Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az egri tanács összefogása a vállalatokkal XXXII. évfolyam, 242. szám ÁRA: 1981. október 15., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdték a szőlőoltványok próbaszedését Abasár, Márkáz, Nagyréde felkészült a munkákra Lassan lejár a szüret ide­je, majd jön egy fagyos éj­szaka, hogy a tőkéket meg­fossza levelüktől Is. A kö­vetkező Időszak pedig már az oltványtermesztés záró aktusáé: gépek szedik ki a főidből a gonddal ápolt vesszőket, hogy az osztályo­zást, válogatást kővetően közös gazdaságokban, kis­termelőknél találjanak gaz­dára. Megyénkben három termelőszövetkezet — Nagy­réde, Abasár, Márkáz — foglalkozik intenziven olt­ványtermeléssel, s a tagok által kiültetett vessző meny- nylsége ez évben meghalad­ta a tízmilliót. Mindenütt tisztes anyagiakat ígérve a gazdaságoknak. Az abasÓTi Rákóczi Ter­melőszövetkezet portáján Rudas Sándor elnökkel be­szélgettünk a termelési ág jelenéről, a benne rejlő le­hetőségekről. Elmondotta, hogy a visontaiaktól bérelt földterületen már megkezd­ték az oltványok próbasze­dését, jövő héten pedig tel­jes erővel indul a munka. A kétszáztíz család és egy közös munkabrigád által elő­állított, földbe juttatott és fölnevelt oltvány darabszá­ma elérte az ötmilliót, ami­ből az osztályozást követően csaknem két és fél millió lesz értékesíthető. Ebből, be­leszámítva az exportpiacot is, megközelítően ötvenmil­lió forint árbevételre számí­tanak. Ami az alapanyagot illeti, gondjaik a vadvessző­vel voltak, továbbá annak a hátrányát érzik, hogy nincs hűtőtárolójuk. E tekintetben most mégis előbbre lépnek: mint rendszergazda, a Gyöngyös—domoszlód Állami Gazdaság biztosít a „ leter­meléshez" bérlet formájában hűtőkapacitást. Az oltvány­kiszedő gépek műszaki álla­pota egyébként jó, előkészí­tették a szállítójárműveket is, mint ahogyan a főbb mozzanatokat magában fog­laló betakarítási terv bizto­Tavasszal munkagép segítségével készítettek úgynevezett bakhátakat az oltványoknak az abasárlak sítja a munkálatok zavarta­lanságát. Arról is szó esett találko­zásunk alkalmával, hogy az elmúlt év oltványtermése nem úgy váltotta be az aba- sáriak reményét, mint aho­gyan erre számítottak. Több partnergazdaság beruházási gondok miatt visszalépett a vételtől, hatmillió forinttal rövidítve meg a Rákóczi Termelőszövetkezetet. Mint Rudas Sándor megjegyezte, az új esztendő sem kecseg­tet több jóval. Bár minőségi­leg jobb az idei oltvány, a Kertészeti Termékeket For­galmazó Társulással kötött szerződések már most mó­dosultak, 450 ezer vessző ér­Asszonyok helyezték földbe a vesszőket, nagy szakértelem­mel (Fotó: Szabó Sándor) tékesítése vált kétségessé. Amit tudnak: a Külkeres­kedelmi Minisztérium az ex­port irányában tájékozódik, ök maguk ugyanekkor tíz százalékig terjedő árkedvez­ménnyel igyekeznek kedvet ébreszteni minden fronton az oltványvásárlásra, szőlőtele­pítésre. A vezetőség ilyes­féle döntése egyébként biz­tonsági célt is szolgál! A három említett terme­lőszövetkezet közül a mar- kazá Mátravölgye termeli a legkevesebb oltványt, összes évi árbevételét tekintve azon­ban itt is nagy jelentőségű az idén kiültetett kétmilliór nyi vessző. Fölszedés, osztá­lyozás után 14—16 millió fo­rintra számít belőle a tag­ság. Az oltvány értékesítésé­ben felerészt az egri bor­kombinát segíti őket, az elő­állított vesszők másik felé­nek maguk keresnek piacot. Koren János főmezőgazdász ugyanekkor megjegyezte, hogy következetesen csak annyit oltanak, amennyire szerződésük van. Ez a szám a pillanatnyi felmérések sze­rint jövőre két és fél millió darabra emelkedik, amit az egész tervcdklusban meg sze­retnének tartani. Tárolási gondjuk nekik is van! A problémán azonban igyekez­tek túltenni magukat. Ügy szerződtek a partnergazdasá^ gokkal, hogy azok osztályo­zás után azonnal elszállítják a megvett szőlő vesszőt. A termelés körülményeit javít­ja továbbá az 1982-ben meg­valósuló hütőtároló, amely befogadja majd az egész európai simavessző-mennyi- séget, s a gyöngyös—domosz- lóiaknál csupán a vadalanyt kell elhelyezniük. Végezetül említsük meg hogy mind Nagyrédén, mind Abasárom, Markazon folynak már az 1982-es esztendő olt- ványozási előkészületei is. Művelik a talajt, készítik a bakhátakat. És persze vár­ják a jó telet, amely ked­vező állapotot teremt az oltvány ki ültetéséhez. A világ kenyere — Eldobod a kenyeret? — kérdeztem, és saját mia­gam is furcsán vettem ész­re hangomban a döbbene­tét. Akkor jöttem haza egy hónap után a Pol Pót mé­szárolta Kambodzsából, ahol nagyon hamar meg­tanultam másképpen látni. Gyerekeket láttam, akik fél év kihagyás elteltévé] elő­ször ettek meleg ételt az UNICEF jóvoltából. Segí­tőtársaim és mosolygós szemű tolmácsnőm — a külügyminisztérium felelős munkatársa — fejadagját heitek óta a négy, házába fogadott gyerek között osztotta • szét. Egy is­kolásfiú pedig nem értette meg a fogalmat, nem lehe­tett neki megmagyarázni, mit jelent az, hogy cukor. És gyerekek, megint csak gyerekek, akik az őserdők­ben kószálva falevélen és bogarakon éltek, amíg rá­juk nem találtak a vietna­mi katonák. Azóta másképp figyelem a statisztikát, másképp hallgatom a híreket. A szá­mok, a százalékok a szí­vemig szúrnak. A Világbank felmérése szerint 780 millió ember olyan szegény, hogy egy­szerűen nincs módja ele­gendő élelmiszert vásárol­ni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint egymilliárdan nem jutnak rendszeresen napi élelemhez, és mintegy negy- venmiUióan állnak — ? — az óh'halál szélén. Az űr- siklő, a napelemek, a lézer- technika korában. A XX. század végének legsúlyo­sabb ellentmondásai tük­röződnek az adatokban, té­nyekben. Az NSZK-iban az egy fő­re jutó napi protein meny. nyisége nyolcvankét és fél gramm. Indiában hat gramm. Az USA-bán a köz­terek, a temetők, a golf­pályák füvére annyi mű­trágyát szórnak ki, ameny- nyivel India megtermelné gabonaszükségletének hi­ányzó mennyiségét Lesz-e elegendő élelem? Segít-e megszülető gyere­kein a világ? Fel tudja-e nevelni őket? Ügy tűnik, ki kell áb- rándutoi abból az illúzió­ból, hogy a tudományos­technikai forradalom elő­rehaladtával automaitiku- j san megoldódik a világ élelmiszer-ellátásának hely­zete. 1952—62. között még évente egy százalékkal nőtt a világban az egy főre ju­tó élelmiszer-termelés. A következő évtizedben már csak 0,8, 1970. és 1976. kö­zött pedig mindössze fél­százalékos volt ez a növe­kedés. A fejlett európai or­szágokban — beleértve az európai szocialista országo­kat is — az élelmiszer­termelés mértékének emel­kedése évi 3,1 százalékról 2,3 százalékra esett vissza. A mai világélelmezési nap jó alkalom arra, hogy a földön dolgozó mezőgaz­dasági munkástól a világ- politikát befolyásoló diplo­matáig, kormányfőig a leg­gyorsabban megoldandó gondunkra, a világ kenye­rére gondoljunk mindvala­mennyien. Szigethy András Kincsünk a barokk és a modern város Megítélés kérdése, hogy sok-e, vagy kevés 1 milliárd 295 millió forint. Egy tény: az elmúlt öt esztendőben ennyit költött a megyeszék­hely tanácsa a barokk —és mégis ízlésesen ,modem — város szépítésére, fejleszté­sére. S mi sem jellemzőbb a helybeliek, illetve az itte­ni üzemek, vállalatok, szö­vetkezetek kollektívájának egészséges lokálpatrio­tizmusára, mint az, hogy 126 milliót ért az or­szág harmadik leglátoga­tottabb idegenforgalmi köz­pontjáért végzett társadalmi munkájuk. Mindez tegnap hangzott el azon az értekez­leten, amelyet a városi ta­náccsal összefogó testületek, vállalatok vezetőinek részvé­telével tartottak a városhá­zán. Dér Béláné elnökhe­lyettes mindenekelőtt arról szólt, hogy e közös összefo­gás eredményeként mennyit gyarapodott a jeles törté­nelmi hagyományokkal büsz­kélkedő megyeszékhely: több mint 3400 lakás épült, új bölcsődék, óvodák, iskolák nyitották meg kapuikat, 207 millióba került a belváros rekonstrukciója, s hozzávető­legesen 600 milliót költöttek a pincerendszerre és a ve­szélyeztetett utak, hidak rendbehozatalára. A VI. ötéves tervben is számos feladat vár a tanács­ra és a testület munkáját se­gítő, támogató intézmények, vállalatok, szövetkezetek dol­gozóira, a város lakóira. A tihaméri területen például egy új lakótelep nő ki a földből, de folytatódik a csebokszári, a lajosvárosi, és a Grónay-negyed építése. A tanács számít a vállalatok koordinációjára, a szövetke­zeti lakásépítés szervezőire, illetve a magánépítkezőkre, akiknek a tájékoztatására például információs irodát, illetve bemutatótermet hoz­nak létre, hogy megköny- nyítsék az otthonteremtést. A tervek szerint 1985-ig 160 bölcsődei, kétszázötven óvo­dai és az első ütemben száz szociális otthoni férőhelyet létesítenek, a város iskolái negyvennégy tanteremmel bővülnek. De jobb lesz a közműellátás; a kereskedelmi hálózat, az egészségügyi in­tézmények is korszerűsöd­nek a jövőben. Minderre 1 milliárd 619 millió forint jut majd — s amivel kiegé­szíthetik a helybeliek: 100 millióra rúg, társadalmi munkában! Egert a közelmúltban egy országos rangsorolás hazánk legtisztább városai között tartotta számon. Nem vélet­len hát, hogy a tanács min­denkitől — és minden érin­tett vállalattól — azt kéri: ne adjuk alább! Tartsuk tisztán környezetünket, ve­gyünk részt a városszépítő társadalmi munkaakciókban, az őszi fásításban, terepren­dezésben. Amit azonban — az eddigi jó együttműködés alapján — kémek a város vezetői: a vállalatok vállal­janak részt a sportlétesítmé­nyek hálózatának bővítésé­ben és fenntartásában, a le­endő 200 személyes szociális otthon építésében, a korsze­rű piaccsamok megvalósítá­sában, illetve a modern, ké­nyelmes lakótelepi és kert­városi otthonok tető alá ho­zásában. A tegnapi tanácskozáson egyébként az egri vállalatok képviselői azzal mondtak igent, hogy: „közös kincsünk a barokk és a modem város". Az ülés napirendjén: Eger (Fotó: Perl Márton) Javuló utazási feltételek a vasótun Tanácskozás a MÁV-nál Több expressz, és gyors­vonat, rövidebb menetidő — javítja a vasúti személyszál­lítást a MÁV. Szerdán a MÁV vezérigazgatóságán a VI. ötéves tervidőszak végé­ig várhatóan növekvő utas- forgalomra való felkészülés­ről tartottak értekezletet. A vasút 1982-ben 278 mil­lió utasra számít, akik kö­rülbelül 13,8 milliárd kilo­métert fognak megtenni, a hazai vasútvonalakon. Ek­kora forgalomhoz a vonatok évi teljesítőképességét 3—4 százalékkal kell emelni. Az előrejelzések szerint várha­tóan megváltoznak az uta­zók igényei is, többen kíván­nak majd expressz- és gyors­vonattal utazni. A számítá­sok szerint a tervidőszak­ban e vonatok forgalma 10— 15 százalékkal emelkedik. Ezért bővítik az expressz- vonat-hálőzatot, több gyors­vonatot, de kevesebb távol­sági személyvonatot indíta­nak. A vasútvonalak korszerű­sítése mellett már megkezd­ték a belföldi és nemzetkö­zi utazási igényekhez igazo­dó, kényelmes, és megfelelő biztonsági berendezésekkel felszerelt személykocsik be­szerzését. Az idén 30 darab, 160 kilométeres sebességre alkalmas, nagy teljesítmé­nyű hűtőszekrényekkel fel­szerelt, tágas, kényelmes ét. kezési lehetőséget nyújtó, NDK-gyártmányú étkezőko- csival gazdagodott ja vasút. Ezek a jelenlegi menetrend szerint már több belföldi és nemzetközi vonattal közle­kednek. Az új kocsikkal tel­jesen megszüntették a koráb­ban sok panaszra okot adó „fülkeszolgálatot”. A jelentős fejlesztési in­tézkedések megteremtik a le­hetőséget a menetrend szer­kezetének megváltoztatására. Már 1982-ben a Budapest— Szeged közötti villamos von­tatás bevezetésével, 15—25 perccel rövidül a menetidő.

Next

/
Thumbnails
Contents