Azután a tisztviselő megkért minket, hadd készítsen egy fényképet rólunk a saját albumába. Beleegyeztünk — és másnap reggel az újságokban találkoztunk vele.

Már ismét a Párizs melletti Choiselben levő házunkban voltunk, amikor a

Az egri, kis családi ház tenyérnyi udvara inkább kert, dús és változatos növényzettel, amely az erdőkből, mezőkből is őriz 'egy darabot. S a lakás sem titkolja, hogy itt, a Kisvölgy utca elején természetbarátok élnek. A verandán ugyanis — ahonnan még a múlt század derekán öntött vaskályha melegíti az otthon őszi hűvösét — jellegzetes szeges botok lógnak a fogasról, beljébb pedig a túrafelszerelés más becsesebb kiegészítői szunnyadoznalk körös-körül. Kulacs, távcső, iránytű, lámpa, s még ki tudja mi minden — láthatóan: díszeiként is a régiségektől, ritkaságoktól zsúfolt, már valamiféle múzeumhoz hasonlatos dolgozószobában.

— Szerencsémre annyira megértő a párom — mondja mosolyogva Hortobágyi Ernő — hogy nemcsak a hegyeket járja velem együtt, hanem a kacatjaimat is békén hagyja. Eszébe sincs, hogy zsörtölődjék, haragudjék a néha bizony rendetlenséggel is járó hobbim miatt.

Mi ez a szórakozás, szenvedély?

Nos, egyrészt a turizmus tárgyi emlékeinek megőrzése, gyűjtése, másrészt a Bükkért lobogó olthatatlan szerelem. A hegység és vidéke iránti sokoldalú kifogyhatatlan érdeklődés. A táj történelmi, természeti „becserkészése”, minden szóba jöhető dokumentumának megkeresése, megszerzése. S ezek tovább adása az utókornak.

— Lehet, hogy talán nagy szavaknak tűnnek — magyarázza íróasztalára támaszkodván a nyugalmazott mezőgazdasági mérnök, tanár, az egri gazdaképző iskola utolsó igazgatója. — De a legtermészetesebben,

francia sajtó tudomást szerzett az eseményről. A csendes kis faluban elszabadult a pokol. A riporterek felmásztak a falakra és a fákra. Végül a rendőrséget kellett kihívnunk, akik reggel négy óráig itták velünk a pezsgőt, az esküvőnket ünnepelték. Másnap megengedtük, hogy lefényképezzenek minket, mindenki boldog volt — kivéve Róbertét.

Roberto megkezdte a háborút. A gyermekek gondozásának a jogáért folyamodott, és minden eszközt megragadott, amit csak talált Protestáns voltam, nem volt családom, nagymamám, nagynénim vagy nagybácsim, svéd volt a férjem — ki ügyel a gyerekekre, ha én dolgozom? Ezenkívül eszébe jutott, hogy az én nevem nem szerepel Rober. tino születési anyakönyvi kivonatán. Ki vagyok én, hogy az ő fiát neveljem? Valóban hivatalosan férjnél voltam, vagy bigámista voltami?

A gyerekekkel kapcsolatos nehézségek egyre növekedtek. Mindig, mikor visz- szajöttek Olaszországból, tele voltak olyan gondolatokkal, hogy mi protestánsok vagyunk, ők pedig katolikusok. Beléjük oltották, hogy halálos bűn, ha a

legőszintébben vallom felelősségemet nagyszerű értékeinkért. Valamiféle belső kényszerből is kötelességeim nek érzem, hogy a magam módján felhívjam a figyelmet kincseinkre, s oltalmazásunkra buzdítsam az utánunk jövőket.

Nem éppen a szülőföldje, amit fáradhatatlanul jár — de egy híján hatvan esztendeje, hogy ideköltözött édesapja megismertette vele. Mióta csak a megyeszékhelyen laknak, „bakancsos” maga is, családi és csoportos kirándulások lelkes résztvevője, aki szép, nemes örökségéből már az unokáit részelteti.

— 1950-től vagyok túris- taegyesületi tag — idézi tovább az emlékeit — több mint húsz esztendeje vezetem feleségemmel együtt a pedagógusok szakosztályát. Kedvenc témakörömben hosszabb ideig TIT-előadó voltam, 1970 óta hegyi táborokat szervezek, s hogy megkezdődött a természet- védelmi területek kialakítása: alapítója, elnökségi tagja lettem a Bükki Nemzett Park baráti körének. Elismeréseket, kitüntetéseket is kaptam értük, de soha nem számítottam ilyenekre ...

Gyűjteménye — szétrakva — megtölt egy másik szobát is. Érdekes, izgalmas anyag. Egész sor könyv, cikk a Bükk legnagyobb búváráról, tudósáról — az egyébként autodidakta — Hermán Ottóról és seregnyi más kiad. vány, publikáció á hegységről, illetve településeiről, Miskolcról, a Palócföldről, leginkább pedig persze Egerről. Kuriózumok IV. Béla király bükki meneküléséről, megpíhenéséről az istállóskői barlangban, Petőfi diósgyőri-hámori tartózkodásáról, Jókai bújdosáprotestáns anyjukkal imádkoznak. Rövid imát szoktam mondani svédül, de egy * napon elutasították, hogy velem imádkozzanak. Megkérdeztem, miért, és azt válaszolták, mert pogány vagyok.

