Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-09 / 211. szám

A szakma gondja a férfi konfekció Mit veszünk fel? Sugár István monográfiája AZ EGRI BAZILIKA A Corvina műemlékeket bemutató sorozatában jelent meg Sugár István monográ­fiája az egri bazilikáról. A szerző a témához illő fe­gyelemmel — olykor szűk­szavúan — de nemes hely- történeti buzgalommal tárja elénk mindazt, amit a most látható bazilikáról a város lakóinak tudniuk illik, az ideérkező idegen fjedig örömmel vesz tudomásul. Az időrendi táblázattal is kiegészített monográfia visz- szatekint a hazai középkor századaiba is, hiszen első írásos feljegyzésünk az eg­ri Szent Mihály-templom- mal kapcsolatban 1310-ből származik, okirat említi Ot­tót, a templom plébánosát. A XVI—XVIIh századokban a történelem viharos kor­szakai Egert még kevésbé kímélték, mint más magyar városokat, így ennek az eg­ri plébániatemplomnak a sorsa sem ment másképp, mint Egeré, ahol a pusztu­lás és az újrakezdés, a fenn­maradás és a végvidékké vált országrész sorsával osz­tozott. A Szent Mihály-templom- nak a nagy kiterjedésű egy­kori egri egyházmegyének, az egri érseknek, mint egy­házfejedelemnek a méltósá­gát és tekintélyét kellett ki­fejeznie. A hódoltság után ez az igény, ez a szándék Esterházynól jelentkezett elő­ször igazi tettrekészséggel párosulva, de öt a Líceum építése foglalta le és merí­tette ki. A jelentéktelen kis temp­lom helyébe a nagyot, a grandiózusát, többször és több változatban is megter­vezték, mígnem a végső for­mát Hild József teremtette meg, sok-sok olyan motívum és elképzelés felhasználásá­val, amely már a megvaló­sítást megelőző évtizedek­ben is papírra került. Érdekesen bontakozik ki a könyv lapjaiban az épí­tés története, történelme. Már túl vagyunk az ország­ra nem sok fényt árasztó napóleoni időkön. Az egri érseki székbe 1827-ben ke­rül Pyrker. A barokk szé­kesegyházat 1830-ban le­bontatja. Az építkezést, a monumentális hatású és klasszicista stílusú székes- egyház munkáit már 1831. februárjában megkezdik. A bokréta-ünnepséget 1833 ok­tóberében megtarthatták, de a templomot csak 1837-ben szentelték fel. A bazilika valóban nagy­szerű térhatással nyűgözi le a szemlélőt- Ahogyan az öt szobor, a kupola és a mögötte feltűnő bét torony, lezárást és háttereit szolgál­tat gz egyébként is gazda­gon tagolt homlokzati rend­hez, mintha kicsit nyugta­lanítóvá tenné a látványt. Mintha Pakh és Hild ter­veit, a tisztán klasszicista felfogást színezné-másita- ná, egyedivé tenné az a korszellem, amit a nyitó ro­mantika hozott az országba is. A monográfia érdeme sze­rint kitér az építtető érsek, Pyrker el nem hanyagolható szerepére is, aki művészi kapcsolatait jól kamatoztat­ta. Negyven képmelléklet, Szederkényiné Kovács Éva, Molnár István — és a szö­vegközi rajzok — Kiss Ma­rianne munkái teszik tel­jessé és élménnyé a monog­ráfiát, amelyet a Corvina egyidejűleg több nyelvre le is fordíttatott és meg is je­lentetett. Sugár István e munkájával mind kultúrtör­téneti, mind idegenforgalmi szempontból megyeszékhe­lyünk egyik régi tartozását rótta le. Farkas András Szeretünk öltözködni. Mit vegyünk fel ősszel, nyáron, télen, tavasszal? Azt, amit a divat kíván, a pénztár­cánk enged —, no és ter­mészetesen azt, amit lehet kapni. S hogyan sikerülhet ez? Erről beszélgettünk a napokban dr. Oláh. Miklós- néval, a Heves megyét is kiszolgáló Észak-magyaror­szági Textil és Felsőruháza­ti Nagykereskedelmi Válla­lat konfekciós áruforgalmi osztályvezetőjével. — Közel 3—4 éve nem hullámzik a divat. Állandó­sultak a fazonok, s nagyjá­ból a diva’tszínek is. Az utóbbi idők jellemzője: a minőségjavulás. Ha vissza­tekintünk az év első felére, akkor elmondhatjuk, hogy nagyon szép női nyári ru­hákat tudtunk az üzletekbe szállítani Ezek szinte kivé­tel nélkül el is keltek. Ami érthető, hiszen a szép, jó minőségű áruk eladásával nincs problémánk. Ha a for­galmat veszem figyelembe: százmillió forint értékű áruval adtunk el többet, mint tavaly ilyenkor. — Várható-e jövőre, vagy akár a közeljövőben is di­vatváltozás? — Alapjában véve nem. Láttam azokat a fazonokat egy bemutatón, amelyeket a divattervezők 1982-re aján­lanak. Ez alapján mondha­tom, továbbra is a sportos öltözet hódít. Változatlanul Fecske- fórum összeült a fecskék par­lamentje, a hazai táj ked­ves villásfarkú madarai megkezdték a nagy vonu­lást megelőző ülésezésüket a villanydrótokon, a ve­lencei-tavi nádkupacok kör. nyékén is. Csapatba verő- désük az idén is igazolja azt az évszázados megfi­gyeléseken alapuló tó kör­nyéki mondást, amely sze­rint „kisasszony napján — szeptember 8-án megy a fecske, jön a vadlúd”. Bár az időjárás egyelőre igen kedvező, az első fecske, csoportok már útnak in­dultak a melegebb orszá­gok felé. tartja magét — és már nem­csak a fiatalok körében —, a farmer. Ezeknek várható egy-két újabb változata, mint például az idei nyár slágere, az úgynevezett ré­panadrág. — Fő hangsúlyt kap mun­kánk során, az üzletek gyer­mekruházattal történő meg­felelő ellátása. Ezenkívül a modern, divatos fazonok, valamint az olcsó termék''-' forgalmazása a célunk, ha úgy tetszik: az elvünk. Ha­bár az olcsóságnál - azt is meg kell jegyeznem, hogy ez ma már nem feltétlen igénye a vásárlónak. Inkább a minőség a követelmény. — Hogyan készültek az őszre, a télre? — Már évek óta az a szokás, hogy Egerben és Miskolcon, még a nyár ele­jén bemutatót rendezünk a szakemberek részére, s az ottani tapasztalatok alapján készülünk a hidegebb na­pokra. Elmondhatom, hogy előrelépés történt a válasz­ték területén és mennyisé­gileg is több áru áll ren­delkezésünkre. Csak egyes cikkekből nem tudunk ele­gendőt kínálni. Így a már előbbiekben példaként emlí­tett irhabundákból, a szőr­meárukból. és a még min­dig problémát jelentő sport- ruházatból. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a fel­sorolt áruféleségekből is a tavalyinak a duplája áll Egy héttel később kez­dődött a tanítás a parádi általános iskolában. Az új épület garanciális javítását és a régi iskolaszárny fel­újítását nem tudták időben befejezni az építők, így vé­gül a parádi szülők össze­fogására volt szükség ah­hoz, hogy a tanítás hétna­pos „csúszással” megindul­hasson az intézményben. A mozgósított papák és ma­mák augusztus 15-től csak­nem kétezer társadalmi munkaórát teljesítettek, hogy kicsinyeiknek ne kelljen rendelkezésre, tehát nenf hiánycikkekről van száj Sajnos, azonban még ez aj, mennyiség is kevés lesz. — Azon a bizonyos be-i mutatón hiányolták a szak+ emberek a téliesitettt baUf lonkabátokat. A ruhagyá-i rakkal, üzemekkel azonnaj megkezdtük a tárgyalásokat) aminek eredményeként ígér.» hetem, hogy ebből nem lesá hiány. A szakma problémád ja továbbra is a férfi konj fekció. Az öltönyökből, nad-4 rágokból nem tudunk olyat produkálni, amire szükség lenne. — Tudnak ezen segíteni^ — Mi csak azt tudjuía tenni, hogy továbbra is jár.; juk a bemutatókat, kiállító-< sokat, vásárokat — most at BNV-re készülünk —, s el-» mondjuk igényeinket, prob-J lémáinkat, kéréseinket, fii többi már az ipar dolga, ds természetesen nekik is ér-j dekük, hogy jó minőségül szép árura tegyék emblémád jukat. Kiemelkedően jó kapj' csolatunk van a Május 1. Ru­hagyárral, a Zalaegerszegi Ruhagyárral, a budapesti Finomkötöttárugyárral, és m Soproni Ruhagyárral. Ea mindenesetre sokat sejtet abból a fejlődésből, ami a jövőben várható. Ez miniJ három fél érdeke: a miénk} a ruhagyáraké, s természe­tesen a vevőé. (kis szabó) kényszerből meghosszabbfJ taniok a nyári szünidőt. A „mentőakcióba” bekapcsoló­dott a sasvári üveggyár egyik szocialista brigádja, valamint a SZOT-szanató- rium néhány dolgozója is.' A „hivatalos” kivitelezők és az iskola pedagógusai pedig szeptember 5-én, szombaton kommunista műszakon vet­tek részt, hogy a falak kö­zött mielőbb megindulhas- són a munka. Az egyhetes ajándékszüj netet a parádi gyerekek ta­nulmányi kirándulásokra használták fel. Szülői összefogással' Párádon később— de nem elkésve Országos moziüzemi tanácskozás kezdődött Szolnokon Az 1930-as évek és a film­forgalmazás címmel kétna­pos országos moziüzemi ta­nácskozás kezdődött kedden Szolnokon a megyei mozi­üzemi vállalatok, a MOKÉP. a Művelődési .Minisztérium filmfőigazgatósága, a Film- tudományi Intézet és a Film­művészek és Filmalkalma­zottak Szakszervezete kép­viselőinek részvételével. A tapasztalatcsere célja, hogy a résztvevők közösen kidol­A Könyvtártudományi és Módszertani Központ, vala­mint a Heves megyei Könyvtár közösen szervez továbbképzési napokat Bor­sod, Nógrád és Heves me­gye gyermekkönyvtáros-ai- nak. Az Egerben, szeptember 17—19 közölt megrendezésre kerülő eseményre a megyei, és a városi intézmények gyermekkönyvtárosa-i kap­1881. szeptember 9., szerda gozzák azokat a módszere­ket, amelyek a filmforgal­mazás megújulásához szük­ségesek, mert a jelenleg működő rendszer már évek óta elavult. Az egyik leg­égetőbb gond: hiányzik az együttműködés a közmű­velődés ' különféle szerveze­teivel. Az országos moziüzemi ta­nácskozás ma szekcióülések­kel folytatódik. tak meghívót, hogy az űj tantervhez kapcsolódva meg­beszéljék a katalógushasz- rtálat fontosabb gyakorlati kérdéseit és kicseréljék ta­pasztalataikat az ismeretter­jesztő művek szerepéről. A kétnapos program so­rán kiállításon ismerkedhet­nek meg a vendégek a leg­frissebb ismeretterjesztő ki­adványokkal és kötetekkel. Részt vehetnek játékos gyer­mekfoglalkozásokon, mód­szertani bemutatókon is. A házigazdák gondoskodnak természetesen arról is. hogy a résztvevők megismerked­jenek a történelmi város em­lékeivel, nevezetességeivel* 38. \ Azután a függöny reccsenve elszakadt és lehullott. A dolgozószobába berontott és négykézlábra rogyott egy véres állú, kopasz ember. A függöny mögül hatalmas mancsok nyúltak ki, meg­ragadták az embert a lábá­nál és visszahúzták. Ruma- ta ráismert Budahra. Vadul kiabált: — Becsaptak!.!. Becsap­tak!... Hiszen méreg volt! Miért? ... Elhurcolták a sötétbe. Egy fekete ruhás alak gyorsan felkapta és helyére akasz­totta a függönyt. A beálló csendben undorító hangok hallatszottak a függöny mö­gül. Rumata mindent meg­értett. — Hol van Budah? — kérdezte élesen. — Mint látja, valami sze­rencsétlenség történt vele — válaszolta dón Reba, de szemlátomást zavarban volt. — Ne tegyen bolonddá — mondta Rumata. — Hol van az igazj Budah? — Ah- dón Rumata — fe­lelte fejcsóválva dón Reba. — Mit akar Budahtól? Ta- lán-rokona? ­_______. — Ide hallgasson, Reba! — mondta Rumata bőszen. — Én nem tréfálok! Ha va­lami történik Budahhal, ak­kor maga megdöglik, mint a kutya. Eltiprom. — Nem