Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-02 / 231. szám

* KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG 1981. október 2., péntek-étnÉ£ asctesj SÍNEM fogunk HAZATALALNI..-lü’íg \ énrio. Beszélgetés Madaras Józseffel ^o^nß ß >Isí -asb'J iaftllU -öle >lßm -^d MIM ní3di‘3í ,'-nNem emlékeztet a muta­tós, daliás filmcsillagokra. Mégis, ha megjelenik, föl kell figyelnünk rá.' Robba­násra kész alkat, feszültség­gel teli, vibráló jelenség. Sokféle szerepben játszott, szinte minden figurát nagy átéléssel formált meg. Any- nyira, hogy néha azonosítot­ták egy-egy alakkal, mintha csak neki, róla írták volna a történetet. Mások gyakran mondják róla, de magát ösztönös színésznek tartja-e Madaras József? — Az volt az általános vélemény, talán 1970-ig, hogy nem vagyok tudatos alakításaimban. Am sehogy- sem bizonyult ez helyesnek, hiszen sokféle szerepben sü­tötték ezt a bélyeget rám. A Pesti háztetők bandavezéré­ről az* állították, hogy ne­kem találták ki, a Rozsda- temetőről, hogy rólam szól, hasonlóan a Woyzeck-kel, a Pókfoci igazgatójával, vagy a Vigyorival. Ügy gondolom, hogy csak nagyon fegyelme­zett tartással lehet ennyifé­le „ö6ztönösséget” megvaló­sítani. — Az évek alatt persze én is változtam. Ha most kez­deném az életem, mindent másként csinálnék. Minden szorongást, rezdülést meg (Fotó: Veress Jenő) ... tudnék figyelni, az emberről teljesebb képet kialakítva. Akkor még precízebben al­kotnék meg egy-egy jellemet. Sorsformáló hatás — Milyen hatást tart leg­erősebbnek pályáján? — Számomra József Attila jelenti a legtöbbet. A sors közössége fűz hozzá: olyan dolgokról formált pontos ké­pet, amelyeket magam is át­éltem. Először még kötelező anyagként találkoztam alko­tásaival, amikor a főiskolá­ra jártam. A Rozsdatemető századik előadása után, 1964- ben összeroppantam, minden kiúttalanná vált, rám tört a halálfélelem. Jó tíz évig or­vostól orvosig vándoroltam. Akkor ismerkedtem meg a költő pályájával, s közelebb­ről verseivel. Négy-öt évig szívósan kutattam nyomait. Kifaggattam, akit még élve találtam hozzátartozód, bará­tai közül. így jöttem rá, hogy milyen hiányokkal, fáj­dalmakkal küszködött. Pél­dául az édesanyjáról írott költeményei azért olyan gyö­nyörűek, mert soha életében nem talált valójában rá, el volt szakítva tőle. Szeretet nélküli űrben élt. Ekkor láttam úgy, hogy versei nekem való „imák”. Különösen azért, mert ebben az időben olvastam arról, hogy halála napján elmesél­te, miként gyógyulhatna meg. Elhatározta: ezentúl rend­szeresen fát vág és sokat sé­tál. Követtem „kúráját”: fi­gyelmet fordítottam kondí­ciómra, azóta is rendszere­sen sportolok. — Tehát a költőnek kö­szönheti az életét? — Így is fogalmazhatnám. Az ő tapasztalatai, szenvedé­se s az akarat segített ki a kátyúból. De én tagadom azt is, hogy ő öngyilkos lett. Szerintem baleset volt. Or­rá tudott volna lenni baján, rájött a gyógymódra. A végzetes napon már ter­veket is szőtt, fordításba kezdett, sokat gondolt a jö­vőre. A szárszói pályaudva­ron csak át akart bújni két álló tehervagon között, mi­kor a vonat véletlenül elin­dult. Erre utal a halálos seb is: egy kampó vágta fejbe,s még igyekezett megkapasz­kodni. Különben is, miért ölte volna meg magát ilyen módon: néhány perc múlva jött a gyors, ha ez lett vol­na a szándéka, az alá vet: magát. Az állomáson sötét volt, nem láthatták, s ő sem vehette észre az indulást. Én így tudom összerakni a tör­ténteket. .. A legfontosabb bizonyíté­kom persze csupán belső ta­pasztalásom, logikám: úgy érzem, lett volna ereje ah­hoz, hogy éljen. A színpad védettsége — Műsort állítottak össze Pécsi Ildikóval az elmúlt esztendőben a költő versei­ből. A közönség hogyan fo­gadta ezt a József Attila- képet? — Azelőtt úgy hittem, csak én vagyok abszolút hí­ve. Csalódnom kellett: min­denütt óriási tiszteletet, fi­gyelmet tapasztaltam. Bib­liaként hordtam költeménye­it mindenfelé, s templomi csend fogadott Ügy érzem, engem igazolt a lelkes fo­gadtatás. A műsorunk címe: Kései sirató. Ez arra utal, hogy milyen fájdalmasan ké­sőbb jött ez a siker, dicsőség. Akkor, mikor már nem le­hetett része belőle. Míg élt, bántották. De ma is megtör­ténnek ilyen esetek. — Másféle alakításaira, például filmszerepeire mi­lyen hatással volt a költő, a vonzalom hogyan épült be művészi hitvallásába? — Nehéz mesterség a mi­enk. A lélek mozgásaiból kell megteremteni a játék­állapotot. Szerintem nincs nagyobb érték a természe­tességnél. Ennek tudatosítá­sában segített József Attila zsenialitása. Gyermekko­runktól hordozzuk magunk­ban a fájdalom emlékképeit: ezeket kell feltárnunk, hogy mi színészek, örömet szerez­hessünk másoknak. Nagy hiányok, vágyak, szenvedé­sek: ebből áll az életünk. A színpad némi védettséget ad. De sohasem fogunk már ha­zatalálni : nagy félelmünk­ben ezért úgy viselkedünk, hogy szeressenek és ne bánt­sanak. Ez a játék lényege szerintem, s minden szerep erről szól. Rendezői tervek — Ritkán látjuk színpa­don, miért választotta in­kább a filmet és a televízi­ót? — A nagyobb, kötetlenség vonzott, jobban megfelel számomra. Néhány éve a filmgyárba szerződtem. Nem jelent kevesebb munkát, hi­szen gyakran forgatok. Most éppen magam készülök ren­dezésre, pályafutásomon el­ső alkalommal, ősszel kez­dek Hernádi Gyula „Lélek­vándorlás” című darabjának megformálásához. Nagy munka lesz. — S a József Attila-est? — Nem hagytuk abba az évforduló elmúltával; nem­régiben a televízióban is lát­hatta a közönség az egyik résziét. Úgy érezzük, sok he­lyen várják még: aihol eddig megfordultunk, onnan újabb meghívásokat kaptunk. Na­gyon' fontos küldetésemnek érzem a műsort, mindig örömmel tolmácsolom ezeket a verseket. Remélem, segíte. nek másoknak is... Gábor László S-ffiíikíU —ib1>:-Ül-isa-novaién, mert nyár van, és eljött a keresgélések ideje, tí|ött a vándorlások ideje is;, megyek. yit, keresztül a városon. Keresek valamit ezen a nyárközi sistergó-fortyogó délutánon. Egyszerre megindulnak fölöttem, valahol a kék ég finom hártyáin túl a lovak. Megindulnak a jegesember kocsijával. Jönnek alattam is, csak szemből nem jön­nek. Paták, patkók koppá- nánásai az augusztusi ég utjain. Ott állok maszatosan, dinnyét majszolva valahol az újvárosi Kossuth utca gyümölcsö6kofái 'között. Ta­lán utolsó jégtábláját rakja le ponyvás kocsijáról a hu­szadik század utolsó jeges- •embere. Szótlan. A lovak emelgetik lábaikat, szaporáin, szinte felgyorsítva, mint valami burleszkfiImiben. És a Csákány-féle vendéglő aj­tajában eltűnik a jeges. El­tűnik; örökre. Mintha sejte­né, hogy holnap már nem lesz rá szükség. Aztán fe­szül a gyeplő, egy gyerek ül a bakon. Űjra kopogások, de ahogyan távolodnak, úgy erősödik, erőszakoskodik dobhártyámon a hangjuk. Hiábavalóság most a mo­torok förtelmes tülekedése is, csak a kopogást hallom. Megfeszülnek szívem gyep­lői is; menni kell tovább. Most csönd van a vár tö­vében, temetői csönd, de fönt a Káptalan-dombon ki­rándulóktól színes a nyár. A Rába is megöregedett, el­fáradt, piszkosabb lett, ősz- szébb húzódott. Vagy mindez csak éveim optikai csalása? Ki tudja? Hogyan is lovagoltam a Taverna ágyúin? Akkor dél volt. Horgászok ültek moccanatlanul csónak­jaikban. Azóta sem láttam szebb szabadtéri tárlatot. Nem mozdult a levegő sem. Aztán jött valaki nagy siet­ve. Pajtásszekeret húz ma­ga mögött, lendületesen, fia­talosan. Ki'lág a tárlatból. Állványt állít, vásznat vagy papírt tekercsel. Fura kinézetű, ősz és lo­bogó hajú ember, pipával a szája sarkában, svájcisap- káva] a fején. Gyorsan kör beálljuk, körbe járjuk, kör- beviháncoljuk, mi, térdnad- rágos gyerekek, ö meg siet­ve, majdhogynem kapkodva keveri a palettán a színeket. Szöknek a nyár katonái, futnának ecsetje elől az ősz­be. Amikor el-elkap egyet, fölrakva a vásznára; hátra­lép, meggyújtja időközben kialudt pipáját. így megy órákon keresztül. Ezen a képen meg három klottgatyás, boldog gyereket látok, amint lábukat lógáz- zák az uszoda medencéjébe. Közülük valamelyik én le­hetek. Gyűrött, kopott fo­tográfiák. Igen. Az első tempók. Azok voltak a legnehezeb­bek. Aztán már hosszában is átúsztam a medencét. Ezt nem lehet elfelejteni, olyaí, mint az első szerelem. Az úszóvizsga elől mégis megszöktem. Irigykedtek az­tán otthon a falusi pajtása­im. Mert nálunk csak nagy ritkán, a nyári esőzések ide­jében fünödhettünk a pát- kai papréten összegyűlt víz­ben. Ezen fürdések után többnyire ki is sebesed tünk az esővíztől. Életem első mozija. Gub­basztok, meg sem merek moccanni a nyikorgó szé­kek miatt. Kár, hogy a film címére már nem emlékszem. Csak nagy fehér hattyúk úsznak át órák hosszat a mozivásznon. Ennyi maradt belőle... Egy napon jött a levél: „..•.gyere haza, kisfiam, ná­lunk már kezdődik, az ara­tás ... ” A kötélterítés elől soha­sem tudtam megszökni. Ha elbírtam volna a kaszát, azt szívesebben csináltam vol­na. Arat most a városi nyár is. Turisták ezrei csattogtat­ják a fényképezőgépeiket, elegáns filmkamerák zur_ rognak; beállás, diszkrét mosoly. Amott egy falusi kisgye­rek csodálkozik a szökőkút vizsugarain, s a park öreg gesztenyefájáról lekoppan egy idő előtt beérő vadgesz­tenye. Idegurul a lábam elé; az ősz nagy barna sze­me. Lüktet, lobog, füstöl, haj­szol ez a nyár. Vagy csak sürgősebb lett valami ? Új honfoglalásra készül­nek a madarak; új honfog­lalásra szívem madarai. Pe­dig már hány, de hány éve itt röpdöstek a város terei fö­lött! Keresték AZT a jeges­embert, AZT a festőt, AZT a tempót; mindmáig hiába. Ezen a késő délutánon az­tán megtaláltak valamit, vá­rni elveszettnek hattet; egy másik jegesemibert, egy má­sik festőt, egy másik tem­pót! Megtalálták, mert tudták, hogy nem veszhetnek el; csak az egyiknek elolvadt már a jege, a másik el- nyűtte a pajtásszekerét, én meg azóta letettem az úszó­vizsgát. Mézes-mázos Gyermekkoromban a mézes kenyeret szerettem a legjob­ban. Később már irtóztam tőle! Csurgott, csepegett, émely­gős volt, rontotta a fogaimat és hizlalt. A minap- régi pajtásom kenyeret evett mézzel. — Tudod, én hízhatok! Vasággyal együtt vagyok hetven kiló. Aztán az orvosok is ajánlják. Pempő, vitaminok, mi­egyebek, szóval, erősíti az idegeket. — Miért? Ideges vagy? — Csupán valaki miatt émelyeg néha a gyomrom. — Milyen ember? Válasz helyett a kanálra csavart egy csomó mézet és ma­gasról a kenyérre csorgatta. — Ilyen! Nem akartam belemenni a dologba, ezért a bolond időjá­rásról, a meteorológusok bakijairól, meg aztán a „csapat” hazatéréséről kezdtem a szót- De ő nem és nem! ö egyfoly­tában csurgatta a mézet a kenyérre. — Tudod, ez olyan ember, aki mindenhol, mindenkinél jól fekszik, hogy úgy mondjam, mindenütt fején találja a szö­get. Ez folyton derül és nevet, legrosszabb esetben mosolyog. Felsőfokú jelzőkben és népmeséi idillekben beszél. Már-már azt hiszem, szerelmes az egész világba: — Tudod, aranyos Kázmérkám, nem érdemes ezen vitat­kozni! Nézd, csillagom, ez magától érthetődik. Ö, istenkém! Ne is gyötörd magad ilyen hülyeségek miatt. Majd megold­juk ... Szóval telis-tele van ilyenekkel! Egyszer egy fontos tárgya­láson szópárbajba került az egyik üzletféllel. Csodálatos volt! Hallgasd csak meg: — No, de drága Jeneikém! Te tudod, hogy a mi két évti­zedes forró barátságunk elévülhetetlen. Jól tudod, mennyire szeretlek és különben is ebben az idegtépő világban csak nem... És a szép szavak mellett már készítette elő az apró kis aknákat, amelyek később felrobbantak. Amikor a szóban forgó üzletfelet leváltották, így jött be az irodába: — Gyerekek! Megőrülök ezért a drága Jenéiért. Szóljatok hozzá! Pedig milyen tündéri gyerek volt... Megint előkapartam újabb témákat, de ő nem tágított: — Szóval, megbolondít! Hallanád, amikor telefonál: — Puszillak, drága barátom! ölellek! — Biztosan jól ismerik egymást. — Kétszer látta életében ezt az embert. A beszélgetésen érdemes elgondolkodni, talán vannak hasz­nos tanulságai: Sajnos a haverkodás, az édeskés beszédstílus mögött van „szociológiai” háttér. A kirakatba tett szeretetjelek általá­ban minden értelmes embernek gyanúsak, mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy komolyan vegyük, elhiggyük őket. Mind gyakrabban előfordul, hogy hivatalos tárgyalásoknak, meg­beszéléseknek, üzleti vitatkozásoknak is effajta „magán”- légkört adnak. A vitatkozók becenevükön szólítják egymást, mézes-mázoskodnak és túlcukrozott gesztusokkal közelednek egymáshoz. — Egy nagy család az egész ország! Panaszkodnak folyóirataink, hírközlő szerveink és magunk i$, hogy elidegenedünk egymástól, hogy elszakadnak egymás­tól az emberek, miközben a hivatali életben elszaporodnak a puszilkodó, családias megnyilvánulások. Fonák helyzet! Kinek-kinek érdemes lenne rajta eltűnőd­ni, és ha úgy látja jónak, tenni is valamit. A saját érdekünkben! Szalay István Ikonok és akvarellek Bolgár kiállítás az egri várban A? állam megalakulásá­nak 1300. évfordulóját ün­nepli az idén a bolgár nép. Ebből az alkalomból kiállítást nyitottak meg tegnap, csütör­tök délután az egri vármú­zeumban. A targovistei testvérin­tézmény gyűjteményének da­rabjait tekinthetik meg a lá­togatók október végéig a Püspöki Palotában. A XVIII —XIX. században virágzó bolgár inkonfestészet tíz re­mekét mutatják be, de öt­(Perl Márton felvétele) ven kortárs művész akva- rellje is közönség elé kerül. Ez utóbbi alkotások tárlata régi kapcsolatot is ápol, hi­szen 1979-ben Targovistében az egri Nagy Ernő festőmű­vész állított ki. A kiállítást, amelyet Pav- lik Beleva művészettörténész nyitott meg, hétfő kivételé­vel naponta 9—17 óráig te­kintheti meg a közönség. Felvételünkön a tárlat egyik legszebb darabja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents