Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-27 / 252. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 27., kedd S. Emlékkönyv a sziklafalon A föld alatti világot, az ősi várkazamatakat, régi pincéket, barlangokat kutató régészek, geológusok, -bioló­gusok népes táborához a je­lek szériáit egy újaibb „szak­ág” képviselői társulnak. En­nek a foglalatosságnak még nincs tudományos elnevezé­se, ezért művelői egyelőre írásifej;tőknek, feliratvadá­szoknak nevezik magukat. Kutatási területük a felszín alatt kanyargó természetes és mesterséges folyo­sók, üregek világa, ahol módszeresen átvizsgálják a falfelületeket, s igyekeznek eligazodni a kőibe karcolt, falakra rótt feliratok, nevek, dátumok szövevényében. A feliratvadászatra jó pél­da lehet az aggteleki bar­langóriás, a Baradla. Ebben a szemet gyönyörködtető, cseppkövekkel díszített gi­gantikus üregrendszerben ugyanis az 1700-as évek vé­gétől napjainkig sokasodnak a látogatók sziklafelületekre írt feljegyzései. A nevüket, barlangi útjuk dátuméit meg­örökítő látogatók között szá­mos hazai és külföldi híres­ség, történelmi személyiség akadt. Közülük például meg­találták ' már Petőfi Sándor falra írt fel­jegyzését, de hiányzik Csokonai Vitéz Mihályé, s több neves hazai és külföl­di természettudósé, akik a hagyomány és az írásos kút­fők szerint szintén megörö­kítették nevüket a barlang­ban. Egy-egy jelenitősehb kézjegy vagy dátum felfede­zése újabb láncszemmel egé­szíti ki a barlang múlthave- sző történetét, s erre az iz­galmas, hasznos nyomozó munkára vállalkoznak a fel- inatvadászok. Feladatuk nem könnyű, mert a leggazda­gabb lelőhelyeken több száz egymást átfedő, egymásra vésett, karcolt vagy faszén­nel rajzolt név és évszám kusza szövevénye alkot kao­tikus együttest. A sziklafa­lakra lerakódó cseppkőké­reg, a hajdani fáklyák kor­ma is nehezíti az írásjelek szétválasztását, megfejtését. A feliratok kutatói ezért a legkorszerűbb technikai al­kalmazást tervezik, az ult­raibolya sugárzásnál történő fényképezést Az ötletet a restaurátoroktól kapták. A régi és többször átfestett freskók vizsgálatánál ugyan­is a felvételen az újabban felvitt rétegek alól előbuk­kan a régebben festett kép. Minthogy a barlang szikla­falain levő feliratokat a természet az említett fres­kókhoz hasonló módon fedte be korom- és cseppkőréteg­gel, a kutatók remélik, hogy ezzel a módszerrel sikerül felismerhetővé tenni az el­halványult, eltakart régi esetleg több száz éves fel­iratokat. A sokat ígérő eljárás al­kalmazáséinak pillanatnyi­lag még van néhány gya­korlati akadálya. Az ultra- i boly ás fotózáshoz ugyanis áramforrás kell, ezt pedig a településektől távol eső barlangokban nem könnyű előteremteni. De ha ezt a problémát megoldják, a lel­kes feliratvadászok bizonyá­ra az eddiginél is gazda­gabb zsákmányra tesznek szert. BAL, JOBB ........Egy, kettő, bal, jobb!” — vezényelheti a d él-afrikai Paar! szafari-parkjának gondozója az újszülött zsiráfbébit. Az első lépések még így is csak baráti öleléssel sikerülnek Hátrahagyott munKaim " A szerkesztő udvariasan, de hidegen fogadott. Mutat­ta, hogy üljek le, de nem mutatta, hogy hová. Miután egyetlen szék sem volt a szobában, hát állva marad­tam. — Tehát kéziratot hozott. — Igen. Mégpedig hátra­hagyott munkákat... — Micsodát kérem? — kérdezett vissza a szerkesz­tő, de mintha tekintetében már valami fény, hangjában meg valamiféle melegség gyulladt volna. — Hátrahagyott munká­kat. Aki irta, hátrahagyta. Az utókornak hagyta hátra. Ahogyan az ma szokás. A szemtanú hitelességével lát­ta azokat a dolgokat, amiket hátrahagyott és a szemta­nú hevületével, objektivitás­ra törekedve persze, hagyta hátra kéziratait, amiket mind kézzel irt. A közelmúltat bal kézzel, a távol múltat ter­mészetes, jobb kézzel... — Nahát ez igazán érde­kes... — ugrott fel az író­asztal mögül a szerkesztő, kettőt tapsolt, mire a titkár­nő behozott egy kényelmes bőrfotelt, leporolta, ölbevett és úgy ültetett le. Nagy da­rab titkárnő volt. A bőrfotel bőre jobb volt. — Igazán érdekes! — is­mételte meg lelkesen a szer­kesztő, és remegő ujjakkal nyúlt a kézirathalmaz felé, amit én a számára ezek után átnyújtani dehogyis voltam rest. A szerkesztő nyögve he­lyezte el maga előtt a majd tizkilónyi kéziratköteget. Először elmormogta, mintha én nem tudnám, hogy mi a címe... A század felnőttjé­nek vallomása ... majd la­pozni kezdett a papírlapok között. Közé és közém né­ma csend telepedett, csupán a szerkesztő mind zihálóbb lélegzete hallatszott, ahogyan haladt előre az oldalak la­pozásával együtt az eltelt éveken. — És mikor is halt meg? — lelkendezett fel végül, megelégedetten hátradőlve a karosszékében, sok szere­tettel és bizalommal tekint­ve rám. — Kicsoda kérem? — Hát ennek a hátraha­gyott munkának az írója, akinek ön bizonyára örökö­se, leszármazottja, nemde- bár? — Téved a szerkesztő úr ... Az illető nem halt meg, csak hátrahagyta a munkáit. De aztán utánahoz­ták az autóbuszról. Az il­lető mü szerzője ugyanis én vagyok — húztam ki magam büszkén. — Maga? Hátrahagyott munkák? Szóval él? — fa­gyott kőkeményre a szer­kesztő, aztán kissé belevörö- södve ugyan, de lábaim elé lökte a vaskos kéziratköte­get. Uram, nem tudok mit kezdeni egy élő hátrahagyott emlékeivel... Aki emléke­zik kérem, az nekem legyen halott... Világos? — mond­ta és gondosan kirúgta aló­lam a bőrfotelt. Néhány pillanatig együtt hevertünk én, meg hátrahagyott mun­káim, aztán nyögve távoz­tunk. A temető felé. Amikor majd munkáimat hátrahagy­va hiteles lesz az emléke­zésem. Gyurkó Géza Menyegző hét napig „Mikor Rosemberg Vilmoss egyike a leghatalmasabb cseh nemeseknek, 1378-ban egybekelt Annamária baden i hercegnővel, a mennyegzői lakoma január 26-tól febru­ár 1-ig tartott. Ezen hét nap alatt a következő nagy mennyiségű és különböző nemű állatok fogyaszttattak el: 40 marha, 50 dámvad, 50 hordó besózott vad, 20 vad­disznó, 2130 nyúl, 250 fácán, 2050 fogoly, 20 688 húsos ri­gó, fenyőrigó és vadgalamb, 150 hízott ökör, 20 egyéves borjú, 150 kövér disznó, 1526 szál kolbász, 450 üsző, 395 bárány, 504 malac, 37 709 ponty, csuka és pisztráng... ” — s így tovább, a végtelen­ségig. A vendégek magyar, tiroli, osztrák és rajnai bor­ból 1100 akót, sörből pedig 903 hordót ittak meg, s lo­vaik 3707 boglya szénát fo­gyasztottak. E lenyűgöző lajstromot Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Múzeum tudományos főmunkatársa ismertette egykorú források alapján. Egy kis amerikai városka seriffje korábban állatorvos volt. Egy este megszólal a telefon: — El tudna hozzánk jönni James úr? — Milyen minőségben ke­resi, mint állatorvost, vagy mint seriffet? — kérdezi a seriff felesége. — Mind a két minőségé­ben. Ugyanis nem tudjuk szétnyitni a kutyánk száját, és így nem tudjuk kiszabó, dítani a foga közül a betö­rő lábát... — hangzik a válasz a vonal másik végé­ből. — öregem, az élet olyan, mint a távirat. Rövid ét te­le van hibával... — Tudod, hogy Eugént már börtönbe juttatta szén. vedélye? — Istenem, istenem, ezek a nők! — Dehogy a nők! Az autó! ★ — Te is beláthatod, hogy nem tudunk tovább együtt élni — mondja Koprik úr a feleségének. — Már évek óta hazudok neked, és te mindig úgy teszel, mintha elhinnéd! Két macska beszélget es­te a hajó fedélzetén: — És az biztos, hogy ez a hajó a Kanári-szigetekre megy? A legyőzhetetlen Vitéz László A lebontott népligeti vurstli hullámvasútjai, kör­hintái, céllövöldéi az ötvenes évek elején szétszóródtak az ország minden részébe: jutott belőlük a dunaújvárosi és a pécsi vidám parkba, más ré­szük Szolnok, Szeged, Deb­recen fiataljainak szórakoz­tatására indult a Népliget­ből. A mutatványosok terén — mint azt nemrég a Nép- szabadság megírta — össze­sen két épület maradt a he­lyén a nagy forgószél után: „Az egyik Kemény Henrik bábművészé, a másikban, amelyben valaha némi el­lenszolgáltatásért hölgyek szereztek kellemes órákat a férfiaknak, ma iroda- és öl­tözőhelyiségeket rendeztek be” — olvashattuk a cikk­ben. Nos, az egykori híres bábszínház sem Vitéz Lász­ló mesés kalandjainak szín­tere 1955 óta: Kemény Hen­rik raktárnak használja a sok sikert megélt építményt, amelyen alaposan meglátszik az elhagyatottság éveinek és a garázdaságra hajlamos hi- vatlan látogatók pusztításai­nak nyoma. Az utóbbi idő­ben azonban mintha a báb­színpad éledezne Csipkeró­zsika-álmából. A híres báb­művész egy-egy népünnepé­lyen való vendégszereplés, vagy tv-felvétel közötti holt­időben hangyaszorgalommal javítgatja az épület megrok­kant tetőzetét, gyengélkedő színpadát, Vitéz László di­csőséges harcainak egykori színteret. Kemény Henrik, a nép­művészet mestere évszázados családi örökséget visz tovább, amikor a dinasztiaalapító Korngut Sámuel, s utódja idősb Kemény Henrik nyom­dokaiba lépve ébren tartja a magyar népi bábművészet hagyományát. A nagyapa tanult mester­sége a csizmadiaság volt, ezt cserélte föl a mutatványosi pályával a múlt század het­venes éveiben. Vándorcir­kuszának eleinte csak az egyik műsorszáma volt a bá­bozás, s később lett egyed­uralkodó. A Kemény-féle bábszínház a mai formájá­ban akkor alakult ki, ami­kor idősb Kemény Henrik, vagyis I. Henrik 1912-ben csalódottan visszatért Ame­rikából, ahol szerencsét pró­bálni járt. Visszatérte után megalapította a Columbia mechanikai bábszínházát, amely amerikás hangzású neve ellenére a magyar népi bábművészetet művelte. Vi­téz László figuráját a 48-as hagyományokhoz visszavo­nulva formázta meg: vala­mikor még sújtás is volt pi­ros mentéjén, csizmát hor­dott, sapkáját pedig huszár- csákóra emlékeztetett, de csúcsos, kissé elnyújtott alak­ja ugyanakkor a paprika­jancsit is idézte. Vitéz László legrégibb pél­dánya II. Henrik féltve őr­zött kincse, dolgozószobája falát díszíti. A müncheni bá'bmúzeum igazgatója kije­lentette, hogy aki ezt a bá­bát kiviszi Münchenbe, az saját Mercédesén térhet ha­za. Az ős-Vitéz azonban itt­hon maradt, a müncheniek­nek Kemény Henrik egy tel­jesen hű másolatot juttatott, mint ahogy másolat találha­tó Budán, a Színháztörténeti Múzeumban is.' Ugyanitt, az udvaron áll a népligeti Ke­mény-színpad hű mása is. Ami pedig a ligeti, eredetit illeti, azon Kemény Henrik szorgalmasan bütyköl, hogy addigra, mikor a Népliget fejlesztési tervéhez együtt lesz a szükséges pénz, s meg­épül a strandfürdő, a csóna­kázópark és a többi új léte­sítmény, akkor Vitéz László is felhagyhasson mostani no­mád életével, s visszatérhes­sen régi sikerei klasszikus hajlékába. Addig pedig Kemény Hen­rik hol itt, hol ott állítja fel a színpadát, s készíti a báb­figurákat a tv-nek. ö készí­tette a Zsebtévének Háka- peszi Makit, ő tervezte Sü­süt, a sárkányt, s amikor felvételre került a sor, ő bújt a sárkánybőrbe. De az igazi mégis Vitéz László, az ő félelmetesen lesújtó pala­csintasütőjével. GYERMEKPULÓVEREK 1-6 MÉTERIG, DEZODOROK, HAZAI TAPÉTÁK, £ GYERMEKFÉLCIPŐK Sá SZÍNES MINTÁS JERSEYANYAGOK, GÁZKONVEKTOROK, = POSZTEREK HOSSZÚ UJJÚ FÉRFIINGEK, NŐI ÉS FÉRFI KERÉKPÁROK Az alkalmi áruk boltjaiban minden árucikk • 30 SZÁZALÉK i 30 SZÁZALÉK S 20 SZÁZALÉK ei* aa 30 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAN KAPHATÓ EGERBEN’GYONGYOSON’HATVANBAN AZ IPARCIKK KISKER ÜZLETEIBEN I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents