Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1981. október 25. vasárnap A vásárló nem veszít, az eladó is jobban jár Korszerűbb, mint valaha is volt Ünnep volt a Gagarinban Ötnapos munkahét a kereskedelemben Nemcsak a fogyasztók, de a szakma érdekeit is képviselni kell — mondja Kovács Gyuláné, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára. De hogyan sikerül alkalmazkodni a fogyasztókhoz? ötnapos munkahétre készül az ország, s miközben a változásokról beszélgetünk, sok szó esik a szabad időről is. Többi között arról, hogy ha jobban ráér majd az ember, kevésbé sajnálja a fáradságot jövés~menésre, szívesebben járja például az üzleteket, gyakrabban megfordul a szórakozóhelyeken. Aztán — mialatt kedvére csapong a fantáziánk — hirtelen eszünkbe jut, hogy igenám, de a kereskedelem dolgozói sem akarnak lemondani az új lehetőségről. S mi lesz akkor, ha a boltokat, presszókat, vendéglőket, vagy éppenséggel az utazási irodákat is bezárják a kikapcsolódásra, pihenésre juttattott szombaton .. ? A kérdés izgalmasnak, érdekesnek tűnik. Tényleg valójában mire is számíthatunk ezután a szabad szombatokon? A válaszadás során Mis- kolczi Lászlótól, Heves megye Tanácsa V. B. kereskedelmi osztályának vezetőjétől a következőket halljuk: — Elöljáróban hadd nyugtassam meg az aggodalmaskodókat: igazán semmi okuk a félelemre. A szakminisztériumnak a KPVDSZ-szel és a SZÖVOSZ-szal közösen kidolgozott irányelvei ugyanis az ötnapos munkahétre való áttérés során is a lakosság ellátásának elsődlegességét biztosítják. A kialakult színvonal nem csökkenhet, sőt — mint mindjárt elmondom — inkább emelkedik. A szakszervezet Heves megyei bizottságával és a MESZÖV-vel együtt még a nyáron megalakított munkacsoportunk széles körű tájékozódással, alapos helyzetelemezéssel, a feladatok sokoldalú megbeszélésével iparkodott segíteni az elképzelések megvalósítását. Mindezek eredményeként úgy sikerül majd a kereskedelem és vendéglátás mintegy tízezer dolgozójának heti szabadnapját lehetővé tenni, hogy természetesen szombaton vagy vasárnap sem legyen akadálya a vásárlásnak, hétközben pedig valamelyest még bővül is a nyitva tartási idő. — Korántsem volt könnyű a dolgunk — magyarázza Kovács Gyuláné, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára — hiszen természete, sen nemcsak a fogyasztók, hanem a szakma érdekeit is képviselnünk kell. A társadalmi viták, szb-ülések, csoportgyűlések, bizalmi tanácskozások, megyei értekezletek alkalmával annyi gond, kérés, javaslat előkerült, hogy nem győztük jegyezni. A vállalati, szövetkezeti dolgozók is szeretnék fáradságukat elfeledni, szívesen időznének többet a családjukkal. Igénylik, hogy zökkenőmentes legyen a munkába járásuk, s amíg otthonuktól távol vannak, légyen kire hagyni a gyermekeket. A munkahelyek előzetes programjai, tájékozta- tatói készítésének során több tervet is kifogásolnunk kellett. Semmiképpen nem engedhettük meg, hogy például a hatvani vagy a kápolnai áfészmél a nyitva tar. tással vagy a munkaidő-beosztással eltérjenek az irányelvektől, s történetesen a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál pénzzel helyettesítsék a szabadnapokat. — Végül is, hogy alakul a nyitva tartás? — Nos, az élelmiszer kiskereskedelemben az egyszemélyes kisboltok továbbra is a kialakult helyi igényekhez igazodnak, ahol eddig kéthetente egy munkanapon zárva tartottak, ezután hetente lehetséges ez. A városokban azonban szombaton 14 óra előtt nem kerülhet lakat az ajtóra. A nagyobb egységekben egész hetes a kiszolgálás, a jelentősebb ABC-ben, lakótelepi áruházakban — ahol a szokásosnál eddig is tovább dolgoztak — január elseje után 17 óráig vásárolhatnak. Ugyanekkor ez utóbbiak hétfőn valamivel később, reggel fél hétékor nyitnak és este az eddiginél korábban, hatkor zárnak. Az édesség-, virág-, illetve dohányüzletek, valamint a piacok, vásárcsarnokok pedig változatlanul, a szokásos módon várják a fogyasztókat. A ruházati- és iparcikk kiskereskedelemben — ha nem végeznek szolgáltatást — szombaton is szüneteltethetik , tevékenységüket az egyszemélyes egységek, míg a nagyobbak 13 órakor zárnak ezen a napon. Hétvégeken is folytatják tevékenységüket a vendéglátók, s a gyógy-, üdülő, és idegenforgalmi helyeken a kiskereskedelem is követi a városi gyakorlatot. Egyedül az országos központú válla- lalatokkal, az Öra-Ékszerrel, az OFOTÉRT-tal, a bizományival és a Csemegével nem sikerült még megállapodásra jutnunk, de már velük is megkezdtük a tárgyalásokat. — Hogyan sikerül alkalmazkodni a fogyasztókhoz? — Kisebb részben létszámnöveléssel, részmunka- idősök és nyugdíjasok fokozottabb alkalmazásával — valamivel több mint félszáz idős emberre számíthatunk — többnyire azonban a sokat emlegetett belső tartalékok feltárásával, gépesítéssel, a konténerek gyakoribb, általánosabb használatával, okos munkaszervezéssel, a szállítókkal való még jobb együttműködéssel igazodnak vállalataink, szövetkezeteink az új körülményekhez. — Szó volt már arról, hogy az eddigi kétheti helyett jövőre már heti szabadnap jár a szakmában is. Mikor kaphatja ezt meg a dolgozó? — Nyilvánvalóan iparkodtunk a heti pihenőnaphoz csatolni mi is. Így a dolgozók 59,2 százaléka szombaton vagy hétfőn élvezheti, harmadrészük azonban — sajnos — csak máskor, hét közben. Míg a többiek ösz- szevontan kapják meg, éves fizetett szabadságukkal együtt. Szóval — mint kiderül — öröm és gond is a kereskedelem ötnapos munkahete. S így vélekedik erről egy megszólított kereskedő, a ta. lálomra választott Bárdos Gyula, az egri KERAVIL üzletvezetője is: — Tény, hogy jól jön a mostmár minden hétre járó szabadnap — sommázza röviden —, hiszen több idő jut otthonra, a hobbira s mindenféle másra. Igazából azonban ezután is csak vasárnap lehetek reggeltől estig a családdal, hét közben pedig félő, hogy gondok lesznek az ovival. Problémát jelenthet az is, hogy a bolti létszám majdnem fele bejáró, ingázó, akiknek már a szombati utazgatás gondolata sem tetszik. Legalábbis: min. den héten. Tudják, hogy hasonló szaküzlet — áruházi osztály — kettő is van rajtunk kívül a városban, s elképzelhetőnek tartanák hét végén a váltott nyitva tartást. Erről viszont — mint hallottuk — egyelőre szó sem lehet... Nehéz egyszerre mindenkinek kedvére tenni? Valóban az, sőt nem is lehet. Meg kell keresni annak a módját, hogy mint Miskolczi László tanácsi osztályvezető mondta, a lakosság ellátásának elsődlegességét biztosítsák. Gyóni Gyula Bódl Béla vezérigazgató — Tulajdonképpen mi tette szükségessé a még csak serdülő korú erőmű ilyen nagymértékű rekonstrukcióját? — Két lényeges dolog. Az egyikben semmi különös nincs, hiszen a termelés, a munka nemcsak az embert fárasztja el, hanem megviseli a gépeket, a technikát is. A másik kicsit már bonyolultabb, összetettebb. — Éspedig? — Sohasem csináltunk titkot belőle, hogy ez a kormány által is kiemelt beruházás bár határidőre, s a tervezett költségeken belül készült el, de a „nagy mű” végül is nem pont olyanra sikerült, amilyenre a szakma és a népgazdaság szerette volna. Egy sor berendezése a vártnál is korábban avult el, sok volt az üzemzavar, gyakran akadozott a termelés. Mindezek rendkívül kedvezőtlenül érintették trösztünket, és az 1975. októberében tartott ülésén a megyei párt-végrehaj- tóbizotitság is hatékony intézkedéseket sürgetett a gondok felszámolására. A szükséges döntések rövidesen meg is születtek és 1977- ben harminc országos vállalat, nyolcszáz dolgozójának részvételével kezdetét vette a rekonstrukció, vagy ahogyan mi fogalmazunk: az emelt szintű karbantartás. Elsőként a hármast, utána a — S végül mit ígér a folytatás az oly sok nehéz és oly sok szép napot megélt Gagarin Hőerőmű Vállalatnak? négyest, majd az ötöst, aztán az egyest, végül a kettes blokkot újítottuk fel. A rendkívül feszített tempóban végzett munka 1981. október 10-én fejeződött be. — A nagy „műtét” után most mennyivel korszerűbb az erőmű, mint öt évvel ezelőtt? — Szerénytelenség és túlzás nélkül mondhatom, hogy a széntüzelésű erőművek között minden tekintetben kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Űjracseréltük a teljes csőrendszert, felújítottuk a turbinákat, a salakeltávolító berendezéseket,- zagyeltávolító rendszert építettünk. — S miért éppen az új irányítástechnikai berendezéseikre a legbüszkébbek? — Ez tényleg így van. S miért? Mert egyrészt ezek a hazai és külföldi gyártmányú automaták valóban a legmodernebbek. De még ennél is büszkébbek vagyunk azokra a fiatal szakembereinkre, akik szinte megszállottként szerelték össze, helyeitek üzembe az okos masinákat. Ezek a harminc év körüli srácok ismét kitűnőre vizsgáztak. Lelkesedésük, emberi magatartásuk a vállalat egész kollektíváját összefogásra és bizonyításra késztette. Kiszeseink védnökségeit vállaltak a pontos, Begov Aladár a mikroszámítógépe* Irányító egységet programozza (Fotó: Perl Márton) — Az 1979-es és az 1980- as esztendőben végzett munkánkkal is kiérdemeltük a Kiváló Vállalat címet. Ismerve munkatársaimat, kollektívánk lelkesedését, biztos vagyok benne, hogy a folytatást is a tisztességes, a becsületes munka jellemzi majd. Koós József A mikroprocesszorokkal ellátott „mlnlszámítógépek” rendkívül nagy megbízhatósággal segítik a termelést. És aki a modern automatikánál Is többet tud: Kristóf Sándor a jó minőségű munka fölött és megújult, felfrissült szocialista brigádmozgalmunk is. A siker, vagyis az öt évvel ezelőtt kitűzött céljaink megvalósítása mögött igazi csapatmunka áll tehát. — Ezek szerint a Gagarinban korántsem csak a gépek, a műszerek tudnak ma összehasonlíthatatlanul többet, mint öt évvel ezelőtt, hanem a nagy család, az erőmű kollektívája is. — 1975-höz képest 600 millió kWó-val növekedett villamosenergia-termelésünk, így ez évben már meghaladja a 4,4 milliárd kWó-t, amely a hazai széntüzelésű erőművek össztermelésének nem kevesebb, mint 42 százaléka. A termelésnövekedés mértéke egyenértékű egy száz megawattos blokkegység egyéves termelésével, illetve egy száz megawattos gépegység beruházásával, amelynek költsége a jelenlegi árakon mintegy négymil- liárd forint. És ha mindezekhez még azt is hozzávesszük, hogy ma százötvennel kevesebben vagyunk mint öt évvel ezelőtt voltunk, és évente hatvanezer tonna tüzelőolajat is megtakarítunk, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy ilyen teljesítményekre csak szakmailag és politikailag egyaránt kiművelt emberek képesek. — A mai világban különösen érvényes és igaz is: nemcsak kérni illik, hanem adni is... — Csak célprémiumként kétmillió forintot osztottunk szét a legjobbak között az elmúlt öt év alatt. A pénteki ünnepségünkön sem feledkeztünk meg a legjobbak anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Mert úgy igaz, ahogyan mondotta: nemcsak kérni illik, hanem adni is. A becsületes munka sikereit, az újat teremtő emberi helytállást köszöntötték pénteken, október 23-án — megkülönböztetett tisztelettel Visontán. Az ünnep, a tisztelgés elsősorban azoknak szólt, akik öt éven át nap mint nap példát mutatva vették ki részüket abból a munkából, amelynek értéke nem kevesebb, mint egymilliárd nyolcszázezer forint, eredményeként pedig a Gagarin Hőerőmű korszerűbb lett, mint valaha is volt. Kiérdemelt tehát az ünnep, amelynek előzményeiről Bódi Bélával, a vállalat vezérigazgatójával beszélgettünk. Amíg a szakmunkásból mérnök lett A régiek még viccelődnek... Észrevétlenül búvik a Nap a Mátrában az erdő mögé. Csendes őszi délután érkezzünk Sirökba. Száraz, megsárgult levelek szőnyege mindenütt a járdákon. Magdus Józsefék házába csengetek. Édesanyja nyit ajtót. — A fiamék hamarosan megérkeznek — mondja, miközben a kis konyhába . leülünk. — Miért tetszik keresni? — Hallottam, most fejezte be az egyetemet — válaszolom.— Szakmunkásként szerzett diplomát, egyedül ő a vállalatnál. Erről szeretnék vele beszélgetni. — A fiam nekem újságolta először, hogy felvették az egyetemre — mondja az édesapja. — A feleségem nem örült neki. Féltettük a gyereket, nem bíztunk abban, hogy végigcsinálja. Valahogy nem így képzeltük az életét. Mikor az általános iskolát befejezte, Salgótarjánba, a gépipari technikumba szerettük volna adni. Végül a szakmunkásképzőt végezte el Egerben, esztergályos lett, s mikor felszabadult, tizenhárom évvel ezelőtt, mindenáron a Mátra- vidéki Fémműveknél akart dolgozni. Közben megérkeznek a fiatalok. — Végre együtt a család — mondja a fiatalasszony. — Az egyetem? Már nagyon vártam, hogy leteljen az öt év. Szemrehányást csak magamnak tehettem, a dolog ugyanis úgy kezdődött, hogy a hirdetőtáblán olvastam a felhívást. „Egyetemi előkészítő tanfolyamra jelentkezőket keresnek”. Mondtam Jóskának. Én persze akkor azt hittem, hogy hetente néhány alkalomal lesznek ezek a foglalkozások. Hát, nem így alakult. Szóhoz jut Magdus József is: — A kíváncsiság vezetett akkor, mikor feliratkoztam tenni. a sorba. Elkezdődött az előkészítő Egerben matematikából, fizikából. Gyötrelmes napok következtek! A lemaradás, a hátrány, amit be kellett hozni, azokkal szemben, akik most hagyták el az iskolapadokat, nagy volt. Talán emiatt hátráltam meg a felvételi előtt. .Ügy gondoltam, elég lesz a főiskola is. Elég jó pontszámmal vettek fel: 1976 őszén szerszám helyett könyvet vettem a kezembe, a Műszaki Egyetem tervezési rendszer szervező szakos hallgatója lettem. — Elfoglaltság, egész hétre. .. — Az első vizsgámra készültem, amikor megszületett a fiam. Budapest—Sirok között ingáztam a hétvégeken. Nyugtatgattam a családot : minden rendben, jól megy a tanulás. Csak később árultam el, hogy bizony sikertelen volt egy vizsgám. Éreztük — ennyi volt a válasz. A feleségemnek sem volt könnyebb a helyzete. A gyerek nevelése lekötötte az idejét. A fiam csak úgy ismert, hogy időnként jön valaki és mindig hoz neki valamit. „Apu, úgy megváltoztál!” — hallottam nemrég tőle. A helyzet lett más, most már valóban az apja vagyok. — Biztosan megváltozott a helyzet a munkahelyén is... — A diplomával megváltozott az eddigi munkaköröm. Mikor két hónappal ezelőtt visszakerültem, azt hittem, hogy legalább válászt- hatok, hol is kezdjem. Ez nem így történt, bár nem jelenti azt, hogy ahol most dolgozom, nem találhatnám meg a számításaimat. Viszont az is igaz: azok a munkatársaim, akik a gép mellett maradtak, egyelőre többet tudnak az asztalra tenni. A régiek viccelődnek mikor lemegyek közéjük, mégis nehéz. Elfogadtatni magát az embernek, erre volna szükség. — Na, de ha az a hét év sikeresen eltelt, ez már nem lesz nagyon nehéz. Nem is akarok itt megállni.Tereny Andrea