Ha a gyerekek Olaszországban voltak, egyre gyakrabban be kellett kapcsolnom a bíróságot, hogy visz- sza tudjam őket vinni Franciaországba. Róbertéval a gyerekek miatt folytatott veszekedéseink egyre elviselhetetlenebbek lettek.

A színház mellett döntöttem

Gondolkodtam, mennyi ebből az én bűnöm? Nem akartaim lemondani a gyerekekről. De ide-oda rángattuk őket. Valakinek le kellett mondania. Tehát egy napon felhívtam Róbertot, és megmondtam neki, hogy megkaphatja a gyerekeket. Feladom. Olaszországban nevelheti őket.

Attól a perctől kezdve, hogy a gyerekek nála voltak, Róbertot kicserélték. Mindig szívesen láttak. Soha többé a legkisebb nézeteltérés sem volt köztünk.

1960-ban Francoise Sagan „Szereti ön Brahmsot?” című regényének megfilmesítésében játszottam, Yves Montand és Anthony Per- kins mellett. A kritika nagyon megoszlott. Akkoriban Lamsot kísértem keresztül Európán, aki a „My Fair Lady”-nek volt a producere.

Egyik nap Michael Red- grave hívott fel Londoniból, azt kérdezte, játszanék-e Turgenyev „Egy hónap vidéken” című művében. Ezzel a darabbal nyitna az új színház Guildfordban.

Azt mondtam. nagyon sajnálom, de Lars és én nyáron mindig pihenünk. Megígértük egymásnak, hogy

sáról. Eredeti kéziratok és dolgozatok, tanulmányok másolatai — például a jeles egri kutató-tanár, Estók Bertalan tolláról — titokzatos barlangokról, egyéb szerzőktől meg a csodálatos Szalajka-völgyrőL, Cserép- váralja község történetiéről s a hajdan rablólovagok által lakott Odorvárról.

— Részint a birtokomban levő — többnyire vásárolt, kisebb hányadában ajándékul kapott — gyűjtemény alapján, másrészt a baráti körtől kapott mebízás nyomán kezdtem a Bükk bib- liográgiájának összeállításához. Az egrieken kívül megfordultam még az ország sok könyvtárában is, három dobozban legalább két és fél ezer műről sikerült összegyűjteni adatokat. Tekintve azonban, hogy a nemzeti parkunkról készülő kiadványban csak meglehetősen szűk helyet tudnak biztosítani munkámnak, kénytelen voltam szűkíteni az anyagot. így midössze a legfontosabb, valamivel több mint 700 szerzőt s írását említheti a függelék, téma szerinti csoportosításban ... Napi „rendes” elfoglaltságom mellett — nyugdíjasként, «a városi tanács mélyépítő és városigondozási üzemének vagyok közterületi ellenőre, környezetvédelmi megbízottja — jó ideje főleg ezzel foglalkozom, amikor hazajövök. Minden más, inkább csak terv. Együtt már az egri turizmus csaknem évszázadát felölelő anyagom is, amit szeretnék egyszer sajtó alá rendezni. S van vagy ezer különféle fényképem is a Bükkről, amiből esetleg egy albumra valót lehetne válogatni. Nem tudom, hogy mikor kerül rá sor.

a nyarat mindig együtt töltjük azon a kis svéd sziget ten, ami az övé volt. Ezért lehetőleg télen dolgozunk, nyár közepén soha.

Lars odajött, és hallotta^ amit mondtam, Kivette a kezemből a telefonkagylót és megkérte Michaelt, küldje el nekem a darabot. Azt mondta, nem akarja, hogy egy napon úgy tűnjék, mintha ő ebben vagy abban megakadályozott vagy korlátozott volna. A darab jó, a szerep olyan., mintha egyenesen, nekem írták volna, és talán Guildfordot fel lehet cserélni Londonra. Ilyen lehetőséget nem sza- laszthatok el. Elfogadtam, és a guilfordi tartózkodás életem legboldogabb hetei közé tartozik.

Ahogy most visszagondolok rá, rájövök, hogy nem vol.t teljesen veszélytelen, amit tettem.. A színház hónapokra elrabolt choiseli házamtól és Larstól, és ez nem válik egy házasság javára. Lars és én kezdettel tudtuk, hogy nem vagyunk normális házaspár. Telefonon beszéltünk és írtunk egymásnak. Lars elrepült New Yorkba, Londonba vagy Hollywoodba, hogy velem legyen. Dé ezek a rövid találkozások nem jelentettek házaséletet.

Volt egy jó barátnőm, aki egyenesen, megmondta ne. kém, hogy veszélyeztetem a házasságomat, és megkérdezte, valóban ezt akarom-e?

Részletesen végiggondoltam. Valóban Choiselben akarok-e ülni, és arra várni, hogy Lars hazajöjjön a munkából? Vagy színházban akarok-e játszani és a színpadon akarok-e állni? Nos, bolondultam a színpadért. Nem. tudtam munka nélkül élni, és a színház mellett döntöttem.

Következik: Azonnali operáció.

Gyóni Gyula