Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-03 / 232. szám
NÉPÚJSÁG 1981, október 3., szombat A nagyközség és kistestvérei na Imák , de azért a fejlődés — még ha csak kis lépésekkel is tudunk előremenni — vitathatatlan Termelőüzemeink — áfész, fa. és ruhaüzem, malom stb. —eredményesen gazdálkodnak, termelőszövetkezetünk — a legtöbb segítséget tőle kapjuk — az ország egyik legjobb gazdasága. Nemcsak valljuk, de hisszük is: ha már nincsenek nagy mecénás üzemeink, és az a jelképes pénztárca is vékonyabb, mint szeretnénk, akkor legalább azt próbáljuk jól és okosan csinálni, amihez adottságaink vannak... — Erdőkövesden kimondottan büszkén újságolták, hogy a nagyközségi pártbizottság titkára gyakran megfordul falujukban... — Nemcsak én, hanem a végrehajtó bizottság többi tagja is rendszeres „falujáró”. Véleményünk szerint a személyes kapcsolatok ugyanis semmivel sem helyettesíthetők. Különösen egy olyan területen, ahol a tizenkét alapszervezet közül öt községben tevékenykedik. Mi tagadás: jólesik az ember, nek és természetesen a párt. bizottság titkárának is, hogy a hivatalos, az elvtársi és- a baráti találkozókon nemcsak a kommunisták fordulnak hozzánk bizalommal. Ez sern a mi „felfedezésünk”, de mi is azt a gyakorlatot vezettük be, hogy amiben tudunk, segítünk, de ha erőnket, lehetőségeinket egy-egy adott kérés, vagy probléma meghaladja, akkor határozott nemet mondunk. Ugyancsak „szokásaink” közé tartozik az is, hogy nem húzzük-ha- lasztjuk, és főképpen nem lakkozzuk az úgynevezett kényes ügyeket sem. íme erre egy friss példa: a pé- tervásári szakmunkásképző intézet vezetője nemrég lényegében egyik napról a másikra váltotta le helyettesét. Az ügyet aztán mi is kivizsgáltuk, s a tények egyértelműen azt bizonyították, hogy az iskola vezetőjének nem volt igaza. Ezért döntését felülvizsgáltuk, és az általa leváltott elvtárs ma már ismét a korábbi beosztásában dolgozik. Tettük és tesszük mindezt az igazságért, valamint a politika tisztaságáért. És tesszük ezután is. Legyen bárkiről is szó... — Mivel elégedetlenek, min szeretnének mielőbb változtatni? Már csak azért is, hogy azok a tüzek még melegebben lángoljanak... — A kétezer-hatszáz lakosú Pétervásárának ma sincs még egy tisztességes ABC-je sem. Lassan megeszi az idő — a megkezdett építkezés folytatásához évele óta nincs (!?) pénz — az oly régóta várt tornaterem pilléreit. Szerintünk elérkezett az i dő ahhoz is, hogy az ezer ifjúkommunista munkáját szervező és irányító KISZ- blzottság végre függetlenített titkári státust kapjon. Váraszóra, I vádra sajnos még ma is Egerből hordják az iható vizet. S végül, amit talán elsőként is említhettem volna: errefelé is több párttag tartja még ma is természetesnek a kétlaki politikai munkát. Vagyis, hogy a párt és az egyház rendezvényeit is rendszeresen látó. Berta Istvánhoz, a nagyközségi pártbizottság fiatal titkárához kopogtatunk be. — Amikor a múlt év februárjában erre a posztra kerültem — kezdte a beszélgetést a pártbizottság titkára —, heteken át mást se hallottam az itteniektől, mint hogy: „Péterke le van írva”, meg „de bezzeg, amikor járási .székhely voltunk...”. Most viszont úgy érzem, hogy ha nem is könnyen, de sikerült megnyerni az embereket, és az a „de bezzeg” kicsengésű nosztalgia sem a régi már... — Hogyan, mivel tudták nagyobb lángra lobbantam a pislákoló, vagy a „takarékon” égő helyi tüzeket? — Több mint tizenkilenc évig dolgoztam a Mátravi- déki ' Fémművekben, így gyakran volt alkalmam arról meggyőződni, hogy a vezetők munkája és magatartása döntő hatással van a dolgozók hangulatára. Nos, itt a pártbizottság élén már az első napokban azt tapasztaltam, hogy bár a különböző című s rangú elöljárók magánemberekként kifogástalan kapcsolatban állnak egymással, de a valóságban mindenki a maga, illetve az általa vezetett szőkébb közösség szekerét tolja csak. Nem volt fájdalommentes, de ezt az anyagi és erkölcsi erőket felaprózó szemléletet alapjaiban felszámolta az új pártbizottságunk. Most az az egyik munkamódszerünk — mármint a különböző politikai tisztségviselőknek —, hogy a Pétervásárán, Erdőkövesden, Váraszón, Ivádon és Kisfüzesen dolgozó vezetőkkel havonta kiértékeljük az itt élő emberekért végzett közös gazdasági és politikai munka eredményeit, számon kérjük a mulasztások okait, és kiosztjuk az újabb közös tennivalókat is. Az eddigi tapasztalatok egy. értelműén azt bizonyítják, hogy összefogva — ezt. sem mi találtuk fel — lényegesen többet tudunk tenni ezen a vidéken is az emberekért. Igaz, lehetőségeink jóval szerényebbek, minit a kíváBerta István A napfényes, langyos ősz már errefelé is átfestegeti a fák zöldjét,' színesednek a közeli, egymásba folyó erdők. A kettős itornyú templom mutatja az irányt Pé- tervására központja felé, ahová igyekszünk. Útbaigazítás okából, a legfrissebb hírekért. Hogy innen indulva járjak be majd a határt. Ügy tűnik, itt minden téren az összefogásban találják még az erőt. Társaság alaEgy kis délutáni beszélgetés Tóth Imréék háza előtt gatják. Szóval, értünk es nekünk is van bőven tennivalónk. .. Az összefogás szép példája: a váraszói óvoda *6 >írtl Molnár Istvánt nem lei' ít elkerülni, ha a közös gazdaságról, a Gárdonyi Termelő- szövetkezetről érdeklődik az ember. A tsz volt elnöke most nyugdíjas, pártalap- szervezatd titkár, — Én alföldi származású vagyak, 1964-ben kerültem erre a vidékre elnöknek. Pista bácsi mintha szabadkozna. Itassan húsz esztendeje dolgozik a környék felvirágzásáért, kitüntetései: sora jelzi az elismerést. — A hegyvidék gyenge Termőhely. Tömi kellett a fejünkét, hogyan marad ha Pista bácsi tunk talpon. Létrehoztuk a tehenészetet, legelőket gondozunk, egyre sikeresebb a juhászatunk is... Alapos elemzést kapunk arról, hogyan igyekeznek vonzóvá tenni a háztájit: miért hasznos, ha uborkát, paprikát termesztenél; ezeken a földeken. A tsz szervezi meg a feldolgozásit, az értékesítést. Amit a helyi savanyítóüzem nem győz, azt átadják a Hatvani Konzervgyárnak, Budapesten, a Ga- ray téren három elárusítóhelye van a szövetkezetnek. Húsz-huszonötezer forint a háztájiból eredő jövedelem egy-egy tagnál. — Mindenből jön egy kis haszon. Ezt kell összeadnunk, és akkor már megéri — mondja Molnár Pista bácsi. kult az erdőművelésre. Pété rvásána, Tamalelesz, Bélapátfalva, Bátor szövetkezetei álltak, egy sorba. Azután társulás jött létre a takarmánytermesztés, -betakarítás korszerűsítésére. A tervidőszak végére termelési rendszer alakul a társaságból — halljuk Kaszab Balázs tsz-elnök tájékoztatását — Kiszámítottuk például, ha silónak takarítjuk be a kukoricát, az egységnyi tápanyag jóval .tevesebbe kerül, mintha csak a csöveket szednénk le. Ezt már a kukoricatáblák közit mondja Kaszab Balázs, miközben új büszkeségükre, a Hesston-kombájnra mutat. Száz üzemóra után éppen felülvizsgálatot tartanak a gépen a kukoricatermesztési rendszer ceglédi szakemberei. Sok még a látnivaló. A‘ szervizműhelyt is útba ejtjük, mielőtt a 600 hektár legelő közepén épült új juh- telepet megnéznénk. Kisebb munkákat magángépkocsikon is elvállalnak itt, némileg pótolva ezit a környéken igencsak hiányzó szolgáltatást. Kezdjük érteni, hogyan lehet jó haszonnal gazdálkodni rossz adottságok között is... Kollegium ötmillióért. Tehetséges gyermekek összetoborzására épült, aztán módosítani kellett ezt a célt, inkább a gyenge, hátrányos helyzetű tanulók kerültek ide. Legutóbb harmincán az Egri Gyermekvédő Intézetből. Állami gondozottak, innen járnak a nagyközség iskolájába. Hazudnánk, ha azt állítanánk, semmi gond ezekkel a gyerekekkel, s hogy örömmel fogadták őket az ittt lakók. A kollégisták szabad idejéről, hét végi programjairól külön gondoskodni, okos szervezéssel ehhez az üzemi brigádok, a családok segítsége is kell. Szűcs Dezső igazgató irányításával pályakezdő pedagógusok dolgoznak a kollégiumban, lelkesedésük ma még sok mindent pótoi. Csaknem szemben az új kollégiummal az út másik oldalán szintén új épüllet. Ili lesz a tornacsarnok — nem olyan örömmel mutáljál;(ez.t nekünk, mint ‘ ahogy ezt égy patriótától elvárhatnánk. Közösen használná ezt a régen várt létesítményt az általános iskola és a szakmunkásképző. A beruházás húszmilliójából hetet a tanács vállalt, a többit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a szakmunkásképző -gazdája ígérte. Az. tán meggondolta magát, s az üt fve húzódó építkezés most leállt. Az esetleges újrakezdésig egymilliót már él kell költeni a megépült szerkezet óvására. Vajon elég lesz-e? Egyébként a testnevelés- órákat most a művelődési ház rogyadozó nagytermében tartják. — Helybéliek, ugye? Tóth Imre né a közeli házra mutat: — Itt lakunk ml már jó régen. Kijöttünk most egy kicsit ide beszélgetni, most van rá idő, a nyugdíjas meg különben is ráér — mondja, és nevet hozzá egyet. Aztán az ember felé fordul. — A férjem délelőtt már a darálóban járt. Három malacunk van itthon, meg a többi ház körüli jószág. Van velük munka, de hát nem panaszkodunk. Hoz a háztáji is, csak egészséggel bírnánk. .. — Sikerül-e mindent megüt éve épül, s ki tudja, mikor lesz kész? A térképen, ha nézzük, szinte egy „bokorban" találhatók mindannyian. Ésszerű volt hát az. összefogás, az erők egyesítése. Pétervására, Váraszó, l'.rdőkövesd, Ivád. Kisfüzes. A nagyobb község maga köré gyűjtötte az apróbbakat. Sajátos örökségükkel együtt: féltve őrzött hagyományokkal, az itt lakóknak a szülőfalu iránt érzett hűségével, az utolsó háznál véget erő bekötő utakkal. Így együtt, hatezer lakosa van a nagyközségnek. A legnagyobb gazdaság a termelőszövetkezet, ipari, feldolgozó Ipari melléküzemágaival. Sokai« bizonytalan volt a sorsa a Fétnvill Ipari szövetkezet telepének. Helybeli fogyasztási szövetkezel az. áruellátás szervezője. Két általános iskola, egy mezőgazdasági szakmunkásképző intézet, létszámukat tekintve a pedagógusok döntő többségben vannak a községi értelmiség között. Péterke? Sokszor így rövidítik Péterva- sáru nevét. Becéz.őn hangzik, kedveskedő ragaszkodással. Mit tud adni ina a nagyközség cserébe a ragaszkodásért? vásárolni, amit szeretett - volna? — Radics Józsefné tolja mellénk a biciklit, a karján kosár. Kisebb gyerekhad kiséri. — Hát, ha itt, az ABC- ben valami nincs, akkor megyünk a másik boltba. Csak az kicsi. Elkelne a bővíti^,' Radicsné éppen a végén tart, készül vissza,.a tsz-be. Az ötödik gyerek*?) volit otthon. Váraszó. Azt mondják, itt a legerősebb az összetartás az emberekben. Ügy hírlik, annak idején a templomot is társadalmi munkában építették. Az viszont biztos, hogy igen nagy érték, amit most a nyáron közösen létrehoztak a falu lakód: egy óvoda. Tisztán közös munkából. A Hazafias Népfront helyi Szervezete — élén Pálfi István szabó kisiparossal — kezdte a mozgósítást. Kell az óvoda, hiszen korábban csak az tudott munkát vállalni, aki Péterkére beutaztathatta a gyerekét. Dutkay Dénes pedagógus és felesége szintén a fő szervezők közé tartozott, hívásukra jött az egész falu. A régi szolgálati lakást 300 ezer forint értékű munkával óvodává alakíttrtt ták. Igen sokat segített aftsz helyi fafeldolgozó üzeme./is, Az összefogás lelkesítőén szép példája lett az óvoda, kijárták a fenntartás költségeit is. Nincs gyerek, akit ne tudnának elhelyezni. Tölgyesi Attilátté vezető óvónő és Németh Tiborné, a tanács építési főelőadója büszkén kalauzol az apróságok között : A — Itt volt az avatáson mindenki, eljöttek olyan idősek, akiknek már a dédunokájuk sem óvodás korú. Akkor született az elhatározás: ugyanilyen összefogással megépítenek egy öregek napközi otthonát is... Csendes, szinte kihalt a vidék, ahogy a dombtetőről, a nagyközség határából körbenéz az ember. S mi mindent lehetne, kellene még elmondani, ami fontos, ami szóbeszéd az itteniek között. Ami hozzátartozik a nagyközség és a kisebb testvérek mindennapjaihoz... Szöveg: Hekeli Sándor Koós József Fotó: Perl Márton
