Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 11., vasárnap Az egri bazilika freskóit készítette Takács István matyó festőművész 80 éves VISSZHANG Ismerkedve saját városunkkal Napról napra több örömmel nyitom fel a Népújságot, hála az új nyomdatechnikának, ma már nem csak az írások váltanak ki gondolatokat, hanem a jó kivitelnek köszönhetően a képek is. így most nem cikk, hanem képek indítottak írásra. Kőhídi Imre október 3-án megjelent, Egerről szóló képriportja ébresztett rá, menyire nem ismerem saját szülővárosom. Jószemű fotós kellett, hogy felrázzon: mennyi rejtett szépséget rejt városunk. Nap mint nap ott járunk-kelünk, de azt hiszem nem vagyok egyedül, aki még nem vette észre kellően milyen szépek a belvárosi udvarok. A városrendezés során hozzáértő kézzel, mintha a nyers kőből csiszolták volna ki a drágakövet, úgy bontakoztak ki a meghitt, a budai vár környékiekéhez hasonló szépségű barokk belső terek. Az érsekudvar sártengere" helyén bűbájos pihenő park, a boltíves folyosók övezte belső udvarok egy új Egert varázsoltak elénk. Való igaz lehet, ma már nem csupán a vár és a pincék vonzzák a külföldieket, egyre gyarapodik a látnivaló. Remélem az objektív segítségével még jó néhány ritka szép épület, udvar képét ismerhetjük meg, melyek mellett eddig érdektelenül elhaladtunk... D. M. Eger Nincstelen summás parasztok gyermeke: mezőkövesdi matyó. — Tanárai korán felfigyeltek rajzkészségére, érettségi után elvégezte a képzőművészeti főiskolát, majd Rómába ment tanulmányútra. Talán az itt nyert benyomások hatására jegyezte el magát a templomfestészettel ... Minden bizonnyal legremekebb alkotásai az egri bazilika freskói 1950- ből. Évente a látogatók ezrei — szakemberek és laikusok — csodálják meg a magyar történelem nagyjait ábrázoló körképét a kiskupolán. a nagykupola grandiózus freskóját, amely az Apokalipszist, a „végítéletet” vetíti elénk sajátos, egyéni elképzelésben, s gyönyörködve szemlélik pasztellszerű „kálváriaképeinek” remek sorozatát. De ott találjuk festményeit Eger több templomában, Budapesten, Vácott, Szécsényben, Salgótarjánban, Miskolcon, s mindenekelőtt szülőhelyén. Mezőkövesden a mai „nagytemplom” ősét képező gótikus kápolnában, s a hozzáépített főhajóban. Itteni népi kompozíciói talán egyedülállók az országban. Jubileuma alkalmából megkapta a „Pro űrbe” kitüntetést. Takács Istvánt elsősorban mint. egyházi festőt tartják számon, pedig ez csak egyik fejezete művészi tevékenységének. Számára legkedvesebbek azok a képei, amelyekben a matyóvilágot örökítette meg, amilyennek azt fiatalon megismerte, s ahogyan a művész szemével ma is látja: a matyó népviseletet és a matyó nép életét. A mezőkövesdi vasútállomás egyik várótermének freskójában a régi és az új Mezőkövesdet mutatja be, csodálatos szintézisbe hozva a tegnapot, amikor lakóinak életét a véget nem érő robot alkotta s a „Má”-t, amely már az emberhez méltó szebb jövő felé mutat. A mester ma is azzal a fiatalos lendülettel dolgozik, mint évtizedekkel ezelőtt. Jelenleg a tanács részére készít egy nagyméretű freskót, legalább két évre elég megtervezett vagy megrendelt képe vár kidolgozásra. Abkarovits Endre Eger um™—HBWBUlílHiHUll A tiszta környezetünkért Egyre gyakrabban olvasom, hogy a város szépségéért, tisztaságáért mennyi társadalmi munkát végeznek, s látom, hogy Csebokszári- lakótelepünk se kivétel. Hálásaknak kellene lennünk, bogy törődnek környezetünk szépségével, de sajnos, keserű tapasztalatom, hogy igen sokan hálájukat szemeteléssel fejezik ki. Csak házunk tájáról beszélek. A szemetet az ablakon ön- tik ki, a hervadt virágokat leszórják, nem beszélve arról, bogy szellőztetni ágyneműt ki nem tehetünk, mert vagy leöntik, vagy cigarettavégek esnek rá. Hiába a ház körüli takarítás, másnapra szemét szemét hátán lesz újra. Akik társadalmi munkát vállalnak azért, hogy csinossá és széppé tegyék környezetünket, feláldozva ezzel szabadnapjukat gondolom. elvárnák, hogy becsüljük meg munkájukat. Tisztelnünk kéne ezt a nemes gesztust. hogy helyettünk dolgoznak. Nekünk is jobb lenne, ha az erkélyről kinézve nem a tejes tasakokat, ételmaradékot látnánk... Beke Jánosné, Eger Válaszol az illetékes .Felelősségre vontuk a gépkocsivezetőt Lapunk korábbi számában Szobonya Tibor egri olvasónk „Kuka-busz” című írására Nagy István, a Volán 4. számú Vállalat osztályvezetője a következőket válaszolta: „Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a magáról megfeledkezett dolgozónk szigorú tilalmunk ellenére az autóbuszban olyan plakátot helyezett el, ami joggal felháborította a pana. szost és természetesen más utasokat is. Rendelkezéseink értelmében az autóbuszban csak hivatalos utastájékoztató hirdetmények, felhívások helyezhetők el. A fegyelmezet. len gépkocsivezetőt ezért felelősségre vontuk. Köszönettel vettük a bejelentést és elnézést kérünk kedves utasainktól a sértő plakát miatt. A jövőben is szigorú fegyelmi felelősségre vonást alkalmazunk, ha akad gépkocsivezető, aki hasonló sértő feliratot helyez el az autóbuszban.” A márványtábla nem veszett el A táblának nyoma veszett? — ezzel a címmel jelent meg Ilosvai Ferenc egri olvasónk levele. Az írásra Hadházi Szabolcs, a Heves megyei Beruházási Vállalat osztály- vezetője válaszolt: „A megyei kórház új szárnyának területelőkészítési munkái során különös gondot fordítottunk a Heves megyei Tanáccsal, a vármúzeummal, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséggel, valamint a Középülettervező Vállalattal együttműködve a szanálásra kerülő építmények, műemléki tárgyak gondos megőrzésére. A Knezich-há- zon lévő márványtáblát az épület elbontása során megmentettük és az egri vármúzeum részére átadtuk. Érdeklődésemre dr. Csiffáry Gergely arról tájékoztatott, hogy a meglehetősen rossz állapotban lévő táblát most restaurálják, és birtokunkban vannak a ház teljes felmérési tervei, valamint fotói is. Közös tervünkben szerepel a tábla, vagy egy hasonló szövegű és rendeltetésű képzőművészeti alkotás elhelyezése, lehetőleg az eredeti helyén. alkalmazkodva a már megépült lábazati falakhoz. Erre ez ideig nem volt mód az építési munkák kivitelezése miatt. Knézich Károly honvéd tábornok nem halt meg másodszor, emlékének megőrzéséhez mi is hozzájárulunk. ígéret maradt! Mint minden egri Hadnagy utcai lakos, én is örömmel olvastam a Népújság szeptember 9-i számában a választ — melyet a városi tanács műszaki osztályának megbízott vezetője írt alá, hogy a hidat, mely a várossal összeköti lakótelepünket egy kicsit később újítják fel, de a gyalogosok számára szeptember 22-én már átadják az új póthi- dat. Arra is magyarázatot kaptunk, hogy a késedelem oka: négy kivitelező van, de a szűk helyen egyszerre csak egy vállalat emberei dolgozhatnak. Sajnos tavasz óta alig-alig látunk ott munkást. De hát végül is megnyugodtunk, készen lesz az ideiglenes híd. A cikk megjelenése óta eltelt már néhány nap 'mi több hét!), de az ígért hídon még nemigen lehet közlekedni. Az ugyan igaz, hogy lerakták keresztbe a pallókat, de aki végig merészkedik rajta, pórul járhat, mert a túlsó felén óriási árok tátong Az árkokon átvezető kis hidacs- kák pallói itt ott megcsúsztak, azokon sem valami biztonságos a közlekedés. Tudjuk, hogy türelemre van szükség. De a türelmet azért talán nem kellene ennyire próbára tenni. Nem újabb határidőt kérnénk, hanem biztonságos átjárót! Dobrovits Mária Eger * Épült: 1941-ben Népes csoport kereste fel a baráti Csehszlovákiából a napokban a Heves megyei Tamaörs községet, ahol 40 évvel ezelőtt a Fülek! Zománcgyár munkásai egy házat építettek Gunics Miklós több gyermekes árvízkárosult ipari munkásnak. Meglátogatták a házat, amelyen emléktábla hirdeti: „Építették egy árvízsújtotta családnak a Fülek! Zománcgyár munkásai 1941-bein.” A kedves ünnepségen Szi- kora Pál. a jelenleg Vácott élő — egykori füleid munkás mondott beszédet. Hetvenöt éve. hogy a felvidéki üzem megkezdte működését és 45 évvel ezelőtt tört ki a sztrájk, amely emlékezetes fejezete az ottani munkásmozgalom krónikájának. A 82 éves Gunics Miklós meghatódva válaszolt és 40 év után ismét megköszönte a füleki munkások segítségét és a mostani, kedves látogatást. Papp Rezső Vác Nem volt elég a pénz? Az egri Bajcsy-Zsilinszky út 2. számú házon kapta lencsevégre a tatarozás után „úgy felejtett” erkélyt Fehér István egri olvasónk, ★ Lépten-nyomon találkozik az ember szép, szemet gyönyörködtető látvánnyal, de kisebb-nagyobb visszásságokkal, furcsaságokkal is. Várjuk olvasóink hasonló felvételeit, hogy a képekkel is segítsünk a javítandókon. Felvételeiket — esetleg filmet is — a következő címre kérjük: Népújság Szerkesztőség, Pf. 23. rovat, Eger. Ha majd ... (Fotó: Perl Márton) Lezárult a Bükk című kiállítás bemutatásának első szakasza. Eger után, a múzeumi hónap keretében vidéki kiállítóhelyeken kerül bemutatásra. Mielőtt becsuknánk az egri vendégkönyvet, engedtessék meg a kiállítás egyik tervezőjének, hogy néhány sorban ő is megtegye bejegyzését. A Bükk című kiállítással — alcíme fotókiállítás— elsősorban az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet egyetlen hegyvidéki nemzeti parkunk értékeire, fölvillantva azokat a földtani, zoológiái, botanikai, vagy éppenséggel kultúrtörténeti ritkaságokat, melyek az 1976-os alapító határozat megszületését elősegítették. Ezért a kiállítás tervezésé során arra törekedtünk, hogy az alapító határozat egyes hangsúlyozott bekezdését kiemelve, képek segítségével is alátámasz- szuk a Bükki Nemzeti Park létrehozásának szükségszerűségét. Nem volt, de nem is lehetett célunk a hegyvidéki táj szinte megfoghatatlan sokszínűségének képi bemutatása, bár nagyon sok látogató éppen ennek hiányát rótta fel. Úgy éreztük, ha a részletek bemutatására törekednénk, akkor elkerülhetetlen Lenne az ember és természet kapcsolatának bemutatása, s ma ez talán több negatívumot rejt magában annál, hogy a ritka és védett növény- és állatfajok megismertetésével ellensúlyozni lehessen. Ezért lett kiállításunk csak „majdnem tökéletes”. A „majdnem tökéletes” bemutatást csak akkor tartjuk reálisnak, ha majd a Bükköt járva nem bukkanunk minduntalan az emberi tevékenység sokszor már minősíthetetlen nyomaira. Ha majd nem lesznek késsel összehasogatva legszebb fáink, ha majd nem látunk barbár módon tönkretett forrásokat, ha majd nem mosnak autót az Almár-völgy bejáratánál, ha majd nem látjuk viszont a vadvirágokat a piacon, ha majd nem teszik tönkre a kutatás céljait szolgáló berendezéseket, ha majd nem találkozunk az „itt járt..felirattal a barlangok falán és a kövek oldalaiban, ha majd nem használják szemétdombként az erdőt, ha mdjd nem kell költés idején őrt állítani ritka madaraink fészke mellé, ha majd nem... ha majd nem kell a természetvédelem érdekében tollat ragadni, . .de akkor tulajdonképpen már nem is lesz szükség a kiállításra! Dr. Füköh Levente, Eger ( _ Csak három napig, 9 OKTOBER 13-AN, 14-ÉN ÉS 15-ÉN 6 FŐVÁROSI BECSÜS JELENLÉTÉBEN, g MAGAS ÁRON: | felvásárlási akció § az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat boltjában, g Eger, Széchenyi «. II. , Arany, és ezüsttárgyaiért, ékszereiért, tört aranyért és ezüstért a legkedvezőbb napi árat fizetjük. Nemcsak készpénzért, hanem bizományba is átvesszük az arany- és ezüsttárgyakat. NE FELEDJE: „és ÉKS^ m ■b- ^ *OELM' október 13-tól 15-ig az boltjában, EGER, Széchenyi u. 10. V
