Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
LTURA —KÖZMŰ NÉPÚJSÁG 1981. október 1., csütörtök Kőleves az Agria asztalán Sok kicsi sokra menne Bizonyéira többen ismerik azt a tanulságos, mesét, amelyben az ágrólszakadt, de rafinált vándordiák egy ökilömmyii kőből — és persze az asszonyi hiszékenységből! — ízletes levest rittyent. Nos, ez a történet dereng fel, aurtikor az idei egri nyár „egyéb” — színház és hangverseny melletti — rendezvényeiről kell észrevételeinket közölnünk. Azonban a vélt párhuzamnak van egy nagy eltérése: míg a legény főztje ínycsiklandozó volt, addig az Agria leveskéje igencsak soványra sikeredett. Többször szóltunk már arról, milyen szerencsésnek tartjuk, hogy az Agria kettős gerincét a Játéksizín produkciói, valamint a hangversenyek jelentik. Ezzel azonban nem merülhet ki a program. Pedig, az idén ez történt. Az előzetesekben és a műsorfüzetekben található rendezvényeket még akkor is keveséllhetnénk, ha maradéktalanul megvalósultak volna. Hát még így... Az Agria Játékszín legfontosabb segítőtársának a Megyei Művelődési Központ bizonyult, hiszen egyébként is feladata a város kulturális életének szervezése. Az MNK két kiállítást is ígért. A nagy érdeklődéssel várt, az Agriában is központi helyet elfog latra tó tárlatok azonban nem nyíltak meg a Kásgalé- riában: Csemus Tibor és Gyémánt László festőművészek az utolsó pillanat Iran (!) lemondták „szereplésüket”. Hiánypótlónak egy, a Bükköt bemutató fotósorozat szerepelt az intézmény kínálatában — kevés sikerrel. A választékot nagyobbrészt a folklór jellegű rendezvények merítették ki. Augusztusban díszítőművészeti kiállítás; előbb citerások, pávakörök és népi táncosok liemu tatói a .Jtrandon, a Szépasszony- vülgyben, valamint többnyire a népművészethez kap- CF' !ódó videöprogramok a Művelődési Központban. £2 kell viszont mondani, hogy aiz Agriához is kapcsolható műsorok közül káemel- k, nek az Egri Szimfonikus akar nyáresti koncertjei és a Dobos cukrászdával közösen szervezett Irodalmi presszó-sorozat. A programi üzetben két kiállítást ígért a Dobó István Vármúzeum. Azonban csak az egyik valósult meg. Nagy sikert arattak ifj. Szabó Mihály fazekas alkotásai a várban, de a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményének válogatását hiába vártuk. Kár. Hiszen ez. fő helyen, a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában került volna közönség elé, közel az „Agria-centrumhoz” a Líceumhoz. Kellemes színfoltja volt a nyárnak a Megyei Könyvtár ízlésesen rendezeti tárlata, amely Dohnál Tibor egri festőművész kisplasztikáit mutatta be. E visszapillantóból úgy tűnik, a „kis” rendezvények még mostohagyermekei az Agriának. Mintha az illetékesek nem éreznék valóságos súlyát és fontosságát. Szinte úgy tűnik, mintha a véletlenre bízva, koncepció nélkül, „ahogy esik, úgy puffan.” szisztémával dolgoznák fed és állítanák össze ezeket. Nagyon fontos lenne pedig, hogy a kettős vonulat — színház és hangverseny — között gazdagítsák a program színskáláját. Fokozottabb és hatékonyabb propaganda- munkával mozgalmasabbá, íliinamifcusabbá tehetnék a nyári napokat. Nem hihetjük, hogy ennek megoldása pusztáin „anyagiak” kérdése. Hisszük azonban, hogy nagyobb figyelemmel, fantáziával, — és „gazdai” szeretettel pótolható a sok guruló forint. A társintézmények legyenek valóban azok. Elsősorban a Megyei Művelődési Központ és a Játékszín jobb és közvetlenebb munkakapcsolatának kell megszületnie. Mert most — a mese mintájára — mintha garabonciásunk fazekába csak száraz morzsák, torzsák, vagy avas szalonnabőrkék hullanának. Abból pedig aligha születhetnek élvezhető ízek, hiszen a mese is bizonyítja; kavicsból nem l^het levest főzni — legfeljebb csak egyszer. .. Szilágyi Andor Az 55 éves komlói férfikórus, vezényel: Éles Imre Akinek él szívében az ének... Dalostalálkozó a kömlői férfikórus megalakulásának 55. évfordulóján Nagyszabású dalostalálkozóval ünnepelte