lesz ideje hozzá — mondta gyorsan dón Re­ba. — Maga ostoba, Reba. Ta­pasztalt intrikus. mégsem ért semmit. Soha életében nem fogott még ilyen veszé­lyes játékba, mint most. Don Reba összehúzta ma­gát az aszta! mellett. Ruma­ta érezte, hogy ő maga sem állt még soha ilyen közel a halálhoz. Rumata megfeszí­tette izmait, ugrásra készült. Semmilyen fegyver — sem lándzsa, sem nyílvessző — nem öl azonnal. Ez a gon­dolat lerítt dón Reba ábrá­zatáról. Az aranyeres öreg­ember élni akart. — Ugyan már. igazán — mondta nyafogva. — Elüldö­géltünk. beszélgettünk... De hiszen él az ön Budahja. él és egészséges. Még gyógyí­tani Is fog engem. — Hol van Budah? — A Vidám Toronyban. — Ide hallgasson, Reba — felelte Rumata —, ne bősz­színlelést Hiszen fél tőlem. És helyesen teszi. Budah az enyém, érti? Az enyém! Reba ijesztő volt. Arca el- kékült. ajka görcsösen rán­gatózott. — Kölyök! — sziszegte.— Én senkitől sem félek! El­taposhatlak. akár a piócát. Hirtelen megfordult, és le­tépte a háta mögött lógó gobelint. Széles ablak buk­kant elő. — Oda nézz! Rumata az ablakhoz ment, amely a palota előttj térre nézett. Már hajnalodott. Tűzvészek füstjei kúsztak a szürke ég felé. A téren hul­lák hevertek. A közepén pe­dig szabályos négyszög .fe- ketéllett. Valószínűtlenül pontos alakzatban álló lova­sok voltak: hosszú, fekete köpenyt viseltek, barátsüve­gük eltakarta a szemüket, • bal kezükben fekete pajzsot, jobbjukban hosszú lándzsát tartottak. — T-tessék! — mondta dón Reba csikorgó hangon. Minden ízében reszketett. — A mi Urunknak alázatos gyermekei, a Szent Rend lo­vassága. Ma éjjel szálltak partra az arkanarj kikötő­ben, hogy elfojtsák Görbe Mérleg toprongyosainak bar­bár lázadását! A lázauást elfojtották. A Szent Rend uralkodik a városon és az országon, mely ezentúl a Rend Arkanari Tartománya... Don Reba diadalmasan vicsorgott. — Még nem ismerjük egy­mást — folytatta ugyanazon a csikorgó hangon. — En- gedelmével bemutatkozom: Reba. Isten szolgája, püspök és harci nagymester vagyok, a Szent, Rend helynöke az Arkanari Tartományban! Sejthettem volna, gondol­keség diadalmaskodik, min­dig a feketék jutnak hata­lomra Eh, történészek, a nyavalya törjön ki bennete­ket. — Fáradt vagyok — mond­ta megvetően. — Aludni akarok. Holnap..., illetve ma..., egy órával napkelte után, bejövök a kancelláriá­jába. A Budah szabadon bo­csátására vonatkozó parancs addigra legyen készen. — Húszezren vannak! —• kiáltotta dón Reba, és ki­mutatott az ablakon. Rumata összeráncolta a homlokát. — Kissé halkabban- ké­rem. És jegyezze meg. Reba: én nagyon jól tudom, hogy maga nem püspök. Egysze­rűen piszkos áruló és ügyet­len, olcsó intrikus... — Don Reba megnyalta az ajkát. Rumata folytatta: — Én kö­nyörtelen vagyok. Minden aljasságért, amelyet ellenem vagy barátaim ellen elkövet, a fejével felel. Gyűlölőm. Hajlandó vagyok megtűrni, de meg kell tanulnia, hogy idejében eltakarodjék az utamból. Megértett? Don Reba hízelgő mosoly- lyal ígv szólt: — Én csak egyet" akarok. Azt akarom, hogy ön mel­lettem legyen, Don Rumata. Nem vagyok képes megölni önt. — Fél — mondta Rumata. — Nos, félek — ismerte él Reba. — ön talárt ördög. Talán az Isten fia. Ki isme­ri önt? De az is lehet, hogy a' hatalmas.é tengeren túli országokból való; azt beszé­lik, vannak ilyenek. .. De azért én is meg tudom ölni önt. Bármely pillanatban. Most. Holnap. Tegnap. Ezt megérti ? (Folytatjuk} j. Az új tantervhez kapcsolódva Tapasztalat-börze könyvtárosoknak jicaiiunjn*. vágyj#;* a r

Next

/
Thumbnails
Contents