Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 25. vasárnap 5. VISSZHANG Feladat és felelősség Pécsi István október 15—i ötletek kerestetnek című cikke késztetett írásra. A téma régóta aktuális. Miről is van szó? Vállalati igazgatók panaszkodnak: nem elég, hogy mecénásaik a közművelődésnek, mégis vádolják őket, még többet várnak tőlük a népművelők. Mondják, hogy a művelődési házak „kínálata” ötletszegény, sablonos, nem felel meg a dolgozók igényeinek. Elmaradnak az ígért TIT-előadások, sokszor még az ígéretek is. Ügy gondolom, tisztázni kell néhány dolgot, eldönteni, kinek, mi a feladata, kit, meddig és miért terhel felelősség. Nézzük először a cikkben is felvetett panaszt: az 1976. évi V. törvény megjelenése óta több Heves megyei gazdasági egység döntött úgy, hogy anyagilag is részt vesz a közművelődési intézmények fenntartásában, hogy támogat nagyobb rendezvényeket, mecénása lesz egy- egy amatőr együttesnek. Ez jó lehetőséget ad általában a színvonalasabb lakóhelyi munkához, de nem elegendő önmagában a vállalaton belüli közművelődési problémák megoldásához. De! A vállalat igazgatója felelős a gyáron belüli szegényes — olykor csak papíron létező — közművelődési munkáért? A törvény szellemében: igen. A válasz így egyszerűnek tűnik, de hogyan kell ezt a felelősséget értelmezni? Hiszen felelős a termelésért, a technológiai folyamat helyes megtervezéséért, a szociális létesítmények korszerűsítéséért, tehát mindenért, amely az adott gyárral kapcsolatos. A köz- művelődésért annyiban, hogy az ő felelőssége, kire bízza e munka irányítását. Ma még ezek az állások többnyire szakképzetlenekkel vannak betöltve, akik maguk is csak átmeneti megoldásnak tartják ezt. Pedig e feladat a vállalati közművelődési munka irányítása, a dolgozói igények és vélemények feltárása, a művelődési bizottság titkári tisztjének ellátása — nagy szakmai tudást, hozzáértést és folyamatos munkát igénylő munkakör. Nemcsak várni kell — kívülről — az ötleteket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pozitív példákat is lehetne sorolni. Mégis az az általános, hogy a népművelő személyében sokszor a kirándulásokat és a nőnapi vagy Mikulás-napi rendezvények szervezőit látják. Ehhez valóban nem lenne szükséges népművelés szakos végzettség... De a feladat ennél sokrétűbb. Tény az is, hogy a köz- művelődési intézmények se vétlenek az ügyben. Valóban gyakori és igen kényelmes megoldás, ha néha üzemekben is szerveznek közönséget egy-egy előadásra, vagy próbálkoznak kisebb-nagyobb akciókkal, például vetélkedők szervezésével. Jó együttműködés azonban csak akkor alakulhat ki, ha partnerek tudnak lenni, ha van igény, de van kínálat is... Tehát, az üzemek részéről sem elég a pénz. Kell ott helyben is a jó művelődése szervező-népművelő, aki nemcsak tud, de akar is tenni a helyi közművelődésért. Aki állandó kapcsolatot tud tartani a művelődési otthonokkal, nemcsak kap ötleteket, de ismeri, a lehetőségeket is. Nem azon kellene tehát vitatkozni, ki közelítsen először. Kinek-kinek jól, ennél jobban kellene végezni — együtt — ezt a munkát, a feladatok és a felelősség helyes értelmezésével együtt. Szabó Sándorné tanársegéd tanárképző főiskola, neveléstudományi tanszék Drága-e a fenyőáru? Korábban jelentősen megemelték hazánkban a fűrészelt fenyőáru árát, hiszen nagy részét külföldről kell behoznunk, s a világpiacon is drágább lett... Szóval a fűrészelt fenyőáru valóban drága és megbecsülendő anyag. A napokban a Cse- bokszári-lakótelep egyik’ felvonulási területén láttunk jó- néhány vadonat új, kb, 3—4 méter fenyődeszkákat, amit csakhamar a gyerekek is észrevették s nyomban ki is próbálták, milyen hidat lehet belőle készíteni az Eger patakon. \ „Ártalmatlan” gyermekjátékuk láttán eszembe jutott tényleg drága a fenyőáru? Mert, ha drága, akkor az illetékes építőknek gondoskodniuk kellene arról, hogy el zárva vagy legalábbis összekötve tartsák. Ügy néz ki, a tárolásra nem ügyelnek, de a hiányzó darabokat sem ke. resik. Sajnos — nem az egyetlen eset, hogy a lakótelepi gyerekek játékból úsztatnak olyan építési anyagokat, amelyeket bizony hasznosítani lehet. De: ki figyel oda...? Varga Gyula Eger Egy régi barát kerestetik Igaz lehet ez? A Nap és a Hold között?... örömmel olvastam, hogy megjelent a „Magyarország az űrből” cfmű Itönyv (Zrínyi Kiadó, 1981.), mely 175 űrfelvételt tartalmaz. A felvételek „Magyar- országot és környezetét részleteiben és egészében” mutatják be, ahogy a világűrből látszik. A felvételek a Szaljut űrállomások és a Szojuz űrhajóik feldélze- téről, valamint az ÉRTS és Landsat mesterséges holdakról készültek. A könyv az ismertetés szerint „szemléletformáló” és „forrásértékű” munka. Érdemes megszerezni, csak előbb össze keu gyűjtenem az e célra fordítható negyedezer forintot. Addig visszaemlékezem egy másik szemléletformáló esetre. Egy Reuter-jelentéet közöltek akkor a lapok arról, hogy az amerikaiak nyilvánosságra hozták egy űrhajó által a Földről készített első színes felvételeket. A Reuter-jelentés szerint „A fényképeket április 24-én készítették (1967 volt akkor), amikor a Föld elhaladt a Nap és a Hold között...” Emlékszem, az ú1 felfedezés alapjaiban változtatta meg a közeli világűrről addig ismert modem nézeteinket. Mert annak előtte úgy tudtuk, hogy a Hold kering a Föld körül, és a Föld kering (az ő Holdjával együtt) a Nap körül... De ama Föld-felvételek alapján tudomásul kellett vennünk, hogy előző tudományos értesüléseink nem voltak pontosak. Mert — legalábbis 'azon az április 24-én, mikor az amerikai felvételek készültek, a Föld haladt el a Nap és a Hold között... Mindig tanul az ember... Persze attól is függ, hogy honnan nézzük. . Jól emlékszem, hogy újfajta ismereteimet akkor úgy szereztem, hogy éppen a Nap és a Föld között tartózkodtam. Lábaim a Földön, a Nap éppen a fejem felett helyezkedett el. Akkor azt a papírlapot, melyen a Reuter-jelentés volt, olyan távolságra tartottam a szemem elé, a Föld irányába, amely távolság éppen a Föld egy délkörének 40 milliomod részének az egyharmada volt... Ezt a távolságot a papír és a szemeim között azért kellett betartanom, mert életkoromat és meglevő szemüvegemet tekintetbe véve éppen ebből a távolságból, azaz 33,3 centiméterről, tudtam a legjobban elolvasni azt az új felfedezést. .. (Dr. Szemes-Varga Béla) Telefon panasz Bennünket Murányi Istvánná egri lakos hívott fel telefonon, hogy hiába a mozgássérültek számára kijelölt parkolóhely a Centrum Aruház és a főiskola előtt, azt mindig rendre elfoglalják a „figyelmükben” sérültek. Nos, bennünket Murányiné hívott telefonon, mi az arra illetékesek figyelmét hívjuk fel ezúton is: még két hónap van hátra a mozgássérültek évéből. Legalább addig figyeljünk oda. S azután is természetesen, mindig. (—) Éves munkájukat értékelték A Vakok és Gyengén Látók Országos Szövetsége, Heves megyei Szervezetének Gyöngyös körzeti csoportja megtartotta 1981. évi taggyűlését a Városi Művelődési Központban. A Gyöngyösön és a környező községekben élő sok dioptriás szemüveggel, vagy éppen fehér bottal járó emberek, délelőtt tíz órára gyülekeztek a megadott színhelyen. Talán kissé rendhagyó mó_ dón, de a jelenlevőknek mégis vidám közérzetet teremtő, kedves műsorral, zeneszámokkal, szavalatokkal kezdődött az összejövetel. A zenét a megyei szervezet kultúr- csoportjának zenekara szolgáltatta az énekszámok előadói pedig a szövetség körzeti csoportjának nőtagjai voltak. A bevezető kultúrműsor után került sor a taggyűlés komolyabb részére. Az elnö. ki megnyitót; Hanuszka József, a megyei szervezet titkára mondta el. Utána dr. Bódi István főtitkár, a rokkantak éve jelentőségét mél. tatta. A beszéd befejezésével beszámoló következett, a Gyöngyös és környéke körzeti csoport vezetőségének egyéves tevékenységéről, amelyet Borbély Lajos- né körzeti csoportelnök tartott meg. Az előadásokat a hallgatók nagy tetszéssel fogadták, majd hozzászólások következtek. A meghívott vendéi gek közül felszólalt Hornyák Istvánná, a népfront és Erdős Tivadarné, a Vöröskereszt képviseletében. Az értékes tapasztalatokat adó taggyűlés, Hanuszka József megyei titkár zárószavával ért véget. Dávid József Gyöngyös Csebokszáriból fordulok Önökhöz az alábbi kéréssel: Ismerősöm és földim, I. I. Ivanov, a Nagy Honvédő Háború résztvevője. Hőstetteiért sok kitüntetést kapott, ütegével ostromolta Berlint, ágyúzta a Reichstagot. A győzelem után, 1946 márciusától novemberéig Egerben lakott a küldöncével, egy Vamusev nevű magyarnál, a Bartakovics utca 12-ben. Ne. héz esztendők jártak akkoriban. Vamusevnek volt egy kis vállalata, amit a háború után rögtön az állam rendel, kezesére bocsátott. Jól beszélt, írt, olvasott oroszul. Ivanov és Vamusev órákig beszélgettek a kialakult helyzetről, a háborúról és a békéről, s arról, hogy feltétlenül meg kell teremteni a békés élet szilárd alapjait. Vamusev lefényképeztette magát a szomszédjával, s a fényképet dedikálva Ivanov. nak ajándékozta. Egy borotvát is adott neki emlékül. A mellékelt fényképen — amely az 1946 márciusában készült felvétel újrafotózá- sa — Vamusev a jobb olda- lon'lil. Sok év telt el azóta, de Iván Ivanovics Ivanov örökre megőrizte az emlékezetében e jószívű magyart. Régóta szeretné megtudni él-e magyar barátja, mi a mostani címe, hogy megy a sora. Elhatároztam tehát, hogy én írok Önöknek, és mellékelem Vamusev fényképét, mert szeretnék segíteni I. I. Ivanovnak magyar barátja felkutatásában. Meg vagyok róla győződve, hogy segíteni fognak nekem, hiszen megvannak rá a lehetőségeik. Porró üdvözlettel: F. Megyakov újságíró 428029 Csebokszári, Egerszkij bulváv 31, A levelet Csebokszáriból kaptuk, s örömmel segítünk — lehetőségeinken belül — abban, hogy a régi ismerősök találkozzanak. Kérjük, aki tud a levélben szereplő egri lakosról, tájékoztassa szerkesztőségünket is. Elképzelhető, hogy a név — mely meglehetősen ismeretlenül hangzik nálunk — nem pontos, de a cím és a képalapján bizonyára lesznek, akik emlékeznek még a keresett barátra. (A szerit.) UTÁNAJÁRTUNK Kifli, zsemle kérdőjelekkel „Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.” Így hangzik a péksüteményről szóló gyermekvers i ke utolsó sora. A hevesi nebulók azonban nem azért maradnak éhesek, mert elfelejtik megvásárolni a tízóraira valót. De idézzünk néhány sort olvasóink panaszos leveléből: „Hetek . óta csak bosz- szankodunk a kifli és a zsemle miatt. Reggel még 9 órakor sem lehet péksüteményt kapni a tejivóban. A boltosok azt mondják, hogy Egerből hozzák, és késnek a kocsik. Mások viszont azt állítják, hogy helyben sütik, de annyira keveset, hogy percek alatt elfogy. Tűrhetetlen ez az állapot!" Hevesen az üzleteket járva mi is tapasztaltuk a levélben foglaltak valódiságát. Szó mi szó, nem szikkad meg a pék. sütemény a polcokon, és az is igaz, — ha lehet kapni — nem biztos, hogy jut az iskoláknak, vagy a helybeli üzemek dolgozóinak. Az ABC-ben azt hallottuk, hogy néhányszor azért nem érkezett meg a kért óriáskifli, vagy a zsúrkenyér, mert a szomszéd tárnámé raiak elfelejtették (!?) áthozni. De vajon miért van szükség az amúgy is leterhelt méraiak segítségére, amikor Hevesen is találunk sütödét? A kérdésre az áfész vezetői válaszoltak. Üzemük 1975- ben épült, és sohasem volt panasz a pékek munkájára. A kenyérből és a süteményekből jutott bőven a szomszéd falvak — Átány, Erdőtelek és Tenk — lakóinak is. Két hónapja azonban létszámgondokkal küszködnek. Jelenleg a műhelyben öt pék dolgozik, és legalább tíz kellene ahhoz, hogy kiflit és zsemlét is készíthessenek. A mostaniak erejéből csak a kenyérsütésre telik. A Heves megyei Sütőipari Vállalat tamamérai részlege vállalta addig a szállítást, amíg az áfész végleges megoldást talál. A méraiak mellett sokszor küldenek árut az egriek és a gyöngyösiek is. A helyi áfész szeretné egyedül orvosolni a gondokat, bár szóba került az is, hogy novembertől ez a sütöde is a megyéhez tartozik majd, ahol a vezetők garantálják a mennyiséget és a minőséget is. Megoldás van — kell, hogy legyen — és csak az illetékeseken múlik, hogy meddig várat magára. Ügy gondoljuk, és ezzel bizonyára a hevesiek is egyetértenek, nem az az érdekes, hogy a kiflit Egerben, vagy Hevesen sütik. Fontos viszont, hogy frissen, ízletesen és időben kerüljön asztalukra ... Szüle Rita VISSZHANG Megint asztalon a kőleves A Népújság október 1-i számában Szilágyi Andor tollából megjelent „Kőleves az Agria asztalán” című írása Sebestyén János, a Megyei Művelődési Központ igazgatója többek között a következő megjegyzést fűzte: Az MMK feladatai között kiemelten foglalkozott ebben az évben is a nyári rendezvények előkészítésével és megszervezésével Úgy, hogy az az Agria rendezvénysorozatához kapcsolódjon. Május—augusztus hónapokban összesen 73 programot szerveztünk a városiban. Tekintettel arra, hogy a nyár a szabadtéri rendezvények időszaka, nagy rendezvényeinket tudatosan-, szám szerint húszat szabadtérre szerveztünk. Tartalmi vonatkozásban törekedtünk a sokrétűségre. Többek között, olyan előadókat hívtunk meg, mint Czeizel Endre. Kiállítások: igaz, elsősorban népművészeti, néprajzi tárlatokat szerveztünk, de miért baj ez? Hogy a cikkben felvetett Csem-us Tibor és Gyémánt. László festőművészek kiállítása a Kisgalériában elmaradt —, sajnos, igaz. De erről nem a szervezők tehetnek (de a művészek sem), mert közben külföldi meghívást kaptak és a kiállítás tárgyait oda vitték. Ezeket későbbre kellett halasztani (ezért még nem kellett kőlevest főzni)! Sikeres volt az Agria társastánc-verseny, a különböző előadóestek. Rendezvényeinkkel kapcsolódtunk a közbeeső állami és, társadalmi ünnepekhez: májusi., augusztus 20., könyvhét, Bar. tók-évforduló. Az egri sran- don nyolc alkalommal rendeztünk nagysikerű kultúr- prograimot. Ügy érzem, hogy volt választék, lehetőség. A nyáron, szervezett összes rendezvényünkön mintegy 26 ezer fő vett részt (itt nem számolom a strandon fürdő - zők számát). Több lehetne és kellene. Én ezzel egyetértek. Keressük is ennek lehetőségeit. ★ Aki figyelmesen olvasta fenn említett írásunkat, az észrevehette, hogy számba vettük az említett programok közül azokat, amelyek szerintünk' az Agria rendezvénysorozatára látogatók érdeklődését felkeltette. Azonban, hogy ezek közé nem, számíthattuk Czeizel Endre előadását, hogy a május 1-i programokat, íjgy érezzük természetes. Mi is csak annyit írtunk, hogy többet lehetne és kellene. És ebben egyetértünk... (A szerk.) Nagyszülői értekezlet Mi állhat e cím mögött? Szülői értekezlet — nagy. szülőknek Az új oktatásügyi reformról sokat hallunk a rádióban, televízióban, olvasunk a sajtóban. A nevelési, oktatási feladatok megvalósítása kell, hogy közös üggyé váljék. A pedagógusok áldozatkész munkája mellett szükség van a családdal való jó kapcsolat kialakítására, az egész társadalom összefogására. Sok csalódban dolgozik mindkét szülő, néha az egyik délelőtti, a másik délutáni műszakban, s, így csak „leveleznek” egymással. Ilyenkor ki foglalkozik tehát az iskolából hazatérő gyerekkel? A nagymama, ezért rendezték meg értekezletüket Karácsondon. Ritka eset, de igen hasznos. Az iskola igazgatója ismertette azokat a feladatokat, amelyek az új tanterv bevezetésével a szülőkre, illetve a „nagymamikra” várnak. Ehhez kérte a megjelentek segítségét. A nagymamák örültek a meghívásnak, Kérték, hogy évente többször is találkozzanak. Karácsondon az új iskolában egyműszakos tanítás van. Az új tantermi berendezések a modem felszerelések az audiovizuális eszközök, a nevelőtestület—család jó kapcsolata, s a nagymamák segítsége, egyszóval a közös összefogás biztosíték arra, hogy az oktatásügyi feladatok megvalósításával kapcsolatban nem lesznek problémák. Dán Gyula Karácsond i