megalakulásának 55. évfordulóját a Szocialista kultúráért kitüntetéssel jutalmazott kömlői férfikórus. A sikerekben —, s olykor viszontagságokban is — bővelkedő kart köszönteni szíves énekszóval ellátogattak Kömlőre a közeli poroszlói, az átányi, a tiszanánai, valamint a régi jó barát, az ugyancsak gazdag hagyományokkal rendelkező füleki Munkás Dalegylet tagjai és vezetői. S ezúttal első ízben — a leninvárosi vegye.skórus is bemutatkozott a kömlői dalostalálkozón. Akinek él szívében az ének, az hallja mások énekét is szépnek — ez volt a mottója a találkozónak. Ennek jegyében, és a tiszteld és a megbecsülés hangján köszöntötte a községnek már sok dicsőséget, elismerést szerzett helybeli dalosokat és vendégeket Szatnkovics Béla, a községi pártbizottság titkára, felelevenítve a sokszor küzdelmes, de sikerekben oly gazdag öt és fél évtized legfontosabb állomásait, emlékezetes fellépéseit. A szíves szavakat — Éles Imre karnagy vezényletével — dallal köszönték meg az ünneplő kömlőiek, majd egymás után léptek a zsúfolásig megtelt művelődési otthon .színpadára a vendég dalosok — nagyszerűen és az alkalomnak megfelelően összeállított műsorral, amelyet Surányj Istvánná konferált — igen kedvesen, rokonszenvesen. És egymás után hangzott fel a sok szebbnél szebb dal, gyakran a közönség ütemes tapsától kísérve. Mindenkinek jutott a meleg ünneplésből, a fináléra pedig szinte átforrósodott a levegő: együtt dalolt a kömlői és a füleki kórus — mindenki örömére, gyönyörűségére... Kubai dallamok - Asszonyháború — Mátyás aranyszőrű báránya - Dzsesszsulj — Rivaldafényben „Háromgarasos opera“ Színházi műsorok Gyöngyösön A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ az utóbbi időben arról nevezetes, hogy a színházbarátok számára Változatos kínálatot biztosít. Ezt tükrözi az októberi program is. Negyedikén este hét órai kezdettel a kubai művészegyüttes mutatkozik be. 16-án este 7 órától Schubert Asszonyháború című zenés játékát adják elő, s ugyanekkor viszik színpadra Sütő András Vidám sirató egy bolygó porszemért című alkotását, amelyet Szőnyi Erzsébet dolgozott át. 17-én délelőtt a budapesti Mese- stúdió tart előadást: a művészek a Mátyás aranyszőrű bárányával szórakoztatják a fiatalokat. Este hát órakor a Benkó-dixialend Band ad műsort. 30-án este 8-tól Galambos Erzsi és Tordy Géza tart előadóestet. Moór Marianna és Udvaros Dorottya (MTI fotó — Benkő Imre fely. — KSJ S zólítjuk leánykának, hívjuk bikavérnek, hárslevelűnek, ezerjónak, s KI tudná hirtellenjében fölsorolni, hogy még minek nem? A hajdani vincellérek szebben csengő és találóbb neveket talán elsőszülött gyermeküknek sem találtak volna. Ezen már csak a minőséget körbeudvarölaindó jelzők tehetnek túl. Mert becézzük őket: tüzesnek, testesnek, markánsnak, keménynek. Gömbölyűnek, kellemesen lágynak, bársonyosnak, harmonikusnak. Ott vannak aztán az elegánsak, a diszkrétek, fanyarok és fűszeresek. Ahányat és ahá- nyam kóstolgatjuk, annyifélének becézzük őket. Ki ne találta volna ki, hogy Noé apánk ama bizonyos. szőlővesszejéről, pontosabban a „hegy tevéről” lévén itt szó? De vajon eleget tudunk-e a szőlőskertek tájékáról; a borról, amely az emberiséget bölcsőjétől a sírjáig — ha áttételesen is — kíséri ? A borról, melyet Anakreantól a címben idézett Benda Józsefig, költők százai énekeltek meg. A bor. ról, amelyet az anyák és apák, feleségek és férjek átkoztak és átkoznak ki a világból a mai napig. A borról, amely oly sok öröm és bánat, sőt tragédia fonása volt és lészen a jövőben is. Sejtem én. hogy keveset. Négy-, tán ötéves lehettem, amikar az én jó öregapám nyakába vett, és fölsétált velem a sokarái — akkor még — szőlősrfomboknak is nevezett Dánéba. Először — és azt hiszem, utoljára — ott láttam sírni ót, ott a viharvert tőkék előtt. Akkor persze nem foghattam még föl. hogy mit jelent egy szőlősgazdának, ha elveri a szőlőjét a jég. Alit szótlanul az öregapám: kabátja újjával sűrűn törülgette még sűrűbben alá- csordulo könnyeit, miközben én önfeledten csörgettem a tőkék fészekalján összegyűlt habszem nagyságú jegeket. Láttam aztán olyan gazdát is, aki sorról sorra lehajolt, hogy megcsókolhassa a zöld levelek mögé rejtőző, duzzadó fürtöket. Láttam Szűr. Gergő elnehezült kezében a villámként forgolódó oltókést. Hallottam seregély-csapatok irtózatos lármáját, amint „megszállják” a földet. Hallottam a kereplők hiábavaló cserregését, a riasztólövések tompa puffanásait. Szüretelő lányok-asszonyok kedves énekét is hallottam, s hallottam a szölőprés finom kis roppanásait. A haj- szátvékonyan csurranó aranyzöld és bíborvörös mustra szálló első darára fuldoklását is láttam. Lakatra vert, árva pincék, présházak mellett vitt el az utam, s vitt tovább hákucs- más madérijesztők és dülöngélő karók között. Almomban venyigetűz pattogása mellett elgémberedett ujjaimat melengettem. Kénla- pocskák csípős illatét éreztem orromban, és láttam apró kék lángjait. Megint üzenet érkezett Badacsonyból: elvárnak az idei szüretre is. / Képzeletemben a présház előtt, ujjait a teli hébérre kapcsolva, megjelenik a nyugdíjas Györkös bácsi, és hófehér üstöké fölött én is Sziglliget felé tekingetek; drukkolva, hogy az ég csatornái ne nyíljanak meg legalább három napig. Amíg le nem „vetkőzitettük” az utolsó keménycsecsű tők «menyecskét is. Hiába is dicsérném a termést, 6 csöndre intene. Az igazi szőlősgazda nem szokta elfciabálni, igaz, eltitkolni sem tudja, hogy milyen lesz az „idei szüret!” Most még egy csupa kongás és bongás lehet a pince mélye. De bizonyára megsimogaItatott már valamennyi hordó első és hátsó feneke. Szemre- vételeztetett: szájdonga, has- donga. bütü és abroncs egyaránt A gazda felesége már kisikálhatta a gulyásnak való bográcsot is, a tepertős pogácsa még ráér. Üres zsompor kerestetik mandulának, diónak. Lassan-lassan elfásodik a ko- csány... addig is gerincpróbáló súlyos puttonyokról, a Balaton fölött remegő köny- nyű pákákról álmodom. Díesértessenek a tőkikék, kánmentők, hébérek, rafia- fonatok, metszőkések. A réz- gálic. Az ivócsanak. a mis- kakancsó, a pereces kulacs, a facsabolyó. Csaiikorsók, butellák. Nemespenész, pincegyertya és daráló. Gerendás prés, kosos prés, kanca prés. Puttonyok, puttonyok és emberi kezek Soprontól Tokajig, Villánytól Kecskemétig, Badacsonytól Egerig, Szekszárdtól Mórig, Pannonhalmán át a Somlóig; testvérei, barátai a bornak! Hogy jövőre is lehessen koccintás keresztelőn, koccintás halotti toron! Pátkai Tivadar Ljubimov Elkészült a TIT nyári egyetemeinek gyorsmérlege. A 23 témából 20 városban megrendezett kurzusok sikeresek voltak. Az előadások népszerűségét jelzi, hogy azokon több mint háromezren vettek részt, ötszázzal többen, mint tavaly. A magyar hallgatók mellett mintegy ezren érkeztek a szocialista országokból és ötszázan a nyugati államokból. Az idén először fogadott vendégeket a győri üzemszociológiai nyári egyetem. A soproni nyári találkozók már negyedszázados múltra tekintenek vissza, 15 esztendeje nyílt meg a kesztA Nemzeti Színházban szeptember 25-től játsszák Bertolt Brecht „Háromgarasos operáját”. Az előadást Jurij Petrovics Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház vezetője rendezte. Bicska Maxi: Űjlaki Dénes. Garas Dezső és Törőcsik Mari vendégként játszik. Díszlettervező: David Borovszkij. A színpadi mozgásokat a oerlini Metropoi Színház két koreográfusa, Éva Reinthal- ler és Lothar Hanff állította be. helyi Georgikon nyári egyetem. A legnépesebb hallgatótálbor idén Szegeden volt. Háromszázán voltak kíváncsiak a pedagógiai előadás- sorozatra. A Kodály-mód- szerrel foglalkozó esztergomi kurzusra Mexikóból, Costa Ricából és az Egyesült Arab Emirátusból is érkeztek hallgatók. Szintén sikeresnek mondható megyeszékhelyünkön mind a műemlékvédelmi, mind a filmes nyári, egyetem, ahol az idén Kovács András rendeződ munkásságával ismerkedhettek meg a hallgatók. Nyári egyetemek
