Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-06 / 209. szám

♦ Heti külpolitikai összefoglalónk Á h 3 kérdése í. Mi jellemei ae iráni helyzetet a merényletser». zat után? A világ döbbenten figyeli az iráni terror és ellenterror megnyilvánulásait. A vallá­si vezetés és ellenzéke kö­zött egyre kíméletlenebbé válik a küzdelem, s ezt le­tartóztatások, kivégzések és merényletek egyformán jel­zik. A Mudzsahedin Khalk ne­vű ellenzéki szervezet vál­lalta magára a pokolgépes merényletet, amelynek nyo­mán életét vesztette Radzsai köztársasági elnök és Baho- nar miniszterelnök, de , Te­heránban gyanúsítják a mo- narchistákat, a néhai sah híveit is. Ugyanakkor az ál­dozatok temetése újabb Amerika-ellenes tüntetések­re adott alkalmat. Az bizo­nyos, hogy a merénylet si­kere .profi munkára’.' vall, a pokolgépet nem készíthet­ték, még kevésbé, helyezhet­ték el és időzíthették ilyen pontos .amatőrök”, még oly fanatikus fiatalok. A köztársasági elnöki tiszt betöltéséhez új választást kell tartani Iránban. A mi­niszterelnöki posztra viszont ideiglenesen máris kinevez­ték az eddigi belügyminisz­tert. az 50 éves Mohammed Mahdavi-Kani ajatollahot. Ugyancsak pap, Ali Khame- .nei, teheráni vallás, vezető lett az Iszlám Köztársasági Párt főtitkára, aki ezzel a meggyilkolt Bahonar helyé­be lepett. Az államfői funk­ciókat ideiglenes elnöki ta­nács látja el,; az alkotmány szerint tagjai: a kormányfő, a parlament és a legfelsőbb bíróság elnöke­A 22 tagú új kormány névsorát csütörtökön jóvár hagyta a rnedzslisz, a 'tehe­ráni parlament. így tehát papíron, alkotmányjogilag is­mét működőképes az iráni kormányzat. Kérdés azon­ban, hogy’ az ellenzéknek — nyilván külső segítséggel — szervezett merényletei és a most már nyíltan kezdemé­nyezett fegyveréé akciói mennyire zavarhatják a kor­mány tevékenységét? Irán belső helyzetét mindemellett a fokozódó infláció és a munkanélküliség jellemzi, a külső gondjai között pedig a Párizsban gyülekező emig­ráció fenyegetőzésein kívül az Irakkal vívott küzdelem elhúzódása is szerepel. Még két hét és ez a „furcsa há­ború" az első évfordulójá­hoz érkezik! 2. Hozhat-e eredményt az ENSZ közgyűlésének Na­míbiával foglalkozó rend­kívüli ülésszaka? Aligha. Azért kényszerü­lünk e sommás válaszra, mert látnivaló, hogy a Reagan- adminisztráció egyértelmű­en kiáll a Dél-afrikai Köz­társaság mellett, s minden erejét latba veti, hogy meg­akadályozza a világszervezet azon döntéseit, amelyek Na­míbia függetlenné válását szorgalmazzák. Nem is olyan rég még — Carter idejében, az emberi jogok emlegetése nyomán — Washington kész volt'bizonyos enyhe bírálat­ra Pretoriával szemben. A mai kormányzat viszont vajmj keveset törődik az­zal, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság jogtalanul birtokol­ja a népszövetségi gyámságí területté vált egykori német gyarmatot. A washingtoni diplomácia így némileg szem­bekerül szövetségeseivel is, mert például Bonnban és Párizsban azt szeretnék, ha Namíbia függetlenségét épp a nyugati hatalmak pártfo­gásával adnák meg, hiszen Cserébe így lehetne legjob­ban biztosítani a külföldi tőke profitszerzési lehetősé­geit. De már az Angola elleni dél-afrikai agresszió eseté­ben látni lehetett, hogy az USA az afrikai haladó erő­ket tekinti ellenségének, a pretoriai fajüldöző kormányt pedig szövetségesének. A Biztonsági Tanácsban az amerikai . küldött megvétóz­ta azt a határozatot, amely elítélte volna (jóllehet kü­lönösebb szankciók kimon­dása nélkül!) a Dél-afrikai Köztársaságot. Az amerikai szóvivők — és nyilatkozatai­kat visszhangozva a lapok, a rádió- és tévétársaságok is — inkább azt hánytoreatják fel. hogy Kuba segítséget nyújt Angolának, nem pe­Bombamefény let áldozata lett Teherán­ban az iráni államelnök és a kormányfő. Képünkön: mentő osztagok a miniszter- elnökség épületénél dig ennek okát keresik, hogy miért is van szükség ilyen kubai segítségre? Mégis: az ENSZ közgyű­lésének rendkívüli üléssza­ka jó szolgálatot tesz Namí­bia ügyének. A New York-i üvegpalotában fórumot kap minden olyan vélemény, amely az imperializmus és a dél-afrikai apartheid-rend. szer összjátékának elítélését tartalmazza. A felszólalók rá tudnak világítani a háttér­re: a tőkések üzleti érdekei­re csakúgy, mint a nyugati világ stratégiai szempóntjai­3. Mit remélhetnek a világ legszegényebb országai az ENSZ párizsi konferenciá­jától? Párizsban, az UNESCO- palotában ültek össze a vi­lág 31 legszegényebb — il­letve a diplomáciai szóhasz­nálatban — a legkevésbé fejlett országának képvise­lői. A megnyitó beszédet Mitterrand francia köztár­sasági elnök mondta. A pad­sorokban 21 afrikai, 8 ázsiai, egy óceániai. és egy latin- amerikai ország küldöttei foglaltak helyet az ENSZ többi tagállamából érkezett megfigyelők mellett. Az ér­tekezletet a világszervezet azért hívta egybe, hogy kü­lön alkalom nyíljék a gyen- géníejlettség sajátos problé­máinak megvitatására, hisz nyilvánvaló, hogy számos közös gondja lehet mindazon országoknak, ahol az egy fő­re eső évi nemzeti jövede­lem 100 (az 1908-as értékű) dollárnál kevesebb, ahol az iparosodás foka igen ala­csony, viszont magas az írás- tudatlanság. . . (Nem érdek­telen ideiktatni a résztvevők néVsorát: Afganisztán, Bang­lades, Benin, Bhutan. Bots­wana. Burma. Burundi. Co- more-szigetek. Csád, Etiópia. Felső-Volta. Gambia. Guinea. Bissau-Guinea, Haiti, a két Jemen. Közép-afrikai Köz­társaság,, Laosz. Lesotho, Malawi, Maldive-szigetek. Mali, Nepál. Niger. Ruanda, Samoa. Szomália. Tanzánia. Uganda, Zöldfoki-szigetek.) Hogy mik az igények? Arap Mo; kenyai elnök a 31 ország szükségleteit az elkö­vetkező tíz évben 133 milli­árd dollárra becsülte. Gyors segítséget sürgetett, külön­ben több afrikai ország rö­vid idő alatt elkerülhetetle­nül összeomlik, S hogy mj a „gazdagok” által nyújtható segély? A vendéglátó Fran­ciaország például nemzeti össztermékének 0.15 százalé­kát szánja a „szegényekre”. Párizsban azt mondják: sze­rény, de konkrét segítséget kell adni, ez többet ér, mint a nagy szavak. .. Igaz, de az sem vitatható, hogy még a 31, ország 10 éves segélyszükségleteként megjelölt hatalmas, 133 mil­liárd dolláros összeg is elő­teremthető lenne, hiszen pél­dául az Egyesült Államok katonai költségvetése egyet­len év alatt meghaladja a 200 milliárd dollárt! Pálfy József „Remények és kétségek“ Szombaton délelőtt a lengyelországi Gdansk vá­rosában megnyílt a „Szoli­daritás” szervezet kong­resszusa. A megjelent kö­zel 900 küldött teljes ülése­ken és szakbizottságokban kidolgozza a szervezet prog­ramját és szervezeti kérdé­seket vitat meg. A tanács­kozást két szakaszban ren­dezik. Az első rész várható­an három napig tart. „Remények és kétségek” címmel közölt kommentárt szombaton a Trybuna Ludu a „Szolidaritás” országos kongresszusáról. A LEM.P központi lapja emlékezte­tett a tavaly nyár végi megállapodásokra, majd rá­mutatott: a „Szolidaritás” részéről sajnos túl gyakran, érvényesül az az irányvo­nal, amely mindent tagad, amit a vezetés .a múltban tett és jelenleg tesz. Miköz­ben számos üzemi szerveze­te alkotó módon tevékeny­kedik. a „Szolidaritás” jó néhány helyi és központi vezetője nagy hangon tá­madja a vezetés döntését. Nem alaptalanok tehát a „Szolidaritás'! további tevé­kenysége iránti kétségek. amiben viszont bízni lehet, az a .szervezethez tartozó sok millió munkás józan esze — írta a Trybuna Lu­du. A Lengyel Népköztársa­ság Külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé az­zal kapcsolatban. hogy kongresszuséra a „Szolida­ritás” nem hívta meg a KGST-bez tartozó szocialis­ta országok küldöttségeit, csak a Szakszervezeti Vi­lágszövetség meghívására szorítkozott. Jozef Wie.iacz külügjTni- níszter-helyettes megbe­szélést folytatott a „Szolida­ritás” országos egyeztető bi­zottságának képviselőjével. Tiltakozott, amiaft. hogy a kongresszusra szóló meghí­vások nem felelnek meg a lengyel külpolitika elveinek, s főleg, mert nem hívták a Lengyelországgal legin­kább baráti kapcsolatban álló KGST-tagországok szakszervezeti központjait, viszont néhány szélsősége­sen jobboldali irányultsá­gú szakszervezetet igen. Bejrútban ismét feszült a helyzet A libanoni fővárosban ismét feszült a helyzet a francia nagykövet meggyilkolása után. Képünkön: a békefenn'artó sziriai haderők páncélozott járműve a Barbír kórház kör­nyékén — itt halt meg a francia diplomata az ellene elkö­vetett merénylet után (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ami a hadíjelentéssk mögött van t Dél-Afrlka agressziés terepe MOTTO: Ver Yorkban meg­nyílt az ENSZ-közgyűlés Na­míbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Az ülés összehívásai az afrikai , tagállamok csoport­ja kezdeményezte. VÁLTOZATLANUL HAD! JELENTÉSEK ÉRKEZNEK Angola déli tartományaiból; a pretoriai rendszer csapa­tai agressziós terepükké vál­toztatták ezt a vidéket. Te­kintsünk most a napi hírek mögé a gazdaságföldrajzi adottságok, valamint, a tör­ténelmi-politikai előzmények felvázolásával. A független Angola egyi­ke a legnagyobb területi ki­terjedésű afrikai országok-' nak, de egymillió 246 ezer 790 négyzetkilométeres sáv- ján csupán hat-hétmillióra becsülik a népesség számát. A déli. illetve 'a középső­dén részét nyolc tartomán y- ra osztották (Benguela. Hu- ambo, Bié. Moxico, Moca- medes. Hulla. Cunene. Cu- ando-Cubango). Ez az ország összterületének csaknem fe­le. ahol mindössze kétmillió lakos él. Ezek főként a csők. va. herero. nganguela. ovim- bundu és koisan törzsi cső­1981. szeptember vasárnap portokból kerülnek ki, sok esetben azonosságot mutat­nak az észak-namíbiai né­pességgel. hiszen a gyarma­tosítás időszakában mester­séges határokkal „vágták szét” a hasonló vagy azonos etnikaj közösségeket. Főként mezőgazdasági jellegű vidé­kekről van szó. ahol az ál­lattenyésztés az uralkodó ágazat (három-négymillió szarvasmarha), de jelentősek a cassingai vasércbányák, s feltárás alatt vannak más fontos ásványi kincsek az uránérctől a vanádiumig, az ólomtól a gyémántig. Két gazdaságilag és stratégiailag fontos vasútvonala, van en­nek az országrésznek, a ten­gerparti Benguelába futnak be Zairéből a rézszállítmá- nyok. Amikor 1975. november 11­én Angola — csaknem fél évezredes portugál gyarmati iga után — végre kikiáltot­ta függetlenségét, az egész országban, de különösen a déli tartományokban, bo­nyolult helyzet alakult ki. Három szakadár szervezet fegyveresei törtek a fiatal államra, reakciós külföldi támogatókkal a hátuk mö­gött. Az északkeleti része­ken rohamozó FNLA. vala­mint a Cabinda tartomány elszakításáért fellépő FLEC hamarosan vereséget szenve­dett. de a déli vidékeken te­vékenykedő, Jonas Savimbi ■'•ezefte UNITÁ-val viszony­lag nehezen tudott megbir­kózni a népi hatalom. Ma ’s előfordulnak még elszórt ge­rillaakciók. az UNITA tag­jai bandákba verődve rajta­ütéseket hajtanak végre, ki­használva a gyéren lakott, nagy kiterjedésű területek nyújtotta előnyöket. A DÉLI TARTOMÁNYOK nyugtalanságát az állandó dél-afrikai betörések okoz­zák. A függetlenség kikiál­tásának hónapjában. 1975 novemberében dél-afrikai csapatok hatoltak be Ango­lába és a hivatalos pretoriai adatok szerint még decem­berben is legalább tízezer katonájuk tartózkodott egy másik, szuverén állam föld­jén. Azután kényszerűen visszavonultak, mert az újon­nan szerveződő angolai nép­hadsereg, a FAPLA — a kubai internacionalisták se­gítségével — erőteljes ellen- támadást indított. A táma­dások azonban különböző formákban folytatódtak s ürügyként részben az UNI­TA támogatását, részben a namíbiai helyzetet hozták fel. (A gyakorlatilag dél- afrikai katonai megszállás alatt levő Namíbia Angola déli szomszédja. Az elmúlt évek során sok ezer mene­kült volt kénytelen átkelni a Cunene határfolyón, hogy a dél-angolai táborokban találjon ideiglenes otthont. Az Angolai Népi Köztársa­ság következetesen támogat­ja Namíbia függetlenségi harcét, szolidáris a namíbiai nép törvényes képviselőié­vel, a SWAPO-val. a Dél­nyugat-afrikai Népi Szerve­zettel. Namíbia függetlensé­gének támogatása egyébként nemcsak Angola ügye: egy­hangúlag kiállt mellette í-z Afrikai Egységszervezet öt­ven tagállama és túlnyomó többséggel szentesítette az Egyesült Nemzetek Szerve­zete. Dél-Afrika azonban a Dél-Libanon elleni „izraeli receptet” próbálja alkalmaz, ni. . .) Az 1977-es esztendőben ti­zennégy dél-afrikai légitá­madás ért angolai célponto­kat és pretoriai zsoldban ál. ló diverzánsok robbantást hajtottak végre a benguelai vasútvonalon. 1978-ban szám­szerűen kevesebb dél-afrikai akciót hajtottak végié, de a cassingai menekülttáborok bombázása csaknem hatszáz áldozatot követelt: angolai­ak és namíbiaiak egyaránt életüket vesztették. A luan- ciai hadügyminisztérium ösz- szesített jelentései szerint 1979-ben hetven alkalommal sértették meg dél-afrikai re­pülőgépek Angola légterét — a Lubango városa elleni szep­tember 26-i támadás követ­keztében 26 halott és 89 sú­lyos sebesült került a vesz­teséglistára. A DÉL AFRIKAI PROVO­KÁCIÓK tehát állandósul­tak, ugyanakkor a pretoriai kormánynak számolnia kel­lett a nemzetközi közvéle­mény határozott tiltakozásá­val, s ez a nyugat; hatalmak magatartására i.s hatással volt. Washingtonban is kény­telenek voltak figyelembe venni azt a tényt, hogy- Dél. Afrika nyílt támogatása el­szigeteli az Egyesült Álla­mokat Afrika többi részétől, tehát a taktika; finomságok nem hagyhatók Heveimen kívül. (Ekkor kezdődött kü­lönben öt NATO-hatalom — az USA. Nagy-Britannia. Franciaország, Kanada és az NSZK — namíbiai bizottsá- gosdija, amelynek .során sze­rették volna elérni, hogy e°v formálisan független. de Nyugat-barát rendszer jöj­jön létre az országban.) A Reagan-kormányzat nyílt hadüzenete a nemzet; fel­szabadító mozgalmaknak, a SWAPO harcának „terroriz­musként” történő elítélése jelentősen megváltoztatta a képet. A harcok megélénkülése ezúttal szükségessé tette a Biztonsági Tanács sürgős összehívását, ahol a lénye­gében magára maradt. Egye­sült Államok csak a vétójog érvényesítésével akadályoz, háttá meg egy Dél-Afrikát elítélő határozat elfogadását. Mindez jelezte Washington elszigetelődését, de egyúttal azt a tényt is, hogy nem adja fel Pretoria védnöksé­gének szerepét. A kuba; és szovjet jelenlétre való ame­rikai hivatkozások üres ma­gyarázkodások és nem érin­tik a lényeget: az új dél­afrikai akciók különösen ag. resszív és veszélyes jellegét. SEM ANGOLÁVAL sem Namíbiával kapcsolatban nem válhatnak be az ameri­kai—dél-afrikai számítások. Így van ez a dél-angolai csa­tatereken és a rendkívüli közgyűlési ülésszakra össze­ült világszervezetben egy­aránt. «, Réti Ervin MOSZKVA: Sajtóértekezleten összegez, te Alán Cranstoq és Char­les Mathias amerikai szená­tor Moszkvában tett nem hi­vatalos látogatásának ta­pasztalatait. A Moszkvában akkreditált tudósítókkal ta­lálkozva a két szenátor hangsúlyozta, látogatásuk célja az volt. hogy a jelen­legi feszült nemzetközi hely­zetben felderítsék a szovjet —amerikai. kapcsolatok ja­vításának lehetőségeit, tájé­kozódjanak a vitás kérdé­sekben elfoglalt szovjet ál­láspontról. MEXICO CITY: Mexikó Visszautasítja azo­kat az amerikai vádakat, amelyek szerint a Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadí- tási Front népképviseleti poli­tikai efőként történő elismeré­sével „beavatkozik Salvador belügyeibe”. Csupán meg­próbálunk segíteni, hogy a salvadori nép szenvedése véget érjen — mondotta pén­teken egy sajtókonferencián Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter. BRÜSSZEL: A közös piaci külügymi­niszterek külpolitikai egyez­tető értekezletet tartanak a hét végén London mellett a Brocket Hall , kastélyban. A kötetlen, „kandalló melletti” megbeszélések célja az. hogy megvitassák az. időszerű nemzetközi fejleményeket és közös állásfoglalásokat ala­kítsanak ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents