Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
10. NÉPÚJSÁG, október 31., szombat A közelmúltban ért véget a fejlett és a fejlődő országok, „Észak és Dél” találkozója Mexikóban. A tanácskozás, amelynek célja az volt, hogy a fejlődő országoknak nyújtandó támogatásokról, az elmaradott gazdaságok haladásának felgyorsításáról ’ szóljon, végül is csalódással zárult. A Délt nyomo- » ríló gondokról — szegénység, elmaradottság, éhe- V zés — szól Albert Sabin professzorráí készült inter- ^ jónk is. A gyermekbénulás elleni védőoltás felfe- de'zője az éhségről, mint a betegségek terjedésé- <!"• nék egyik fő előidézőjéről beszél. A technika í\ Ivwf Ilii ív Cl történetéből A gondolat megörökítése — Ősnyomtatványok Kínában és Európában — Mozgatható betűk — Nyomtatott nyelvkönyv — Az első cirillbetűs nyomda - A könyv kultúrforradalEurópa legrégibb, eredeti nyomdászeszközökböl összeállított nyomdáját a prágai Národni Techniké Museum őrzi. Ezek Jan Schönfeld XVIII. századi prágai nyomdász műhelyéből származnak A gondolat megörökítésének vágya az emberi művelődés kezdeteihez nyúlik visz- sza. Ennek egyik legrégibb emléke az 1600 éve, az időszámításunk utáni IV. században keletkezett Sinai- kódex, amelyet 1844-ben Tischendorf német kutató fedezett fel a Sinai-hegy egyik kolostorában. Ez a negyvenhárom lapos mű át- menetet képez a tekercsektől a kódexekhez. A rendkívüli kultúrtörténeti értékkel bíró mű lapjait ma a londoni és a lipcsei múzeumban őrzik. A világ legrégibb, tekercs alakú nyomtatott könyvét a magyar származású angol kutató, Stein Aurél 1907-ben találta meg Kínában. Az úgynevezett Gyémánt sut- rá-t Hang-Chien kínai ősnyomdász készítette fába metszett betűkkel és rajzokkal 868-ban. A mozgatható betűkkel való könyvnyomtatást Johann Gutenberg német nyomdász találta fel. Kultúrtörténetünk e rendkívül sokoldalú személyiségéhez ezzel kapcsolatban több korszakalkotó találmány fűződik: így a fémből készült, egyforma 'nagyságú és különálló betűk metszése és öntése, azok szedésre való előkészítése, festék készítése, annak felvitele a nyomólapra, majd sajtó útján magának a nyomtatásnak lefolytatása. Gutenberg sajtója és nyomtatási segédeszközei nem maradtak fenn, csupán azok későbbi rekonstrukciód. Európa-szerte az egyik legkorhűbb ősnyomdát a prágai műszaki múzeumban alakították ki. Az első európai nyomtatvány 1423-ban készült: egy szöveges szentkép Szt. Kristófról. Ez időből származnak a szintén fametszetes „dona- tus”-ok, az első nyelvkönyvek, amelyeket Aemilius Donatus (i. e. 330 körül élt Rómában) írt. Ezek évszázadokon át az ifjúság tankönyvei voltak, és érdekes, hogy Gutenberg is kinyomtatta őket. Az első Gutenberg-nyomtatvány 1445-ből, Maimból származik, és ezért ezt az évet tartjuk a könyvnyomtatás felfedezése időpontjának. Itt nyomták a legrégebbi dokumentumot, az Utolsó ítélet című verset, majd a 14 oldalas, a fentiekben már említett Donatus-nyelvköny- vet és egy 1448-ra szóló csillagászati naptárt. Ezek után látott hozzá Gutenberg az úgynevezett 42 soros Biblia kinyomtatásához (ennyi sor van egy ok dalon), amelyen öt évig dolgozott. Ezt követte a 36-so- ros, a Biblia második kiadása. Mindkét mű művészi tökéletességű nyomdai remek: tulajdonképpen ezek indították el a könyv kultúrforra- dalmát. Megemlékezünk Iván Fjo- dorov orosz tipográfusról, aki 1565-ben alapította meg Moszkvában az első cirill- betűs nyomdát, és adta k:i P. T. Isztiszlavics Apostol című művét. A reakciós elemek — félve a tömegek bekapcsolódásától a művelődésibe — Fjodorovot Litvániába száműzték, és itt is ő alapította meg az első nyomdát. Kováts Andor A vírusos betegségekről, az éhségről, a tudományról Albert B. Sabin professzor nevét mindenki ismeri hazánkban, hiszen már hosszú évek óta minden kisgyermek — kötelező érvénnyel — megkapja az ún. Sabin- cseppeket. Mindannyian — szüleikkel együtt — hálásak, hogy nem kell félniük a gyermekibénulás rémétől. A mai fiatalabb korosztályok már nem emlékezhetnek arra, hogy egyes esetekben a gyermekbénulás százával szedte áldozatait, és akik túlélték a fertőzést, esetleg egész életükre mozgássérültekké vagy mozgásképtelenekké váltak. Részben rájuk is emlékezik az Egészség- ügyi Világszervezet, amikor az 1981-es évet a mozgáskárosultak évének nyilvánította. Sabin professzor a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Egy korábbi látogatása alkalmával kérdeztük meg véleményét korunk néhány nagy problémájáról. — Hogyan terelődött figyelme a gyermekbénulás elleni védekezésre, volt-e valamilyen személyes motivációja? — Személyes indítékom nem volt. 1931-ben, amikor egyetemi tanulmányaim befejezését követően a New York-i Egyetem Bakteriológiai Intézetében kezdtem dolgozni, New Yorkban éppen hatalmas gyermekbénulás-járvány zajlott le. Két hónap alatt a városban 6500 gyermek bénult meg. A kérdéssel foglalkozni kellett, és én kaptam a feladatot. A téma engem is érdekelt, ezért harminc éven át egyre nagyobb arányban dolgoztam ezekkel a vírusokkal. — Hogyan áll ma a világon a gyermekbénulás elleni küzdelem? — A gyermekbénulás megelőzésére ma a legtöbb országban az élő, gyengített vírusoltóanyagot (Sabin- cseppek) használják. (Van egy másik védekezési módszer is: dr. Salk dolgozta ki. Ez elölt oltóanyag, amely csökkentette a megbetegedések számát, de a járványok kialakulását nem tudta megakadályozni.) Az élő oltóanyaggal 1959-ben a Szovjetunióban tízmillió em. bért oltottak be. Csumakov akadémikus érdeme, hogy rá egy évre olyan hatalmas mennyiségű oltóanyag állt rendelkezésre, hogy a Szovjetunióban 70 millió, Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-bán és Magyarországon pedig további 30 millió embert lehetett beoltani. Az Amerikai Egyesült Államokban 1960-ban engedélyezték a vakcina bevezetését. A járványos gyermekbe, nulás helyzete szempontjából ma a világot három részre lehet osztani. Azok az országok, amelyek jó gazdasági szinten, fejlett egészségüggyel rendelkeznek, sikeresen leküzdötték a betegséget. Az országok második csoportjában a gazdasági viszonyok és az egészségügyi hálóziat kevésbé fejlett, ezért Beszélgetés ALBERT B. SABIN professzorral 3l a gyermekbénulás még ma is jelentős közegészségügyi- járványügyi probléma. A többi országban is állandóan járványokat okoz a gyermekbénulás, ez azonban az államok egyéb nehézségeihez és az éhezéshez viszonyítva nem tartozik a legfontosabb problémák közé. — A vlruskutatás fiatal tudományág, és fejlődésével kapcsolatban még ma is számos nehézséggel kell megküzdenie. Számos megoldatlan kérdés maradt nyitott mind a mai napig, amelyek a vírusok tulajdonságaira vonatkoznak. Véleménye szerint melyek azok a kutatási területek, amelyek a közeljövőben alapvetően új eredményeket hozhatnak? — A legtöbb emberi, állati és növényi vírusbetegség — közöttük olyanok, amelyeknek nagy gyakorlati jelentőségük van — bizony még ma is komoly problémát okoznak. Vannak olyan betegségek, ahol gyakorlatilag semmi haladás nem történt. Ilyenek pl. a légúti fér. tőzések. Ezeknek csak kisebb részét okozza a mindenki által ismert influenza- vírus. A legtöbb légúti fertőzés nem halálos kimenetelű, de lehetetlenné teszi, hogy az emberek néhány napig dolgozzanak. Az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt 62 millió olyan megbetegedés fordul elő, amely több mint három és fél napos munkakiesést okoz. Az elmúlt negyven év alatt ezeknek a légúti fertőzéseknek a kezelése és megelőzése terén semmilyen előrelépés sem volt. Teljesen új kutatási irányzatra lenne szükség, mert ezeket a légúti fertőzéseket igen sok különböző vírus hozhatja létre. A májgyulladás a másik ilyen betegség. Többféle vírus is létrehozhatja, de tenyészteni még egyiket sem sikerült. Számos olyan vírusos bélfertőzés is van, amely a világ szegényébb országaiban — ahol az éhezés legyengíti a gyermekek szervezetét — tömeges halálozást okoz. Az állatorvosi virológia területéről is számos példát lehetne említeni. Ilyen a száj. és körömfájás betegsége. — Véleménye ssertnt milyen hatással van az alultápláltság az emberiség sorsán? Befolyásolja-e és — ha igen —milyen módon változtatja meg a demográfiai robbanás a vírus- betegségek terjedését? — Biztos vagyok benne, hogy az éhezés a mai világ legfontosabb problémája. Nem a fertőző betegségek, hanem az éhség az emberiség igazi nagy problémája. A demográfiai robbanást nem lehet törvényekkel sza. bályozni. A -szaporodás mértékét az emberek gazdasági színvonala és lehetőségei szabják meg. Minden fejlett országnak — az ideológiai különbségektől függetlenül — egyesülnie kell az egyetlen közös ellenség, az ÉHEZÉS ellen, amely évről évre nő. Az a remény alaptalan, hogy magától meg fog szűnni, ezért a kormányok közötti viták és ellenségeskedések helyett minden anyagi eszközzel a fejlődő országok érdekében kellene együttes erővel tevékenykedni, mert az éhség fenyegetőbb veszélyt jelent a világ számára, mint a fertőző betegségek együttvéve. Ezt a tényt már az iskolákban és az egyetemeken meg kellene tanítani, hogy minden ember ennek tudatában kezdhesse meg aktív tevékenységét az életben. — ön egy nagy, gazdag ország állampolgára, és a ml kis országunk Tudományos Akadémiájának tiszteletbeli tagja. Hogyan látja a kis országok szerepét a modern tudományos kutatásban? — Valamennyi nagy tudományos intézet sok apró munkacsoportból tevődik össze. Ha az egész világot úgy képzeljük el, mint egy hatalmas kutatóbázist, akkor Magyarország is egyike a kutatócsoportoknak, amely a nagy kutatőbáz!s keretében dolgozik. A pénz nem a leg. fontosabb feltétele a kutatásnak: olcsó módszerekkel és jó agysejitekkel is lehet kutatni. A kis országok felelőssége azonban sokkal nagyobb akkor, amikor kiválasztják a kutatás tárgyát. Mindig az a legfontosabb kérdés, ami magának az országnak az egyedi problémája, ezeket senki nem fogja helyettük megoldani. Mind a kis országnak, mind pedig az egész világnak az szabja meg a jövőjét, hogy miként sikerül a tudomány eredményeit a gyakorlatban hasznosítani. — Köszönjük a beszélgetést. Horti József Hírek a tudomány világából Az ősember menüje A paleontológusok a fősz. sízilis emberi maradványok vizsgálata mellétt foglalkoznak a történelem előtti kocssak embere életének a megfejtésével is. Az ősember étkezési szokásait a kutatók többnyire indirekt úton vizsgálják. Az elmúlt években ismét lendületet kapott az ősember fogmaradványainak beható vizsgálata. A humán paleontológus együtt dolgozik e téren a fogász- szal és a fogsebésszel. A fogak kopási nyomaiból próbálnak információkat szerezni még arra vonatkozóan is, hogy mennyi húst fogyasztott egykori gazdája. A mumpsz és az inzulin 1864 óta ismeretes, hogy a mumpsz olykor cukorbetegséget okoz gyermekeknél, de mostanáig nem volt rá magyarázat, hogy miért. Maga a mumpsz elég gyakori betegség, viszont a mumpszból eredő cukor- betegség meglehetősen ritka. Amerikai kutatók most kísérletileg kimutatták az összefüggést: a mumpsz vírusa el tudja pusztítani az emberben a hasnyálmirigy sejtjeit, amelyek az inzulint termelik. Az érelmeszesedés kutatása Az érelmeszesedés és a szív ischaemiás megbetegedése okainak az elemzéséből kitűnt, hogy Csehszlovákiában a nagy mennyiségű állati eredetű zsírok és a cukor fogyasztása, a magas vérnyomás, a kövérség és a dohányzás a szív ischaemiás megbetegedéseinek leggyakoribb veszélyeztetői. Igen fontos genetikai adatot jelent a szülők, vagy a testvérek hatvan év előtti hirtelen haláláról beszámoló tájékoztatás. A kiválasztott ipari területen végzett szívinfark- tus-felmérés kimutatta, hogy 100 000 lakosra évente 360 új szívinfarktus jut, ezek közül a betegek ötven százaléka hirtelen hal meg, otthon, munkahelyén vagy később a kórházban. A boncolási jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a halottak egyharma- dánál a szívinfarktus még nem volt teljesen kifejlődve. Az ilyen esetekben a korszorúér elmeszesedésével találkoztak. A koszorúértrombózis tehát csak a szívizom kifejlett elhalását követő másodlagos tünet. Az éhség és a kövérek A New York-i St. Luke’s kórháziban kövér és normál- súlyú kísérleti személyeken végeztek megfigyeléseket A kísérlet folyamán az összes kísérleti személy hosszabb időn keresztül csak kásával táplálkozott. Mindenki any- nyit ehetett, amennyi jólesett. Maga az étel és a külső körülmények egyáltalán nem voltak vonzóak. A kísérlet kezdetekor a testesek többet ettek, mint a normál súlyúak, de átlagfogyasztásuk már néhány nap múLva messze elmarad a kontroli- személyeké mögött. További kísérletek egész sora feltűnő módon bizonyította, hogy a kövéreket nagymértékben befolyásolják a táplálékfelvétel körülményed. Ha az étel nincs vonzóan tálalva és a kísérő körülmények nem csábítók, akkor a kövérek elvesztik étvágyukat. A normálsú- lyúak ezzel szemben éhségüket — úgy látszik — a külső körülményektől viszonylag függetlenül csillapítják, táplálkozásukat belső tényezők szabályozzák. Nemcsak az étel külseje és íze befolyásolja az étvágyukat. A kövérék, úgy látszik, a normálsúlyúakkal ellentétben nagyobb mértékben igazodnak a napszakokhoz is. A normálsúlyú akkor eszik, ha éhes, a kövér akkor, ha eljött az étkezés ideje. E feltevést érdekes kísérlettel bizonyították be. Két faliórát úgy állítottak be, hogy az egyik olyan gyorsan járt, mint egy normális óra. Á két óra közül valamelyik a kísérlet alatt a laboratórium falán lógott A laboratóriumba egyenként hívták be a kísérleti személyeket, és különböző módokon foglalkoztatták őket, például kérdőívek kitöltésével. A kísérlet vezetője kekszet rágcsált, és megkínálta vele a kísérleti személyeket is, akik tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthattak belőle. A feltevés helyesnek bizonyult: ha valamelyik kövér kísérleti személynek az volt a benyomása, hogy már 5 perccel múlt hat óra, akkor majdnem kétszer annyit evett, mint amikor a beállított óra alapján azt hitte, hogy még csak 20 perccel múlt 5 óra. A nonmálsúlyú kísérleti személyeknél ez nem fordult elő.
