Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1981. október 21., szerda Brezsnyev fogadta a PFSZ vezetőit Közös erőfeszítések az átfogó rendezésre MOSZKVA A szovjet fővárosban ked­den folytatódott a Nemzet­közi Űjságíró Szervezet IX. kongresszusa, amelynek résztvevői, köztük a Magyar Újságírók Szövetségének de­legátusai délelőtt megkoszo­rúzták Lenin mauzóleumát. A tanácskozás plenáris ülésén a NUSZ különböző állandó munkabizottságai­nak beszámolóit ismertették, s megkezdődték a felszólalá­sok is. BELGRAD A JKSZ KB elnöksége Lázár Mojszov elnökletével kedden Belgrádiban megtar­tott ülésén a következő egy- 'éves időszakra Dusán Dra. goszavacot választotta meg elnökévé. Az elnökség elismerését és köszönetét fejezte ki Lá­zár Mojszovnak a pártelnök­ség elnökeként kifejtett egy­éves eredményes tevékeny­ségéért. A Szovjetunió és a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer. vezet folytatja erőfeszítéseit az átfogó közel-keleti rende­zés érdekében — hangoztat­ta Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat keddi megbe­szélésén. Az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke, kedden a Kremlben fogadta a PFSZ végrehajtó bizottsá­gának elnökét, s tájékoztat­ta őt arról, hogy a PFSZ moszkvai képviselete hiva­talos diplomáciai státust ka­pott a Szovjetunióban. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszélésen jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere, Borisz Ponomar- jov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Palesztin részről részt vett a találkozón Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője. Brezsnyev és Arafat a po­litikai kérdések széles körét tekintette át, elsősorban a közel-keleti helyzetet. Kife­jezésre juttatták aggodalmu­kat amiatt, hogy az Egyesült Államok militarista törek­véseinek és Izrael növekvő agresszivitásának- következ­ményeként tovább éleződik a feszültség a térségben. Az Egyesült Államok nyíltan meghirdetve a Washington és Tel Aviv közötti straté­giai szövetséget, tervei meg­valósításának fő eszközévé változtatta Izraelt. Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat a megbeszé­lésen hangoztatta: a Szov­jetunió és a PFSZ elítéli a Földközi-tenger térségében veszélyes feszültséggóc lét­rehozására irányuló ameri­kai törekvéseket, az ott-tar­tózkodó amerikai flotta és az úgynevezett gyorshadtest fo­kozott katonai készültségbe helyezését. E lépéseket úgy tek'ntik, mint az Egyesült Államok próbálkozását ar­ra, hogy beavatkozzék Egyiptom és más arab or­szágok népeinek belügyeibe, nyomást gyakoroljon rá­juk. Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat megerősítet­te, hogy a Szovjetunió és a PFSZ továbbra is közös erő­feszítéseket kíván tenni az átfogó közel-keleti rendezés megoldása érdekében. Mind­két fél véleménye szerint ennek reális lehetőséget biz­tosítana, ha az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott ja­vaslattal összhangban min­den érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével összeül­ne a közel-keleti problémák­ról tárgyaló nemzetközi kon­ferencia. Riadalom a Fehér Házban Papandreu megbízott kormányfő Konsztantin Karamanlisz köztársasági elnök kedden délelőtt megbízta Andreasz Papandreut, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) vezetőjét az új görög kormány megalakításával. A Pánhellén Szocialista Mozgalom nagyarányú győ­zelme a görög parlamenti választásokon komoly aggo­dalmat keltett amerikai hi­vatalos körökben. Reagan elnök, aki üdvözölte Pa­pandreut választási sikere alkalmából, 'kijelentette, hogy helyteleníti a PASOK- nak a NATO-ból való kilé­pésre vonatkozó tervét, és hogy „az Egyesült Államok­nak meg kell vizsgálnia, mit lehet tenni az ügy érdeké­ben”. Papandreu az ameri­kai elnöknek küldött vála­szában hangsúlyozta, hogy „erősíteni akarja a kapcso­latokat a görög és az ame­rikai nép között”, de már hétfőn a CBS televízióál­lomásnak nyilatkozva meg­ismételte, hogy a görögor­szági amerikai támaszpontok bezárása csupán idő kérdése. A Pentagonból kiszivár­gott vélemények szerint a PASOK győzelme „súlyos csapást mért" a NATO deli szárnyára, még akkor is, ha Papandreu mégsem vonja ki Görögországot az atlanti szövetségből. Az Egyesült Államok je­lenleg négy támaszponttal rendelkezik görög területen: a kontinensen Hellenikón- ban és Nea Makriban, Kréta szigetén pedig a Szu- da-öbölben és Hérakliónban. Ezek különösen azóta váltak fontosakká, amióta az ame­rikaiak elvesztették az irá­ni radarközpontokat. ★ Harilaosz Florakisz, a GKP főtitkára Athéniben fo- gádta Várnai Ferencet, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának tagját, és Pék Miklóst, az MTI különtudó- sítóját, és válaszolt a parla­menti választásokkal kap­csolatos kérdéseikre. — Hogyan értékeli a vá­lasztások eredményeit és azok legfontosabb következ­ményeit? — A változást akaró erők hatalmas győzelmet arattak. 1974., a katonai diktatúra bukása óta a jobboldal kép­viselői voltak kormányon. Ezek az erők most veresé­get szenvedtek. Mindezzel Görögország válaszút elé ke­rült. Vagy az antiimperialis- ta, demokratikus, szocialista perspektívájú változás útjá­ra lép, vagy egyszerű kor­mánycsere történik, amely csupán formális módosítá­sokhoz vezet. — Milyen akadályok áll­nak a változás útjában és mit vár az új kormánytól? — Nem vagyunk abban a tévhitben, mintha a válasz­tások eredményei már meg is hozták volna a szükséges változásokat. Görögország a NATO tagja, az amerikaiak nagyon sok területen ural­ják hazánkat. Igaz, a parla­ment erőviszonyaiban fontos változás következett be, de a hatalom jellege nem vál­tozott. A kulcsfontosságú gazdasági bázisok, államha­talmi posztok, a fegyveres erők, az államapparátus zö­me a jobboldal kezében van, az alkotmány is bizonyos le­hetőséget biztosít számukra. Pártunk fontos szerepet töl­tött be a változásért folyó harcban, abban, hogy a nép akarja a változásokat, de mert ezt a változást a PA­SOK révén látták leginkább biztosítottnak, zömében erre a pártra adták voksukat. Előbbre léptünk mi is a kép­viselők számát és a parla­menti lehetőségeinket ille­tően egyaránt. De pártunk erejét távolról sem csupán a képviselők számával, a par­lamenti lehetőségeinkkel mérjük. A választási harc­ban olyan néptömegekkel ke­rültünk kapcsolatba, ame­lyek eddig távol álltak pár­tunktól. A nép kipróbálta pártunkat, elutasította a rá­galmakat, hogy valamiféle külső központból irányítanak bennünket. Ami pedig fel­adatainkat illeti, mi arra összpontosítjuk erőinket, hogy a nép akaratát megva­lósításhoz segítsük, hozzájá­ruljunk az igazi változások­hoz, szolgáljuk a változást akaró erők egységét és kö­zös küzdelmét. Nukleáris tervezőcsoport Kedden a skóciai Gleneag- lesben, Edinburgh közelé­ben, Joseph Liins NATO-fő titkár elnökletével megnyílt az Atlanti Szerződés nukleá­ris tervező csoportjának harmincadik ülése. A kétna­pos tanácskozáson 11 ország hadügyminisztere, valamint Görögország és Luxemburg NATO-nagykövete vesz részt. Nem képviselteti magát Franciaország, amely 1966­Merénylet Háromra emelkedett a kedd délelőtti antwerpeni pokolgépes merénylet halá­los áldozatainak száma, s csaknem százan megsebesül­tek — tizenhatan közülük súlyosan. A robbanás délelőtt 9 óra 5 perckor történt, nem sokkal azután, hogy a kör­nyék gyémántkereskedő üz­letei kinyitottak, és mintegy félórával azelőtt, hogy el­kezdődtek volna a zsidó új­év második napjának szer­tartásai a közeli zsinagógá­ban. Szemtanúk szerint előző éjjel állt be az utcába egy sárga mikrobusz, a vezető elakadást jelző háromszöget helyezett el mögötte, befüg­ban kilépett az Atlanti Szerződés katonai szerveze­téből, és Izland, amely nem tagja a nukleáris tervező csoportnak. Az ülés hivatalos főtémá­ja, annak a stratégiának a meghatározása, amelyet Washington a november 30- án kezdődő genfi szovjet— amerikai fegyverzetcsök­kentési tárgyalásokon követ­ni kíván. Belgiumban gönyözte az ablakokat, majd távozott. A hírügynökségi jelenté­sek szerint az anyagi kár tetemes: több épület veszé­lyesen megrongálódott, s a bezúzott kirakatüvegek, szétrombolt üzletek és iro­dák helyén mihamarabb új­ra meg kell indítani a pezs­gő gyémántkereskedelmet. aminek — a csiszolással együtt — fél évezredes ha­gyománya van a belga kikö­tővárosban. A PFSZ brüsszeli irodája elítélte a merényletet és el­határolta magát attól. Izra­el belgiumi nagykövete „pa­lesztin terroristáknak” tu­lajdonította a robbantást, bár erre konkrét bizonyíté­kot nem tudott szolgáltatni. Nyugat-Szahara Kiújultak Nyugat-Szaiharában ismét kiújultak a harcok a terü­let függetlenségéért küzdő Polisario Front egységei és a területet megszálló marok­kói csapatok között. A har­cokról és a veszteségek mé­reteiről ellentmondó jelen­tések érkeztek. A Polisario Front képvi­selője Algírban úgy nyilat­kozott, hogy a front egysé­ged elkeseredett harcok árán ellenőrzésük alá vonták a Gueltat Zemmur-i marokkói helyőrséget. A harcok során megsemmisítették a 2600 marokkói katona állomáshe­lyéül szolgáló helyőrséget és a harcok lelőttek két marokkói harci repülőgépet. Ugyanakkor a MAP ma­rokkói hírügynökség a ma­rokkói egységek győzelmé­ről számol be. A jelentés szerint Gueltat Zemrnur tér­ségében a hat éve tartó si­vatagi háború legnagyobb csatájában az ellenfél ezer katonáját tették harcképte­lenné. Kurt Waidheim ENSZ-fő- titkár tűzszünetre szólította fel a szembenálló feleket. Egyelőre azonban semmi jel sem utal arra, hogy az egymással harcban álló fe­lek tűzszüneti egyezményt készülnének kötni. Megharapta a kígyót Toh Kam Wah a maláj őserdőben folytatott békavadá. szat közben arra lett figyelmes, hogy egy ötméteres óriáskígyó szorosan a testére fonódik. Beleharapott a hüllő farkába, mire az egy pillanatra lazított a szorí­táson. A maláj ekkor elő tudta rántani vadászkését és végzett a Python Regius faj sebzett farkú példányú val. Aki nem hiszi, járjon utána a New Straits Times című Kuala Lumpur-i újságnál. —( Külpolitikai kommentárunk )— Vihar egy kijelentés körül NYUGAT-EURÓPA BIZTONSÁGI ÉRDEKEI nem feltétlenül esnek egybe az Egyesült Államokéval — ezzel a tényezővel Washingtonnak márcsak taktikai szempontból is egyre inkább számolnia kellene. Miközben azonban számos nyugat-európai, sőt NATO-ország még kormányszinten is érzékelteti azt az aggályát, amely szerint Washington „adott eset­ben” kész nukleáris hadszíntérre tenni Európát; Ronald Reagan kijelentette, hogy a maga részéről elképzelhetőnek tartja „korlátozott” nukleáris össze­csapás bekövetkezését Európában — anélkül, hogy ez általános atomháborúhoz vezethetne. Magyarul, pontosabban a húsbavágóan érintett nyugat-európai érdekeltek nyelvén ez annyit jelent: — az amerikai elnök szerint — hogy Amerika „megúszhatja” a sa­ját földjén bekövetkező pusztulást, „csak” Európa jelentős része pusztulna el. NEM KELL NAGY FANTÁZIA annak megértésé­hez, miért keltett kontinensünk nyugati felében a szokásosnál is nagyobb vihart ez a meglehetősen fe­lelőtlen elnöki nyilatkozat. Csak egy a számtalan riadt visszhang közül: Hans Koschnick, a nyugat­német kormánypárt, az SPD egyik legilletékesebbje, biztonságpolitikai szóvivője (egyébként Bréma pol­gármestere) például felszólította az amerikai kabine­tet: foglaljon állást az elnök kijelentésével kapcso­latban ! AMÍG TARTOTT AZ AMERIKAI ATOMMONO­PÓLIUM, az USA alapdoktrínája a helyi atomhábo­rúk lehetőségének tagadása, az „általános elrettentés” koncepciója volt. Az odaát is elismert egyensúly idején (és aligha véletlen, hogy erre az időszakra esett az enyhülési politika sikersorozata, Helsinkivel megko­ronázva) Washingtonban — joggal — „a kölcsönös megsemmisítés lehetőségéről” beszéltek, közvetve el­ismerve ezzel a nukleáris háború teljes értelmetlen­ségét. Amióta a Fehér Házban és környékén az erő- politika, a szovjetellenesség „héjái” jutottak hatalom­ra, ez az egyedül józan — mert tényeken alapuló — doktrína is megváltozott és átadta helyét a „meg­nyerhető”, a „korlátozható” atomháború elképesztően cinikus és embertelen alapállásának. Amire eddig Washingtonban „csak” célozgattak, azt az Egyesült Államok elnöke most kimondta. Az első visszhan­gokból kiderül, hogy ma is érvényes a régi igazság: aki szelet vet, ne csodálkozzék, ha vihart arat. Harmat Endre Holnaptól Mexikóban Észak-Dél párbeszéd A tanácskozás egyik résztvevője, Francois Mitterrand (bal­ra), francia államfő López Portillo mexikói elnök társaságá­ban ' (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Minden készen áll airra, hogy a mexikói üdülőhelyen, Cancunban csütörtökön 22 ország állam, és kormány­főinek részvételével megkez­dődjék az úgynevezett Észak—Dél párbeszéd csúcs- értekezlete. A kétnapos találkozón a következő napirendi pontok­ról folytatnak „kötetlen vé­leménycserét”: a) az élelme­zési helyzet és a mezőgazda­ság fejlesztése; b) az alap­anyagok termelésének iparo­sítása, nemzetközi kereske­delem; c) az energiahelyzet; d) pénzügyi problémák. A cancund csúcson a kö­vetkező nyolc fejlett tőkés ország (a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Ka­nada, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy- Britannia, Svédország) és 14 fejlődő állam (Szaúd-Arábia, Algéria, Banglades, Elefánt­csontpart, Kína, Fülöp-szige- tek, India, Nigéria, Tanzá­nia, Jugoszlávia, Mexikó, Guayana, Venezuela és Bra­zília) vezetői vesznek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents