Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-20 / 246. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981. október 20., kedd Zokogó Majom BEVALLOM. Bárány Tibor nevét is csak félfüllel hallottam, ismertem eleddig. Regényét, a Zokogó Majmot nem olvastam, s ha nem csalódom — aligha, mert próbáltam — nem is kapható e „forgatókönyv” a boltokban sem. Mindezt csak azért bocsátottam előre, hogy a tisztelt olvasó is tudja azt, amit én nem tudtam, illetőleg csak utólag tudtam meg, hogy: vele együtt én is először találkoztam ennek az „élhetetlen családnak" a történetével. Nincsenek előítéleteim, nincs összehasonlítási alapom, tehát nem szembesíthetem a képernyőn látott hőseit az olvasás nyomán bennem megszületett hősök arcmásaival, viselkedésükkel, gesztusaikkal, hangjukkal. Egyszóval: bár regényadaptáció volt a Zokogó Majom, a számomra mégis eredeti tévé alkotásnak számított. És gondolom így volt vele a televíziónézők túlnyomó többsége is. Az ötrészes családregény Úgy kezdődik, hogy a huszas évek Erdélyében, Kolozsvárott, Vincze Béla pékmester, újabb találmányon töri a fejét. Az újabb és természetesen ismét bukásra ítélt fantazmagóriája azonban nem egyszerűen egy habókos ember megszállottsága, hanem egy irreálisan reális világban egy realitást teremteni akaró irrealitás ez, a meg-, és felkapaszkodás lehetősége —, az élet lehetősége. És Vincze örökös felfedező mániája, újabb és újabb bukása, emberileg a mind mélyebbre merülésének története közben egy egész család, sőt a huszas, harmincas, majd az ötvenes évek elejének történeti és történelmi pannóját kapjuk a képernyőn. Jellemek és j ellem telenségek. kitartó hit, lumpenné vált proletár. Egy idegen világban Kay azt mondta nekem, hogy az „Intermezzo” amerikai változatának David O. Selznik lenne a producere, aki az „Elfújta a szél” című filmet forgatta. Emlékszem azt mondta, jól fontoljam meg, mert itt bizonyára nagyon boldog vagyok. Én arra gondoltam: Ha Amerikában minden ember olyan kedves, mint ő, akkor megpróbálom. Figyelemre méltónak találtam, hogy Pét tér támogatta a gondolatot, hogy Amerikába utazzam. Nagyon nagyvonalú volt, és ragaszkodott hozzá, hogy kihasználjam a lehetőséget. Ha 'azt mondta volna, „nem szeretném, hogy elmenj”, bizonyára nem utazom el, mert akkoriban mindenben, amit tettem, teljesen ráhagy atkoz- . tam. Egyáltalán nem volt saját véleményem, ö és az édesanyja törődnének Piával. /'Amikor 1030. május 6-án k „Queen Mary”_n megérkeztem New Yorkba, Kay Brown fogadott. Kay és én vonattal utaztunk keresztül Amerikán Los Angelesbe. David O. Selznik nem volt Ott a pályaudvaron. Naivsá- gorr.ban azt hittem, ott fog várni, és a karjába zár. Hollywoodba utaztunk, ahol Selznik lakott. Néhány napig a vendége lehettem. hatalmasok és alkalmazottak, pincérek, kurvák, katonák, elbukó kisemberek, talpon maradó talpnyalók, a tisztes munka és, az anyai, az as&zonyi hit elszántsága és mindig és mindenek mellett a mindent be-, és megmutató nagy akvárium, a Zokogó Majomhoz címzett kocsma. Az élhetetlen család történetének tükrében egy élni akaró közösség kialakulásának vajúdása ez. A film végén romjaiba hull a Zokogó Majom, s véle lezárulni látszik egy korszak, amelyet sok más „élhetetlen” család is megszenvedett, de amelyet megélt, túlélt, átélt, ez s mert hite volt, akaratereje, becsülete is végsőso- ron, hét optimizmusa is lett a jövőt illetően. VALÓJÁBAN nem is Vincze Béla, a feltaláló pék története a Zokogó Majom, hanem egész Erdélyé, sőt talán egész Közép-Kelet-Eu- rópáé, amely világsorozatban termelte meg minden e táj országának élhetetlen családjait, Vincze Béláit és Böskéit, a családot, a hitet tartani tudó Erzsikéit. — a bukások sorozata ellenére is az élet folyamatosságát. Hogy regényt — mert, hogy adaptációról van szó, mégiscsak ez az igazság — mélyebb és árnyaltabb, hogy az apró kis történetek ott hatalmas epikus folyammá egyesülnek, hogy a szereplők kidolgozottabbak, jellemük összetettebb, az kikövetkeztethető az ötrészes tévéfilmből. A gyakorló, s különösen az immár eltűnt korokat megélt és megért néző kiérzi a villanásnyi jelenetek, a néha indokolatlannak tűnő, előzmények nélkülinek érzett szituációkból is, hogy amit lát, az gyakran jelzés inkább, mint a lényeg. Várkonyi Gábor rendezése Talán Irene, a felesége együttérzett a szegény, naiv svéd lánnyal, aki egyedül van, nem beszéli jól a nyelvet és talán elveszne a Beverly Hills Hotelben. Mikor fel vittem a bőröndömet a vendégszobába, Irene végigmérte, majd megkérdezte: „A többi bőröndje később érkezik?” Először azt hittem, nem jól értettem, majd azt mondtam: „Ez az egész csomagom.” — „De három hónapig fog itt maradni!” — „így van.” — „Ügy véli. hogy elég ruhát hozott?” — „Mire kellenének a ruhák?” — válaszoltam. „Egész héten a stúdióban dolgozom, ott jelmezeket hordok, a hétvégére pedig hoztam néhány könnyű ruhát, és egy fürdőruhát. Ez teljes mértékben elég.” „Hozott legalább egy estélyi ruhát?” — „Igen. Az utolsó filmemben viseltem egy nagyon szép estélyi ruhát, ami annyira tetszett, hogy a végén megvásároltam a filmtársaságtól.” — „És hol van a sminkesbőröndje?” — kérdezte Irene hallatlanul idegesen. „Nincs, nem használok make-upot.” — „Azt akarja mondani, hogy nem tesz fel semmit?” — kérdezte Irene. — „Nem” — ismételtem meg. — „Oh” — mondta Irene, és hihetetlenül nézett rám. „Isten hozta Hollywoodban!” mindezek ellenére is igen figyelemre méltó, lényeg retörő, pergő ritmusú, ugyanakkor még véletlenül sem volt kapkodó. Apró kis részletek felvillantására is volt ideje, eltűnődni a kamerák segítségével egy kopott utca közepén heverő káposztafejen, egy . virágcsokron, vagy egy horpadt lavóron, mert ezek önmagukban néha többet tudtak jelezni, elmondani, a korszakról, mint dialógok egész sora. Madaras József Vincze Bélája egysíkúvá vált a sorozat végére. Igaz, nem csak ő tehet róla, talán már a regényben is így irattatot! meg: nincs változása, alakulása, legfeljebb „feltalálói” küzdelme válik mind tragikomikusabbá. De tartozom azzal az igazságnak, hogy most már nehezen tudnék elképzelni egy más alkatú, mozgású Vincze Bélát- Hámori Ildikó Erzsiké- je azzal vált, válhatott nemcsak hitelessé, de a tévéfilm igazságának alapgondolatának hordozójává is, hogy hallatlanul . fegyelmezett, visszafogott, szinte eszközte- len (?) alakítással formálta meg a tántoríthatatlanul reális munkásasszonyt — a pék feleségét. bánsági ildikö Böské. je oly sokszínű, oly drámaian mély, annyira vibráló, sokoldalú, hogy egymaga játéka szinte képes lett volna a teljes képet megrajzolni a kolozsvári világnak. Szom. bathy Gyula Kis Hectora sokáig emlékezetes lesz a néző, de gondolom a színész számára is, olyannyira karakterisztikus, egyszerre szánandó és megvetendő figurát teremtett. Az igazán népes szereplőgárdából feltétlenül külön is szót érdemel még Hégi István és Kovács János. Gyurkó Géza Utána azt mondta, vacsorára hívták a barátai, és nagyon örülne, ha elmennék vele. A férje késő éjszakáig dolgozik. A vacsora a „Beachcom- ber”-ben zajlott le, egy ismert hollywoodi étteremben, ami mély benyomást gyakorolt rám. Még soha nem láttam ilyen éttermet, és nem értettem, mi szerepel az étlapon. Az italokat kókuszdióhéjban és gyümölcsökben szolgálták fel... Idegen világban éreztem magam. Tanulják meg a nevem Vacsora után egy magánházba mentünk. Ott még több vendég volt, akik azért jöttek, hogy megnézzenek egy filmet. Közben újra meg újra megkérdeztem Irene-t, hogy nem jön-e még a férje. Biztatott, hogy majd később, aztán olyan érdekes lett a film, hogy teljesen elfelejtettem David O. Selzni. ket, míg valaki meg nem kopogtatta a váltamat. és azt nem mondta. Mister Selznik a konyhában tartózkodik, és szeretne megismerkedni velem. Körülbelül hajnali egy óra lehetett, mikor rátaláltam — a konyhaasztalon fekve. Mindenesetre nekem úgy tűnt, hogy keresztben fekszik az asztalon, miközben töménytelen mennyiségű ételt tömött magába. Mikor beléptem az ajtón, rám meredt, és azt mondta: „Úristen! Vegye le a cipőjét!” — „Nem segítene” — válaszoltam. „Nagyon lapos sarkú cipői hordok.” Sóhajtott. Megkérdeztem, nincs-e ellene kifogása, ha leülök. „Természetesen nincs” — felelte. Egy idő múlva azt mondta: „Feltételezem, osztja a véleményemet arról, hogy meg kell változtatni a nevét.” Meglepetten néztem rá, és megráztam a fejemet. „Kezdjük a keresztnévvel” — folytatta. „Az Ingrid lePrúféta. Tóth József faszobrász gyöngyösi kiállításának egyik alkotása (Fotó: Köhidi Imre) Az örök Gina Lollobrigida szombaton a venezuelai Caracasban bejelentette, hogy több éves ki. hagyás után visszatér a film világába. Utoljára 1977-ben forgatott. Az állítólag csak 47 éves filmsztár. tegnap utazott New Yorkba, hogy új szerepéről tárgyaljon. Első lehetőségét 1947-ben kapta, azóta olyan rendező nagyságokkal dolgozott együtt, mint King Vidor, René Clair és Vittorio de Sica. hetetlenül hangzik. Minden amerikai Ein-gridnek ejtené. És a Bergmanf Túlságosan német, érti, mire gondolok ... Biztosan nehézségei lesznek Németországgal, és mindenki azt gondolná, hogy német színésznőt szerződtettünk, és senki nem akarná megnézni a filmjét. A férje neve, Lindström pedig, úgy hangzik, mint a Lindberg — tudja, a híres repülőről van szó. Ö egy népi hős, itt mindenki csak Lindynek hívja. Mi lenne, ha Lindynek neveznénk el?” Megráztam a fejemet. Nagyon hűvös és nyugodt maradtam, de éreztem, amint percről percre haragosabb lettem. „Senkinek a becenevét nem akarom. Egyáltalán nem akarom megváltoztatni a nevemet Ingrid Berg mannák hívnak, és az embereknek meg kell tanulniuk helyesen kimondani a nevemet. Ha megváltoztatom a nevemet, és ha Amerikában nem fognak szeretni, hogy állok elő, ha visszatértem Svédországba!” Selznik vett magának még valami ennivalót, kissé zavartan rám nevetett majd elejtette az ügyet: „Okay, okay, erről majd később még beszélhetünk. Ezenkívül még néhány dolgot kell korrigálnunk magán: A szemöldöke túlságosan vastag, a fogai sincsenek egészen rendben és egyáltalán...” Most aztán végleg elegem lett : „Azt hiszem, nagy hibát követett el, Mr. Selznik” — mondtam. „Ügy látszik, zsákbamacskát vásárolt. Azt hittem, látta a filmemet, az „Intermezaó”-t, és tetszettem magának. Most, hogy már látott, mident meg akar változtatni rajtam. Ezek után inkább lemondok az egészről. Nem kell többet beszélnünk erről, nem akarok több bosszúságot okozni magának. Egyszerűen elfelejtjük az egészet Holnap az első vonattal visszautazom.” Következik: 14. „A lányon nem változtatunk...” t SZOMSZÉDOLÁS Az ágyúk tüzében született A Csehszlovák Néphadsereg Vit Nejedly Művészegyüttese Gyöngyösön szerepelt Sokadmagammal hallgatom, nézem ezt az együttest, és valahogy állandóan arra kell gondolnom a műsor közben is, hogy ezeknek a csupa jókedv, csupa élet fiataloknak, lányoknak és fiúknak az elődei már a második világháború idején is azt tették, amit kései utódaik: énekeltek, táncoltak, zenéltek. Lelkesítették harcoló társaikat. Miközben azok az ütközetre, az újabb rohamra készültek, ök nemcsak a győzelemről, hanem annak ikertestvéréről, a békéről is szóltak. Micsoda erő és hit kellett e feladat vállalásához. Akkor a szovjetek mellett küzdő csehszlovák zászlóalj parancsnoka, Ludvik Svoboda kérte meg a moszkvai rádió külföldi adásának fiatal szerkesztőjét, a cseh zeneszerzőt, Vit Nejedlit, csatlakozzon az egységhez. Alakítson meg annak keretében egy művészegyüttest. Az első lépcső: egy fúvószenekar. Aztán egyre nagyobb lett a kis csoport, hogy eljusson a mai keretekhez: a szimfonikus zenekarhoz, a férfi énekkarhoz, a baletthez, valamint a tánczenekarhoz., a vokális és a szórakoztató együtteshez. Mindez azt a fajta törekvést jelzi, amit esztrád néven szoktunk emlegetni. Ha ezt igényesen művelik, akkor olyan programot sikerül kialakítani, amely egy-egy előadás nagyon összetett közönsége minden tagjának tud élményt nyújtani. Ezt láttuk, hallottuk most is Gyöngyösön. A béke védelmezőinek címet viselő műsor sokszínűén és szuggesztív erővel állt össze egy olyan, jól komponált egésszé, amely méltán aratott sikert. Főként az énekesek serkentették tapsra a közönséget. A férfikar (Fotó: Szabó Sándor) erőteljes előadásmódján hangzott fel például Kodály műve is, a FelszáUott a páva. Nemcsak udvarias gesztusként épült be a programba ez a kompozíció más magyar darabokkal együtt, hanem a műsor fő mondanivalója, a béke jegyében is. A világot járt, többszörösen kitüntetett együttes gyöngyösi vendégjátéka azt juttatta az eszünkbe, hogy ezt a fajta szomszédolást jó lenne gyakoribbá tenni. Hagyományaink, sokban közös történelmi gyökereink és mai baráti kapcsolataink is sürgetni látszanak ezt az igényt. Az együttes vezetője Stol- fa Jarosláv ezredes, a zenekart Babiczky Frantisek, az énekkart Sulc Zdertek vezényelte. A műsort konferálta Kucman Eta és Molnár László. Szívből örültünk a találkozásnak. G. Molnár Ferenc í Hatvani diákok a győztesek között Kazinczy-díjasok Vasárnap Kazinczy Ferenc egykori pátriájában^* Széphalmon az író múzeumánál ünnepélyesen nyújtották át az Édes apanyelvünk országos verseny legjobb eredményt elért versenyzőinek a díjakat. Ezúttal a gimnáziumok és a szakközépiskolák, illetve a szakmunkásképző intézetek versenyzőit minősítették, s emellett kiadták Sátoraljaújhely — a rendező város — emlékplakettjét is. Az idei vetélkedésben 19 megye, öt megyei város és Budapest gimnáziumainak és szakközépiskoláinak 62 versenyzője mellett az ország több mint 30 szakmunkásképző intézetének 59 tanulója vett részt. A diákoknak az írásbeli feladatokon túl háromperces szabadon választott szóbeli előadáson kellett számot adniuk nyelvhelyességi, kifejezésben, előadásbeli felkészültségükről. Megyénket négyen képviselték, közülük ketten jutottak a döntőbe, majd a nyertesek táborába: Barócsi János, a hatvani 213-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, illetve Sándor Katalin, a hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. A díjaikat Fleskó László Sátoraljaújhely város tanácselnök-helyettese adta át. Ezt követően az országos verseny résztvevői megkoszorúzták Kazinczy Ferenc síremlékét. Novemberben és decemberben Színházi esték Gyöngyösön A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ — többek között — arról nevezetes, hogy készséggel ad otthont az igazán színvonalas színházi produkcióknak. A hagyományokhoz híven novem_ bérre és decemberre ismét meghirdette négy előadásból álló bérletsorozatát. Az érdeklődők a hét végéig még jelentkezhetnek igényeikkel A két hónap alatt a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Színház társulata a Kaviár és lencsét viszi pódiumra. A szolnoki gárda a népszerű Koldusoperát, a Budapesti Játékszín a Kedves hazug, a Népszínház együttese pedig az Imádok férjhez menni című művet adja elő.
