Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-20 / 221. szám
Sállá múltja Hatalmas árkok, sürgölődő munkások, a föld fogságából kiszabadult falmaradványok — ez a kép fogadja újra. mint hosszú esztendők óta minden nyáron az érdeklődőt, Zalalövő főtere közelében. A Zala folyó felé lejtő telkek néhány át ismét, régészek vették birtokukba. Redő Ferenc, az MTA ókortudományi kutatócsoportjának tudományos munkatársa vezeti — több év után az idén is — a hajdani Sállá város-, ka emlékeinek feltárását. A kutatások a 70-es évek elején kezdődtek. A budapesti tudományegyetem, az ÉLTE régészeti tanszékének kutatói rég sejtették — egykori könyvek és ókori feliratok utalásaira alapozva —, hogy ahol a rómaiak híres Bprostyán-útja a Zala-folyót érintette, ott az átkelőhelynél valaha városi rangú település állhatott. Az ásatásokat dr. Mócsy András akadémikus, tanszékvezető professzor kezdte 1973-ban, s két évvéj később megszületett az első felfedezés: ráleltek egy rendkívül kiterjedt építmény maradványaira. Jellemző e rom méreteire, hogy még ma is a föld alatt pihen jó rósze. Ez az úgynevezett „villa publica” jó másfél ezer évig rejtőzött a föld fogságában, ugyanis a IV században építették. (A mai Zalalövőn nincs is olyan nagyságú középület, amekkorának a villa publicát sejtik!) Hogy mit rejt e latin elnevezés? Egy palotánál kisebb, ám lakóháznál nagyobb épületet, amely alkalmasint a birodalom hivatalos ügyekben utazó polgárainak nyújtott szállást, pihenőhelyet. Egyébként 1976—77- ben felgyorsult az ásatások üteme, szabaddá kellett tenni a terepet a községbeli építkezésekhez, s ez csakis az előzetes régészeti leletmentés után vált lehetségessé (Azóta a Művelődési Minisztérium finanszírozza az ásatásokat, de támogatja a munkát a Göcseji Múzeum is, mely — a megyei tanács anyagi hozzájárulása révén — 1980 őszétől helyi kiállításon mutatja be az eddigi leleteket, sőt egy romkert kialakítása is szerepel a tervek között.) Az idei ásatások máris több érdekes lelettel örvendeztették meg a szakembereket. Sikerűit megtalálni és feltárni a villa publica-beti praefurniumot. amit ma kazánháznak is nevezhetnénk. Persze, a régi római központi fűtés téchnikáia más volt. mint a mai koré. Nem vizet melegítettek, hanem a levegőt. amely bámulatos ésszerűséggel és tökéllyel kialakított csőrendszer segítségével fűtötte az épületet, s tágas fürdőjét. Redő Ferenc a leleteket óvó egyik raktárában fel- Jrattöredéket mutatott: — Ez egy oltár maradványa. »A legjobb és leghataL. A Zalalövőhöz közeli Zalahaksán lelték a képünkön is látható, jókora sírkövet, melyet Publlus Naevius Apollonius felszabadított rabszolgája állíttatott' magának, továbbá feleségének, Vlbía Firmának és fiának. Az emlékkő — sok más római kori lelet társaságában — a zalalövöi főtér mellett kialakított múzeumban tekinthető meg (Fotó: Polgár Tamás — KS) Pozdelka János: Tartozik és követel Élek, akár a lélek, Olyan testtelen. hordják. Testem terhét mások Kínjukat érzem szüntelen. Adós vagyok — minél tovább élek Annál inkább telve adóssággal. Adósom a sors — tartozik . nekem Egy élettel, és egy ifjúsággal Cseh Károly versei: Patt Templomtornyok szédítik a képzeletet Ködök csipkemelltartóján ítsejlik kereszt-, vagy csillag bimbójuk A derengő téli reggel bepárásodott szemüvegén keresztül nézed vonatablakból a közeledő várost Hallasd inkább az egymást pofozó ütközőket végigverekszik a távolságot mégis célba érnek Parázsló szived körül nosztalgiák füstje méq nem fújta ki teljesen a világ huzata a lelket szellőztető magány Kékjében még sorompó-vonót emel a sínek húrjai- fölé a lánytestű város De figyeld tekintetét Neonszemhéja alól mint kikopott szerező fölött tovasiklik S akár fekete lemez forogni kezd körbe jár koponyád csendjében a gondolat Fékcsikorgás tűje ugrik Karcolja finom barázdáit S kesztyűvé riad sikolyától kezedben a rózsa Csatold le csuklódról az órát — mindennapi bilincsedet — A bankjegy-téglákból épülő álom-jövöből végképp kimaradsz Kivilágított karrier-vonatok sem robognak veled biztos cél felé Csak lábnyomaid szaporodnak a földön — léted fájáról lehulló levelek — Papír fölé hajtás — alázat — életet tovább s virrasztó kétség: mit ér a vers e haszonkulccsal nyíló jelenben Mit ér a vers? Slágerek kellenek a tömegeknek falra akasztották a harsonákat — Pattban állsz mint a történelem idő kell. újrakezdeni a játszmát itt, ahol tavaszi fáradtság kapta el mindig a forradalakat is és sorsokat hordoz tovább a télvízi mandulafácska s nem ütnek csak járnak az órák csillagok helyett rendeletekhez igazodva fSanz nbrahám, a svájci magyar masabb Juppiter”-nek, a római főistenségnek szentelte, valaki ezt a fogadalmi oltárt, miután teljesült valamilyen óhaja. Hogy mi, nem tudhatjuk, de ezt nem is volt szokás feltüntetni. Egy árokban leltünk e feliratra a villa publica mellett, odább pedig a valóságos méretűnél nagyobb szobor ujjtöredéke került elő. S rengeteg ki- sebb-nagyobb cserépholmi, továbbá, pénzlelet mellett napvilágra kerültek . egy bronzlapra rótt obsitoslevél részei is. Ha bővül e leletek köre, feltárulhat Sállá legrégebbi története. A villa publica ugyanis késői lelet. Sállá városka a IV. században talán már nem is léteaett. Lapozzunk még messzebb a múltba! A Sállá név alighanem a rómaiak előtt e tájon is honos keltától eredeztethető, bár a környéket már ősidők óta lakták különféle népek. A rómaiak — nagyjából Claudius császár és a Fla- vius—dinasztia közötti időszakban — katonai tábort létesítettek a mai Zalalövő helyén. Érthető okból: az Észak-Európától a birodalmukig vezető kereskedők s katonák járta Borostyán-út- nak itt volt az átkelőhelye a Zala folyón. Ez a szerencsés földrajzi fekvés, utóbb felvirágoztatta a tábort és a környező települést, mely így az időszámítás utáni II. században — Traianus, Hadrianus és utódaik korában — kisvárossá nőtte ki magát, A század végén azonban az északról Pannóniába törő markomannok elpusztították Sallát is, s noha lakói közül utóbb sokan visszatérhettek, a városka többé már nem támadt fel. A rómaiak ugyanis jobbnak látták, ha Pannó- nia-provinciát természetes védvonalat nyújtó határvidékén, a Duna-mentén erősítik meg. S ahogy fel virágoztak az ottani telepék, úgy jelentéktelenedett el Sállá, melynek így maradhatott végül talán egyedüli fontos épülete az ominózus villa publica. Az oltár és a többi lelet azért oly becses, mert Sállá legrégebbi múltjához kínálhat kulcsot. ' A villa publica építői szétrombolták a. korábbi építményeket, s így kerültek a földbe, vagyis így őrződhettek meg ezek az emlékek. Utóbb természetesen e Pannóniái viszonylatban is ritkaságnak számító, impozáns középület sem kerülhette el a sorsát a népvándorlás viharában. Talán egyszer erről Is többet tudnak majd a szakemberek. ugyanis az ásatások tovább folytatódnak a Sállá örökébe lépett Zalalö- vön. Török András 1841-ben érkezett Becsből postakocsin Pestre Ganz Ábrahám. Olyan híreket hal- lőtt, hogy a magyar fővárosban keresik az iparos szak. embereket. A hír igaz volt. Ganz Ábrahámra nagyszerű feiada'ok vártak az iparosodó Magyarországon. E2 idő tájt Széchenyi reformeszméi már elteredtek, Kossuth Védegylete pedig szervezetileg készen állt. Ganz nagyratörő terveihez megvolt a gazdasági, politikai lehetőség, amellyel ez a zseniális svájci öntőmester élt is. 1841. szeptemberében kezdte meg a Széchenyi István által alapított Pesti Henger-Malom a működését. Ide szerződött Ganz 1842. augusztus végén, ahol az öntöde és a szerelőműhely veztésével bízták meg. Ganz irányításával itt készültek a Lánchíd öntöttvas kereszttartói is. Ganz vezetésével az öntöde rövidesen' Pest város egyik legjelentősebb üzeme lett, amelyet elhalmoztak megrendelésekkel. Az 1842. évi első országos iparmű kiállításon a Henger- Malom öntödéjének termékei országos hírnévre tettek szert, és a nagy ezüstérem kitüntetést nyerték el. 1844 őszén a takarékos svájci megvásárolta Budán — a mai Ganz utca mellett — az egyik nagy teliket házzal, és 1845 elején 270 négyzetméteres műhelyt nyitott hét segéddel és egy tégelykemencével. Csatornacsöveket, kályhákat, rostélyokat gyártott kiváló minőségben. A közhasználati cikekk gyártásába azonban beleszólt a magyar szabadságharc. Ganz azonnal az iparpártoló Kossuth Lajos mellé állt, és üzemét hadiüzemmé fejlesztette, és csatornacsövek helyett ágyucsö- veket gyártott. Ekkor már hatvan munkást foglalkoztatott. Az 1848—49-es szabadságharc bukása után hadiszállításai miatt hadbíróság elé állították, s csupán svájci közbenjárásnak köszönhető, hogy csak hatheti várfogságra ítélték (ezt azonban sohasem töltötte le). Az( állandó fejfájással küszködő Ganz most már végleg hazát választ. 1849 október végén feleségül vette egy pesti késesmester leányát, és budai polgárrá vált. 1850- ben Ganz üzemében már százhúsz munkás dolgozott. Ez idő tájt lendült fel Magyarországon a vasútépítés Európában a vasút küllős kerekeit, kovácsolt vasból készítették. de ezek a kerekek gyorsan koptak, ezért védő- burkolatként keményebb kovácsoltvas abronccsal „patkói ták” meg őket. Ganz — hosszas kísérletezés után — Európában elsőként megoldotta a vasúti kerekek kéregöntését, s néhány év alatt kiszorította Európából az amerikai vasúti kerekeket. 1833-ba.n tizenhat darabot készített próbára, 1867 novemberében pedig elkészült a százezredik kéregőn- tésű vasúti kerék. Az 1867. évi párizsi kiállításon bemutatott Ganz-féle kéregöntésű kerék nagy elismerést szerzett. Ganz tevékenységét nemcsak anyagi eredmények, hanem erkölcsi elisnierések is kísérték. Buda díszpolgárává választotta, képviselőtestületi taggá nevezték ki, az uralkodó, I. Ferenc József pedig koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A túlfeszített munka az amúgy Is gyenge idegzetű Ganz idegeit felőrölte, és 1867. december 13-én — egy zavart pillanatában — maga vetett veget életének. Üzemében ekkor már hét olvasztókemence, százötven munkagép és hétszáz munkás dolgozott i Pap János Éppen elkezdődött ; a tévében a Film. művészeti Klub adá. | sa, amikor Szerafim Putrja megszólalt — Barátaim, észre. vettétek, hogy meny. nyíre elsekélyesed. tünk? — Igen, észrevet. tűk — mondtam jó. váhagyólag, és felhörpintettem a kávét. — Milyen primiti. vek lettek a szoká. saink. Ha a tévében nincs foci- vagy hokiközvetités, már oda a hangulatunk. — Így igaz — só. hajtott fel Muszja, Szerafim felesége. — Azelőtt többször Is ! előfordult, hogy tét. ! tünk egy.egy terme. ! szetjáró túrát, el. ! slattyogtunk . egy.egy ) színházba. Most meg ... mást se tu. dunk, csak a rongyot rázni, meg a tévét nézni. — Csakugyan, már egy örökkévalóság óta nem voltunk színházban! — kiál. I tott fel Lilja. — óh, ! a színház! Az valami csoda! Rögtön tudtam, hogy a Klub adását ma már nem nézhetjük nyugodtan végig. Ha Ltlja valamibe belefog, azt végig is csinálja. — Mikor megyünk? ; — kiáltott fel Lilja. PAVLO SZTOROZSENKO: A művészei hívé szava — Máma! Most rögtön! Színházba! Az igazat meg. vallva homályos emlékem volt a szín. házról. Még valami, kor kisiskolás koromban kollektív színházlátogatásra vitték az osztályún, kát. Hogy milyen darab ment, nem tudnám megmondani, de emlékszem, hogy a színészek hangosan kiabáltak a színen, egymás szavába vág. tak, a szünetekben pedig nagy sürgés, forgás volt a szín. pádon. Egyébként elég érdekes volt. — Menjünk gyalog — javasolta Muszja, Szerafim felesége. Alighanem a hajdani természetjáró túrák emlékeit akarta fel. eleveníteni. Attól tartottam, tif- közben megeshet, hogy Híjának kedve szottyan rázendíteni egy indulóra. De ezt szerencsére megúsztam. Az első veszteség a cipóbolt előtt érte menetoszlopunkat Muszja Szerafim fe. lesége, halkan feljaj. dúlt, és ékesszólását veszítvén, húzta a férjét az üzletbe. — Hová mentek? — kezdett nyugta, lankodni Lilja. — És a színház? — Ilyet még á színházban sem látsz — Muszja a kirakatra mutatott. — Ilyenek csak a ne. gyedév végén szók. tak lenni. Mi mentünk to. vább. A hallgatag Spa- kov házaspár a Gasztronom előtti vonalszakasznál szállt ki. — Teljesen kiment a fejünkből — kezd. tele el duóban hadarni —, hogy be kell vásárolnunk. — Megvárunk ben. neteketl — ajánlotta '< tapintatlanul Lilja. I — Ugyan, hová ! gondoltok! Minek! — ! integetett a kezével a házaspár. — Hiszen; nekünk még ebédet) és vacsorát (s kell \ főznünk holnapra ■. Menjetek nékülünk. Boldog emberek — \ gondoltam búsan. — ; Nemsokára már ott. '< Hon nézhetik a! Filmművészeti Klub ] következő adását. Litját a fodrászat ] előtt gáncsolta el a ; sors... Egyedül maradtam. \ Ne gondolják, hogy j megfutamodtam. Nem, elindultam ' a ; színház felé. Eszembe ' jutott, hogy az is. ! merős segédrendező \ külföldi vendégsze. \ replésről elsőosztá. \ lyú farmeröltönyöket hozott, és céloz. ; gatott rá, hogy van ; még neki egy rám < való. (Juhász László fordítása a Krokogyilból) Parádézunk? A jelenségre és a nyelvi tényre egyaránt vonatkozik a címbeli megállapítás,. Ami azt is jelenti, hogy a parádé szót és származékait sokszor juttatjuk szerephez nyelv, használatunk minden rété. gében. Hogy milyen beszédhelyza. tekben és szovegösszafüggé. sekben találkozhatunk a pa. rádé, parádés, parádézik szó. alakokkal, arról ez a példatár bizonykodik: „A vállalat üzleteiben tanszerparádéval várják a gyerekeket” (Ma* gyár Nemzet. 1981. júl. 11.); — ,.Pósteleki parádé: a Dolgozó Fiatalok VI. Országos Kempingtalálkozóját tartják” (Népsport, 1981. júl. 11.). — „A szeptemberi őszi vásáron ismét megrendezik az- immár hagyományos autópa. rádét” (Népújság, 1981, szept, 1.). _ „Parádés futballfies. tára ejtettek csúnya foltot a bajorok” (Népsport, 1981*’ szept. 6.), Nincs nap, hogy ne hallanánk és olvasnánk ezeket a jelzős szerkezeteket: pará. dés szereposztás, parádés külsőségek, parádés kocsik, fogatok és hinták. A parádézik, parádézó, parádézás szavak sem véletlenül tűnnék fe! oly gyakran az újságok, a folyóiratok hasábjain is. Annak a furcsa nyelvi és viselkedésbeli jelenségnek vagyunk a tanúi, hogy nagyon rákaptunk a túlzó, a nagyító a mindent túllicitáló nyelvi formákra. A titogtatás mellett a rostára tett s zócsalád, ha nincs mögötte megfélélő tartalom, éppen a gyakori és felesleges használat következtében, hitelét veszti. Ha egy vidéki művelődési házban parádés szereposztást ígérnek, sokszor csak a propaganda céljából teszik a ezzel járatják le a parádés jelző minősítő értékét. önkéntelenül is felvetődili ez akérdés: nem helyettesíthetjük-e a szócsalád tagjait rokon értelmű megfelelők-; kel? Az igenlő választ ez a szósor is alátámasztja: parádé: látványos, fényűző ütu népség, rendezés, pompás kiJ állítás; parádés: előkelő, dí«- szes, pompázó; parádézik: tetszeleg, feszeleg. díszeleg, pompázik stb. Arról sem szabad megfej ledkeznünk, hogy a szócsalád rosszalló használati értéke is egyre erősödőben van; A majomparádé szóösszetétel éppenúgy példázza ezt, mint az a nyelvi tény is. hogy a paridé szó rokon értelmű megfelelői között az első helyre kerültek a hűhó. a cirkusz, a ceremónia és a komédia szavak. Dr. Bakot József
