Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-26 / 226. szám

Kellős szorgalom

A világ első gőzvontatású vasútja StephenSori mes. ; í téré, amely, mint tudjuk 30 kilométeres óránkénti $e- í bességgel szállította az utasokat. Alig maradt el nemré- ! $ giben ettől a teljesítménytől a Déli pályaudvarról 17.25-' < kor induló munkásvonat, amely a téli menetrend szerint i I — Érd-Alsóig a 20 kilométeres távot egy óra alatt „fu- \ £ tóttá be". Hacsak nem volt késése, vagyis pontosan iga- j i zodott a menetrend előírásaihoz.

| Ez a kis bevezető azért szükséges, mert a továbbiakban többek között ilyen munkásvonatok utasairól, ősz.

5 szesegében az ingázókról lesz szó. A statisztika szerint \ * keresők 10 százalékát találni ebben a körben. A hárommillió fizikai dolgozó esetében már jóval tekintélyesebb ez az arány: minden harmadik munkás ingázik. Igaz, a nagyvárosok füstös, zsúfolt, zaklatott környezetéből egyre többen kívánkoznak jó levegőjű, csendes zöldövezetbe Az iparilag legfejlettebb országokban va.

! lósággal elnéptelenedtek a városközpontok. Miért baj, miféle gonddal jár. ha valaki Magyarországon városi körülmények között dolgozik és falusi környezetben lakik? Néhány adat, ami többet mond minden szépen fogalma- ' zott válasznál.

Ausztriában a foglalkoztatottak 29 százaléka jár naponta távoli lakhelyéről az ipari központokba. Am. min. den második bejáró gépkocsival teszi meg ezt az utat. i s csaknem 90 százalékuk egy óránál rövidebb idő alatti ' ér munkahelyére. Nálunk kevés kivételtől eltekintve, vo_ - naton, autóbuszon bonyolódik az utazás, ami — oda. vissza — többnyire két-három órányi időt rabol naponta.

A Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézet tanulmánya szerint például a Csepel Művekben a bejárók között 23 százalékkal több a segédmunkás, mint a helyben lakók között. Művezető és technikus viszont úgyszólván csak az utóbbi rétegben találhatók. Igaz, hogy az ingázók havi átlagban csupán 240 forinttal keresnek kevesebbet a töb- ! bieknél, munkakörülményeikben igen nagy a különbség. 1 ; A vidékről jövők keresetét melegüzemi, a fizikailag ; nehéz és az egészségre ártalmas munkakörökben meg.

* szerezhető jövedelem emeli. Ugyanakkor ritkán újítanak,

! kisebb arányban túlóráznak, s ami a leglényegesebb: ke- ; vés közöttük a szakmunkás, s alig találni vezető beosztásút.

No, persze, ezekre a megállapításokra kontrázhatna valaki. Jóval olcsóbb az élet akkor, ha a ház körül, a kiskertben ott szaladgál az aprójószág, s csak le kell szakítani a fáról a gyümölcsöt,, kihúzni a földből a zöldségfélét., Van ebben az érvelésben igazság, csak éppen ázt nem veszi figyelembe, milyen rengeteg többletmunkával, az életmódnak a városihoz képest teljesen eltérő ] jellegével is összefügg a házkörüli kert kétségtelen elő- ‘ nye. Különösen akkor, ha nemcsak családi fogyasztásra termelnek, hanem eladásra is. Nem beszélve az olyan — ma már igen nagyszámú — „vegyes” családról, ahol mondjuk a férfi ipari munkás, az asszony termelőszövetkezeti tag. s a gyerekek és öregek segítségével együtt ! művelik a háztájit.

A statisztika adatai szerint a hazai mezőgazdaság termelésének mintegy harmada az előbb említett kisegítő gazdaságokból és családi kiskertekből kerül ki. A termés jellegzetesen mezőgazdasági, hiszen zöldség, és gyümölcs- | ellátásunknak körülbelül kétharmadát, a hazai sertéstermelés felét, s a tejtermelésnek is mintegy negyedét ; a munkaidő utáni magánszorgalom biztosítja. Akik részt < vesznek benne, azok már korántsem csupán a mezőgazdasággal állnak kapcsolatban. Mindössze 800 ezren dolgoznak közülük — főfoglalkozásúként — mezőgazdasági üzemekben, több mint 1 millióan ipari vállalatok és infrastrukturális intézmények munkásai, illetve alkalmazottai. A legnépesebb réteg pedig — körülbelül 1 millió 2Ö0 ezer fő — a nyugdíjasoké.

Nagyon nehéz kiszámítani, hogy országos viszonylatban hány munkaórában művelik ezeket a kisgazdaságokat. Annyi bizonyos, hogy (néhány kivételtől eltekintve, mint például a virágok, drága primőrök termesztése fóliasátorban) nem haladja meg a tíz forintos órabért, ha a teljesített munkát a ráfordított idővel összevetjük. Ráadá- - sül többnyire fizikailag nehéz, szabadban végzett műn. ! káról van szó. ami a tetejében anyagi befektetést is ki. ! ván, s a munkavállalók egyéni kockázatával jár. A mos- ; toha időjárás, a váratlan fagy, valamilyen növényi-, vagy állatbetegség semmissé teheti az egész évi áldozatos szór- i galom gyümölcsét.

Tanácsi ki utalásai vagy szolgálati lakásra aligha szá. ; míthatnak azok, akik a falusi településeken élik az életüket. Ha több év munkájával elkészült a maguk építette — olykor a szó szoros éri elmében megkoplalt — családi otthon, akkor hozzá kell látni, hogy a korábbi se_ , gítőknek. rokonoknak, szomszédoknak, a szocialista brigád többi tagjának törlesszenek, visszaadják — munka- j órákban, — a kölcsönt. S. mivel mindig akad javítani-, felújítani-. bővítenivaló1 a ház körül, ez a véget nem érő építkezés szinte az életmód részévé válik.

A hét végén nem az a kérdés izgatja az ilyen csalá- ! dókat, hogy hová menjenek szórakozni, kirándulni, ví_ ] kéndezni sokkal inkább az. hogy melyik a legsürgősebb munka, amely a szabadnapokra vár.

Tény. hogy az ingázók többsége nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A hajnali, rosszul világított, fűtetlen vonat — akár csak az esteli fáradt zötykölődés hazafelé —, aligha kedves a tanulásnak, vagy akár az olvasásnak. Mivel a vonat, a busz indulásához szigorúan igazodni kell, az üzemi politikai fórumokon is ritkábban kérnek szót, a kulturális vagy ismeretterjesztő, rendezvények leggyakrabban elmaradó „közömbös” közönsége, a távoli lakóhelyre járó munkások. Ez az egyik oldal.

A másik oldal, hogy a két kezünk munkájával, átlag félétti szívós szorgalmukkal teremtik meg családjuk kulturált életkörülményeit — a szépen berendezett, tágas fürdőszobás lakást, jó! táplált, csinosan járatott igényességre nevelt gyermekeik kedvező környezetét — s jelentősen hozzájárulnak az ország élelmiszer kínálatának bőséges választékához. Ezért van. hogy ma már kivégzett a közélet szótárából az egykor peioratív értelmű „kétlaki” jelző, s a téesz, az állami gazdaság, a kiske- réskédelem (nem utolsó sorban a különféle jogi szabályozás adta kedvezmények) sietnek az életük gyertyáját két végén égetők segítségére.

Munkájuk olykor egyéni áldozattal jár, de ezt a társadalom ma még nem nélkülözheti.

Vajda János

H

evesaranyos. Ritka, szép falunév. Vajon honnan kaphatta nevét?

— Aranka volt az egykori földbirtokos feleségének a neve. Pontosabban Aranyos Arankának hívták. Innen az elnevezés: Aranyos. Elé pedig Heves vármegye neve került. Ez ugyan nem biztos, de így tudják az erre lakók.

Mindezt Hossó Alajos, a falu kocsmárosa meséli. Öt mindenki ismeri.

— A forgalomra bizony nem lehet panasz — folytatja —, olyan 260—270 ezer forint a havi bevétel. Pedig az összlakosság száma nem éri el az ezret.

— Mióta kocsmáros itt, ebben a faluban?

A falu főutcáján

— Már több mint húsz éve. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy szinte itt zajlik a falu élete. Áldomás, ha eladnak, vagy vesznek valamit, névnap, születésnap, esküvő, halál, újszülött, szóval mindenről tudok, mert mindenre koccintanak az emberek. Az itt lakók becsülik a környéket. Igaz, a legtöbben eljárnak a faluból dolgozni: Sírokba, Egercsehi- be, Borsodnádasdra, Egerbe, de ragaszkodjak a község-* hez. Régebben meg még jobban így volt ez. A helybeli, csak. helybelivel házasodott.

Hegedűs Kelemenné:

— Nehéz életem volt...

Igaz, akkor még a legtöbben itthon dolgoztak a mezőgazdaságban.

★

Ha Hevesaranyos szóba kerül, sokaknak az Alföld északi részén fekvő sík vidékre települt Heves jut eszükbe. S valljuk meg: sokszor a térképen is a járási székhely környékén kezdjük keresni. Beletelik egy kis idő, amire mutatóujjunk megtalálja a Bükk hegységben, a Laskó patak mellett. A történelemkönyvek először 1295-ből említik nevét egy okleveles forrás alapján. De valójában egészen napjainkig együtt szól a história Bátor, Bocs és Hevesaranyos községekről. így van ez ma is, hiszen közös tanácsi irányítás alá tartoznak, s közös a termelőszövetkezetük is.

A szövetkezet legtöbb dolgozója hevesaranyosi

Ezt a statisztikát pedig Szabó János irodájában készítettük. Ő a közös, azaz a „B ükkvidéke Mgtsz” elnökhelyettese.

Hevesaranyosi porta

(Fbtó: Perl MSrtonj

Hevesaranyos:

Laskó patak

méltat!

vágytam, hisz parasztnak születtem. Itt is megtalálom a számításom, meg a családot is könnyebben ellátom.

Sorsok, emberek, vallomások ..;

A 78 éves Hegedűs Kélémennével a Béke úton találkoztunk. Ott lakik a me— Pontosabban csak a három községet figyelembe véve vannak többségben a hevesaranyosiak — teszi hozzá. — Ugyanis a budapesti üzemágunknál 150-en dolgoznak. Aranyosról mindenkit, tehát az időszaki munkásokat is számolva, 115-en, az összlétszámúnk pedig 420.

— Milyen tevékenységet folytatnak a fővárosban?

— Építőipari szakmunkát végzünk.

— Mi az oka annak, hogy az összlakosság jelentős része az iparba jár dolgozni?

— Ez inkább évekkel ezelőtt volt jellemző, hogy sokam az ipar és a mezőgazdaság közül, az előbbit választották. Ma is sokan vállalják inkább az ingázás kellemetlenségeit, mint hogy itt dolgozzanak, de már többen visszajöttek hozzánk. Azt remélték, hogy az iparban könnyebb munkával, nagyobb a kereseti lehetőség. A mi fő profilunk az állattenyésztés. Növényt, csak ennek kiszolgálására termesztünk. Árugabonánk nincs. Ez leginkább adottságainkból fakad. Még sokszorosan több ráfordítással sem tudunk olyan eredményt produkálni, mint amilyet például az Alföldön elérnek. Itt. a hegyek között lehetetlen. Ezenkívül foglalkozunk még gyümölcs- termesztéssel és kiegészítő üzemágaink is működnek, mint például a budapesti. A2 idén, várhatóan 66 millió 700 ezer forint lesz az összbevételünk. Ez azt jelenti, hogy most sem tudunk nyereséget fizetni. Ez — mint már említettem — elsősorban kedvezőtlen adottságainknak tudható be. Azonban nem lehet egyértelmű oka annak, hogy többen dolgoznak az iparban. Akik itt helytállnak, ugyanis megtalálják számításukat. De. hogy valóban így van-e? A gyümölcsösben éppen most a körte- s az almaszüret folyik.

Kálmán Bálintné tőzsgyö- keres hevesaranyosi. Ott volt annak idején az alapító tagok között, s azóta is a termelő- szövetkezetben dolgozik. Igaz, már nyugdíjas, de még

Falukép a díszgömbből

ma is a kertészeti brigád helyettes vezetője. Főnöke többek között a már szintén, nyugdíjas saját férjének Is. A brigád nevében nyilatkozik:

— Az órabérünk 13 forint. Ha olyan munkát végzünk, amit teljesítményben fizetnek, akkor 160—180 forintot keresünk naponta. Sokan eljárnak summásnak az Alföldre. A tsz akkor fizet jól, amikor nem mennek. Most, innen Aranyosról > nagyon kevesen teszik meg az utat. Meg vagyunk elégedve.

— Kóstoljuk meg. milyen finom az idei termés! — javasolja Rakmányi Szilárd ágazatvezető. Valóban kitűnő, hát büszkén mutat a gyümölcsösre:

— Ezt még magam ültettem, neveltem. Öröm látni, hogy ma már így terem. A mennyiséggel baj lesz ugyan, mert tavasszal elvitte a fagy, de az íze most a legfinomabb.

Közben az is kiderül, hogy Rakmányi Szilárd nem helybeli. Azon kevesek közé tar. tozik — négyen vannak ilyenek —, akik nem el, hanem bejárnak, ö Egerből, már 18 éve.

— Ez már magáért beszél, ha nem érné meg. nem jönnék. Pedig már én is nyugdíjas lehetnék. de_ addig még dolgozni akarok, ámfg a tavasszal ei ül tetett fák végleg termőre nem fordulnak. Akkor nyugodt lelki ismerettel mehetek nyugdíjba.

A sorok közül előkerül Simon Bem’dekné is. ö is a tsz alapítói közé tartozik, ám nyolc év után Sírokba ment a. Mátravidéki Fémművekhez. Most viszont újra itt dolgozik.

— Három éve jöttem visz. sza. Három műszakban a tubusüzemben dolgoztam. Ért. hető, hogy mindig vissza— Sajnos ketten maradtunk — mondja. — Meghalt a férjem és a fiam is. Áz unokám pedig Egerbe mént férjhez. Már két dédunokám van — folytatja büszkén, feledve a sok keserűséget. — Az az igazi ünnep, amikor ők meglátogatnak bennünket! Szerettem volna, ha itt. hon maradnak. Nehéz életem volt. de soha nem vágytam e1 innen.

Hossó Imre érkezik mellénk, inegszakítva beszélgé- tésünket. Szegről-végről rokona a kocsmáros Hossónak. Tőle tudjuk, hogy errefelé sok a Hossó, mint máshol a Kovács meg a Horváth, vagy a Nagv.

— 1975-ben mentem nyugdíjba — mondja. — Az erdőgazdaságban dolgoztam. Aztán amikor már azt hittem, hogy jönnek a csendes nyugdíjas évek, megbolondult a szívem. Kétszer kaptam infarktust. Én kérem falun lakom, erdőben dolgoztam. s mégis... Most vigyáznom kell magamra, de egyelőre nincs baj.

— Inkább az iparban dolgozókra jellemző az infarktusos megbetegedés — mond- 1a a falu körzeti orvosa, ár. Kun Márta. — Számomrá a legtöbb munkát a túlzott alkoholfogyasztás miatti bán- talmak' adják, de ez nem egyedi, hanem köztudottan országos probléma.

Másfél évvel ezelőtt került ide Hajdú-Bihar megyéből: Ö még elfogulatlanul. a kívülálló szemével tud értékelni:

■*— Törekvő, munkaszerető emberek élriek itt. Sok lakásban megfordultam már. s mondhatom, nemcsak kívülről szépek az aranyos! házak. Szorgalmas munkájuk eredménye, hogy iól élnek...

Kis Szabó Ervin-4