Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-12 / 214. szám

$©K FÜGG A FOLYTATÁSTÓL ígéretes tavasz, borongósabb nyár... A képünkön láthat« gépeket a KAEV egri gyárában készítik Európa és a tengerentúli országok cipőiparának megrendelé­seire Az országoshoz hasonlóan megyénk gazdaságának is a napokban állították ki az idei esztendő első féléves bizonyítványát. Az érdem­jegyek mögötti teljesítmé­nyek ígéretes tavaszról és borongósabb nyárról tanús­kodnak. .. A tavasszal készített éves programok minden eddigi­nél rugalmasabban és na­gyobb helyi követelmények­kel alkalmazkodtak népgaz­daságunk igényeihez. Ter­melő egységeink döntő több­ségében a hatékonyabb mun. ka került a legfontosabb tennivalók középpontjába, Elősegítette a jó rajtot az is, • hogy hosszú-hosszú idő óta 1981, az első olyan esz­tendő, amikor üzemeink, vállalataink és szövetkezete­ink a tervezések előtt már hónapokkal korábban meg­ismerkedhettek a közgazda- sági szabályozó rendszer új­donságaival, valamint a fej­lesztések és a beruházások szigorúbb követelményeivel és lehetőségeivel. A nyár mindezek ellenére is borongósabb lett az oly sok szépet és iot ígérő éy- eleji célkitűzéseknél. És ezért korántsem az időjárás okolható. Mert mint az aláb­biakból majd kiderül: a si­kerek sem égi adományok, és .a kudarcok okai is a • földön találandók... Többet, kevesebben * * Ipari üzemeink közül az egri Finomszerelvény gyár. az Izzó gyöngyösi gyára, a Mát­* raalji Szénbányák, a Vison- tai Gagarin Hőerőmű és az Egri Dohánygyár növelte számottevően és gazdaságo­san termelését. A már em­lített szervezettebb és haté­konyabb munka ékes bizo­nyítéka, hogy a nagyobb teljesítményeket a tavalyi­nál kisebb létszámmal érték el. Hűtőkompresszorokból, cipőkből, főzelék konzervek- böl és üvegtermékekből a a tervezettnél is több került exportra. A korábbinál jó­val fegyelmezettebb gazdál­kodás eredményeként az el­ért nyereség több mint fele kizárólag az értékesebb mun­ka eredménye. Ugyancsak a megfontoltabb termelést bi­zonyítja, hogy a volumen . növekedése mellett a fel­használt energia nem keve­sebb, mint tíz százalékkal csökkent, és a készletek is jócskán megcsappantak ipa­ri üzemeinkben. Nem maradt el a jó mun­ka elismerése sem. Az új prémiumrendszerek megkü­lönböztetett anyagi és er­kölcsi juttatásokban része­sítették azokat a munkahe­lyi kollektívákat, amelyek Ahol eddig sem a csodákra v'-.lak: az Agria Bútorgyár új lapmegmunkáló gépe ugyan sokbe került, de sokat is tud nap. mint nap helytálltak a termelésben. Például az eg­ri Finomszerelvénygyárban — lapunkban már hírül ad­tuk — több millió forintos jutalmat osztottak ki, és so­ron kívüli béremelésekre is lehetőség nyílott. A plusz pénzt sem adományként kap­ták a dolgozók, hanem mun­kájuk teljesítményük jutal­maképpen. Volt jobb is A megye mezőgazdasága — és ebben jócskán ludas már a szeszélyes időjárás is — • nemcsak a tavalyinál, de a tervezettnél is kevesebbet produkált az év első hat hó­napja alatt. A növényter­mesztésben csökkentek a ter­méshozamok és a húsipar is kevesebb alapanyagot kapott a kis és nagyobb gazdaságok­tól egyaránt. Amiben viszont örvende­tes változás történt: a zöld­ségfélék kínálatát egyetlen jogos kifogás sem érte. és a már megszokottt ármozgások sem okoztak különösebb meglepetéseket. Ez ugyanúgy dicséri a termelőket, mint a felvásárlókat és a forgalma­zókat. Ugyancsak elismerést érdemelnek azok is, akik a nyári betakarítási munkála­tokban vettek részt. Mun­kájuk mindvégig szervezett és fegyelmezett volt. Mélyppnton Bár más-más okok miatt, de megyénk építőipara mélypontra került ezekben a hónapokban. Az állami épí­tőknek a legjobb szándékuk ellenére sem sikerült kigaz­dálkodni a korábbi évek veszteségeit —, sajnos, saját erőből ezután sem tudják — és mint olvasóink ismerik: súlyos anyagi és erkölcsi veszteségek érték az éveken át példaként emlegetett ta­nácsi építőket is. Ha mind­ezekhez még azt is hozzá­tesszük, hogy a kormány ál­tal kiemelt beruházásként megvalósult bélapátfalvi‘:Ce- mentgyár 'sem tudja — a prototípus építkezés miatt legkevésbé a bél« apátfalviak marasztalha­tok el, — jogos kívánalmaké nak teljesíteni', akkor aligha túlozunk, ha azt mondjuk! a megye építőipara változaté lanul, s immár hónapok óta kritikus helyzetben van. A számlájukra is írandó, hogy a tanácsi és a vállalati béé ruházások mintegy harminc százalékkal csökkentek 1981é ben megyénkben. Még lehet javítani Mivel még négy hónap van hátra az esztendőből; így a gyengébbek javíthaté nak munkájukon, az ígéred tes tavaszi tervek akár va- lóra is válhatnak. Különösen; ahol a tanulságokat már le­vonták, és hatékony intézé kedéseket tettek a jobb munka érdekében. Különben csak a csodák segíthetnek. Már pedig va­lamennyien jól tudjuk: cso­dák még Heves megyében sincsenek. 1: Koós József Kedvezmény Tömött az üzlet, van idom nézelődni. így akad meg a szemem az egyik táblán: — Ha a szemüvegét a megadott határidőre nem készítjük el, a munkadij. ' bál tíz százalék engedményt adunk, i Az OFOTÉRT gyöngyö­si boltjában olvastam mindezt és bevallom, csen­desen elmosolyodtam. No. j lám, hogy megbecsülnek bennünket, kuncsaftokat. | Mármint itt. Az előbb azért ] mosolyogtam, mert számta­lan ellenpélda jutott az eszembe: kőműves és kép­keretező, asztalos és eser- ■ nyőjavító. Akikkel nekem volt eddig dolgom, Akik­kel pedig .,nekünk” — ál- \ lami és tanácsi vállalatok, szövetkezetek ... 1 — Sajnos, a megállapí­tott és írásban is rögzített j határidőt nem tudtuk tar- i tani. ' Jó, ha még hozzátették: objektív okok miatt. < Tehát kész. Fölösleges egy szót is fecsérelni to­vább: a határidő csúszott, az ígéret elszállt és ... De hol a tíz százalék? Abból a bizonyos vállal­kozói összegből, amire az OFOTÉRT felhívja a szí­ves figyelmem? Atyaúristen, mennyi pénzem, lenne, ha azt a tíz százalékot nemcsak az OFOTÉRT. hanem .... És még egy atyaúristen: hány cég menne tönkre ma. szerte kis hazánkban, ha megadnák azt az OFO- TÉRT-tiz százalékát. De miért kéneg ilyen „képtelenségre” pont az OFOTÉRT? És ha ő képes rá, mi a varázslatának a titka? Nem kellene a módszerüket néhány-na­pos, bentlakásos tanfolya­mon hozzáadni? Vállalati igazgatók, szö­vetkezeti elnökök! Csak tessék, tessék, lehet jelent­kezni, folyton folyvást. (-ár) Porfpévázimi Dr. Lukács Lajos, hatvani vb-titkár (Fotó: Szabó Sándor) Barna, sovány arc, reám sze­gezett tekintet. Mintha azt ku­tatná dr. Lukács Lajos, a hat­vani tanács nemrég Munka Érdemrend arany fokozatá­val kitüntetett vb-titkára, hogy ugyan miféle szándék­kal kopogtatott be hozzá az újságíró. Mert előzetes megbeszélést nem folytat­tunk, csak időt kértem tőle. Aztán feszessége fölereszt, amikor megmondom, hogy emlékezésre invitálom. Negy­ven esztendő az államigaz­gatásban ! Sok gonddal, de elismerésekkel is. Megéri mindenképpen, hogy felidéz­zük életpályája állomásait, ta­pasztalatokkal és vágyakkal, kudarcokkal és munkasike­rekkel. Hogy egyáltalán mi vonzotta, erre a pályára? Egyszerűen fogalmaz: min­dig szerette a közösséget, s a közjót kívánta szolgálni. Persze, sok iskolát kijárt, amíg tizenhét esztendeje el­foglalhatta mostani székét. És hivatali minőségben nem kevesebb jutott neki, mint hogy a tanács és szervei /fe­lett kifeszítse a törvénjes- ség hálóját, illetve gyakorla­ti módon elősegítse munká­juk hatékonyságát, tisztasá­gát. Mago példáján okulva * 1 [ A vb-titkárt első állam- I igazgatási tiszte egyébként j Makíárhoz fűzi. és akkori- j bán nehezedtek vállára ta- i Ián a legnehezebb társada- j lompolitikai feladatok. így 1 az államosítás, a’ begyűjtési j időszak, a szövetkezeti moz- j galom alapjainak megterem. ( tése. Különösen -az utóbbi } keltett benne furcsa! kettős- i séget. hiszen miközben belé- j pésre agitálta sokadmagával (, a földes parasztokat, közben j a reájuk háruló, túlfeszített | adótervet is teljesítenie kel­Í lett a kis tanácsapparátus­nak. Volt aztán titkár dr. Lukács Lajos i, hevesi járá­si tanácsnál, megjegyezvén, hogy közben tanácsakadémi­át. pénzügyi iskolát végezve, a jogi egyetemen szerzett ■“ diploma mellé sikeresen odakerekítette a marxista— leninista egyetem politikai gazdasági szakán kiérdemelt végbizonyítványt. És hogy miért sorolta most ezeket föl? Van egy speciális tö­rekvése a hatvani tanácsnál. A maga példáján okulva szeretné elősegíteni az appa­rátusban dolgozók továbbisko- lázását. Teszi ezt annál in­kább. mert kiszámította pél­dául, hogy a következő tíz esztendőben az itt dolgozók 20 százaléka nyugdíjba megy, s nagy szükség lesz a hozzáértő utánpótlásra. Járási hivatali jogkörrel Amikor a munkája kel­lemetlen oldalát feszegetem, kissé elkomorul a vb-titkár tekintete, majd a személyek­kel kapcsolatos eljárásokat, fegyelmi -ügyeket említi. Ezek idegileg meglehetősen ki is készítették, mondja. Főleg amikor igazsága biz­tos tudatában maradt alul a hivatal fegyelmi ügyekben. Márpedig minden esztendő megtermi a maga kis pisz­kos szenzációját, hiszen számtalan intézmény törvé­nyességi felügyelete tartozik dr. Lukács Lajosra, akit já­rási hwatali jogkörrel felru­házva a városkörnyéki köz­ségek — Boldog. Heréd. Nagykökényes — gondjai is terhelnek. Ám mivel érdek­lődési köre kiterjedt, és szí­vesén foglalkozik gazdaság- szervező feladatokkal, öröm. számára, hogy közvetett mó­don elősegíthette például a heréd—hagykokényesi vjz- műrendszer létrejöttét. & két községben a VI. ötéves tervciklusban minden út ki­épül. vagy Boldogon pártház öregek napközi otthona léte­sülhetett. Hatvan esetében n strand megszületését említi, amelyhez széleskörű társa­dalmi akciót kellett kibonta­koztatniuk. majd amikor a feltételes módra tér át: a lakásprogram, az egészség- ügyi és oktatási tevékenység feltételeinek javítását teszi szóvá, mint amihez szeretné erejét, képességét adni hát­ralevő szolgálati idejében. Persze, a lakásgondon nehéz lesz enyhíteni. Hétszáz igénylő áll sorban, számosán közülük tíz esztendeje, és családdal. Legközelebb azonban csak 1983-ban ke­rülhet sor kulcsátadásra. Törvényesség és kritika Pénzügyi érdekeltsége ké­sőbb azt is kihozza dr. Lu­kács Lajosból, hogy az, új tervciklus során különböző városi célokra, tanácsi fel­adatokból eredően, egymilli- árd-kétszázezer forintja lesz a városnak, amit 50—60 millió társadalmi munkaér­tékkel szeretnének megnö­velni. Ez a fejlesztésből és költségvetésből adódó, na­gyon komoly összeg szintén feladatokat, ró a város vb- titkárára. Figyelnie kell pél­dául a munkaszervezésből adódó követelményekre, a gazdálkodás törvényessége érdekében pedig mulasztha- tatlan az ellenőrzés haté­konyságának fokozása. Az elmondottakhoz tegyük azon­ban hozzá, hogy szíveién vállalt társadalmi megbíza­tások, feladatok is tarkít­ják beszélgető partnerem hétköznapjait, aki mellesleg mentes despota hajlamoktól, és szívesen hajlik a kri­tikára, mindig a javító szán­dékot érezve a bírálóban, így tanácstagként együttmű­ködik az utcabizottságokkal, választókerületének állam­polgáraival, ami megmutat­kozik az Ifjúság utcán, amely a város egyik leg­szebb területe. Országgyűlési képviselőnkkel, dr. Novak Pálnéval gyakorta járja a Hatvan környéki községeket, felderítő útját" igencsak ösz- szefűzve díjmentes jogi ta­nácsadással, Pártmegbízatás­ként az Afit alapszerve­zetének patronálója, sűrűn konzultál népfrontügyekben Gyuricza Istvánnéval, a TIT elnökségi tagjaként pedig részt vesz a szervezet irá­nyításában. Központi akarat szerint Azt hiszem ,az eddigiek­ből nyilvánvalónak tűnik, hogy a nem látványos, in­kább a kulisszák mögött fo­lyó vb-titkári teendők ered­ményükben azért ott hordoz­zák a pálya vállalójának sokoldalú értékeit. Vagyis a „szürke eminenciás” léte, munkája tetten érhető, ha kicsit utánabogoz az ember. Ezt kíséreltük meg most an­nak egyidejű föl jegyzésével, hogy dr. Lukács Lajos szin­te minden vívmányt közös ügynek tekint, amely nem más, mint a jó központi akarat érvényesülése, a fe'ké­sztilt munkatársi gárda hü feladatvállalása. És amikor álmairól, vágyairól fagga­tom, akkor is alábbiak sze­rint rendszerezi a dolgokat! „Igen, van álmom! Ilyen például, hogy tovább bonta­kozhasson városunk szerep­köre. lakosságot ellátó tény­kedése. s államigazgatási szolgáltatásainkat az eddigi­eknél is jobban az ügyfelek megelégedésére végezhes­sük. Ezen ■ belül két dolgot tekintek . különösképpen a Sizívügyemngk! Illetve! Jövő­re szeretném ’ beindítani a szociális otthonokban, öre­gek napközijében, nyugdí­jasklubokban toborzódott idős emberek jógi természe­tű ügyeinek intézését, ami feltétlenül javítaná közérze­tüket. Aztán pedig szerve-! zettebbé kellene tenni a fiad tatokkal való találkozást; ami a munkába való beil­leszkedésüket célozná, vagy éppen — valós viszonyain­kat feltárva — cselekvő te­vékenységre késztetné azoú kát, akik húzódoznak etJ töUUr Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents